Dunántúli Napló, 1978. november (35. évfolyam, 302-330. szám)

1978-11-17 / 317. szám

1978. november 17., péntek Dunántúlt napló Hz eredményes munka alapfeltételei A kommunisták elvtársi közössége A pártalapszervezetek — a párt szervezeti egységei — egyben kommunista emberi közösségek is, olyanok, ame­lyeknek meghatározó szerepük van abban, hogy tagjaik a szó legteljesebb értelmében kommunistává váljanak. Persze mindez rendkívül összetett fo­lyamatok közepette valósul meg. Jelentős szerepe van eb­ben a pártalapszervezetek ide­ológiai politikai nevelőmun­kájának, a sokoldalú és ál­landó képzésnek, mindenek­előtt a közösen végzett mun­kának, mivel elsősorban ez minősít minden kommunista közösséget. Elismerés és biztatás A pártalapszervezet eredmé­nyes munkájának alapfeltéte­le, hogy a párttagok aktív részt vállaljanak az általános tevékenységből, hogy eleget tegyenek pártmegbízatásaik­nak, a párttagságból eredő kötelezettségeiknek. Mindezt azonban nemcsak a köteles­ségérzet, hanem egyéb érzel­mi motívumok is befolyásol­ják. ' Ebből a szempontból igen fontos dolog, hogy a pártvezetőség mennyiben igényli a párttagok munkáját, hogy azok érzik-e, tapasztal­ják-e munkájuk és megbíza­tásuk fontosságát, érzékelik-e munkájuk gyümölcsét abban a formában, hogy észrevételei­ket, javaslataikat a vezetés az intézkedésekben, határozatok­ban felhasználja, érvényesíti. Ezért arra kell törekedni, hogy a pártmegbízatásokat a végrehajtás folyamatában rendszeresen is értékeljük. Az ilyen alkalommal nyújtott elis­merő szavaknak rendkívüli je­lentősége van a további mun­ka szempontjából. Űjabb tel­jesítményekre buzdít, bizony­ságát adja annak, hogy hasz­nos és nem felesleges az a dolog, amelyet a párttag vé­gez, jók a megválasztott mód­szerei, helyesek véleményei. A jól végzett pártmunka el­ismerésében lényegében a párt politikájának valóra vál­tásán dolgozók munkájának megbecsülése jut kifejezésre. Ha az alapszervezetben a pártmunka értékelését, a jól dolgozó kommunisták munká­jának elismerését rendszeressé' tesszük, akkor ez a további eredményes munka közvetlen ösztönzőjévé válik. A végzett munka rendszeres értékelése, a jó munka elis­merése azonban nemcsak ön­magáért való, hanem jelen­tős kihatással van a kom­munista egyéniség fejlődésé­re, a párttagság nevelésére is. A párton belüli elvtársi po­litikai légkör, a pártegység, a párt egész ütőképessége nagy­mértékben függ az egymáshoz való tartozás, a kölcsönös fe­lelősség érzetének helyzetétől, állapotától. Ma is igaz és tanulságos az a lenini gondolat, • hogy a párt felelős tagjaiért, s min­den egyes kommunista is fe­lelős a pártért. Ennek állandó figyelembevétele, érvényesíté­se nagymértékben befolyásol­ja a kommunista közösség sze­mélyiségformáló tevékenysé­gét, kisugárzó hatását a kör­nyezetére. Az elvi alapon nyugvó elvtársi kapcsolatok feltételezik egymás munkájá­nak figyelemmel kísérését, megbecsülését, a segítőkész­séget, az őszinte bírálatot. Kölcsönös felelősség A tagkönyvcsere során le­folytatott személyes beszélge­tések ilyen értelemben is lé­nyeges tanulságokat hoztak számunkra. Bizonyították, hogy a kommunisták felelősséget éreznek egymás iránt, a párt iránt. Bizonyították, hogy a párttagok döntő többségének munkája, magatartása, példa- mutatása megfelelő. Ez erőt, ösztönzést ad mindannyiunk számára a további munkához. A tagkönyvcsere azonban ho­zott más irányú tapasztalatot is. A pártból ez alkalommal