Dunántúli Napló, 1978. november (35. évfolyam, 302-330. szám)

1978-11-25 / 325. szám

1978. november 25., szombat Dunántúlt napló 3 Átadás előtt a pécsi műszaki erdészet szociális létesítménye A Mecseki Erdő- és Fa- feldolgozó Gazda­ság pécsi műszaki erdésze­tének dolgozói évtizedek óta mostoha körülmények között végezték munkáju­kat. A saját vállalati fej­lesztésnek köszönhetően vi­szont hamarosan korszerű szociális létesítménnyel gaz­dagodnak és a közeli na­pokban megkezdődik egy könnyűszerkezetes csarnok építése is. A beruházás mintegy tizennyolcmillió fo­rintba kerül. A Megyeri úti központ utca­frontján húzott háromszintes szociális épületen az utolsó si­mításokat végzik. A műszaki át­adás-átvételi eljárás ugyan még hátra van, ennek ellenére az alagsorban és a földszinten kialakított több mint 350 négy­zetméter alapterületű központi raktárt már berendezték. A kö­zel száz munkásnak kényelmes öltözési és fürdési lehetősége­ket biztosító blokkban szinte csak a takarítás, a csapok fel­szerelése van vissza. Az első emelet északi szárnyában kapott helyet a melegítőkonyha, vala­mint az étterem, a déli olda­lon pedig az irodahelyiségek és a vendégszobák találhatók. Az építészeti jellegű munkákat az erdőgazdaság brigádja végez­te, a villanyszerelést a Pécsi Épí­Rekonstrukció két ütemben A napokban kezdődik az új műhely építése tőipari Szövetkezet, a víz és fű­tésrendszert pedig a pécsi Épí­tő és Tatarozó Vállalat alakítot­ta ki, a terveket az AGROBER készítette. Az épület költsége megközelíti az ötmillió forintot. A beruházás megvalósítását az elmúlt év derekán kezdték és annak mielőbbi átadásához nagy segítséget nyújtottak az erdőgazdaság szocialista bri­gádjai is. A fizikai dolgozók végezték el a régi épületek bon­tását, az új szociális létesítmény alapjainak kiásását, a törmelék elszállítását társadalmi munká­ban. A bővítés második ütemének részeként épülő két könnyűszer­kezetes csarnok előkészítő mun­kálatai is előrehaladott álla­potban vannak, beöntötték a vastravérzeket tartó betonala­pokat és az első műhelycsarnok tartószerkezetei is megérkeztek. A váz fölállítását a Baranya megyei Magas- és Mélyépítő Vállalat végzi majd el, a mun­kálatok várhatóan a jövő hét közepén kezdődnek. A második Sikeres volt az országos árkonferencia A szekcióülések vitáinak összefoglalásával, ajánlások elfogadásával tegnap a pécsi Petőfi moziban befejeződött a II. országos árkonferencia, me­lyet a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság megyei szervezete rendezett. A konfe­rencia két napján a hatszáz vállalati szakember meghall­gatta az Országos Anyag- és Árhivatal vezető munkatársai­nak — az 1980-ban esedékes általános árrendezésre való felkészülés jegyében tartott — előadásait, majd a négy kü­lönböző szekcióban kifejtette véleményét az előadások so­rán felvázolt elképzelésekről. A tegnapi záró ülésen a szek­cióvezetők beszámolói és aján­lásai után dr. Rácz László, az Országos Anyag- és Árhi­vatal főosztályvezetője mon­dott összefoglalót. Rendkívül időszerűnek és sikeresnek ítél­te meg a konferenciát, me­lyen a résztvevők alaposan belemélyedtek a szakmai kér­désekbe. Sok-sok észrevétel, javaslat hangzott el, s még jó időben, hiszen az árrende­zés előkészületi munkái most folynak, a javaslatok haszno­síthatók. Ami az 1980-ban esedékes árrendezést illeti, jegyezte meg dr. Rácz László, arról van szó, nagyobb nyomóst akarunk gyakorolni magunkra, gazda­ságunkra, hogy jobban, oko­sabban dolgozzunk. A szekció­üléseken egyébként sok hoz­zászóló aggodalmának adott kifejezést, nagyon megcsap­pannak a vállalati nyereségek. A válasz erre: nem kell fél­niük a vállalatoknak, az új ár­rendszer és ármechanizmus nem fogja korlátozni nyeresé­güket, feltéve, ha termékeik­ben ténylegesen magas hasz­nálati érték testesül meg, ha termékeik jól megállják a he­lyüket a nemzetközi piacokon. (—mz—) Felavatták Paks munkás- művelődési központját A városiasodó Pakson, ahol hazánk első atomerőműve ké­szül, pénteken ünnepélyesen felavatták a 80 millió forint költséggel létesült munkásmű­velődési központot. A Dunára tekintő új lakótelep központjá­ba tervezett három szintes, na­gyon szép épületet dr. Boros Sándor kulturális miniszterhe­lyettes adta át rendeltetésének. A munkásművelődési központ külső megjelenésével, igényes belső kiképzésével jelképe an­nak a hatalmas változásnak, amit a népgazdaság legna­gyobb beruházása hozott az egykori halászfalu életében. A háromezerhatszáz négy­zetméter alapterületű művelő­dési központra hármas feladat vár: az erőművet építők ezrei­nek művelődési és szórakozási lehetőséget biztosítani, közmű­velődési feladatok ellátása és járási módszertani tevékenység. Ehhez minden fontosabb és cél­szerű kulturális tevékenység he­lyet kapott. Otthonhoz jutott az ifjúsági klub, a fiatal műszakiak és a szocialista brigádvezetők klubja, a kismama klub, s itt működik a „Barátság" klub is, amelybe az ipari óriáson dol­gozó magyar, szovjet, lengyel szakemberek tömörülnek. Szak­köri szobák, négyezer kötettel induló könyvtár, olvasóterem várja az érdeklődőket. Az épület legszebb része a négyszáznegyven szemé­lyes, lépcsőzetesen kialakított nézőtér. Minden pontjáról ki­fogástalan a rálátás a száz négyzetméteres színpadra, amely filmvetítésre, legigénye­sebb színházi előadásokra, hangverseny rendezésére egy­aránt alkalmas. Délután három órakor a színházteremben nagygyűlésen emlékeztek meg a KMP meg­alakulásának 60. évfordulójáról. Este színházi előadás várta a közönséget a munkásműve­lődési központban. A népszín­ház művészei Molnár Ferenc: Liliom című vígjátékát adták elő. üzemrész megépítése csak azt követően kezdődhet el, ha az első elkészül. Ezt követően le­bontják az elavult, földszintes műhelyt, amelynek helyén áll majd föl a következő könnyű- szerkezetes épület. A beruházás szerves részeként korszerűsítik a műszaki erdészet, szerszámállo­mányát, hidraulikus darukat és egyéb kisgépeket vásárolnak, amelyek tovább könnyítik a fi­zikai munkát. A telep korszerű­sítésének teljes befejezése még legalább két esztendőt vesz igénybe. S. Gy. Megemlékezés, koszorúzás dr. Veress Endre sírjánál Pécsi földben nyugvó tu­dós, dr. Veress Endre sírjánál tisztelegtek tegnap délelőtt Pécs város és Baranya me­gye kulturális életének képvi­selői, dr. Veress Endre csa­ládjának tagjai és tisztelői. A pécsi köztemetőben a 25 évvel ezelőtt elhunyt törté­nész sírjánál megjelent An­tal Gyula, az MSZMP Pécs városi Bizottságának osztály­vezetője, valamint a Baranya megyei Tanács V. B. művelő­désügyi osztályának, a Nép­művelési Tanácsadónak, va­lamint a Baranya megyei Könyvtárnak és a Levéltárnak a vezetői és munkatársai. El­jött dr. Veress Endre sírjához a szülővárás, Békés Tanácsá­nak és népfrontbizottságának három tagú küldöttsége is. — Dr. Veress Endre életmű­ve a Duna-völgyi népek egy­másrautaltságát és egyetér­tésének fontosságát reprezen­tálja - mondta ünnepi meg­emlékezésében Branstötter György, a Baranya megyei Tanács művelődésügyi osz­tályvezetője. - Munkáival a népek testvéri együttélését dokumentálta. A népek egy­más mellett élhetésének hu­manista gondolata fényükét számos munkáján, s ezt nem szűnt meg hirdetni sem Ro­mániában, sem Magyarorszá­gon. A megemlékezés után a megyei intézmények valamint Békés város képviselői elhe­lyezték koszorúikat a neves történész sírjánál, majd dr. Veress Endre életművének köl­tői megfogalmazásaként fel­hangzottak