Dunántúli Napló, 1978. november (35. évfolyam, 302-330. szám)

1978-11-24 / 324. szám

A pécsi munkássajtó a KMP

megalakulásának idején

Ul «vrotyam.

Nci, 1Ä1ß. szfotemhAr 1 a «rnmhat

* SteiWl' : • M l«r **?«**,«mb«»*

Az 1918-ban Pécsett megjelent heti- és napilapok a munkásszervezkedéseket nemhogy nem propagálták, de egy-két híradás kivételével nem is írtak róluk. A baloldali szervezkedés jeleit egyedül a „Munkás"-bon, a pécsi szociáldemokrata párt hetenként megjelenő lapjában fedezhetjük fel. Az MSZDP vezetősége, így a pécsi szociáldemokrata párt is a munkás- osztály szervezkedését, feladatainak meghatározását, azoknak gyakorlati megvalósítását illetően számos, egymásnak ellentmondó nézeteket valótt.

A „Munkás"-ban megjelent erősen baloldali ideológiát tükröző híradások, cikkek és értékelések tulajdonképpen a lap radikális gondolkodású szerkesztőségének, elsősorban Szabó József - felelős szerkesztőnek köszönhetők. 1918. júniusától a Tanácsköztársaság kikiáltásáig vizsgálva ezen írásokat, egyre radikálisabb, keményebb hang figyelhető meg tele ellontmondásokkal. Miért június a kiinduló pontunk? A Pécsett állomásozó 6-os gyalogezredben számos olyan katona teljesített szolgálatot, akik Oroszországban hadifoglyok voltak, a NOSZF győzelme után mélyebben megismerkedtek a lenini eszmékkel, akikről elbocsájtásuk után egy rendőrkapitányi jelentés így írt: „bolsevik tanokkal szaturálnak”. Hazatértük és ismételt besorozásuk után alakulatukban, az orosz- országi példa nyomán kommunista sejteket alakítottak. Az 1918. május 20-án kirobbant katonai felkelés taktikájában a bolseviki taktika számos eleinte fedezhető fel. A felkelés leverése után, akiknek sikerült elmenekülniük, nem tértek vissza Pécsre.

Miért tallózzuk végig a pécsi munkássajtót 1919 márciusáig? A KMP akkori legnagyobb vívmánya a Tanácsköztársaság volt, de a pécsi munkásság sajátos helyzetbe került az antant—szerb megszállás miatt. A „Munkás"- ban olvasható írások, a kronológiát figyelmen kívül hagyva, három részre oszthatók. Néhányuk az európai munkáshelyzettel foglalkozott, elsősorban a németországi viszonyokkal. A másik rész a magyarországi helyzetet elemezte, a harmadik pedig a pécsi szervezkedésekről tudósított. A cikkek látószöge széles körű volt. írtak a szakszervezetekről, a bérmozgalmakról, a Népszaváról, a szociáldemokrata pártkongresszusról, a szociáldemokraták és a polgári radikálisok viszonyáról, a kommunizmusról és az Inter- nacionáléról. A Pécsett megalakult Nemzeti Tanácsról és a megszállással kapcsolatos harcos felhívásokat ezúttal figyelmen kívül hagytuk a pécs —baranyai viszonyok sajátos alakulása miatt. Vizsgáljuk meg a „Munkás" cikkeit közelebbről is.

1918. június 1.: „A magyar- országi szakszervezetek kongresszusa” A rövid híradás a május 25-én és 26-án összeült rendkívüli szakszervezeti kongresszus napirendjét közölte, amely a háborús magyar szociálpolitikával, a munkásság egyesülési és gyülekezési jogával, valamint a bá- nyatárspénztárak és a dohánygyári betegsegélyzők ügyével foglalkozott.

1918. június 15.: „A magyarországi szakszervezetek kongresszusa” A szakszervezetek munkájának jelentőségéről, a kongresszus állásfoglalásáról valljon maga a vezércikk: „A szakszervezetek a háború első esztendejében gyengén, tehetetlenül álltak a reájuk szabott borzalmakkal szem-- ben. A különböző szervezetek munkája megakadt, mert a szervezeteket éltető agitáló erők legjavát katonasorba emelték és a frontra küldték. Azonban a meddőség ideje csak nagyon rövid volt. Az élet gyakorlati szükségletei, a gyárakban meginduló erőltetett munka, a háborús bajok arra késztették az itthon maradt munkások tömegeit, hogy újból megalkossák a szervezeti élet lehetőségeit, hogy ismét megteremtsék azokat a kapcsolatokat a szervezetek és

