Dunántúli Napló, 1978. november (35. évfolyam, 302-330. szám)

1978-11-22 / 322. szám

e 1978. november 22., szerda Dunántúli napló _________________________________ Z alay Buda kert­mérnök November 24-én koszorúzás a pécsi temetőben A mohácsi csata emlékművének bejárati kapuja Emlékezés dr. Veress Endre történészre H uszonöt évvel ezelőtt, 1953. november 24-én Pécsett, Rét utca 39. szám alatti lakásán örökre le­hunyta szemét dr. Veress End­re, az európai hírű történész, a Duna menti népek egymásra­utaltságának és együttműködé­sének lelkes szószólója, a Báthori-kérdés kiváló ismerője. Száztíz évvel ezelőtt, 1868. feb­ruár 15-én Békésen született. Apja, aki földmérnök és Kossuth Lajos hadnagya, az emigráció történetét megörökí­tő író volt, akkor halt meg, amikor Endre fia még csak 17 éves volt. A család egy ideig Bukarestben lakott, majd Ko­lozsvárra költözött. Veress End­re ott érettségizett és ott vé­gezte a Tudományegyetemet is földrajz-történelem szakon. Két évig hallgatója volt a bécsi egyetemnek is, majd a dévai főreáliskolában volt tanár 7 éven keresztül. 1905-ben Kolozsvárra helyez­ték, ahol az egyetemi levéltár­nak a vezetője volt. Tíz év után családjával együtt Budapestre költözött. Itt a minisztériumban dolgozott, s a külügyminisztéri- umbarT sűrűn teljesített futár- szolgálatot. Tudományos mun­kássága érdekében korán kér­te nyugdíjaztatását. A minisztérium szolgálatában segítette a Duna menti népek békés egymás mellett élésének előkészítését, sőt 1919-ben, Já- szi Oszkár szellemében röpirc- tot is készített az erdélyi nem­zetiségek közeledése ügyében. „Jó viszonyban kell élni Erdély­ben magyaroknak, románoknak, szászoknak, mert néprajzi el­helyezkedésük nem olyan, hogy egymástól különválva fejlődhet­nének ... mert ha egymással viszálykodnak, akkor egyformán tönkremennek valamennyien" - írta dr. Veress Endre. Magáévá tette a román Gheorghe Bariliu történész ama felismerését, hogy: „Már 900 éve nem lehet a románok történetét megírni Magyarország történetének se­gítsége nélkül és viszont." Csatáry Dániel, a budapesti Történeti Intézet munkatársa 1958-ban megjelent: „Román- magyar kapcsolatok” című mű­vében dr. Veress Endrét így jel­lemezte: „A román és magyar nép egymásrautaltságának tu­datosítása érdekében sokat tett Bartók Béla és a történész Veress is. A közös múlt tudato­sítása érdekében Veress az I. Ferdinánd király alapítvány kiadásában jelentette meg: „Dokumentumok Erdély, Mold­va és Havaselve történetéből" című hatalmas okmánygyűjte­ményét. Ö indította meg „Az erdélyi és magyarországi történelem forrásai" című, 50 kötetre terve­zett sorozatát. A Báthoriak egyik legkiválóbb szakértője volt. Pécsett jelent meg 1948- ban: „Báthori István levelezése" című 3 vaskos kötetének befe­jező része. Ö írta a: „Báthori István Habsburg-ellenes politi­kája” c. tanulmányt. Nevéhez fűződik az: „Olasz egyeteme­ken járt magyarországi tanu'ók anyakönyve és iratai" (1221 — 1864) c. mű is, amelyben az Árpód-,hózi korabeli olasz egye­temeken járt magyar hallgatók számát az eddigi 2 helyett 200- ban jelölte meg. F őleq dunántúli adaléko­kat, a Dráva-völgyi har­cokról szóló értékes és érdekes anyagot tárt fel: „A ti­zenötéves török-magyar