kikerültek számát nem tekint­jük magasnak. Mégis intő ta­nulság számunkra, minden egyes kommunista közösség számára, hogy sok elvtársunk élete, sorsa másképpen ala­kult volna, ha az első hibá­nál, az első botlásnál figyel­meztetjük, vagy felelősségre vonjuk őket — tekintet nél­kül beosztásukra — elsősor­ban saját érdekükben. Ezek a tapasztalatok újra figyel­meztetnek bennünket: erősít­sük pártunkban a bírálat és önbírálat szellemét. Ehhez a kommunistáknak olyan légkört kell biztosítani, ahol a_ bírá­latot nem veheti senki szemé­lyeskedésnek, ahol az önkriti­kát nem valamiféle divatja­múlt „ötvenes évek módsze­rének" tekintik. A hibák, a fo­gyatékosságok, a torzulások el­len határozottan kell fellépni, és egységesen cselekedni megszüntetésük érdekében. A párttagoknak nem lehet­nek előjogaik, kiváltságaik, de azért, mert párttagok, nem ré­szesülhetnek jogtalanul hát­rányban sem. A kommunisták a társadalomtól csak azért, mert párttagok, nem igényel­hetnek — és nem is igényel­nek — megkülönböztetett bá­násmódot, ez igazságtalan lenne, de a pártvezetőségtől, a kommunista vezetőktől fi­gyelmességet, törvényes kere­tek közötti és az erkölcsi nor­máknak megfelelő gondosko­dást és segítséget a -szemé­lyes ügyeik intézésében igen. A kommunisták emberek, bi­zonyos események, gazdasági vagy társadalmi hatások, ér­zelmi motívumok stb. reájuk is ugyanolyan hatással van­nak, mint a társadalom más tagjaira. Sok esetben kerül­nek olyan nehéz helyzetbe, amit náluk sem lehet annyi­val elintézni, hogy „neked ezt meg kell érteni, hiszen párt­tag vagy”. Ekeknek a ténye­zőknek feltárása fontos fel­tétele lehet az aktivitás nö­velésének, végső soron pedig a pártegység erősítésének. Indokolt segítségadás Legyen az alapszervek ve­zetőinek és a különböző te­rületeken dolgozó kommunis­ta vezetőknek gondja arra, hogy amikor az egyes párt­tagok munkájukkal, helytállá­sukkal azt kiérdemelték, hoz­zájussanak mindazon ja­vakhoz, szükségletekhez, ame­lyeket ilyen esetekben a tár­sadalom valamennyi < tagjának biztosítunk. Ne engedjék meg, hogy problémájukat, segítség iránti kérésüket a belátásra vagy az öntudatra való uta­lással tussolják el. Helyes, ha a jogos segítségben nem vár­juk meg, amíg az érintett elv­társ jelentkezik — hiszen ezt többen szerénységből nem is teszik —, hanem a vezetés tartsa számon, hogy ki mikor, mire vált érdemessé, jogosult­tá és biztosítsa azt. Más szó­val: az alapszervezet vezető­ségének, a pártcsoportok ve­zetőinek nemcsak a panaszok és kérelmek folytán kell in­tézni az ilyen jellegű gondo­kat, hanem állandóan és fi­gyelmesen kell vizsgálni, ke­resni a kölcsönös segítség- adás lehetőségét. Dr. Látos István, az MSZMP KB alosztály- vezetője A kötelező minimum alatt „ ... az ablakok papi­rosból voltak, mely miatt setét lévén a ház, min­den gyermek, legalább kettő egy gyertyát vitt, azt, az asztalra faggyút csepegtetvén, ráállitotta, s nyolc óráig gyertyánál folyt a tanulás..." — írja az 1793-as kollégi­umi viszonyokat jellemez­ve Fogarasi Sámuel, Ma­rosvásárhely és Cöttinga című könyvében. Ez a megvilágítás mint­egy 20 lux fényerőnek felel meg. Hogy ez mit ér? A jelenlegi előírások szerint a tantermekben a kötelező minimum 200, az újabb iskolákban 260 lux. Több fény a tantermekbe Követik-e a Kandó brigád példáját? is az iskola* elektromos en gia iránti igénye nemcsak a világításra korlátozódik. Sok, ugyancsak árammal üzemel­tethető, nagy teljesítményű