a munkások között, amelyek a munkások gazdasági harcánál nélkülözhetetlenek. ... Szédítő és rohamos volt az a fejlődés, amit az utolsó másfél esztendőben végigjártunk. ... A szakszervezetek rendkívüli kongresszusa új korszakot jelent a szakszervezetek történetében. Akik Magyarország munkásságát a kongresszuson képviselték, azok áldozatkészségükben, harci kedvükben megerősödve térnek vissza működésük helyére, hogy újabb rohamot indítsanak ama társadalom ellen, amely legjobb fiait a csataterekre küldi, itthonmaradt munkásait rabszolgaságban tartja, amely folyton áldozatkészségről be1918. június 22.: „A német szakszervezetek 1917-ben” A címből is kitetszik, hogy a híradás a német szakszervezetek helyzetével foglalkozott, megállapítva, hogy 1916 végén 949 633 tagot számláltak, amely 1917 végére 1 250 000 főre emelkedett.

1918. szeptember 7.: „Népszava agitáció" A vezércikk a Népszava terjesztésének akadályozásán méltatlankodott. Megállapítása sferint a hadsereg főparancsnoksága a fronton, a hadtápterületen és a kórházakban megtiltotta a Népszava olvasását. Mondanunk sem kell, hogy a munkásosztály jövőjére milyen veszélyt jelentett ez az aknamunka. A lap előfizetőinek emelése érdekében „Népszava hetet” szerveztek.

1918. szeptember 14.: „Népszava — öreg harcosok —az új bajtársakhoz” A „Munkás” ismét vezércikket szentelt a Népszavának, amelyben kifejtette, hogy a szocializmus „világmegváltó” tanait négy évtizeddel ezelőtt egy maroknyi munkás kezdte terjeszteni. A szervezetek fokozatosan • megerősödtek, a munkássajtó „hatalmas" fegyvere lett osztályának. A cikkíró szerint a munkabérek emelkedése kizárólag a munkásosztály szervezettségének köszönhető, a munkássajtó segítségével szociálpolitikai, gazdasági és társadalmi eredményeket ért el, a Népszava előfizetőinek száma a háború alatt háromszojKafyurorszíg Tanácsköztársaság.

♦*

korÜLnl uiínÜlrJ* ne(* Karolyi ét •

k° y ul srovjetkormany *« a proletár

Oiktatura. Az u| kormArty intézkedései

14 KI. ni, i

4r .iHlwtn.liM

>1 - fit: . . . :«• j> .

* «*»«>;•» )<n.| ! • u.hi» <• /« •!'buuj- Itt. hi< . j*HK nkiol't ft irtlnin utál! rí-.vifi p;,v

a ttj pú iri fyh&irst abba» 9; . -1 - lentbet-,

v iu y Ilit ?»; ha fit brat Mártiit !<■ Virult lodifarn« é* a nmj. t.r «jifctatural t. remfetu »•»■v* h* óra»/ %m\}»tun. Ion* romit jt r». !.*> intik v«>*<tA br iyr? «»«vróiron b t'fesífc«§tM*U y>/ri ti, \«Lk tt> iU , Irt 1 vm oit-m«!.

|j«hl> y t u’jy iiitriMjihni itala kút#* ióh»i ' */k (• >! ;*?-jt'i. :</ ro* stÍMf • t) Vrtnjt.i I i*>

nt * trjokHi-fM\ pémi luk»*’*

y* it U S V»! ;•« Ü bf« 4H : I IfV' * 0*«#:

* ,.• <«!• >4. Vfx rk/nt*"* • • j.

* I* tt ti , i*%1 •rlí'l.flíít.í

It uk rí, mi Vyt t'ji < •, - it\< ti ti 11 ■(.

1»at t i< l\ li 1 . i 111! |< i.i: t<; ut I. r.tefc c; !«, *•*.»«• ■ fM íu í’Kt latit hrtó frfbf.5.

