Dunántúli Napló, 1978. november (35. évfolyam, 302-330. szám)

1978-11-16 / 316. szám

e

Dunántúli napló

1978. november 16., csütörtök

Mikor kezdődik az öregség?

Z. Noémi: — Szerintem úgy 50—55 éves korban. Deákod olyan ember'' is, aki hamarabb lesz öreg, azért, mert van, aki sokat sportolt és sok vitamint evett, és van olyan ember, aki nem. Ez változó.

T. László: — 60 éves korban.

K. József: — 45—50 éves korban.

D. Attila: — Szerény véleményem szerint az öregség 70 éves korban kezdődik, de lehet valaki előbb is. Például ha az utcán meglátnak egy embert, akin ráncok és az öregség más jellemzői találhatók, azt öregnek nyilvánítják.

Sz. Judit: '■— Az öregség 50—60 éves korban kezdődik, akkor, amikor a szervezet már nem bírja a sok munkát.

F. Rita: — Ez az emberektől is függ. Aki vidáman él fiatal korában, az szerintem később kezd öregedni. De aki zórkózottan, szomorúan, I az korábban. Általában 50 éves korban mutatkoznak ki az öregség első jelei.

B. Ágnes: — 70—80 éves korban.

L. Nóra: — Szerintem minden embernél máskor következik be az öregedés. Attól függ, hogy milyen az életmódja annak a bizonyos embernek, s hogyan veszi föl az életet. Például: ha nem szo- morkodik évekig valamilyen csapáson, akkor biztos, hogy tovább marad fiatal. Köny- nyen kell felvenni az életet, de nem hanyagul.

M. Tünde: — 48 éves korban.

B. Erika: — Az egyéniségtől is függ. Van aki már 56 éves korban öreg, de van aki még 70 éves korában sem érzi öregnek magát. Ez attól függ, ki milyen természetű mennyit és hogyan dolgozott az életében.

N. Mariann: — Az ember mindig fiatal. Ha külső jelek ezt cáfolják is, például bottal jár, de belül azért mindig fiatal,

K. Erika: — Az öregség 70 éves korban kezdődik. Devonnak olyan emberek is, akik nagyon sok fizikai és lelki megpróbáltatáson mentek át, ezért •sokkal hamarabb megöregszenek.

Mi jellemző az öreg emberekre?

Sz. Judit: — Az öregek fáradékonyak, kevesebbet esznek, könnyen lesznek idegesek. Egyre többet félrebeszélnek, nem hallanak rendesen és rosszul látnak.

K. Péter: — Az öreg emberek irigyebbek, félősebbek, mint a fiatalok. Régi holmijaikat a világért sem dobnák ki. Izgulékonyak, „.mindent féltenek.

/ T. László: — Gyengül a szívük, érzékenyebbek lesznek, gyorsabban elfáradnak.

Sz. László: — Az öregemberek feledékenyebbek.

H. Gabriella: — Idegesek, hamarabb megsértődnek. Szeretik a gyerekeket.

K. József: — Sokat foglalkoznak a pénzzel és nehezen adnak el valamit, mert mindig arra gondolnak, hogy erre a holmira még biztosan szükség lesz.

D. Attila: — Az öregséggel együtt jár a lassú járás, a fáradtság. Az egész életben való örök dolgozás, a sok munka eredménye ekkor mu- tatódik ki.

T. Andrea: — Látszik, hogy fáradtabbak, idegesebbek,

azonban kedvelik a gyerekeket és kedvesebbek hozzájuk, mint a fiatalok.

Cs. Imre: — Nem bírnak annyira dolgozni, mint régen, mert remeg a kezük. Általában sokat ülnek.

R. Andrea: — Kevesebb erejük van, mint a fiataloknak, gondolkodásmódjuk változik, érzékenyek, féltők.

R. János: — A betegséget könnyebben megkapják.

V. Zsolt: — Gyengülni kezd a szívük, hamarabb gondolnak a halálukra. Hisznek az istenben és a túlvilágban. Gyakran járnak misékre, templomba.

K. Zsolt: — Az öregek ott- honülőbbek, félősebbek, mor- gósabbak. Ha ráérnek szívesen mesélnek gyermekkorukról vagy más eseményekről. Nagy gonddal őrzik régi, kedves emléktárgyaikat.

C. Éva: — A munkát nem bírják, de örömük telik benne, és csak csinálják.

V. Gábor: — Zárkózottab- bak, szeretik az unokákat, mert a gyerekek vidámmá teszik az életüket. Ingerlékenyebbek, többet mesélnek a régi időkről.

G. Mónika: — Az öregekre az agyérelmeszesedés a jellemző. Érdekes tulajdonságuk, hogy nem szívesen változtatnak lakást.

F. Erzsébet: — Sokkal lassúbbak, nem nagyon bírják a

ÖREGSÉG

A felnőtteknek az öregekkel szemben tanúsított gyakorlati magatartására a kétszínűség a jellemző. A felnőtt alattomosan zsarnokoskodik a tőle függő öregember fölött. Nyíltan nem merészel parancsolgatni neki, hiszen nincs joga engedelmességet követelni tőle, ezért tehát kerüli a szemtől szembe való támadást, inkább ügyesen irányítja. Természetesen mindig az öreg érdekeire hivatkozik. Ebben egy húron pendül vele az egész család.”

„Nagyon sok gyermek rajong a nagyszüleiért, hiszen arra tanítják, hogy tisztelje az öregeket."

(Simone de Beauvoir)

A Pécs-Meszesi Általános Iskola 7. b és 7. c osztályos tanulói segítségével riportomban arra igyekeztem választ keresni, hogyan látják a mai gyerekek az öregeket, az öregséget.

munkát. Többet járnak orvosi vizsgálatokra.

F. Rita: — Az öregek általában fáradékonyabbak,

rosszul látnak, nagyot hallanak, remeg a kezük. Gyakran emlékeznek a múltra. Sokat mesélnek a háborúról. Lelkűk sokkal érzékenyebb és ha valami rossz emlék jut az eszükbe, még sírnak is.

D. Judit: — Ha a buszon nem kapaszkodunk, ránk szólnak, hogy ezt nem szabad, mert elesünk és eltörjük a kezünket...

L. Szilvia: — Feledékenyek és ritkán van jó kedvük.

L. Nóra: — Az öreg ember könnyebben idegeskedik és néhezen tud beletörődni, ha szomorúság éri. Nagyon fáradékonyak, kevesebb a kondíciójuk.

B. Ágnes: — Szomorúbbak, nehezen értik meg, amit mondunk, nagyon feledékenyek és mindig a halálról beszélnek.

M. Tünde: — Nem szeretik a magányt, de az idegenektől félnek.

nak olyanok, akik már 45 éves korban azt hiszik, hogy már nem is húzhatnak fel zöldet, csak feketét. Ritkán járnak el otthonról.

L. Nándor: — Szeretetre vágynak, de igen raplisak.

S. Éva: — Sokat csoszognak. Nem bírják megemelni a lábukat.

B. Erika: — Az öregek általában érzékenyebbek. Akit megviselt az idő, az kicsit gorombább is. Sok öreg úgy érzi, hogy rá már nincs szükség. De ez mindig attól függ, hogy bánunk velük, milyen megértőek vagyunk hozzájuk.

F. Tamás: — Halkabb beszéd, belső elgyengülés.

Ó. Gabriella: — Izmaik és szervezetük elernyed. Nem törődnek másokkal, zárkózottab- bak.

M. Zoltán: — Az emlékek felidéződnek, nem szeretik a hosszabb munkát, hamar elfáradnak.

Z. Noémi: — Nagyon megkell válogatni, mit monM. Mariann: — Az öregek elég sértődősek. Sokan elhagyják magukat, hivatkozva az öregségre.

T. Róbert: — Idegesek lesznek, mindig morognak. Sokat esznek, pocakosak és rengeteget pihennek.

Ó. Gyöngyi: .— Zavarják

őket a különböző zajok, szeretik a nyugalmat. Mindent lassabban végeznek el, szeretnek tenni-venni. Rajonganak az apróbb munkákért.

K. Erika: — Szervezetük mór nem annyira új. Sajnos vendünk nekik, mert félreértik és megsértődnek. A lelkiviláguk más, mint a fiataloké. Szeretnek sokat beszélni. Nem értik meg úgy egymást, mint a fiatalok.

Ó. Ferenc: —■ Nem látnak jól, bottal járnak, őszhajúak.

