Dunántúli Napló, 1978. november (35. évfolyam, 302-330. szám)
1978-11-19 / 319. szám
1978. NOVEMBER 19. HAGYOMÁNY DN HÉTVÉGE 7. Rákóczi út 15. 1869. május 5-én itt alakult meg a Pécsi Nyomdászegytet Radnics utca 23. A Bányamunkás és a Bergarbeiter című bányászújságok szerkesztőségi és kiadóhivatala működött itt Munkásmozgalmi emlékhelyek Pécsett A munkásmozgalom „kohóinak" nevezhetjük azokat a helyeket. amelyeken alkalomszerűen vagy rendszeresen összegyűltek a munkások, hogy véleményt cserélve közös dolgaikról, sorsukat változtató döntéseket hozzanak. Pécsett számos ilyen hely volt, hiszen a gazdasági-társadalmi fejlődés során, a pécsi és baranyai munkásság kialakulása folyamatában az egyre nagyobb létszámú és különböző szervezetekbe tömörült munkásságnak egyre több hely és alkalom kellett akarata nyilvánítására. Anarchisták és tudatos forradalmárok, opportunisták és elvhű munkások, értelmiségiek népesítették be azokat a helyeket, ahol tárgyaltak, tanácskoztak és amelyeket sokrétű tá- jékozódássol, összehasonlító mozgalmi múlt elemzéssel tártak fel dr. Szita László, a Baranya megyei Levéltár igazgatója vezetésével az adatgyűjtők: Erdődi Gyula, Móró Mária Anna, Sándor László, Tegzes Ferenc, Vargha Dezső, Zeleni Ferenc. Az egyre-másra eltűnő régi utcák helyén létesült új lakótelepek és új lakói talán nem is tudják, milyen mozgalmas élet zajlott a már lebontott épületek némelyikében. A munkáshagyományok és a mozgalmi emlékek egyik legfontosabb elemét, a mozgalmi helyeket felkutató, történetüket röviden de alaposan és szerteágazóan rögzítő feldolgozás újabb fontos adalékokkal gazdagítja a pécsi munkásmozgalom történetforrásait. A kötet szerzője, dr. Szita László mértéktartóan de a kívánt alapossággal foglalja ösz- sze az egyes emlékhelyekhez fűződő ismereteket. Tanulságos és szemléletformáló a munkás- mozgalmi események és részvevőinek bemutatása. Helyet kaptak a kötetben a szociáldemokraták és parasztpártiak, az ipari munkásság mellett a földmunkások és forradalmi értelmiségiek is, bővítve azt a képet, amelyet a pécsi munkásmozgalomról eddig ismertünk. A munkásmozgalmak eseményeivel kapcsolatban a szerző összefoglaló megjegyzései világossá teszik, hogy az egyes események a munkásré* tegek különböző, történetileg kialakult társadalmi, kulturális sajátosságai által meghatározottak ugyan, de nem értékelhetőek kellően a világban végbement fejlődéshez, folyamatokhoz és jelenségekhez hasonlítás nélkül. Az emlékhelyek kutatása során — a topográfiai azonosítás munkáját Sándor László végezte - a ma itt élők számára a jelenlegi utcaelnevezések alapján pontosították azokat. Az emlékhelyekről Keresztény János készített fényképeket, melyek közül több most először kapott nyilvánosságot. Az emlékhelyek felkutatása és azonosítása nem volt könnyű feladat, mert a gyakran konspi- rációs okokból titkolt vagy nem kellően meghatározott tanácskozási helyeket, épületeket több forrás alapján is azonosítani kellett. A szervezetek gyakori megnevezés-változásai is gondot jelentettek. A személyes visszaemlékezések gyűjtése, a helyszíni tájékozódás mellett széles körű forrásfeltárással sikerült több mint 140 olyan bizonyítható és érdemleges munkásmozgalmi jellegű emlékhelyet meghatározni, amelyek egy része már csak emlékekben van meg és eltűnt a gyorsan épülő új városrészekben. A munkásmozgalomban követhető három nagy korszak - az 1860-as évektől 1918-ig, a két világháború között, majd a második világháború alatt, végül a felszabadulás utáni időszak - Szita László rendszerezésében a mindenkori mozgalmi életnek megfelelő arányban jelentkezik a kötetben. A kötet olvasmányos és gazdag új adatokban is. A földmunkások részvétele a munkás- mozgalomban, a népiskolák állami kézbe vételéért kezdeményezett akció, a Pécs-Baranyai Múzeum alapítására indított munikásgyűjtés — hogy csak ezeket említsük — mozgalmi sokoldalúságot jelez. A fényképeken először szerepel például az egykor „Petőfihez” címzett vendéglő, a Lassalle szobor, a Munkás Otthon 1920-as színpadterve. Értékes és jól tájékoztat az az összeállítás, amely a válogatott bibliográfiát, a névmutatót és a szervezetek első ilyen formában megjelenő feldolgozását adja. Az igényes rendszerezés Borsy Károly munkája. A lektori munka nem könnyű feladatát Füzes János és dr. Gungl Ferenc látták el. Nem véletlen, hogy a kötet Pécs megyei város Tanácsa V. B. művelődésügyi osztálya kiadásában az őszirózsás forradalom hatvanadik évfordulóján került az olvasók kezébe, ezzel is a forradalmi folytonosságot, az emlékhelyeken és emlékhelyekben élő hagyományokat tudatosítva. Szita László Bevezetőjében hangsúlyozza, hogy „E munka célja, hogy emléket állítson minden olyan helynek, amelyhez a pécsi munkásmozgalom eseményei kapcsolódnak.” A kötet nem törekedhetett a teljességre, különösen a felszabadulást közvetlenül követő időszakban, de ez természetes is. Anyaga azonban túlmutat Pécs határain. A kötetben szereplők sokrétű tevékenysége csak az épületekhez kötötten pécsi: munkásmozgalmi gyakorlatukban ahhoz ászéles nemzetközi és forradalmi mozgalomhoz kapcsolódnak, amelyek mindenkori célja az ember felszabadítása, jövőjének tudatos alakítása volt. Hagyomány és jövőformálás így egyesül a Munkásmozgalmi emlékhelyek Pécsett kötetében. Krisztián Béla Kossuth Lajos utca. A „Hattyú Terem". A kezdeti Perczel utca 2. „Munkás Kaszinó" 1907—1921 pécsi munkásmozgalom jelentős megmozdulásai- között nak színhelye. Tettye utca 45. A Munkás cimű pécsi szocialista újság szerkesztősége és kiadóhivatala működött itt 1898-ban. Ady Endre utca 80. A harmincas években sztrájktanya volt.
