Dunántúli Napló, 1978. november (35. évfolyam, 302-330. szám)

1978-11-05 / 306. szám

1978. november 5., vasárnap Dunántúlt napló 3 A munkáshatalom igényli az aktív részvételt Együtt az értelmiséggel írta: dr. Kornldesz Mihály, az MSZMP KB osztályvezetője P ártunk hat évtizedes útján mindig töreke­dett, s ma is törekszik arra, hogy tömegbefolyá­sát szélesítse, s harcaiban a munkásosztály mellé a társadalmi haladás más erőit is felsorakoztassa. Kapcsolatait születésétől kezdve szorosra fűzte az értelmiség legjobbjaival. A szocialista átalakulás nagy feladataiban a magyar értelmiség szellemi ener­giája, alkotó tevékenysége fontos szerepet kapott és kap ma is. A munkásha­talom nemcsak lehetővé teszi, de igényli is az ér­telmiség aktiv részvételét a szocialista építésben. Az elmúlt három évtized­ben - hasonlóan társadalmunk más rétegeihez — jelentősen átalakult, új, szocialista voná­sokkal gazdagodott értelmisé­günk. Társadalmunk osztály­szerkezete alapvető átrendező­désének következménye az, hogy a mai magyar értelmiség nagy részét mór egykori mun­kások, parasztok, illetve azok gyermekei alkotják. Az értel­miség létszáma hatszorosára nőtt, hagyományos foglalko­zási köre új pályákkal, szak­mákkal gazdagodott. Mai ér­telmiségünk mintegy kétharma­da már szocialista társadal­munkban indult el pályáján. A munkásosztály és a paraszt­ság egyre nagyobb arányban küldi gyermekeit a szellemi munka különböző területeire, s egyre több az olyan család, melyben együtt élnek munká­sok, parasztok és értelmisé­giek. Bizalommal, elkötelezetten A Magyar Szocialista Mun­káspárt tagjai sorában nagy számú tanár, orvos, mérnök, művész, s más szakmájú értel­miségi található. Ebben is ki­fejezésre jut az a kölcsönös bizalmon nyugvó jó viszony, a társadalmi haladást szolgáló együttműködés, amely a párt és az értelmiség kapcsolatát általában is jellemzi. Egész értelmiségünkre mondhatjuk: munkájával, tetteivel nap mint nap bizonyítja, hogy a munkás- osztály céljait a magáénak te­kinti, a szocializmus ügyét el­kötelezetten szolgálja, sajátjá­nak vallja nemzeti programun­kat, a fejlett szocialista társa­dalom építését. Pártunk Központi Bizottságá­nak ez év áprilisi ülésén — a XI. kongresszus határozatainak végrehajtását értékelve — nem kevés szó esett az értelmiség növekvő társadalmi szerepéről. „Nagyon nagy nyereség a pártnak - hangsúlyozta Kádár János elvtárs előadói beszédé­ben —, hogy a magyar értel­miséget sikerült megnyerni a szocialista társadalom építése ügyének. Ez tömegbefolyásunk egyik fontos tényezője." Való­ban elbizakodottság nélkül ál­líthatjuk, hogy a Magyar Szo­cialista Munkáspárt és az ér­telmiség kapcsolata immár két évtizede töretlenül fejlődik. A párt szövetségi politikájá­ban az a felismerés ölt testet, hogy a szocializmus építésében együtt munkálkodó osztályok és rétegek alapvető érdekelt­sége egybevág, s kölcsönösen egymásra utaltak. Ezen az alapon tág teret kap az értel­miség alkotó kezdeményezése, cselekvése, társadalmi önisme­retet erősítő, tudatosító szere­pe is. Az elmúlt időszak meg­győzően bizonyította: a szocia­lista építés minden korábbinál nagyobb lehetőséget biztosít az értelmiség alkotó munkájához, szellemi értékeinek hasznosítá­sához. A párt a szocialista építés kezdete óta, de különösen az utóbbi két évtizedben tudato­san törekszik arra, hogy csök­kentse azt a történelmi örök­ségként kapott aránytalanságot, amely a főváros és a vidék között gazdasági, szociális és kulturális területen mutatkozik. Ezek az erőfeszítések a művé­szeti, a felsőoktatási és tudo­mányos élet területén egyaránt számottevő eredményeket hoz­tak. Üj egyetemeket, főiskolá­kat, kutatóintézeteket, művész­telepeket hoztunk létre. Nem­zetközileg is jelentős értékeket képviselő nemzeti gyűjtemé­nyeknek adtak otthont vidéki városaink. Sok „országos" kez­deményezésnek, korszerű tudo­mányos, kulturális, művészi tö­rekvésnek, tartalmas kísérlete­zésnek a műhelye, szülőföldje egy-egy