Milyenek lesztek 60 év múlva?

Z. Noémi: — Ha jól meggondolom, mindig fiatal akarok lenni. De egyszer mindenki megöregszik, ha megéri. Úgy érzem, rövidlátó, rosszul halló nénike leszek. Megpróbálom megérteni a fiatalokat és mesélek az életemről.

K. Zsolt: — Hatvan év múlva 72 éves leszek. Ha még élek, kezem, arcom megráncosodik, a hajam megőszül; hát szóval öreg leszek.

G. Mónika: — Érzésem szerint töpörödött leszek, csak bottal tudok járni. Sokat kézimunkázok, és a hangos zajt nem fogom bírni. A táncdalokat csak néha-néha hallgatom, de akkor is csak nagyon halkan.

F. Erzsébet: — Szemüveges leszek, kezem remegni fog. És amennyire fiatal koromban bírja a szervezetem a strapát, amikor idős leszek, annyira nem lesz erőm.

F. Rita: — Hatvan év múlva, azt hiszem, vidám és fürge leszek. Az unokáimmal sokat játszok, mivel akkor is nagyon fogom szeretni a gyerekeket.

T. Róbert: — Sokat fogok aludni.

L. Szilvia: — Fáradt, ősz hajú, ráncos, betegeskedő.

L. Nóra: — Szeretnék örökké fiatal maradni. A kor nem számít, csak az életfelfogás.

B. Ágnes: — Ősz hajúnak, soványnak, vidámnak és feledékenynek képzelem magam.

B. Erika: — Remélem, nem leszek ideges, hamar sértő- dős, persze még nem tudom, hogy fog megviselni a foglalkozásom.

M. Mariann: — Hát remélem nem olyan mint a mostani öregek.

D. Judit: — Nem leszünk olyan fáradtak, betegesek, mert mi edzettebbek vagyunk. Igaz, a mostani öregeknek nem volt alkalmuk sportolni a háború alatt. Mi mindennap mosakszunk, és legalább háromszor eszünk, ők három napon keresztül egyszer ettek és hetekig nem volt lehetőségük mosakodni.

Ó. Gyöngyi: — Sokkal jobb körülmények között fogunk élni, mint a mostani öregek, mert a gépek elvégzik majd a legnehezebb munkákat ii.

K. Erika: — Nem szeretnék olyan öreg lenni, hogy ne tudjam ellátni magam. Akkor is tevékeny akarok maradni.

* L. Nándor: — Sokat fogok olvasni és sétálni, mert magányos leszek.

M. Tünde: — Szép lakásom rendezett életem és sok unokám lesz. Szeretnék boldogan élni.

M. Zoltán: — Egészségesebb, mint a mostani öregek, mert fejlődik már az orvostudomány is. De lehet az is, hogy meg. sem érem azt a kort. Persze - akkor is lesz olyan öreg, aki cipó helyett cipőt mond. Azt hiszen, én nem.

T. Andrea: — Fiatal szeretnék maradni.

Ö. Gabriella: — Csendes és nagyon beteges.

F. Éva: — Még 73 éves koromban is szeretném, ha lennének barátaim, és hogy békességben élhessek.

K. Péter: — Talán bottal járok, totyogok. Legkisebb holmijaimat is féltem. A hajam elfehéredik.

Sz. László: — Ki tudja de lehet, hogy öregként is fiatalnak látszom.

T. Éva: — Öszhajú, ráncos arcú, szemüveges, és azt hiszem, már csak bottal tudok járni,

R. Andrea: — Életerőm nagyobb lesz, mint mamáinknak, mert sokat edzőnk. Gyermekemet, unokámat szeretni fogom.

R. János: — Jó egészségem lesz.

V. Zsolt: — Úgy fogok öltözködni, mint a fiatalok. Nagyon sok új találmány születik, és azokat boldogan használjuk.

K. Márta: — Egy kis tipegő, topogó néni lesz belőlem.

D. Attila: — 60 év múlva mi is olyanok leszünk, minta mai, öregnek nyilvánított emberek, ha addig nem változik meg a világ. A sporttól, a dolgozástól fáradt, nyűgös és legyötört öregemberré válók.

Roszprim Nándor

A fotókat készítették Tám László, dr. Lajos László és Körtvélyesi László