hábo­rú" (1593—1608) című kiadatlan okmánytárában, amelyet a Ma­gyar Tudományos Akadémia őriz. Ő adta ki 1931—1935 kö­zött: „A Román-Magyar Köny- vészet" c. munkát (I—ML), amely az 1934, évi Budai' Kró­nikától 1870-ig magában fog­lal minden olyan román vagy magyar szerzőtől származó mű­vet, amely alkalmas volt a köl­csönhatás igazolására. A Pécsett 1948-ban megje­lent: „Báthori István levélváltá­sa az erdélyi kormánnyal" c. műve mellett még több ezer oldalnyi kézirata maradt ki­adatlan. Szellemi hagyatékát, közel 70 év tudományos levele­zését: „Arcélek Erdély viharos múltjából” címmel fia: Veress Endre pécsi énekművész és ta­nár, valamint felesége, Abali- geti Zita rendezte és dolgozta fel, s juttatta el a Magyar Tu­dományos Akadémiához. Ebben 15 kiváló erdélyi férfi életét, vdgy egy-egy sorsdöntő ese­ményt filmszerű villanásokban örökítette meg az 1530—1701 közötti években. Bámulatos az a hangyaszor­galom, amellyel dr. Veress Endre a történelmi adalékokat gyűjtötte. Aggkori elgyengülé­séig, 85 éves koráig Leningród- tól Rómáig, Európa levéltárai­ból nagy mennyiségű okmány­gyűjteményt hozott fel és szám­talan történelmi tanulmányt írt. Szülővárosában, Békésen em­léktáblát helyeztek el azon o házon, ahol született, s ugyan­ott utcát is neveztek el rólo. Huszonöt évvel ezelőtt, 1953. november 24-én dr. Veress End­re örökre lehunyta szemét. A városi tanács Palkovics Lajos szobrásszal emléktáblát készít­tetett és az utolsó pécsi laká­sa, a Rét utca 39. számú ház: falán helyezték el. Nevét vise­li Pécs város egyik utcája is Újmecsekalján. Dr. Veress Endre neves tör­ténész halálnak huszonötödik évfordulója alkalmából novem­ber 24-én Pécsett délelőtt 10 órakor a pécsi központi teme­tőben, sírjánál koszorúzási ün­nepséget rendeznek. Békésen, pedig dr. Veress Endre születé­sének 110., egyben halálának huszonötödik évfordulója alkal­mából megkoszorúzzák szülő­házán lévő emléktábláját. A városi tanács tanácstermében megemlékezést tartanak, ame­lyen Vámos László tanácselnök­helyettes mond megnyitó beszé­det. Békés városa dr. Veress Endre szülőházát meg akarja vásárolni azzal a céllal, hogy abban állandó jellegű múzeu­mot létesítsen. Ebben dr. Ve­ress Endre megjelent könyveit és a Pécsett az ő használatá­ban volt bútorait helyezik majd el. H alálának huszonötödik évfordulója alkalmából Árvay Árpád, a Buka­restben élő magyar író dr. Ve­ress Endre életrajzót és kivona­tosan bibliográfiáját írta meg. Pécsett pedig a kiadott és ki­adatlan műveiről szóló bibliog­ráfiát a jövő év tavaszán je­lentetik meg a Mecsek-alján. élő fia: Veress Endre énekmű­vész és tanár, valamint felesé­ge: Abaligeti Zita feldolgozása alapján. Pusztai József (Tóm László felvétele) A pécsi ősz talán a Tettyén a legszebb. Ki is jönnek ide so­kan, hogy megszemléljék a ter­mészet nagy metamorfózisát Bizonyára sok minden eszébe jut az erre sétálóknak, arra azonban valószínűleg kevesen gondolnak, hogy ez a park is valakinek az alkotása. Jó más­fél évtizeddel ezelőtt magam is itt dolgoztam: tucatnyi ipari tanulóval villamosítottuk az al­só- és a felső Tettye sétányait. Itt találkoztam először és ismer­kedtem meg az akkor még pá­lyakezdő Zalay Buda kertmér­nökkel, aki élete első nagy fá­jába vágván a fejszéjét, éppen e környék átformálásán, a mos­tani park kialakításán munkál­kodott brigádjával. Azóta szá­mos szép művét megcsodálhat­tam, nemegyszer találkoztunk köztéri szoboravató ünnepsége­ken vagy a villányi szabadtéri szobormúzeumban. Ezek a ta­lálkozások a munkájával kap­csolatosak voltak. Az egyik leg­kedvesebb területe ugyanis a környezetrendezés, a parképí­tés, a műalkotások, műemlékek és az azokat övező zöldterüle­tek esztétikus, emberi arányú és harmóniájú kimunkálása.- Hogyan lett kertmérnök? — Eredetileg nem erre a pá­lyára készültem. Egy iskolai szemléltető eszközöket készítő budapesti vállalatnál dolgoz­Emlékpark Mohácson ranyai parkját. Most Orfű 103 milliós költségű rendezésének generálkivitelezőiként és rész­tervezőiként erre a nagy, két fázisból álló munkára készü­lünk. Elvégeztük néhány baranyai település községrendezési mun­kálatait is. Ez az alapközműhá­lózat, az utak, járdák, zöldterü­letek kialakításából áll. Ilyen feladatokat oldottunk meg Ud­varon, Szederkényben, Dráva- szabolcson, Szalántán. Jelenlegi fontos munkánk például az uránvárosi piac kiépítése. — Emellett úgy tudom, kiállí­tások rendezésével és kivitele­zésével is foglalkoznak. — Igen. Mi csináljuk például a pécsi ipari vásárokat, mi ké­szítettük el a zágrábi nemzet­közi virágkiállítás magyar be­mutatóját és sorolhatnám még hosszasan az ilyen munkáinkat. — Mi az, ami ezeket a lei­adatokat szakmai szempontból a leginkább jellemzi? — Ezek alapvetően közterület­rendezési munkák. Az a hitval­lásom, hogy a közterületeken a problémákat gyorsan kell megoldani. Ez pedig gyors ter­vezést, gyors szakhatósági egyeztetést, jóváhagyást és gyors kivitelezést tesz szüksé­gessé. Szeretem az igényeset, a rossztól, igénytelentől undo­rodom. — Az ön munkájában egy egész sereg tényező eleve adott. Miben mozoghat mégis szabadon? — Rengeteg területen. Az el­ső ilyen a burkolat. Igen sokat számít egy — a felületet meg­bontó osztás, raszter. Fontos az is, hogy a műtárgyak, padok, támfalak, lépcsők a lehető legkorszerűbbek, esztétikus megjelenésűek legyenek. Saj­nos az urbanizáció, a gépies, paneles eljárások sok mindent uniformizálnak. Ugyancsak so­kat jelent a faanyagok, a kerá­mia, a megfelelő kőanyagok jelenléte, a támfalak, térburko­Fotó: Zalka Éva latok szép, esztétikus kialakí­tása. ön foglalkozott képzőmű­vészeti alkotások, műemlékek környezetének a tervezésével és kivitelezésével is. Mire kell az ilyen munkáknál a Ügyeimet összpontosítani? — Egészen rövidén: ne a kör­nyezet legyen elsődleges, ha­nem az, amit kiemel. — A zöldterületnek fontos sze­repe van a városképben is. Mi az ilyen jellegű pécsi városképi munkálatokról a véleménye? — Itt minden egyes négyzet- méternek még fokozottabban megnövekszik a szerepe, ezért a jó tervezés különösen fontos. Ezek a munkák igen jól indul­tak a Barbakánnal, a Sétatér­rel és remélhetőleg így is foly­tatódnak. — Mikor lehet elmondani egy kertmérnökről, hogy jól dolgo­zik? — A területrendező akkor tud jól helytállni, ha az akut fel­adatokat a korszerűség igényé­vel gyorsán tudja megoldani. A kertmérnök munkáját elsősor­ban egy — a parkkal szemben támasztott — biológiai igény szabja meg. Ehhez társul a funkcionális igény, ami azt foglalja magába, hogy például milyen átmenő utak, pihenőhe­lyek, játszótér kapjanak helyet egy adott zöldterületen. Ezek­kel egyenrangúak az esztétikai szempontok. A parkoknak fon­tos szerepük lehet az igényes­ség, a jó ízlés kialakításában. Lélektani hatásuk is óriási. Egy sivár, rossz funkciómaghatáro­zás nyomán kiépített park ne­gatív lélektani hatású, mert csak ingerli, bosszantja az em­bereket. Ennek az ellentéte, azaz az ideális park természe­tesen igen pozitív hatások ki­váltója lehet. Ez pedig megéri, hogy az ember a lehető legna­gyobb ambícióval, szívósan és kitartóan munkálkodjon fel­adata végrehajtásán. Bebesi Károly tam. Műcsontvázakat készítet­tem, orvos szerettem volna len­ni. Egyszer aztán megrendelést kaptunk a Kertészeti Főiskolától szemléltető eszközök készítésé­re. így kerültem kapcsolatba a főiskolával. Felvételiztem, fel­vettek. Érdeklődésem tanulmá­nyaim során egyre inkább a zöldterület, a kert, a városren­dezés felé irányult. A főiskola elvégzése után a Pécsi Kerté­szeti és Parképítő Vállalathoz kerültem gyakornoknak. Az első komolyabb feladatot 1964 már­ciusában kaptam. Ez volt a Tettye. Máig is szívesen em­lékszem erre a szép munkára. Nagyon jót tett nekem az, hogy mint kezdőt, mindjárt a mélyvízbe dobtak.- Jelenleg mivel foglalkozik? — 1971-től a Szentlőrinci Költségvetési özemnél a mély­építő és parképítő részleg ve­zetőjeként dolgozom. Munkám zömét közterületrendezési fel­adatok képezik. Az elmúlt évek­ben számos szép munkánk volt, mint például a beremendi jugoszláv temető, és a mohácsi emlékpark kialakítása. Mi ké­szítettük el a villányi szobor­park generálterveit, a Gyimó- thy-villa rekonstrukcióját, a bu­dapesti centenáriumi park ba­II pályaválasztás módszertana Az ifjúság pályaválasztásá­nak segítése, mint ezt az új általános iskolai tanterv és dokumentumok is bizonyítják, egyre inkább az iskolai neve­lő-oktató munka szerves ré­szévé válik. A munka úgy­szólván minden területén és fórumán „szót kap” a pálya- választás; az osztályfőnöki óra és a különböző nevelői hatásokat egységes rendszer­ré formáló osztályfőnök tevé­kenysége — kiváltképp kulcs- fontosságú ebben a folya­matban. Mindezt figyelembe véve adja közre a Baranya megyei Pályaválasztási Ta­nácsadó Intézet Tibor István nyugalmazott tanítóképző-in­tézett tanár, pszichológus munkáját, mely a napokban került ki a sajtó alól Pálya- választást segítő eljárások ál­talános iskolai osztályfőnö­köknek címmel. A legfontosabb általános kérdések tömör összefoglalá­sát követően a pályaválasz­tást segítő munka fő problé­maköreit és célszerű „menet­rendjét" ismerteti a szerző, a 3. osztállyal kezdődően az ál­talános iskolai tanulmányok befejezéséig. A kiadvány tar­talmi gerincét képezi az ön­ismeretre és pályaismeretre ne­velés módszereit részletesen bemutató fejezet. Ennek kere­tében nem csupán „elvileg" igazítja el a szerző a külön­böző (pedagógiai, pszicholó­giai, szociometriái) vizsgála­tok, felmérések - vagy sok­kal inkább: közös játékok — lebonyolítására vállalkozó pedagógusokat, hanem a kü­lönböző segédeszközök elké­szítésével kapcsolatos gya­korlati tanácsokkal is szol­gál. B. M.

Next

/
Thumbnails
Contents