Dunántúli Napló, 1978. november (35. évfolyam, 302-330. szám)
1978-11-18 / 318. szám
6 Dunántan fíapto 1978. november 18., szombat Rendszám arzenál a képernyőkön. A Volán 12-es Vállalatnak központi diszpécserterme Csik Ferenc (elvétele Korszerű járműazonosító berendezés A számitógépes adatfeldolgozás alapja TUDÓ MÁNY TECH NIKA Hajón, sínen, országúton A tengeri szállításnál az áru hagyományos útja valamikor az volt, hogy tehervagonba vagy teherautóra rakva elszállították a kikötőbe, majd ott mindaddig raktárban tárolták, amíg egy hajórakományra való össze nem gyűlt. Ekkor berakták a hajóba, majd az út megtétele után a folyamat fordított sorrendben megismétlődött. Köny- nyen belátható, hogy ez a szállítási mód — még fejlett gépesí. tés mellett is - sok munkát és nagy rakterületet igényel, amellett jelentős időveszteséggel is jár. Az Egyesült Államokból származó, ott kifejlesztett új áru- szállítási és rakodási rendszer szakít a hagyományos anyag- mozgatással. A gyárak, a nagy áruraktárak, a szállítmányozó vállalatok a szállítandó árut 6, 12 vagy 18 méter hosszú, 20— 60 tonna teherbírású fémlemez szekrényekbe (konténerekbe) rakják és ezeket emelik a gépkocsik utánfutójára, vagy a vasúti pőrekocsikra. A kikötőben a konténereket leemelik a szállítóeszközről és a hajó indulásáig szabadon tárolják. Megfelelő darukkal akár 5—6 ilyen konténer is egymásra rakható, így a tárolás nem igényel sok helyet és főként nem zárt raktárterületet. Ha a szállítást jól szervezik meg és a konténerek indítását a hajó indulási idejéhez igazítják, akár a kikötői kirakodás is megtakarítható és a konténer a szállítóeszközről közvetlenül a hajóra emelhető. A rendeltetési kikötőben a konténer közvetlenül az ott várakozó nyergesvontatóra, vagy vasúti pőrekocsira rakható és az áru már indulhat is a címzetthez. A konténeres szállításhoz — többek között — az is szükséges, hogy a kikötőben rendelkezésre álljanak a rakodáshoz szükséges berendezések. Rend. szerint komoly átalakítást igényel a kikötők megfelelő gépesítése, konténereknek nagy tömegben való fogadására való átalakítása és a szárazföldi csatlakozások - utak, vasútok — kiépítése. • A pécsi Volán 12. számú Vállalat — mint nagyüzem — a fejlesztési és üzemszervezési munkákban korábban már ért el jelentős eredményeket, most azonban egy minden eddiginél nagyobb jelentőséggel bíró, korszerű irányítási rendszernek a kivitelezésébe kezdett. A szakmai kidolgozást a Villamos Berendezés és Készülék Művek Fejlesztési Intézetével együttműködve, a vállalat műszaki fejlesztési és beruházási osztálya végezte. A tervezésnél először a vállalat személyforgalmát dolgozták át az új irányítási rendszernek megfelelően. Ami azt jelenti, hogy kettőszáztíz távolsági és százötvenöt autóbuszt kellett olyan hosszú hullámú, kódjeleket sugárzó adókészülékkel felszerelni, — a Pécsett karbantartott autóbuszokat — melyeket ezek szerint azonosítanak. Az adókészülékeket a gépjárművek alvázára szerelték fel, áramellátásukat pedig az akkumulátor biztosítja. így elérhető lett a készülék folyamatos üzemelése. Adókészülék a buszokon Az adókészülékek felszerelésével párhuzamosan a vevő- készülékeket kellett elhelyezni azon a kényszerpályán, melyet a gépjárművek telepen szükséges mozgásához alakítottak ki. A vevőkészülékeket az úttest alá süllyesztett betonaknában helyezték el és tökéletesen vízmentes burkolattal látták el. Mind az adó, mind a vevőkészülékek, nem igényelnek karbantartást, működésük folyamatos. A központi egység megépítése után már lehetővé vált a több azonosítási helyről érkező kódjelek fogadása, ellenőrzése és kijelzése monitorokon. Ezeken túlmenően a berendezés képes arra is, hogy nyomtatott szalagon írásban rögzítse a kapott adatokat. Egy gépkocsi azonosítására a rendszer az azonosítási számon kívül rögzíti az azonosítás időpontját, helyét és a másodperc tört része alatt tájékoztatja a. diszpécserközpontot arról, hogy hány autóbusz tartózkodik a telep terü- lietén, és még azt is, hogy a bentlevő buszok közül hányat javítanak a javítóműhelyekben, hány haladt át az üzem- anyagkútnál, a kocsimosónál, valamint mennyi az üzemképes tartalék. A központi egységhez öt Tünde típusú televízió készülék tartozik. Ezeken a monitorokon vetítődnek ki az adatok összegezve. Egy képernyőn nyolcvanöt rendszám látható. Az a rendszám, amely mögött a monitor világos színű, a jelzés időtartama alatt a telepen tartózkodik. Azt pedig, hogy o telep területén belül pontosan hol található a kérdéses . gépkocsi, a viíágos rendszámot körülvevő téglalapon belül különböző módon elhelyezkedő fekete vonalak jelzik. Tovább fejleszthető A diszpécser központon kívül a forgalmi menetirányító helyiségben is monitorokat helyeztek el, amelyek ugyanazokat az adatokat szolgáltatják, ugyanabban az időben. A járműazonosító berendezés kivitelezésének eddig ismertetett első szakasza elkészült, próbaüzemelése megtörtént. A későbbiekben sor kerül majd a rendszer továbbfejlesztésére, melynek lényege a kapott és tárolhatóvá vált adatok számítógépes feldolgozása lesz. A jövő év első felében kerül sor a vállalat teherforgalmi üzemegységének az irányító rendszerbe való bekapcsolására is. A szakemberek komoly gazdasági eredményeket várnak az új típusú irányítási rendszertől. Már a próbaüzem alapján is megállapítható volt, hogy a berendezés a fejlesztési célkitűzéseknek megfelel. Automatikusan szolgáltat információkat és képes azok rögzítésére. A technológiai fegyelem betartásának hatékony eszközévé vált, a számítógépes adatfeldolgozáshoz pedig minden alapfeltételt megteremtett. A kapott információk a telepen kívül is hasznosíthatók, így az autóbusz pályaudvarok is bekapcsolhatók a központi irányításba. A gépjárműpark esetleges növekedése sem okoz különösebb problémát. A központi egység jelenlegi kiépítettsége 999 darab kódadó adatainak a feldolgozására képes. Kiss József, a Közlekedéstudományi Egyesület pécsi csoportjának tagja « BUDnTRAlUSPflCK, 78 így csomagolnak Svájcban. A kész áru görgőspályán halad tovább. A korszerű csomagolás és anyagmozgatás tökéletes összhangja. Egy svájci cég ajánlotta a BUDATRANSPACK-on. Nehéz terhek könnyebbé tételéért Lassú az előrehaladás az anyag- mozgatás gépesítésében, a korszerű csomagolásban Hogy Magyarország az egymillió anyagmozgató országa, ezen már elkoptattuk a nyelvünket, a könyökünkön jön ki. És mégis, .az anyagmozgatásról — és a vele szoros kapcsolatban álló csomagolásról — újra és újra beszélnünk kell, méginkább tennünk. A helyzet ugyanis nemhogy javult volna, de romlott. A KSH felmérése szerint a minisztériumi iparban 1972 és 1977 között — miközben az összlét- szám nem változott — az anyag- mozgatással foglalkozók száma 7 százalékkal nőtt! S ha folytatjuk a gondolatsort: ha az 'iparban mindenki cipekedni fog, végül nem lesz mit cipelni, mert nincs, aki termeljen. * Az október végén, a kőbányai nemzetközi vásárközpontban lezajlott BUDATRANSPACK ’78 nemzetközi anyagmozgatási és csomagolási kiállítás jó alkalom volt arra, hogy a szakemberek szemlét tartsanak a. korszerű anyagmozgató, a rak. tári és a csomagológépek felett, a kiállításhoz kapcsolódó rendezvénysorozaton pedig számot vessenek, milyen előrehaladás történt az anyagmozgatás gépesítése terén, az ötödik ötéves terv eddig eltelt csaknem három esztendejében. Mindjárt idézzünk is Déri Tibor, az Anyagmozgatási és Csomagolási Intézet igazgatójának nyilatkozatából: kevés érdemleges előrehaladás történt. A lejlödés lassú, ellentmondásos. Főként két ok miatt. Egyrészt baj van a szemlélettel. Még nem tudatosult, hogy a társadalmi termelés fontos részét képező anyagmozgatást, (és csomagolást) az újratermelés egyéb részfolyamataival összehangoltan, azonos műszaki és szervezeti színvonalon egységes rendszert alkotva kell fejleszteni. Ami pedig a térbeli elosztást illeti, a termelő, a fuvarozó, a készletező és a felhasználó szervezetek még nem tudtak egyeztetett megoldásra jutni, az anyagmozgatási-csomagolási folyamat komplex gépesítésében, nem alakítanak ki közös fejlesztési programokat és azok, közös realizálására nem vállalkoznak. Ezzel kapcsolatban Déri Tibor egyébként jó példaként említette a Dunántúli Cipőkereskedelmi Vállalat nagy kapacitású gépesített rak- tárait. A lassú előrehaladás másik oka, . hogy elégtelen a hazai anyagmozgató gépek kínálata, gyengék az anyagmozgató géprendszerek kialakításához szükséges rendszertervező és szervező szellemi erők, valamint a szolgáltatások (fővállalkozás, szerelés, szerviz). Általában ezt a két okot emlegetik, amit még nyugodtan megtoldhatunk azzaf is, a vállalatok egy részének egyszerűen. nincs is pénze- anyagmozgató gépekre. * Mit ígérnek a következő évek az anyagmozgatás gépesítésében? A statisztikák szerint 1976- ban vállalataink mintegy 5 milliárd forintot fordítottak anyag, mozgató gépek beszerzésére. Ennek fele import. A következő években a már elhatározott fejlesztések eredményeként nő a hazai termelés, s az importtal együtt 1980-ban már 6,5—7 milliárd forint értékű, a jelenleginél sokkal korszerűbb típusú anyagmozgató gép és eszköz áll majd a hazai vállalótok rendelkezésére. A szakemberek szerint ez a kínálat már megközelítően fedezi a keresletet, s lehetőséget ad az adott célnak legjobban megfelelő anyagmozgatási, illetve térbeli elosztási rendszerek kialakítására. Csomagolják a téglát Az anyagmozgatáshoz hasonlóan gondjaink vannak a csomagolással. Pedig, mi minden múlik az áruk ruháján?! Szakmai berkekben példabeszédként emlegetik, a japán kereskedők nem voltak hajlandók vásárolni a magyar csemegekukoricából, mert a konzervet borító címkén úgymond nem találták elég sárgának a kukoricaszemeket. Különben a csemege- kukorica ízével teljes mértékben meg voltak elégedve. S még hány olyan példát sorolhatnánk, amikor a magyar árukért, éppen a korszerűtlen, szegényes csomagolás miatt rosszabb árat kaptunk. A csomagolás — érték. A csomagolás — s itt hadd idézzem egy nyugati szakértő csoport véleményét — egy-egy vásárlási döntés kiváltó okainak egyötöde rejlik a csomagolásban. Mindemellett a korszerű csomagolás lehetővé teszi a jó raktári és áruházi helykihasználást, a jó szállíthatóságot. Révén is élőmunkát, költséget takaríthatunk meg. Miklósvári Zoltán Koiszerű pántológép Kolumbusz tojása, avagy miért ne lehetne az almát is ugyanúgy csomagolni, mint a tojást