/». ! • • ; .. pór»*» bé>* k< rfru»f >9 <■!>** A

«>- < •'».(« M b* *#*H .V; : li'H , 0 »#*' í h 1 r« hm/Mtl !‘ fl •«< f?a vív«, i*Xí**H«n

míi\ *»> ? fjo«'!. t«r.I1f. vflut íz »itístííi / wtriv. 1* rl'-b u ! • • /z *».»\ jrtcfak.Bi

Ikr I hfiVtiir t \i lek r tvm üteti b rök lívr

szélve még a háború pusztításaiból is aranyat varázsol magának, de a munkásoknak litikai jogokért, hogy a muncsak korbácsot, bilincseket i-~™-r«i-—t- :■---j

uttat." A lap ugyanebben a számában közölte a pécsi nyomdászok, az építőmunkások, a bőrgyári munkások, a fém. és rézárugyári munkások, a légszeszgyári fűtők és gépészek, a dohánygyári munkások és a pincérek gazdasági mozgalmairól szóló tudósításokat, utalva Marx: „Kapital” című munkájára.

I »•' »MitM't ■*' t»tI r at\ kétt*víz6 a j. • fi»i -ií Ultinak íro^rtár-'tói bak s*3hab pn>' I *■ au?, unrHUfjl) ZMÜMnrti a román rs ef« l imprnéÜ&tAk ttvégyá'ak.

Károlyi !*> a kmniánt Irmondar«

\ ko»mattvitak mpr» w?i m*s ten|uv«Io r/xi I a h* Ív ‘ííirIh . rom? «

.ifeyifnojt? trftr i * kok >s.aki váf;

v/aí fin. kb/.uUr V»x djfe’jfrrrfrwl. a kot- <mi'v a liatáio/oio» • f ttom >

\mn*m I mooH H atarija lu tyrt uj h"

ni*<ly t t-m k iu t fiíás, romt tls/1 ytf> Irt ár km ml f>v. \g- <«•*»**(* ronr s»«;. is y umk • /H- u tu Matti. íu a szigor« fogyw;

leveli «:/. f.-ial, s. a»hr5> k ?W.’t6v<’ b U< ii . » rá- f y, N r. s/t-i rk'Wrl.'fsHIfeit H ron-rl»- •>. - HfMt. -J"l v.-ilti víz ' :sá? í*> a/ uj ri«»

U ;rb'WÍ«,f>

\«rt? tt *\l« \íii'*r>/ieg*u. annórt « korín;

.1 SV íz Ifit H1' fi 1 tt f« vít IU» lkat ja.

4 kár»»t\t

... v rrvrínvazbJ Mi’ m éft&f t>

! tfis ' 1. ős ;<

K?u 5 ,yb Ak:» kßftr. >zaz;.t?'c f> a«iia ttiá*1

■4 tm$ti a kot mmy «knit;

népéhez’

rosára emelkedett. Végül le szögezte: „Harcolnunk kell poJ*tofodrok f

jí Vagytok a vi

kásosztálynak joga és szava legyen az ország, a megye, a közigazgatás és a község tanácsában. ... Harcolnunk kell a munkásvédelemért, általában a munkaidő megrövidítéséért, a női és gyermekmunkások gazdasági és társadalmi jobblétéért...!"

1918. október 12.: „Olcsóbb és több élelmet!" Október 4- én a pécsi ipari üzemek munkássága nagygyűlést tartott,

f

ahol Szabó József és Hajdú Gyula előadásai hangzottak el a népélelmezés kérdéseiben. Az értekezlet rendkívül kemény hangú, hét pontból álló határozata a munkásság súlyos helyzetéről tanúskodik.

1918. október 19.: „Nesze semmi, fogd meg jól!" Ezen cím alatt megjelent írás a kormány belpolitikáját bírálta. A „Munkás" ugyanebben a számában „Rendkívüli párt- kongresszus" cím alatt jelentette Pécs munkásainak, hogy a szociáldemokrata párt a népek önrendelkezési jogát, a teljes politikai demokráciát és a gyökeres szociális átalakulást követelte.

1918. november 23.: „A szociáldemokrácia és a radikálisok" A cikk a két párt programját hasonlította össze és megállapította, hogy a polgári radikálisok a jelen helyzettel meg vannak elégedve, míg a szociáldemokrata párt tovább kívánja vinni az események menetét, ki szeretné terjeszteni a választójogot,

Testven Se

sőt, egy elkövetkezendő szocialista köztársaság mellett foglal állást.

