Dunántúli Napló, 1978. november (35. évfolyam, 302-330. szám)

1978-11-13 / 313. szám

Csecsemők nagyobb biztonságban Minőségi gyermekgondozás A Balaton déli partján Növekszik a kempinghelyek száma Az idei nyár tapasztalatai azt mutatják, hogy növelni kell a Balaton déli partján a kempinghelyek számát. A kém- pinghólózat fejlesztésének elő­készületi munkálatai már megkezdődtek. Az 1979-es fő­szezonban a nyaralók rendel­kezésére fog állni a Siófok és Balatonvilágos közti M-7-es kemping, Siófok—Balatonsza- badin az Aranypart, Zamárdi- ban az Autós-2, Balatonsze- mesen az Öreghegy és Ba- latonberényben a Kócsag kemping. Az új létesítmények 5000 hellyel enyhítik majd a zsúfoltságot. A gyapjas pille és a Dráva menti szlavón tölgyesek Veszélyben az értékes faanyag Egy természeti csapással, akár egy sáskajárással is fel­ér a gyapjas pille pusztítása, utánuk mintha leégett volna az erdő. Kiszáradnak a fák, miután lombkoronájukat leették a kártevők. A Dráva menti úgynevezett szlavón kocsá­nyos tölgyesekben az ötvenes évek közepe óta ciklikusan visszatérnek g pillék: 5—10 évenként óriási mértékben túl­szaporodnak, egy-egy erdő­részben 50—70 hektárt is le­tarolnak. A legutóbbi pusztí­,flz ökrök száján veres nyál csorog...* Erőltetett menet Az MTV pécsi körzeti stúdiója emlékfilmet forgat mártír költőnkről Wiedermann Károly ellenőrzi a kamerát tást is még alig heverte ki a sellyei erdészet, ahol növek­szenek a károk, így például Teklafalu, Potony, Dencsháza, Endrőc, Marócsa, Kákics, Bog- dása, Gilvánfa, Bürüs, Sumony és Várad határában. A nehéz, nedves talajban, mivel nem párologtat a fa, megfullad, megfő, az élős- di gombák megsokasödnak, elkezdődik o kofhadás, a szúrágás. Kivétel nélkül, öreg A csecsemők, mint a legtörékenyebb kor­csoportba tartozók rendkívül erősen, gyorsan reagálnak a környezet vál­tozására. Hazánk szocio- kulturális változásait is jól tükrözi a csecsemőhalálo­zás alakulása. E témakör­ről tartott előadást a kö­zelmúltban — a Magyar Nőorvosok Társasága Pé­csett tartott nagygyűlésén — dr. űry Imre, az Egész­ségügyi Minisztérium fő­osztályvezetője, akivel az előadás után beszélgettünk. — Vannak-* ávh*x, évakh« kStha- 16 állomások, melyek akár forduló­pontnak is nevelhetők a csecsemi- halóloiás alakulásában! — A legnagyobb változást a felszabadulás hozta. A háború előtt minden 1000 csecsemő közül 130 meghalt. Az alap­vető társadalmi változás az egészségügyi gondozásnak is tágabb teret adott - lényege­sen kevesebb csecsemő halt meg. Az ötvenes években ki­építettük a gyermekkórházi, majd a 60-as években a kör­zeti gyermekorvosi hálózatot, s az eredmény: csökkent azoknak a gyermekeknek a száma, akik nem közvetlenül a szülés után, hanem idősebb korban haltak meg. — A csecsemőhalálozási mutatók a 60-as évektől megmerevedtek. A stagnálás hosszú ideig tartott, csak az utóbbi években indult el egy po­zitív változás. Mi ennek a magya­rázata? — A csecsemőhalálozás ma­gas aránya elsősorban a szülés utáni hat napon belüli halálo­zás magas százalékából adó­dik. Azok a csecsemők, akik élve születnek, de egy héten belül meghalnak, többnyire ko­raszülöttek. Mivel a csecsemő- halálozás nagyon szoros össze­függésben van a koraszüléssel,, az a feladatunk, hogy minél több koraszülöttet megment­sünk. Ehhez pedig jó szakellá­tásra, illetve megelőző és gon­dozási módszerekre volt és van szükség. A népesedéspolitikai határozat többek között a mi­nőségi gyermekgondozásra, a jobb újszülöttellátásra irányí­totta a figyelmet. így sikerült csökkenteni az elmúlt években a csecsemőhalálozást. — Milyen változásokat hoztak a népesedéspolitikai határozatban «16* irt komplex