szemléltető- és oktatási se­gédeszközzel vannak felsze­relve. Ezek zökkenőmentes használata ugyancsák energi­át kíván; megfelelő vezetéke­ket, kapcsolókat, elosztókat. Vagyis, ha egy régebben épült iskolában akarják ezeket az eszközöket működtetni, akkor jóformán az egész elektromos hálózatot ki kell cserélni. „Ez évben is szeretnénk to­vábbvinni azt a mozgalmat, amelynek célja az iskolai tan­termek világításának korsze­rűsítése. A Hőerőmű Kandó Kálmán szocialista brigádja által kezdeményezett mozga­lom feladata az, hogy a’tan- termekben a célnak és az egészségügyi követelmények­nek megfelelő világítást biz­tosítsanak. A felhívás szerint szakbrigádok vállalják el egy- egy tanteremben az átalakí­tási munkákat, vagy a kom­munista szombatok bevételé­ből fedezik a költségeket.” Többek között ez is olvas­ható az erre az évre tervezett pécsi társadalmi munkaprog­ramban. — Eddig senki sem csat­lakozott a felhíváshoz — mond­ta Tóth Béla, a városi tanács tervosztályának munkatársa.— Az E1VRT Sopiana Gépgyára egyik patronáló brigádja be­fejezte a kertvárosi 1. számú általános iskolában megkez­dett munkát, a Kandó Kál­mán brigád tagjai pedig a zel kész... Az említett felhívás: Egy brigád — egy iskolai tante­rem korszerű világításáért. A Kandóék által kezdeménye­zett mozgalom azóta országos és iparági szintre emelkedett. Pécsett a haszonélvezők egyi­ke a gyárvárosi általános is­kola. Nyéki László igazgató- helyettes: — Korábban nálunk a tan­termekben a megvilágítás messze elmaradt a kötelező minimumtól. Most már a fény­erő 550—700 lux között van, köszönhetően a brigád társa­dalmi munkájának. A Kandó Kálmán brigád ál­tal itt végzett munka értéke több mint 500 ezer forint. Vált Jánosné, a városi tanács művelődési osztálya általános iskolai tanulmányi felügyelője: — A város általános isko­láinak 50 százalékában meg­felelő a világítás. A másik felében vagy csak mégköze­líti a minimumot, vagy olyan állapotban van elektromos há­lózatuk, hogy korszerűsítése nem oldható meg. A tantermek megvilágítása — hallottuk az EIVRT buda­pesti világítástechnikai állo­másán — sok mindenen mú­lik. Például attól is, hogy vi­lágosak-e a falak, a bútorok, a padok nem verik-e vissza a fényt, nagyok-e az ablakok, jól vannak-e elhelyezve a pad­sorok. Mert ez utóbbiakon is sok helyen lehetne javítani. A szemorvosok a megmond­hatói, hogy hány kisgyereknek kell szemüveg. Nem elsősor­ban a rossz tantermi világí­tás miatt, de a sötét, rosszul megvilágított osztályokban aligha javul a kisdiákok lá­tása. Dr. Gáspár Márta, a megyei Közegészségügyi és Járványügyi Állomás gyermek­egészségügyi osztályának ve­zetője : Az ajánlott értékek: 200— 400 lux, rajztermekben 500— 1000 lux, előadótermekben 300—500 lux, a laboratóriu­mokban 400—750 lux és a könyvtárak esetében 200—400 lux. Ennek fontosságát egy gyakorlati példa is igazolja. Németországban csaknem 500 tanuló szellemi teljesítményét vizsgálták 90 luxos, izzólámpás megvilágítás, illetve 500 lux­os fénycsöves megvilágítás mellett. Az utóbbi mellett a kisdiákok emlékezőtehetsége, logikus gondolkodása, kon­centráló képessége, általános intelligenciaszintje szignifikán­san magasabb volt. És még egy mondat, ami általában vonatkozik a Bara­nya megyei általános iskolák­ra : jelenleg még könnyebb vol­na összeszámolni a pozitív kivé­teleket, mint a javításra szoru­ló tantermeket. Mészáros Attila A Magyar Elektrotechnikai Egyesület szakemberei társa­dalmi