József Attila: A Du­nánál című versének sorai ifj. Kőmíves Sándor színmű­vész tolmácsolásában. Az ün­nepség dr. Veress Endre fiá­nak a család nevében mon­dott köszönőszavaival ért vé­get. G. O. Jubileumi kiállítás a FBK-tHen 1111 25évesa Zsolnav Képzőművészeti Kör A sokaság félkaréjban he­lyezkedik el a modell, a tárgy, a csendélet körül. A rajzba- kokon ülők és a rajztáblákra szögezett papír négyszemközti csendjét csak halk neszek: a ceruza és a kréta hersegése töri meg. Aztán — egy jó óra múlva — ismét sokasággá, közösséggé válva értékelik, ki­nek hogy sikerült a feladat megoldása. Rendszerint ilyen kép fogadja az embert, ha csütörtökön, vagy pénteken este ellátogat a Zsolnay Kép­zőművészeti Kör foglalkozásai­ra a Zsolnay Művelődési Ház­ba. A kör megalakításának gon­dolatát Martyn Ferenc és Ge­bauer Ernő festőművészek ve­tették fel 1953-ban, tehát ép­pen 25 évvel ezelőtt. Azóta folyamatos itt a munka, azóta beszélhetünk arról, hogy eb­ben a szakkörben a szép sze- retetére nevelik, látni tanítják és a művelődésben segítik az embereket. Haraszti Pál festőművésztől, a kör vezetőjétől tudom, hogy az érdeklődés a tagok részé­ről — a csoport fennállása óta — sohasem csökkent, a szakkör tevékenységével, mű­ködtetésével kapcsolatos igény ma erősebb mint valaha. A Zsolnay Képzőművészeti Körnek jelenleg 37 tagja van. Egy részük középiskolás, de van köztük fodrász, szakmun­kás, művészeti gimnazista, mű­vezető, főmérnök, nyugdíjas aknamélyítő bányász, dekora­tőr, rajztanár, főiskolai hall­gató. Olyan témákkal foglalkoz­nak, amelyeknek otthoni fel­dolgozására nincs mód. Első­sorban a modell utáni rajz és festés lehetőségeit nyújtják A szép szeretetére nevel, látni tanít, segít a művelődésben a tagoknak, akik ugyanakkor a mozaikban, a kerámiában és mintázásban is elmélyed­hetnek. A kerámiát a gyárban égetik ki. A terveket, vázlato­kat, rajzokat, festményeket kol­lektív műhelymunka keretében értékelik. Ehhez a műhelymun­kához hozzátartozik, hogy ha­vonta egy-egy filmvetítéssel kí­sért esztétikai előadást is meg­hallgatnak — TIT-előadók köz­reműködésével. Ezek az elő­adások többnyire a festészet­ről, szobrászatról, építészetről szólnak, felölelik csaknem az egész vizuális kultúrát. Harasz­ti Pál elsősorban korrigál, út­mutatásokat ad a tagoknak: mit olvasson, kinek a művészeté vei, munkásságával foglalkoz­zon az illető. Alapvető céljuk természetesen nem az, hogy művészeket neveljenek, mégis meg kell emlékezni arról, hogy számos — ma már művész­ként számon tartott tagjuk volt az idők során. Az egyik ilyen jellegű legfrissebb örömhírük: Jozipovits Györgyöt, a kör tag­ját fölvették az Iparművészeti Főiskolára. A fő célt, a szakkörben fo­lyó munka leghangsúlyosabb feladatát a közművelődés ké­pezi. Azt szeretnék elérni és megvalósítani, hogy a foglal­kozását tekintve meglehetősen heterogén összetételű kör min­den egyes tagja találja meg azt az érintkezési pontot, amelyben a képzőművészeti kultúrához kötődhet, azt a ka­put, amelyen természetesen el­sősorban mint befogadó, ma­ga is beléphet a művészetek világába. Mindennek keretét az alkotómunka képezi, amelynek eredményeiről az építők nap­ján évente megrendezendő ki­állításaikon számolnak be. En­nek megfelelően az alkotó munka elemeinek a tagokkal történő megismertetését és az említett közművelődési törek­vések érvényesítését tekintik a legfontosabbnak. Fenntartó szervükkel, a Zsolnay gyárral a legszorosabb a kapcsolatuk. Munkafeltételeik további javí­tása érdekében szeretnék a min­tázás, a kerámia és a sokszo­rosító grafika művelésének le­hetőségeit is megteremteni. Ta­lán sikerül. A helyzet ígére­tes . .. A Magyar Képzőművészek Szövetsége dél-dunántúli terü­leti szervezete közművelődési bizottságának Haraszti Pál is tagja. A szövetség új vezeté­sének fontos törekvése az ama­tőrmozgalom segítése. A szer­vezet remélhetőleg a jövőben nagyobb szakmai és erkölcsi támogatást tud majd nyújtani ezeknek az amatőr csoportok­nak, így a Zsolnay Képzőmű­vészeti Körnek is, mint koráb­ban. * A Zsolnay Képzőművészeti Kör fennállásának 25. évfordu­lója alkalmából megrendezett kiállítást Pécsett, a Fegyveres Erők Klubjában tegnap, pén­teken délután 5 órakor Mező Zsuzsa, a Zsolnay gyár KISZ- bizottságának titkára nyitotta meg. A tárlat december 8-ig látogatható naponta 10-től 18 óráig. Bebesi Károly T etszesi index Minthogy néha érnek olyan vádak, miszerint a televízió ^műsora nekem nem tetszik, vagy hogy csak azt nézem meg, amiről eleve tudom, hogy nem fog tetszeni és letolha­tom, vagy hogy nem az tet­szik, ami a normális emberek­nek általában —, e heti hasá­bomat ezen vádak cáfolatára kívánom fordítani. A vádakat nem részletezném, mert azok némelyike névtelen levelek formájában érkezik, s _ igaz ugyan, hogy újabban a névte­len levelekkel is foglalkozni kell, de úgy érzem, ez a saj­tóra még nem vonatkozik, kü­lönösen, ha a levél hangneme nem tűri meg a nyomdafesté­ket, vagyis gyakorlatilag hasz­nálhatatlan. (Mert ugye vagy pontosan idézi az ember, vagy sehogy ...) Mármost az egyik névtelen levélnek egy kitételét mégis idézném, an­nak érzékeltetésére, hogy mi­lyen élénk észjárás és mély logika jellemzi olykor e leve­leket: „ugye nem meri kiírni a nevét az újságba, mikor a marhaságait írja, de én tudom ki rejtőzik a monogram alatt”. Elöljáróban tehát szeretném leszögezni: nekem sok minden tetszik azért a televízióban, de mindenről mindig nem lehet írni, s hogy például a Csak ülök és mesélek ... még min­dig tetszik nekem, azt töb­bek között azért sem jelzem minden egyes alkalommal, mert már olyan vád is ért, hogy „kritikátlan híve” va­gyok e műsor szerkesztőjének. Az pedig, hogy nekem nem az tetszik, ami a normális em­bereknek általában, megint- csak nem igaz. Ezt onnan tu­dom, hogy Szecskő Tamás időről időre ismertetni szokta a műsorok adatait: mennyien nézték hogy fogadták az em­berek. Ezt a dolgot úgy -hív­ják, hogy tetszési index. S hogy-hogy nem, az én egyéni tetszési indexem többnyire egy­beesik a többségével. Ebből minimum két dolog következik, ha föltételezzük, hogy azért a „normális" emberek vannak többségben: 1. én is szegről- végről közéjük tartozom, 2. o tévénézők mégsem olyan elve­temült ízlésűek, mint azt egye­sek — urambocsá, olykor a műsorszerkesztőket is beleért­ve — gondolják. Még olyat is hallottam, hogy volt eset, amikor az első műsorban krimi ment, mégis sokan nézték a másodikon a „komolyabb" mű­sort. Na lám ... Konkrétabbra fordítva a szót: kedden, szerdán és csütörtö­kön, hogy csak ezt a három napot emeljem ki az elmúlt hétből, minden napra esett egy olyan műsor, amely az én tetszési indexem szerint egészen jó volt. Kedden az Érdi Sándor szerkesztette Né­zőpont ismét egy nagyon fon­tos és izgalmas probléma elemzését vállalta, ezúttal a zeneoktatásunk helyzetéről mondott el talán kissé szent- ségtörőnek tűnő, de nagyon igaz és elgondolkodtató dol­gokat. Szerdán Mihályfi Ernő­ről, az újságíróról és közéleti emberről készített posztumusz portréfilmet láthattuk, kortár­sak, barátok, tanítványok val­lomásaival. A csütörtöki főmű­sor A zárka volt, s bár azt nem mondhatom, hogy mara­déktalanul tetszett mint műal­kotás, egészében mégis érde­kes, az adott korszakot új szemszögből megvilágító, ta­nulságos műsor volt. Ugyan­ezen a napog a második csa­tornán a lengyel sorozat da­rabja ment — ebben a mű­fajban nem is rossz, realista krimi. Egyelőre ennyit. H. E.

Next

/
Thumbnails
Contents