tennivalók? — A népesedéspolitikai cél­kitűzésekre, így a különböző egészségügyi, illetve gyermekin­tézmények létesítésére, műsze­rekre jelentős központi, illetve helyi anyagi támogatást kap­tunk. Ezeknek az összegeknek a gyümölcsei - kórházak, mű­szerek - most kezdik éreztetni hatásukat. Az eddigi javulás tehát elsősorban a szülészeti intézmények dolgozói munkájá­nak. a társadalmi, tudati vál­tozásoknak. az orvostudomány eredményeinek, az egészségügyi szolgálat szervezettségének kö­szönhető. — Mit mutatnak jelenleg az orszá­gos, illetve a dél-dunántúli adatok! — Három év alatt egy száza­lékot csökkent a koraszülési arány. Az elmúlt év végén 10,6 százalékos volt a mutató. Ba­ranyában 10,7, Tolnában 9,5, Somogybán 10,6 százalékos volt a koraszülési gyakoriság. A csecsemőhalálozás gyorsabb ütemben csökkent, mint a kora­szülés. Tavaly 26 ezrelékes volt az országos átlag. (1972-ben 33,2 volt a mutató.) Baranyá­ban az elmúlt évben 33,2, Tol­nában 34,9, Somogybán 29,7 ezrelékes volt a csecsemőhalá­lozási gyakoriság. Az 1978-as év első felének adatai szerint főként Baranyában és Tolná­ban további javulással számol­hatunk, hiszen a baranyai arány 25,5, a tolnai pedig 25,4 ezre­lékes. — Mik azok a fő tennivalók, me­lyekkel tovább csökkenthető a kora­szülés, illetve a csecsemőhalálozás gyakorisága?- Tovább kell javítoni a ter­hesgondozás minőségét. Erre jó a baranyai példa: a mozgó szakorvosi szolgálatra épülő centrális terhesgondozás. Ezzel együtt törekedni kell a még jobb szülészeti ellátásra, illetve a különböző betegségek elleni erősebb küzdelemre. Török Éva Az ónos, lassú víz néha meg-megáll, Sirályok emel­nek röptűk ivével kupolát fö­lé. A parton füstcsik, éles kö­vek időtlen, hideg közönye. „Az ökrök száján véres nyál csorog ..." — mondja szinte mormolva Dávid Kiss Ferenc, A mohácsi Duna-part töl­tésének víz felőli oldalán va­gyunk. Előttünk a Temaforg kocka alakú üzemcsarnok-épü­lete. A kamera jár, a film pereg. — Ennek az akkor még üres üzemcsarnoknak a hideg be­tonpadlóján aludtak Radnóti- ék 1944. október 24-én, ami­kor „Az ökrök száján véres nyál csorog . .." kezdetű har­madik Razglednica bekerült a híres Avala 5 elnevezésű fü­zetbe, amelyet a költő Zagu- licán vásárolt — hallom Fü­zes János szerkesztő-riporter­től, az Erőltetett menet forga­tókönyvírójától. A füzetet ké­sőbb, az exhumáláskor talál­ták meg a költő zsebében. Az Erőltetett menet című ver­set Borban írta 1944. szep­tember 15-én. Az Abdában bekövetkezett halálának fel­tételezett időpontja november 9. A film Radnóti életének utolsó öt és fél hónapját dol­gozza fel, és végigkíséri a ha­lálmenet stációit. Az egyórás színes film első harmadátJu- goszláviában forgatták, az el­múlt hét végén pedig meg­kezdték az itthoni felvételek elkészítését. A film rendezője Wiedbrmann Károly, operatőre Háda Sándor, gyártásvezetője Kerényi István, szereplői: Dá­vid Kiss Ferenc, a Pécsi Nem­zeti Színház művésze és Hu­szár László színművész. A bori tábortól az abdai tömegsírig vezető utat most ők járják végig a költő szel­lemét idéző kamerájukkal. Ahol állunk, véres helyszín maga is. A hideg üzemcsar­nokban hajnalonta fölvert fog­lyokat ide hajtották mosakod­ni a Duna mellé. Napközben vagont rakattak velük a vas­útállomáson. Októberben ér­kezett meg a menet Mohács­ra és körülbelül két hétig tar­tózkodtak itt. Néhány itteni epizód: A mostani Ságvári Endre utca elején agyonlőt­ték a menet egyik tagját és bedobták a Dunába. Ugyan­ebben az utcában főzték az „ételüket" is. Kálmány Jánost, mint kommunistát annak ide­jén errefelé bújtatták, ő fi­gyelte meg egy elfüggönyö­zött ablak mögül, hogyan do­bóitok bele a kondérba