megye. Értelmiségünk java — éljen falun vagy város­ban — munkáját reális társa­dalomismerettel, de a távlatok­ra is tekintve végzi, s messze­menően figyelembe véve a nép­gazdaság érdekeit, küzd az erőforrások szétforgácsolása és a provincializmus megnyilvá­nulásai1 ellen. Pártunk programnyilatkozata a fejlett szocialista társada­lom építésének olyan perspek­tíváját vázolja fel, amelyben az értelmiség is lelkesítő, s egyúttal felelősségteljes felada­tokat lát. Ebben a társadalmi cselekvésben találja meg „ön­megvalósítása" kedvező feltéte­leit. A kitűzött társadalmi cé­lok elérése, a tudományos- technikai haladás gyorsítása, a szocialista emberré nevelés ki- teljesítése azonban olyan mun­kára ösztönöz, amely a napi teendők végzésében is fokozott valóságismeretet, tudatosságot, előrelátást, eleven szocialista szellemiséget és magatartást igényel. Értelmiségünké a fő­szerep a tudományok fejlesz­tésében, a kutatási eredmé­nyek gyakorlati hasznosításá­nak gyorsításában, a műszaki fejlesztésben, az egyetemes emberi kultúra értékeinek át­örökítésében és új művészi ér­tékek létrehozásában, népünk műveltségi színvonalának eme­lésében, a tudati viszonyok fej­lesztésében. A feladatokat hosszan sorolhatnánk, mert a társadalom életének, tevékeny­ségének egyetlen területe sem nélkülözheti az értelmiség szel­lemi alkotó és közvetitő mun­káját. Bár értelmiségünk minden csoportja saját szakmájában „elkülönülten" alkot, dolgozik, nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a szocialista építésben az értelmiségre közös feladatok is hárulnak. Ezek mindenek­előtt közéleti jellegűek és első­sorban a közművelődés, a fej­lődést szolgáló társadalmi­tudatformáló tevékenység terü­letén jelentkeznek. Az alkotó szellemi tevékenység jellege, hatása miatt is közéleti mun­ka. S nemcsak a pedagógus a közművelődés munkása, de az orvos, az előadóművész, a mérnök, a jogász is formálja a közösséget magatartásával, példaadásával, világnézetével, kulturális érdeklődésével, ízlé­sével, s mindez „megtérül", hi­szen az aktív résztvállalás, az eleven közéleti kapcsolatok le­hetővé teszik, sőt gazdagítják az állandó tájékozódást és orientálódást, az értelmiségi kreativitást, a szellemi ener­giák mind jobb hasznosulását. Közéleti gondolkodás Értelmiségünk közéleti gon­dolkodásának, tevékenységének fejlődése abban is megnyilvá­nul, hogy jelentős részük köz­vetlenül is szívesen vállal tár­sadalmi-közéleti feladatokat, mindenekelőtt a szakmájához közeleső területeken. Sokan vesznek részt a különböző tu­dományos és társadalmi szer­vezetek munkájában, az isme­retterjesztésben és a közösségi művelődés egyéb formáiban. Az értelmiség tevékenysége egyaránt irányul a jelenre és jövőre. A tudományok fejlesz­tése, a távlatok tervezése, az oktatás, a művészet, — mind, mind a jövőt alapozza. Nö­vekvő jelentősége van azonban a mai feladatok megoldásának, hiszen ettől függ a holnapi cé­lok elérése is. Most elsősorban két területen keli a szellemi erőket jobban koncentrálnunk: a gazdasági építőmunkában és a kultúrában, fejlődésünk anyagi alapjainak intenzív erő­sítésében és o szocialista tu­datformálásban. Mindkettőt te­kintve egyértelmű program áll előttünk, s a konkrét teendő­ket is ismerjük. Pártunk Köz­ponti Bizottsága a közelmúlt­ban részletesen meghatározta azokat a feladatokat, amelyek az ipar fejlesztésével, a ter­melési struktúra átalakításával, a mezőgazdasági termeléssel,, a közlekedés és szállítás fej­lesztésével kapcsolatosak. Ugyancsak hosszabb távra iránymutató programja van pártunknak a tudomány, az oktatás, a közművelődés, a művészet, a szocialista tudat- formálás feladataira. Túlzás nélkül állíthatjuk: a magyar értelmiség előtt soha nem volt ilyen átfogóan kimunkált cse­lekvési program, ilyen széles körű igény és lehetőség az alkotó munkára, mint napjaink­ban. A feladatok nehezek és bonyolultak, sikerekkel és gon­dokkal, régi és új ellentmon­dásokkal egyaránt meg kell küzdeni. A gazdasági