1918. december 21.: „Osz- szetartani!” A hatalmas cikk a szocialista forradalom időszerűségét vizsgálta. Megállapította, hogy a munkásság feladata a régi társadalmi rendszer megdöntése, új államforma, új jogrendszer, a szabadság és a jogegyenlőség megvalósítása, azonban ezeket a célokat vértelen úton, a nemzetközi munkásosztály összefogásával kell elérni. A tisztán ideológiai jellegű írás a munkásság meglevő egységét féltette. A lap második oldalán „Békesség a földön" cím alatt napvilágot látott cikk a Kommunista Kiáltvány alapján leszögezte, hogy „minden, az eddigi társadalom története az osztályharcok története".

1918. december 28.: ,Dr. Hajdú Gyula elvtárs előadá- •sai az Apollóban" A hír Hajdú Gyula két , előadásával foglalkozott. „Mit hozott a demokrácia" témában az előadó a társadalom fejlődésének törvényszerűségeit elemezte, ,,A radikalizmus, a szocializmus és bolsevizmus” című előadásában ismertette többek között a NOSZF győzelmének jelentőségét, a bolsevikok történelmi horderejű céljait.

É

1919. február 1.: ,,A kommunizmusról” Az írás a szocialista forradalom megvalósításának akadályait és azok megszüntetésének módozatait boncolgatta.

1919. február 8.: „Az Inter- nacionálé” A nagy jelentőségű írás a Bernben összeült Internacionálé jelentőségét méltatta. De valljanak erről a korabeli sorok: „A nacionalista jelszavaktól elkapatott néptömegeket a hosszú, véres háború borzamai kijózaníthát- ták abból a téves ideológiából, hogy a hazafiság abban áll, ha szeretjük saját fajtánkat és gyűlöljük a másnyelvű testvéreinket. Nem emberek! ... Az igazi hazafiság az, hogy szeretnünk kell másnyelvű és más területen lakó embertársainkat is, akikkel keresnünk kell a jó egyetértés szálait és lehetőségeit, hogy velük egy célt szolgálva, békességet teremthessünk a földön az embereknek, melynek folyománya a minden népek és nemzetek naggyá, hatalmassá és boldoggá tevése..."

1919. február 22.: „A kommunisták ellen" A vezércikk megállapította, hogy a hivatalos körök egyre nagyobb erővel támadnak a kommunista nézetek ellen. Elemezte a marxi társadalomtudományi elmélet végcéljait és méltatta az orosz forradalmárok tetteit.

megyarországi szakszerfezetek kongresszusa.

Ä \ ! a'hr* ború rhindfn képzeletet tolui- r ülő pufztito barbársága mellett csodás f.ö-.fl és következetességgel folyik az ui fitt az alkotások munkája és gyarapodnak azok a reménységek, amelyek a háború után megváltozott „világhoz fűződnek. \ szak- szervezetek a háború első esztendejében gvenpén. tehetetlenül álltak a reájuk szabott ^borzalmakkal szemben. A különböző szervezetek rerdszeres munkája megakadt, P’rrt a zervezeteket éltető agitáló erők leg

1919. január 11.: Szabó József, a „Munkás" felelős szerkesztője, a pécsi munkásság egyik vezére elhunyt, A lap így értékelte tevékenységét: „Ott harcolt a proletárok osztályharcában, amikor kezdő korát élte a mozgalom, végigszenvedte az üldöztetések korszakát és látta, hogy mint nő, mint halad feltartóztathatatlanul a forradalom pártja, melynek fejlődését példátlanul lelkes agitációval vitte ő is előre.”

1919. január 25.: „A szervezetek és a pártsajtó" A vezércikk a pártsajtó jelentőségének méltatása mellett rámutatott arra, hogy 1918-ban a szakszervezetek hatalmas létszámnövekedést tudhattak be, különösen érvényes ez az októberi forradalom óta eltelt időszakra.

!i: 1, r -• « Ír 1*7«4_

1919. március 29.: „Magyar- ország Tanácsköztársaság" Tudósítás a magyar Tanácsköztársaság győzelméről, Károlyi Mihály szózatáról, a munkáspártok egyesüléséről, az új kormány tagjairól, a kabinet kiáltványáról, az új intézkedésekről, az első forradalmi tanácsülés határozatairól és Lenin üdvözletéről. Kun Béla kiáltványt intézett a világ proletárjaihoz, amit így fejezett be: „A magyar proletárforradalmat a nemzetközi szocializmus védelme alá helyezzük.

. . . egyúttal azt a készségünket és akaratunkat is kifejezzük, hogy mielőbb oly békét kössünk, amely a magyar dolgozó osztályok életföltételeit biztosítja és a világ valamennyi népével... együttélésünket lehetővé teszi."

Erdődi Gyula