az állati belsőségeket... A be­lekben benne volt a bélsár. Wiedermann Károly rendező azt mondja: mindezt mellőzik a filmből. Nem céljuk a sok­kolás. Háda Sándor opera­tőrrel igyekeztek olyan hely­színeket keresni és találni, amelyek dokumentumhelyszí­nek, hangulatukban, megjele­nésükben egyeznek a filmben elhangzó versekkel, emléke­zésekkel. Ugyanakkor nem tö­rekednek úgymond: teljes do- kumentalitásra. Arra viszont igen, hogy a film a maga nemében egy — Radnótihoz méltó — tiszteletadás legyen, amelyben mindenekelőtt nagy mártír költőnk lelkülete, gon­dolatvilága kel életre a ma emberének intellektusát, érzé­kenységét szólítva meg. Ily- módon a legnehezebb dolga talán Dávid Kiss Ferencnek lesz, aki természetesen nem a költőt, hanem a verseket je­leníti meg. A film teljes hitelességét mindemellett olyan személyi­ségek közreműködése is ga­rantálja, mint amilyen például Tolnai Gábor akadémikus, egyetemi tanár, ismert Radnó- ti-kutató, a költő egykori is­kolatársa, aki maga is végig­járta már az Erőltetett menet útvonalát. A forgatókönyvíró kezdettől fogva konzultációs kapcsolatot tart vele. Hasonló segítséget jelent Kiss Béla tanár és helytörté­nész munkája, valamint a még élő helybéli szemtanúk, mint például Ruff Ferenc és Lajdi Antalné. ők állnak most az első hazai forgatási nap délelőtt- jének a végén a kamera elé, hogy tanúságot tegyenek qz 1944. októberében Mohácson történtekről. A csapó az optikához hajol. Felvétel indul... és fiatal állomány is tönkre­megy. A szlavón tölgyet már régen is jegyezték a világ­piacon mint értékes szerszám- és bútorfát, kitűnő gerenda- és fűrészanyagot, míg napja­inkban előfordul, hogy rönk- és tűzifaként is nehezen kél el épp a gyapjas pille-járá­sokat követően. Nem egyszer kénytelenek a tar- és kény­szervágást alkalmazni. Újabban épp a gazdasági nehézségek miatt nagy erő­vel kutatnak e témában a szakemberek, hiszen hazánk legnagyobb, csaknem 15 ezer hektáros szlavón kocsányos tölgyesének a megmentéséről van szó. Ez a terület négyszer ekkora volt 1780-ban a II- József által szervezett katonai térképészeti felmérések ide­jén. A régi magyar neve egyébknt a fának * mocsár­tölgy, ami valóban jól bírja a drávai vizes öntéstalajt, de nem a .túlzott nedvességet. A fő probléma feltehetően épp az lehet, hogy az ere­deti talajszerkezet teljesen megváltozott az emberi be­avatkozás révén. Egyre több irtásföldet hasítottak ki, az itt áthaladó patakokat megzabo­lázták, medrüket megmélyítet­ték, csatornákat húztak mé­lyen, hirtelen vezették el a fe­lesleges talaj- és belvizeket. A vízelvezetők aztán eltö- mődtek, betemetődtek, hanya­gul gondozták őket. A talaj vízháztartásának az egyensú­lya felborult, hol túlságosan kiszáradt a terület, hol való­sággal elmocsarasodott, és ezek a körülmények nagymér­tékben kedveznek a gyapjas pille túlszaporodásának. Ilyen viszonyok között — most még nem tudni, miért a pille ter­mészetes ellenségének, a für- készdarazsaknak a száma vi­szont alaposan megcsappant: biológiai egyensúlyuk felbom­lott. De ludas lehet ugyan­úgy a szélsőséges időjárás is, a szarvas, mely a fiatal csemeték vezérhajtásait rág­csálja. Egy bonyolult kárlán­colat alakult ki, és megfejté­se még várat magára. Természetesen a Mecseki Erdő- és Fafeldolgozó Gazda­ság szakemberei eddig sem nézték tétlenül a mindinkább erősödő pusztulást: a légi és a földi permetezés legkülön­bözőbb formáival igyekeztek elejét venni az egyre kiszá­míthatatlanabbá váló pille­megjelenésnek. A mély, na­gyon nedves völgyekbe kőrist gyertyánt, bükköt, égert és nyárt is ültettek, segítségükkel o lombozat vízpárologtató erejét növelték. Valószínűleg szükség lesz egy állandó figyelőszolgálatra, hogy a gyapjas pille feltűné­sét azonnal észleljék, de tö­rekednek az ésszerű vízgaz­dálkodásra is, hogy a talaj­vízszintet kellően szabályozni tudják, sőt a csatornák víz­készletét is meghatározhas­sák. Ugyanis a kiszáradt, de a nagyon nedves talaj is árt a faállománynak. Az Erdészeti Tudományos In­tézet várhatóan már idén, de legkésőbb jövőre komplex vizsgálatot kezd a Dróva- menti tölgyesekben, hogy a kárláncolat okait felderítsék, és az újabb, tíz évre szóló erdőgazdasági üzemtervek el­készítéséhez szaktanácsot nyújtsanak ezen gondok, ká­rok végleges kiiktatására. Micsoda cirkusz! A Vidám Színpad az idei évadban műsorára tűzte- a „Micsoda cir­kusz” című politikai kabaréját. Rendezte: Horváth Tivadar. A képen: Kabos László, Verebély Iván. Halak, sirályok, lámpások szaknyugat felől bor­zolja a szél az éjsza­ka elcsendesedett vi­zet. Megdobálják az apró hullámok a hápogó kacsákat, a vakítóan fehér bögyükkel a felkelő Nap felé forduló sirályokat. Az éjszaka átitat­ta hidegével a földet. — Locsog a víz — mondja Péter, a balatoni fogasok ismerője —, be kell menni o kikötőbe kisholért... Elhagyottak már o hor­gászstégek. Csend van a ví­zen, az evezőcsapások köze­ledtére unottan tipegnek ar­rébb a dankasirályok. Más­fél kilométer a kikötő. Négy­öt merítés után tele a kisha- las kanna. — Na, sikerült? , — Rengeteg van bent. De az evezés .. Nyolc órakor már régen sötét van. Botok, lámpák, meleg ruhák, s ki tudja, még mi minden kerül a csónak­ba. Bent, a messze mélyben, Beszédes csendben Őszi fogasok a párolgó éjszaka halványan áttetsző függönye mögött a mozdulatlan csónakok, a fo­gas-várókkal. Akik már ko­radélután kieveztek a vízre, s alkonyat utón sárgán pis­lognak lámpáik sápadt fé­nyei. Gubbasztanak a beszé­des csendben, egymástól több száz méter távolságra, egyedül a reménnyel, a ne­hezen megszerzett csaliha­laikkal, hogy azután a hor­gászbot jelzőjének mozdulá­sa láttán félhangosan meg­szólaljanak: — Na! Indulj már el, te! A nappalé a nyugalom az őszi Balatonon. Éjszaka, ami­kor a sötétség, a gyenge fé­nyű lámpák behatárolják az elérhető világot, megtelnek zajjal a percek. Egyre-más­ra érkeznek a mezők felől a vadlúdcsapatok. Hangjuk mór messziről hallatszik, s ha leszállnak a vízre, szétszala­dó hangzavarral beszélik meg egymás között a nap eseményeit Jönnek a vadré­cék is, gyors szárnycsapá­saik nyomán szinte visít a le­vegő. A Boglár fölé magaso­dó hegy élesen, tisztán veri vissza rekedt sápogásukat, s szegény vadrécék szóba ele­gyednek saját visszhangjuk­kal. — Hallod? — Megállunk az evezéssel. — Arra rabolna^ a fogasok . . . Fél óra múlva a vízben vannak a felcsalizott horgok, villognak a fehér jelzők a lámpák fénykörében. Tíz perc után jön az első kapás. A csodálatos fogas-kapásokI Szökken a jelző, megáll, ki­csit visszaesik, remeg egy ideig, azután határozottan húzni kezd a hal. — Zamek! — vezényel Pé­ter, s a suttyanó bot vége ka­rikára görbül. Jól eszik a fo­gas, nem nyammog. A Mus- tad-horog mélyen akadt, el­telik pár perc, amíg kisza­badítjuk. Félórás szünetek­kel jönnek a fogasok, és már az ötödiknél tartunk - jó négy kilós —, amikor messzi­ről, aliq hallhatóan sóhajtó zúgást hallunk. — Csomagoljunk, jön a szél! — Most? - Péter nyújtóz­kodik', karja kétszer akkora lesz, mint máskor. Eteti a halat, de az csak nem akar „rendesen viselkedni". Le is akad. Mire berámolunk, erősen hullámzik a víz. Jól fél óra evezés a partig, ott már ta­rajok villannak, az arcunkba vág a permet. Hideg a szél, hideg a víz. Ha az öt fogas nem lenne a szákban ... Mészáros Bebesi Károly — Csuti J. —

Next

/
Thumbnails
Contents