feladatok kö­zött munkánk előterébe került a népgazdaság intenzív fej­lesztése, a termelési szerkezet átalakításának gyorsítása, ter­mékeink versenyképességének javítása. A termelés hatékony­ságának növelése szükségessé teszi, a tudomány aktívabb részvételét, főként a műszaki és agrárkutatás fejlesztésében rejlő lehetőségek fokozottabb kihasználását, a külföldi szel­lemi vívmányok friss átvételét. Mindez elsősorban a műszaki, agrár- és közgazdász értelmi­ségünkre ró nagy feladatokat. Igen sokat tehet a tudomány és a gyakorlat kapcsolatának erősítésében, a kutatási ered­mények gyors hasznosításában, hiszen a kutatásban és a ter­melésben egyaránt bőven van legyőzendő akadály. Kutatóink­tól azt várjuk, hogy munkájuk során a korábbiaknál jobban vegyék figyelembe a gyakor­lati alkalmazás feltételeit, adottságait. Az üzemekben, ter­melőszövetkezetekben dolgo­zóktól — mindenekelőtt a veze­tőktől - az új iránti fogékony­ság, kezdeményezőkészség te­rén várunk előbbre lépést. Társadalmi megbecsülés Hazánkban adottak a nyu­godt alkotó munka feltételei. Hogy ezek stabilak legyenek, alapvető érdeke értelmiségünk­nek is. Az alkotás legfőbb fel­tétele az ösztönző, serkentő társadalmi igény. Ez hívja élet­re az újabb és újabb szellemi értékeket, ez sarkallja értelmi­ségünket további erőfeszítések­re. Fontos, hogy munkájukat mindenhol őszinte, figyelmes társadalmi megbecsülés övez­ze. Helyenként még találkozni lehet az értelmiségi munkát lebecsülő nézetekkel, a szövet­ségi politika megsértésével, a kellő támogatás, ösztönzés hiá­nyával. Ezek leküzdése politikai feladat. A megbecsülés mérté­ke természetesen itt is - mint más területeken — a végzett munka. Társadalmi érdek, hogy a szellemi munkásokat, értel­miségünket — tevékenységük közvetlen és közvetett társa­dalmi hasznossága szerint — elismerjük, s alkotó aktivitá­sukat anyagilag Is, erkölcsileg egyaránt ösztönözzük. A mun­kásosztály, az egységesülő szo­cialista nemzet alapvető ér­deke ez. Példamutató párttagok a szövetkezetben 4 millió forintos költséggel új munkagépjavító, csarnokot épített a termelőszövetkezet. Ezzel nem­csak a munkakörülmények, hanem a technológiai feltételek is ugrásszerűen javulnak- Képünkön: a befejező villanyszerelési munkákat végzik. Ősz végi hajrá a Mohácsi-szigeten A Duna balpartján még egy kis darab Baranya — sajátos életformával, évszázadok óta őrzött szokásokkal — a Mo­hácsi-sziget. Egy szétszórt te­lepülésrendszerrel, jó földdel rendelkező termelőszövetkezet, a minden évben korán jelent­kező ködök, belvizek, a Dunán való átkelés gondjai és a folyami szállítás előnyei —ez is a sziget. A Dunavölgye Ter­melőszövetkezetnek éppúgy mint a többinek, a legfonto­sabb őszi gond a betakarí­tás, a talajelőkészítés és a vetés. * A 'kukoricát hét kombájn takarítja be a sárháti terüle­ten, köztük két Bizon Gigant. — Szépen működik és so­kat tud — vélekedik egyikük vezetője, Király Mátyás. — Hat soros adaptert visz, másod­percenként 14 kiló szemet képes betakarítani. Október végén, november elején már csíp a levegő reggelente, s itt a szigeten többnyire alig lát az orráig az ember a ködtől, amikor másutt még a tábla vége is látszik. Egy John Deere kom­bájnnal fordul az újabb sor­ra Sümegi István. Az ötszörös aranykoszorús Dózsa traktoros brigád vezetője, tagja a ter­melőszövetkezet pártvezetősé­gének is. — Választott funkciói is kö­telezik a jobb munkára? — Nem lehet egyetlen gépre, emberre alapozni a terveket. Ez csapatmunka. Na­gyon fontos, hogy mindenki a legjobb tudásával. szorgal­mával dolgozzon, de legalább ennyire szükséges a jó együtt­működés a szállítókkal, gép­javítókkal. — A hét kombájn és tíz szállítójármű feladata 1200 hektárról betakarítani a ku­koricát — fűzi hozzá Marko- vics György megbízott fő- ágazatvezető. — Hétszáz va­gon termést terveztünk, úgy látjuk, hogy ennél több lesz. Figyelmes munka, nagy szer­vezettség szükséges ahhoz, hogy minél kevesebb zökkenő legyen. A kukorica nedves­ségtartalma