munkában az iskolák­nak körülbelül öt százalékát vizsgálták meg szerte az or­szágban abból a szempont bál, milyen világítás mellet tanulnak a tantermekben c diákok. — Siralmas volt a felmérés eredménye! — mondta Für Zoltán, a Hőerőmű Kandc Kálmán szocialista brigádjá­nak vezetője. Ö pedig iga zán otthon van a témában több éve dolgoznak társadal­mi munkábaji a gyárváros általános iskola villamosener gia-hálózatának felújításán. Az intézmények 93 százaié kában a megvilágítás átlagc nem érte el a szabványbar előírt minimumot, sőt, az isko­láknak több mint 70 százaié kában 100 lux alatt maradt Az iskoláknak csaknem há romnegyed részében a jelen­leg rendelkezésre álló villa­mos teljesítménnyel is lehető­ség van a világítás korszerű­sítésére. Ezzel a megállapítássá azonban vitába szállnak c szakemberek. Jelenleg ugyan Megtalálták szám í «äsu Ica t Lippó, illetve a környező ki­sebb települések szerb lakó­it képviseli a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének holnap kezdő­dő kongresszusán Jápity Je­lied, a lippói Béke őre ter­melőszövetkezet pénztárosa. A Lippóval szomszédos Bezede- ken született, szinte minden­kit névről ismer, s őt is is­merik. Hosszú ideig a körzeti orvos asszisztenseként dolgo­zott. Ez a munka nemcsak az emberekkel való találkozások, ra adott neki alkalmat, ha­nem a társadalmi tevékeny­ségre is. Vöröskeresztes ak­tívaként kezdett plusz felada­tokat vállalni és teljesíteni. Ma a munkája mellett a ter­melőszövetkezet nőbizottságá­nak vezetője, a HNF Bezedeki bizottságának titkára. Har­madéves a Marxista-Leninis­ta Esti Egyetemen. Ebben a dél-baranyai köz­Lippó küldötte: Jápity Jelica ségben németek, magyarok, szerbek élnek. Az idősebb nemzedék tagjai ma is mesél, nek Jelicának azokról az időkről, amikor a nemzetisé­giek nemcsak egymással, de még csoportjukon belül is el­lenségeskedtek. A felszaba­dulás után egyre inkább egy. másra találtak az emberek. Megtalálták egyéni és közös számításaikat. Egy idő után már nem volt szokatlan, hogy a német ajkúak jól be­szélték a szerb nyelvet és fordítva, sőt az sem botrán- koztatta meg a falubelieket, ha egy szerb lány magyar fiúval kötötte össze életét, vagy egy német lány szerb fiatalemberhez ment felesé, gül. Változtak a régi szokások is. Jápity Jelica téstvérének kislánya például - a szerb hagyománytól eltérően — nem a keresztanyja, hanem az édesanyja nevét kapta. Mirjannának hívják. Buda­pesten él. Aki ma végigmegy Lippón, takaros házakat, rendbentar- tott kerteket, szép iskolát, óvodát, vendéglőt, üzleteket láthat. Jelied' néhány mondat­tal kiegészíti ezt a külső Tcé- pet: a falak korszerű háztar­tási gépeket, modern bútoro­kat, tv-ket, sztereó-rádiókat, magnetofonokat takarnak. A gépkocsi nem luxus haszná­lati eszköz. A község lakói közös ki­rándulásokon, műsoros este­ken is gyakran találkoznak. Jápity Jelica — mint a nőbi­zottság elnöke — nemrég a termelőszövetkezetben dol­gozó, növénytermesztő asz- szonyokat vitte egy Duna-ka. nyári, budapesti kirándulás­ra. A műsoros estekre — ahol gyakran német, vagy délszláv együttesek adnak műsort — mindig készülnek a lippóiak és a szomszédságban élők. Sosem maradnak üresen a székek. És azt senki sem nézi, hogy Reginának, Szlavkónak, vagy Istvánnak hívják azt a szomszédot, ismerőst, barátot, aki mellé leül T. É. Korszerű tantermi világitás a pécsi Jurisics úti általános iskolában

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents