Dunántúli Napló, 1978. november (35. évfolyam, 302-330. szám)

1978-11-16 / 316. szám

1978. november 16., csütörtök Dunántúli napló 3 Hol fart a közlekedésre nevelés? KRESZ-park o beremendi óvodában Kihasználatlanok a KRESZ-parkok • „Sok tanár nem veszi komolyan” A pécsi közlekedési park­ban éppen az Acsády úti ál­talános iskola tanulói tartják foglalkozásukat. Akinek jutott kerékpár, jobbra-balra tekint-' getve, a közúti jelzéseket, táblákat éberen figyelve ke­rekezik az úttesten. A gye­rekhadból találomra választok ki néhányat a rögtönzött vizsgáztatásra. A Zómbó Istvánná tanárnő felügyeletére bízott kicsinyek közül a megkérdezettek hi­bátlanul mondják a jelzőtáb­lák elnevezéseit, előírásait, ti­lalmait. Egy-két mondatból ki­derül: tisztában vannak a rá­juk vonatkozó alapvető KRESZ- szabályokkal. Itt, a tanpályán megy minden, mint a karika- csapás. Már-már az az ér­zésem támad, hogy a köz­lekedésre nevelés körül min­den rendben van, aggoda­lomra semmi ok. Az utóbbi hetek baleseti statisztikája vi­szont megingat hitemben. A számok, a tények, amelyek gyermekbalesetekről beszél­nek. Sajnos, egyre többről. Idézet a Baranya megyei Közlekedésbiztonsági Tanács ifjúságnevelési szakbizottságá­nak jelentéséből: „Ma már mindenki előtt természetes, hogy a társadalom közleke­désre nevelésére és a megfe­lelő magatartási normák ki­alakítására az iskolai oktatást fokozottan kell lelhasználni. A szabályos közlekedési ismere­tek, jártasságok, ^készségek el­sajátítását már az óvodákban kell megkezdeni, majd az al­só- és középfokú intézmények­ben folytatni olyan módon, hogy az iskolából kikerülve szabályosan közlekedni tudó, a közlekedési morált betartó állampolgárokká váljanak. Ezt az igényt tükrözik az oktatási intézmények nevelési-tanítási tervei." Ennyi az elmélet. És ho­gyan fest a gyakorlat? Az óvo­dákban játékos formában a legelemibb ismereteket súly- koljók a 3—6 éves kis nebu­lók fejébe. Ahol van — mint Pécsett, Beremenden és Má- zaszászvóron — óvodai közle­kedési parkokban próbálják a helyes közlekedésre tanítani a kicsinyeket. Az általános isko­lák I—IV. osztályaiban az ol­vasás, a környezetismeret tan­terveiben búvik meg az isme­retanyag, ötödiktől felfelé az osztályfőnöki órák tematikájá­ban szerepelnek az ismeretek. Ezen túlmenően, a miniszteri utasítás szerint a hatodik és hetedik oszályokban évi 6—6 órában kell elméleti és gya­korlati tudnivalókat oktatni, a testnevelés tantárgy keretén belül pedig a szabályos köz­lekedést segítő, a reakcióké­pességet fejlesztő mozgásfor­mákat tanítani. Ezt meg is teszik valameny- nyi tanintézetben. Az elmélet, a szabályok bemagolása azonban semmit sem ér gya­korlati bemutatók, a könyvből tanultak életszerűvé tétele nél­kül. Erre a kicsinyek számára szervezett környezetismereti sé­tákon kivül a KRESZ-parkok a legalkalmasabbak, amelyek a helyes közlekedés szabályai oktatásának kitűnő gyakorlati helyei. A legjobban, a leg­hatékonyabban a pécsi üze­mel. Ezt mutatja a látogatott­ság is: ez év első nyolc hó­napjában több mint 12 ezer gyerek fordult itt meg. Taná­raival, szüleivel, olykor egye­dül is. Az iskolákból a KRESZ- felelős tanárok jönnek a gye­rekekkel. Hol szívesen, hol kényszerből. Ahogy a park ve­zetője elmondotta: sok nevelő nem veszi komolyan a közle­kedésre nevelés gyakorlati ré­szének fontosságát. Elhozzák ide a tanpályára a kisiskolá­sokat, néhány szóval fegyelem­re intik őket, kiosztják a bi­cikliket, aztán szabadjára en­gedik a gyerekeket. Ök az­tán pedáloznak, fogócskáznak, mindent csinálnak, csak ép­pen ‘ nem tanulnak jóformán semmit. Az MKBT 1977-ben alakult és nemrég átszervezett ifjú­ságnevelési szakbizottsága már eddig is sokat tett a közle­kedésre nevelés érdekében. Kezdeményezésére az iskolafo­kozatoknak mgfelelő témák­ból 52 előadás hangzott el az idén mintegy 3500 tanuló ré­szére, a megyében 38 iskolá­ban rendeztek vetélkedőket, jelháborúkat — két és fél ezer diák részvételével. Bara­nya egész területén akadály- versenyek, ügyességi viadalok voltak, a nyári táborokban KRESZ-vetélkedőket rendeztek, a pécsi közlekedési park is több verseny színhelye volt. Az elért eredmények sokat sejtetnek, azonban tennivaló akad még épp elég. Ezek kö­zé tartozik az úttörő közleke­dési őrsök számának növelé­se, a középiskolák Ifjú Gárda osztagain belül szakcsoportok szervezése, a felsőfokú intéz­mények hallgatóinak bevonása a fiatalabb tanulók oktatásá­ba, a vidéki KRESZ-parkok jobb kihasználásának szorgal­mazása. A közlekedésre nevelésben az iskola az egyik állomás. A másik az otthon, a szülők. A tőlük kapott felvilágosítás, ma­gyarázat, tanítás. Hogy is mondta a pécsi Őz utcai II. számú Gyakorló Iskola óráján az egyik 6 éves elsőosztályos? „Az iskolában és otthon azért beszélünk annyit a közleke­désről, hogy ne üssön el az autó." . Horváth László Szokolai felv. — Újabb erdőtelepítések Bács-Kiskun megyében Újabb, mezőgazdasági művelésre alkalmatlan te­rületeket erdősítenek Bács- Kiskun megyében, ahol ezekben a késő őszi na­pokban 24 faültetö gép segíti a munkát. Naponta átlagosan félmillió kis fa kerül állandó helyére a Kiskunsági Erdő- és Fafel­dolgozó gazdaság terüle­tén. Az erdészek évtize­des munkája eredménye­ként több mint 65 ezer hektár új erdő teszi vál­tozatossá a tájat, s köti helyhez a homokot. A fa- ültetők a mostani és a tavaszi telepítéssel továb­bi hatszáz hektáron ala­kítanak ki új erdőt és mintegy 1100 hektáron újítják fel a régit. Hagyományőrző egyetemisták Sopronban Korszakváltás előtt a faipar Beiskolázási gondok az erdőmérnöki karon A soproni Lőverek lábainál csodálatos természeti környe­zetben van az Erdészeti és Fa­ipari Egyetem. 15 hektáros bo­tanikus kertje - melyet rövide­sen védetté nyilvánitanak — most vörös-arany színben őszi „másodvirágzását" éli. S a fák közt itt van a régi diákcsinyről nevezetes kőhattyú. Sok-sok évvel ezelőtt egy bu­kásra álló hallgatónak mondta professzora: „Kedves barátom, előbb nő ki a tolla ennek a hattyúnak, mintsem én áten­gedjem!" Miért hiánycikk a háztartási alulólia? Országszerte nem folyama­tos a háztartási alufóliaellá­tás — időnként néhány na­pig, olykor csak óráig kap­ható ez a korszerű háztartá­sokban immár nélkülözhetet­len áru, aztán hetekre eltű­nik. A legutóbb Pécsre és Baranyába érkezett 8 ezer te­kercs alighogy felkerült az üz­letek polcaira, máris elfo­gyott. Jelenleg megint hiány­cikk. Vajon miért? Mi az oka, hogy az alig néhány éve még élénken reklámozott áruhoz ma alig lehet hozzájutni? A háztartási alufóliát a PIÉRT Kereskedelmi Vállalat forgalmazza. Pécsi kirendelt­ségének • áruforgalmi osztály- vezetője, Székely Magda igy jellemzi a Dél-Dunóntúl ellá­tását: ezer tekercset a négy megye között kell elosztanunk. így jut