meghaladja a 30 százalékot. A termés felét a mohácsi szárítókba kell át­szállítanunk, s a Dunán való átkelés gyakran megnehezíti a járművek jobb kihasználá­sát. Néhány táblával arrébb a talajelőkészítésen dolgoznak a traktorosok. Kubatov József száll ki a John Deere nyergé­ből. — Egy kis eső kellene, na­gyon rossz a talaj. Reggel is alig mentem húsz métert, meg kellett állnom, mert a kuko- ricaszárak beszorultak az ekevas és a csoroszlya közé, úgy kell kézzel megtisztitani. Ezért lassabban haladunk. Na­pi tizenkét órát dolgozunk. Csinálni kell, a vetőszántás sem várhat. A homorúdi gépműhelybe Pálkúti György, a szövetkezet megbízott elnöke kalauzol. — Azt mondják, itt a szi­geten, hogy ez itt a „kis Vö­rös Csepel" — mondja. — És ez jó? — Kétségtelen, hogy jól összeszokott, ütőképes mun­kásgárda dolgozik itt. De a megkülönböztetés már nem állja meg a helyét, hiszen a mezőgazdaságban dolgozók is többségükben már „olajszagú” emberek. A termelőszövetkezet gépparkja ma összesen mint­egy 11 000 lóerőt tesz ki. És egyébként sem az a lényeg, hogy hol, hanem hogy ho­gyan dolgozunk. Mindenki a maga területén tegyen meg mindent. Gerber József üzemmérnök, a tmk-résrleg vezetője. 36 erőgép, 50 gépkocsi és egy sereg munkagép karbantartó-' sónak megszervezése a fel­adata. — A mezőgazdasági gép­javítás tulajdonképpen állan­dó tűzoltó munka. Az alkat­részellátás folyamatos gond. Még szerencse, hogy a for­gácsoló részlegünkben el tud­juk készíteni a bonyolultabb gépelemeket is. — Kikre számíthat, ha na­gyon sürgős egy-egy problé­ma megoldása? — Három kitűnő szocialista brigád működik a részlegnél. Lehet rájuk építeni. De volt úgy, hogy sem pénz, sem a túlóra ígérete nem volt elég a plusz megterhelés vállalá­sához. De ha mint párttag­hoz fordultam a dolgozóhoz, eljött és csinálta, amit kellett Két párttagunk például szere­lő létére vállalta a kombáj­nozást is a nagy nyári, őszi betakarításnál. — Az utánpótlás? — Több mezőgazdasági gépszerelő, autószerelő, he­gesztő és forgácsoló kellene. A jövő év szeptemberétől egy tanműhelyt építünk, itt képez­nénk a fiatal szakembereket Kurucz Gyula Szántókat, réteket nyeltek el a vlzenyők Pécs pariaga Alig húsz éve még híres volt kitűnő búzájáról, zöldsé­géről, bogyós-gyümölcseiről Pécsett az Ipari úttól délre húzódó Tüskés-rét és a Tüs­kés-dűlő. Legalább 130 gaz­da szorgoskodott kiskertjében mintegy 120 hektárnyi terüle­ten. Napjainkra csak öt tulaj­donos maradt tíz hektár mű­velt földdel a még száraz magaslatokon, míg másutt, el- mocsarasodott, ingovánnyá vált a szántó alig 10—15 év alatt. Egy-két éve még pró­bálkoztak nedvességet és hi­deget jobban tűrő gyógynö­vények vetésével, később ez is kudarcba fulladt. Pécs legna­gyobb parlagja született meg mai viszonylatban nézve im­már a város szívében. A zagykazetták súlyos tö­megükkel megnyomták, meg­emelték a talajvíz szintjét, a gyakori szennyeződések miatt az Ipari út alatt átbújó pata­kok, vízelvezetők eldugultak és a völgyekben kiöntve, vi- zenyőket hoztak létre. Nem rendezték partjukat, nem ta­karították ki medrüket, sőt a Lvov-Kertvárosba vezető új hőtávvezetéket is itt fektették le egy mesterséges gátra, amely Nagyárpádnál akadá­lyozza a vizek lefolyását. Az elmocsarasodás éhelyütt to­vább erősödött. A vizenyők réteket, szántókat nyeltek el. A Pécs városi Tanács me­zőgazdasági, terv- és építési osztálya a VÍZIG, a Hőerőmű, a Távfűtő Vállalat, a Megyei Földhivatal szakemberei be­járták a helyszínt. Megállapí­tották, hogy sürgős ároktisztí­tásra, belvízrendezésre van szükség. Termővé tenni szinte lehetetlen, így bérbeadása is kétséges. A városi tanács ki­sajátítja majd a területet, újabb részeket a Hőerőmű is igénybe vesz, mivel 1990-ig további zagykazettákat építe­nek. A későbbiekben közér­dekű célra használják fel a küllemében kedvezőtlen lát­ványt nyújtó parlagot: vagy fásítanak, vagy ipari víztáro­zót alakítanak ki.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents