Dunántúli Napló, 1978. november (35. évfolyam, 302-330. szám)
1978-11-21 / 321. szám
Pártunk küldetése a nép önzetlen szolgálata Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunontult napló XXXV. évfolyam, 321. szám 1978. november 21., kedd Ára: 80 fillér Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának ünnepi ülése Az MSZMP KB ünnepi ülésén emlékeztek meg a párt megalakulásának 60. évfordulójáról. Képünkön: Kádár János, az MSZMP KB első titkára ünnepi beszédét mondja A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi ,Bizottsága a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának 60. évfordulója alkalmából vasárnap délelőtt ünnepi ülést tartott. A jubileumi megemlékezésen a Központi Bizottság tagjain kívül részt vettek a Központi Ellenőrző Bizottság és a KISZ KB Intéző Bizottságának tagjai, az MSZMP KB osztályvezetői, a megyei párt. bizottságok első titkárai, a budapesti pártbizottság titkárai, a SZOT elnöke és titkárai, a Minisztertanács tagjai és a központi sajtó vezetői. Jelen voltak továbbá meghívott vendégek, a párt régi harcosainak képviseletében Boros István, Hunya István, Marosán György, Mező Imréné, Zgyerka János; a pártonkívüli harcostársak képviseletében Bognár József akadémikus, Illyés Gyula író, Nánási László, a SZOVOSZ Felügyelő Bizottságának elnöke, Pátzay Pál szobrászművész és Szentágothai János, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke; a fiatal kommunisták képviseletében Csorvák János egyetemi hallgató, Fehér László vájár, Lökkös Anna brigádvezetö, Nagy Mihály gépészmérnök, Sági Gyula hengerész. A Himnusz elhangzása után rövid ünnepi műsor következett, amelyben közreműködött a KISZ Központi Művészegyüttesének egyetemi énekkara és Keres Emil színművész, majd Németh Károly, a Politikai Bizottság tagja, a KB titkára megnyitotta az ülést. Ezután Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára mondott ünnepi beszédet. Tisztelt Központi Bizottság! Kedves Elvtársak, Elvtársnők! Barátaim! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának mai kibővített ülésén a magyar forradalmi munkásmozgalom és népünk történetének kiemelkedő fontosságú eseményéről, a Kommunisták Magyarországi Pártjának 60 évvel ezelőtti megalakulásáról emlékezünk meg. Ebből az alkalomból szólnunk kell pártunk történelmi útjáról, a harc néhány fő tapasztalatáról, végül jelenlegi helyzetünkről, feladatainkról. A kommunista párt létrejöttének feltételei 1918 őszén a magyar munkásmozgalom, a magyar társadalom és a nemzetközi helyzet fejlődésében történelmileg egyaránt érettek toltak, ezért a párt megalakítása a körülményekből logikusan következett, törvényszerű és a kor parancsa volt. A magyar munkásosztály harca a kizsákmányolás ellen létével egyidős. Már az 1848—49- es polgári forradalom és szabadságharc időszakában voltak munkásmegmozdulások. A hatvanas évek végén megalakult az első szocialista munkásszervezet, az Általános Munkásegylet, majd 1878-ban Frankel Leónak, a Párizsi Kommün egyik kiemelkedő vezetőjének, Marx közvetlen munkatársának kezdeményezésére létrejött az első magyarországi munkáspárt. A II. Internacionálé megalakulása után, 1890-ben. a párt felvette a Magyarországi Szociáldemokrata Párt nevet. A múlt század végén s századunk elején a Szociáldemokrata Párt jelentős mértékben hozzájárult a magyar munkásság osztállyá szervezéséhez és öntudatra ébresztéséhez. A XX. század eleji Magyarország súlyos társadalmi ellentmondásoktól volt terhes. A nagybirtokosok, a nagytőkések és a bankárok uralma a dolgozó tömegek kizsákmányoltsága és jogfosztottsága, az ország függő helyzete Ausztriától, a nemzetiségi kérdés megoldatlansága radikális változtatásokat követelt. A társadalmi feszültségeket a végsőkig kiélezte a monarchia részvétele és veresége az I. világháborúban. A háború végén, 1918-ban ha- záokban klasszikus forradalmi helyzet alakult ki, az uralkodó osztályok már nem voltak képesek a régi módon kormányozni, Kádár János ünnepi beszéde a KMP megalakulásának 60. évfordulóján az elnyomott osztályok pedig már nem voltak hajlandók tovább a régi módon élni.. A forradalmi helyzet létrejötte Magyarországon egybeesett a világszerte kibontakozó forradalmi fellendüléssel. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom utat mutatott a kizsákmányolt osztályok, az elnyomott népek, a háború poklából szabadulni ckaró emberek számára. Október példája különösen nagy hatással volt Magyarországon, ahol a társadalmi ellentmondások — a forradalom előtti Oroszországéhoz hasonlóan — végsőkig kiéleződtek. Független, demokratikus állam lett Magyarország 1918. október 31-én győzött az őszirózsás forradalom. Megdőlt a Habsburg-monarchia csaknem négyévszázados uralma, Magyarország független, demokratikus állam lett. A nép ügyével rokonszenvező, kimagasló politikus, Károlyi Mihály lett a miniszterelnök, majd a köztársaság elnöke. Az 1918-as októberi polgári demokratikus forradalom Magyarországon kezdettől fogva népi forradalom volt, amelyet valójában a munkás és katona tömegek, az oroszországi példa nyomán megalakult munkás- és katona tanácsok vittek győzelemre. A hatalomra jutott polgári kormány azonban nem tudta megoldani a felhalmozódott társadalmi problémákat, nem tudott és nem mert ellenállni a győztes imperialista hatalmak diktátumának. Az ország, a nép további sorsa attól függött, van-e olyan társadalmi erő, amely képes a forradalmi vívmányok megvédésére és továbbvitelére. Volt ilyen erő. Hatvan évvel ezelőtt megtörtént a döntő lépés, létrejött az a tudatos, szervezett élcsapat, amely képes volt megfogalmazni és következetesen képviselni a munkásosztály, a nép forradalmi céljait. 1918. november 24-én Budapesten a baloldali szociáldemokraták, a forradalmi szocialisták, az Oroszországból hazatért forradalmárok megalakították a Kommunisták Magyar- országi Pártját, megválasztották a párt központi bizottságát s annak elnökét, Kun Bélát. Azon a hatvan évvel ezelőtti napon ily módon létrejött a magyar munkásosztály marxista-leninista pártja, ami máig ható fordulópontot jelentett munkás- osztályunk, népünk történetében. A kommunista párt rövid idő alatt megnyerte a munkások és a parasztok nagy tömegét. Maga mellé állította a nemzet sorsáért aggódó és a társadalmi haladásért cselekedni akaró értelmiségieket. A polgári kormány tehetetlensége és az ország válságos helyzete sürgette, a tömegek forradalmasodósa, a Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt egyesülése pedig lehetővé tette, hogy 1919. március 21-én a nép nagy többségének akaratából az Oroszországban győztes Nagy Októberi Szocialista Forradalom Az MSZMP KB ünnepi ülésén emlékeztek meg a párt megalakulásának 60. évfordulójáról. Képünkön: az ünnepi ülés résztvevői. Az első sorban balról jobbra: Szentágothai János, Nánási László, Mező Imréné, Marosán György után másodikként hazánkban is győzzön a szocialista forradalom. A Magyar Tanácsköztársaság 133 napos fennállása népünk történelmének kimagasló időszaka. Létrejötte azt jelentette, hogy hazánkban először került minden hatalom a dolgozó nép kezébe. A Tanácsköztársaság rövid fennállása alatt, rendkívül nagy nehézségek közepette is bebizonyította a magyar munkásosztály államalkotó erejét, elhivatottságát a társadalom megújítására, a nemzet vezetésére. Az első magyar proletárdiktatúrát — amelyet Európa-szerte rokonszenvvel fogadtak a munkástömegek, a népek, külső erő, a nemzetközi imperializmus fegyveres beavatkozása verte le. Az intervenció fő szervezője az antant, azon belül az európai hegemóniára törő francia imperializmus volt. Céljaihoz felhasználta a forradalomtól rettegő csehszlovák és román burzsoázia fegyveres erőit. A külső fegyveres erővel a magyar nép nyakába ültetett horthysta ellenforradalmi rendszer, a fehérterror megsemmisítette, a Tanácsköztársaság vívmányait és negyedszázadon át kíméletlenül elnyomta a népet, kegyetlenül üldözte a kommunistákat, és eltiport minden haladó törekvést. Az ellenforradalmi rendszer huszonöt éves uralma, a legkegyetlenebb terror sem tudta azonban megsemmisíteni a Tanácsköztársaság emlékét. A proletárdiktatúrát akkor leverhették, az eszmét azonban nem győzhették le. A Kommunisták Magyarországi Pártja az ellen- forradalmi terror ellenére Kun Bélának, a Magyar Tanácsköztársaság kimagasló vezetőjének, és Landler Jenőnek, a magyar kommunista mozgalom baloldali szociáldemokratából lett kiemelkedő személyiségének irányításával hamarosan talpra állt. Újult erővel és 25 éven át szakadatlanul folytatódott az illegalitásban dolgozó kommunisták és más demokratikus erők harca a fasiszta rendszer ellen, a dolgozó nép Magyar- országáért. A II. világháborúban megsemmisítő vereséget szenvedett a fasizmus és a Szovjetunió Vörö^ Hadserege Magyarország számára is elhozta a felszabadulást. A német fasizmus veresége kedvező nemzetközi feltételeket teremtett a demokratikus fejlődéshez, de az újjászületés belső feltételeit rendkívül nehéz viszonyok közt, népünknek kellett megteremtenie. A szocialista fejlődés útján A népi demokratikus átalakulás vezető ereje a Magyar Kommunista Párt volt, amely az illegalitás negyedszázada után is életerősen, határozott programmal, nagy szervező erővel lépett a politikai élet porondjára. Mint a népi demokratikus átalakulás legkövetkezetesebb képviselője gyorsan növelte befolyását és hamarosan az ország legerősebb pártja lett. Három évvel a felszabadulás után, pártunk vezetésével, az osztályharc eredményeként Magyarországon másodszor is győzött és hatalomra jutott a munkásosztály, létrejött a proletár- diktatúra, hazánk a szocialista fejlődés útjára lépett. A szocializmus' építésének kezdeti lendületét törték meg az akkori pártvezetésben eluralkodott szektás, dogmatikus hibák, amelyek súlyos politikai (Folytatás a 2. oldalon) Magyar párt- és kormányküldöttség utazott Moszkvába Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának vezetésével hétfőn magyar párt- és kormányküldött, ség utazott Moszkvába, a Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácskozó testületének ülésére. A küldöttség tagja Lázár György, a Politikai Bizottság tagja, miniszterelnök, Gyér,es András, a Központi Bizottság titkára és Púja Frigyes, a Központi Bizottság tagja, külügyminiszter. A párt- és kormányküldöttség búcsúztatására a Keleti pályaudvaron megjelent: Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese, Németh Károly és Óvári Miklós, a Központi Bizottság titkárai, a Politikai Bizottság tagjai, Borbély Sándor, Győri Imre, Havasi Ferenc és Korom Mihály, a Központi Bizottság titkárai, Benkei András belügyminiszter, Czinege Lajos hadseregtábornok, honvédelmi miniszter és Pullai Árpád közlekedés- és postaügyi miniszter, a Központi Bizottság tagjai, Berecz János, a KB osztályvezetője és Rácz Pál külügyminisztériumi államtitkár. Jelen volt Vlagyimir Pavlov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete.