Pécsnek és Baranyának háromhavonként 8 ezer te­kercs, illetve valamivel több, mert Szigetvár a somogyi mennyiségből részesül. Az idei utolsó szállítmány még nem érkezett meg, de hamarosan várható. Természetes, hogy a PIÉRT csak afölött a mennyiség fö­lött diszponálhat, amelyet a gyár rendelkezésére bocsát. Ezért kérdeztük meg Várhelyi Rezsőtől, a Kőbányai Könnyű­fémmű igazgatójától: — Tavaly 95 ezer tekercset rendeltünk a gyártó cégtől, a Kőbányai Könhyűfémműtől. Va­lamennyi megérkezett, el is fogyott, sőt kevésnek bizo­nyult. Ezért 1978-ra — szá­molva a megnövekedett ke­reslettel — 140 ezer 10 mé­ter hosszú, és 60 ezer 15 mé­ter hosszúságú tekercset kér­tünk. A gyár azonban kapa­citáshiányra hivatkozva ren­delésünknek alig több mint 50 százalékát igazolta csak vissza, összesen 120 ezer 10 méteres tekercset forgalmaz­hatunk az idén — a hosz- szabbikból egyáltalán nem érkezett. Mi azonban Bara­nyán kívül ebből a mennyi­ségből látjuk el Somogyot, Tolnát és Zalát is — tehát a negyedévenként érkező 30 — Miért nem tudják kielé­gíteni az igényeket, és mi­korra várható a megoldás? — Az 1974—75-ös években még alig volt kereslet a ház­tartási alufólia iránt. Ekkor mi piackutatást és reklámtevé­kenységet kezdtünk folytatni, melynek következtében „az igé­nyek a vártnál gyorsabban, ugrásszerűen megnövekedtek. Kielégítésük idén csak tőkés importból valósulhatott volna meg, ennek azonban deviza­gazdálkodási akadályai vol­tak. Gyárunkban jelenleg egy- milliárd forintos beruházás és fejlesztés folyik — az összeget teljes egészében az alufólia­gyártás fellendítésére fordít­juk — amelynek eredménye a jövő év végén fog megmu­tatkozni. Igy 1979 végétől ha­zai alapanyagból és kapaci­tással minden igényt folya­matosan ki tudunk elégíteni. T. É. I. Jó ellátást ígérnek a háztáji állattartóknak Gazdag a választék, zavarta­lan az ellátás a keveréktakar­mányból és szemesterményből. A mintegy 40 000 baranyai ház­táji állattartó gazda gond nélkül nézhet a tél elé. Közülük 20— 25 ezren áfész-szakcsoportok- ba tömörültek, a többiek a ter­melőszövetkezetek támogatásá­val gazdálkodnak. Jelenleg a háztájiban több mint 100 000 sertést hizlalnak, és hétezer kistermelő 10—11 000 tehenet tart. Ebben az évben átvesznek 175 vagon nyulat, 8—10 vagon élő baromfit, 18 millió tojást csak az áfészek, de jelentős galamb- és fürjfelvásárlással Is számolnak. Az ÁFÉSZ, a Baranya megyei Malomipari és Gabonaforgarmi Vállalat több mint 400 elárusí­tóhelyen forgalmaz, a Gabona- forgalmi 19 saját takarmány­boltot üzemeltet. Csak az áfészek már most, havonta mintegy 500 vagon tápot és szemesterményt adnak el. Na­gyon kelendő például a takar­mánybúza, árpa, zab és kuko­rica, de az első helyen a tá­pok állnak. Ipari burgonyából is bősé­ges készleteket halmoztak fél, hisz szokatlanul magas a ter­mésátlag ezen az őszön. Az igényeket a Zöldértnél, illetve a mezőgazdasági üzemeknél je­lenthetik be a háztáji állat­tartók. Kevesen ismerik még a Ka­posvári Cukorgyár már tavaly forgalomba hozott újdonságait, így például a tehénbetint, amely fokozza a tejhozamot, korpát pótol. A keverék szárított cu­korrépaszeletet, melaszt, ásvá­nyi kiegészitő- és nitrogéntar­talmú anyagokat tartalmaz. Hatvan mázsás tétel esetében a gyár kiviszi a faluba, mázsá­ja 270 forint. A másik újdonság a kétszer sajtolt, nyers cukor­répaszelet, szintén a tejhoza­mot növeli. Cs. J. A Beton- és Vas­betonipari Müvek budapesti gyárá­ban évente mint­egy hatszázmillió forint értékű építő­elemet készítenek. Legújabb termé­kük a vázpanel, ezekből különféle lakótelepi járulé­kos létesítmények, óvodák, bölcsődék, iskolák építhetők. A képen: A váz- panel-elemek tá­rolóhelye Másnap reggel az említett kőmadár megtollasodott. A diákok éjszaka mézzel kenték be, tollal teleragasztották. A professzor, értvén a tréfát, más­nap mindenkit átengedett o vizsgán. Azóta — mivel a sop­roni diákok hagyományőrzők — minden évben a vizsgaidőszak első napján tolldíszbe öltözte­tik a szobrot. A magyarországi felsőoktatá­si intézmények közül az egyik legrégibb az erdészeti egyetem. Elődje a még 1735-ben Selmec­bányán alapított ún. gyakorlati bányásziskola volt, melyet 1770- ben Mária Terézia emelt aka­démiai rangra, azzal a kikötés­sel, hogy az erdészet oktatásá­ra is fordítsanak gondot. Je­lentős előrelépés mégiscsak 1808-ban történt, amikor Fe­renc király megalapította a jól működő Bányászati Akadémiai mellett az Erdészeti Tanintéze­tet (1845-ben az Erdészeti Aka­démia nevet kapta), mely 1867- ig összmonarchiai célokat szol­gált, és csak 1867 után lett magyar állami intézmény. Sel­mecbányán az utolsó előadá­sokat 1918 őszén tartották. Több elképzelés után végül is. Sopron adott otthont az egyko­ri Katonai Főreáliskola kiüríté­sével. A felszabadulás után tovább önállósul az erdőmérnöki kar. Húsz évvel ezelőtt kezdik a fa­ipari mérnökképzést, az Elnök? Tanács 1962. évi rendelete- alapján a továbbiakban két ön­álló karral mint Erdészeti és Faipari Egyetem működik. Az ősi intézet az utóbbi években, nagymértékben korszerűsödött és ma már felszereltsége és berendezése felülmúlja sok kül­földi társintézményét, a sopro­ni egyetemnek rangja, tekinté­lye van világszerte. Úgy tűnik nálunk mégsem is­merik eléggé, hisz érthetetlen módon beiskolázási gondjaik: vannak. Hallgatóinak 90 száza­léka a közvetlen környékről és egy-két szomszédos megyéből kerül ki. Baranya megyéből az erdőmérnöki karon nincs hall­gató. a faipari mérnöki karon, mindössze öten képviselik me­gyénket. Pedig faipari szakemberekre az országnak égetően szüksége van. Az iparágak közül ez az egyik legdinamikusabban fej­lődő, s távlatai beláthatatlo- nok. A korunkat mindinkább jellemző nyersanyaghiány vi­lágszerte az újratermelhető nyersanyagokra irányítja a fi­gyelmet. Ezek közül az egyik legfontosabb a fa. Egyes szak­emberek szerint néhány év múlva olyan rangra emelkedik, mint az olaj. A közeljövőben nagy kor­szakváltás történik a fa feldol­gozását illetően. Az eddig fő­képp mechanikai feldolgozás mellett előtérbe lép a vegyi fel­dolgozás. Fából fontos kémia? alapanyagok — furfurol, pento- zán, alkohol — állítható elő, sőt egyes gombafajták hatásá­ra emszéthető takarmánnyá, ér­tékes fehérjepótló anyaggá alakulhat át. Ahogy dr. Somkuti Elemér tanszékvezető egyetemi tanár, az Erdészeti és Faipari Egyetem rektorhelyettese is mondta: „1941-ben, amikor még én vé­geztem, fő feladatunk volt a Iák védelme a gombáktól. Most egészen új szemlélettel azt kell vizsgálni, melyik gomba milyen módon alakítja át a faanya­got." A jövő faipari szakemberei előtt a perspektíva széles skálá­jú, s ez az iparág valószínű még sok meglepetést hoz szá­munkra. Sarok Zsuzsa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents