Dunántúli Napló, 1978. október (35. évfolyam, 271-301. szám)
1978-10-10 / 280. szám
1978. október, 10., kedd Dunántúli napló 3 Őszi szezon a csemetekertekben 14 millió facsemete, 2200 hektár ui erdő Az országos választási elnökség közleménye az időközi választásról Vasárnap négy országgyűlési választókerületben időközi választást tartottak. A választás □ törvényes előírásoknak megfelelően rendben zajlott. A budapesti 2-es számú választókerületben a választásra jogosultak 79,2 százaléka vett részt a szavazásban. Képviselőnek — 1,4 százalékos ellenszavazat mellett — Szurdi Istvánt választották. A Bács-Kiskun megyei 14-es számú választókerületben a választásra jogosultak 98 százaléka vett részt a szavazásban. Képviselőnek — 0,1 százalékos ellenszavazat mellett — dr. Má- tyus Gábort választották. A Békés megyei 10-es számú választókerületbe a választásra jogosultak 97,7 százaléka vett részt a szavazásban. Képviselőnek — 0,2 százalékos ellen- szavazat mellett — Mészáros Istvánt választották. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei 13-as számú választókerületben a választásra jogosultak 98,3 százaléka vett részt a szaI vazásban. Képviselőnek — 1,4 százalékos ellenszavazat mellett — Herczeg Károlyt választották. A törvényes előírások szerint megtörtént 908 helyi tanácsi választókerületben a tanácstagok időközi választása is. A választásra jogosultak 91,8 százaléka vett részt a szavazásban. Megválasztottak 750 községi, 104 városi, 54 fővárosi kerületi tanácstagot. Korszerű gépeket rendeltek Ausztriából Kevés a tölgymakk — jó árat fizetnek érte Megkezdődött az őszi csúcsszezon a Mecseki Erdő- és Fa- feldolgozó Gazdaság csemetekertjeiben. Szeptember utolsó napjaiban a bólyi, a sellyei, a csányoszrói, a vitézi és a görüi csemetekertekben 18 millió lombos- és fenyőcsemetét vettek leltárba. Ebből 14 milliót az ősz folyamán — illetve kisebb részt tavasszal — kiszednek, a többit még egy évig nevelik. A Mecseki Erdőgazdaság ösz- szesen 96 hektáron foglalkozik facsemete-előállítással, részben saját erdeinek pótlására, részben belföldi eladásra és exportra. Az idén felszedésre kerülő 14 millió facsemete 2200—2300 hektár új erdő telepítésére elegendő. Négymillió csemetét az erdőgazdaság maga használ fel, tízmilliót pedig értékesít. A tízmillió fenyő- és lombcsemete bőven fedezi a Baranya megyei állami gazdaságok és termelőszövetkezetek igényét, s jut belőle a többi erdőgazdaságoknak és exportra is. A más erdőgazdaságokban általában veszteségesnek számító csemetenevelés, szaporítóanyag-forgalmazás a Mecseki Erdőgazdaságnak egyik legjövedelmezőbb tevékenysége, mert a Nyíregyházi Erdőgazdaság után itt állítják elő a legnagyobb meny- nyiségű és legjobb minőségű facsemetét. Míg 1975-ben 854 000 devizaforintot, addig tavaly már 3,3 millió devizaforint értékben exportáltak magot és csemetét, mindenekelőtt égert és gyertyánt az NSZK-ba, Hollandiába, Franciaországba és Olaszországba. A csemetetermelés és -eladás tavaly több mint 10 millió forint bevételt hozott az erdőgazdaságoknak. A középtávú tervekben az erdőgazdaság évi 20—30 millió facsemete előállítását, illetve forgalmazását tűzte ki feladatul. Az ehhez szükséges munkaerő nem áll rendelkezésre, ezért került napirendre a csemetekerti munka gépesítése. Bolyban, az ország legnagyobb és legdélibb fekvésű csemetekertjében megteremtették a gépesítés feltételeit. A 46 hektáros kertben 21 hektáron nevelnek évről évre csemetét, a többit pedig ugarolják. Itt rendezték meg ez év augusztusában a csemete- kerti gépek és berendezések országos, illetve nemzetközi bemutatóját, ahová a nagy európai cégek legújabb gépeiket hozták el, közülük az osztrák RATH cég mutatkozott be a legnagyobb sikerrel. Csemetekiemelő kombájnjukat, amely naponta több mint félmillió csemetét emel ki és kötegel százas kévékbe, az erdőgazdaság megrendelte. Ez a gép, amely 100 asszony napi munkáját végzi egy műszakban, tavasszal már előreláthatólag munkába áll. Megvásárolták továbbá a RATH cég univerzális vetőgépét is, amely a tíjlgytől a dióig mindenféle nagyságú magot képes elvetni. Fenyőmag vetésre — tekintve, hogy az aprómagnak számít — kisebb gépeket szerez be az erdőgazdaság. Várják Bolyba a RATH cég nagykapacitású vermelő gépét is, amely egy óra alatt 100 asszony napi munkáját végzi el. Megrendelték az osztrákoktól a dugványo- zó gépet is, amely fás — mindenekelőtt nyár és fűz — dugványokat ültet. A csemetekertek másik nagy munkája a kapálás is feledésbe megy hamarosan a bólyi csemetekertben. Az erdőgazdaság mérnökei olyan vegyszerkombinációkat kísérleteztek ki, amelyekkel megoldották a nyár-, a fűz-, az akác-, a tölgy- és a fenyőcsemeték vegyszeres gyomirtását. A gépesítéssel most újabb nagy lépést tesznek előre a korszerű csemete előállításában. Ez az ősz azonban még Bolyban is nehéznek ígérkezik. Mintegy 90-100 ember dolgozik október közepétől a csemetekertben. Egyidejűleg végzik a magvetést, a csemeték felszedését és a kiültetést is. A legtöbb gondot mégis az idei gyenge tölgymakk-termés okozta. Jó években 8—10 vagon makkot gyűjt be és értékesít belföldre, exportra az erdőgazdaság. Az idén egész Európában gyenge volt a tölgymakk-termés, a mecseki erdőkben sem számítanak 1,5 vagonnál többre. A makk begyűjtése és felvásárlása megkezdődött. A csermakkot kilónként három forintért, a kocsányos- és kocsánytalan tölgy makkját nyolc-tíz forintért vásárolja fel az idén az erdőgazdaság. Kevés a munkáskéz Udvarol a művezető Nyílt vélemények a gondokról Szervezetlenség és túlszervezettség Udvarol a művezető. A kijelentés ilyen megfogalmazásban túlzottan leegyszerűsítettnek tűnik, de kétségkívül magában foglalja mindazt, ami a középvezetők, a közvetlen termelésirányítók gondjaira jellemző. Mert udvarol a művezető a munkásnak és feletteseinek, anyagért könyörög és engedményeket tesz — s mindezt kényszerűségből teszi. Azért, mert üzemeink többségében kevés a munkáskéz. Jani Pál, a Pécsi Bőrgyár sertés meszes műhelyének művezetője, Gász János, az öntödei Vállalat mohácsi gyárának művezetője, valamint Fo- garasi László, a Baranya megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat marhavágó művezetője teljes nyíltsággal szóltak gondjaikról azon kerekasztal- beszélgtésen, amit szerkesztőségünkben rendeztünk a közelmúltban. — Kezdjük az alapkérdéssel. Miért kényszerül udvarolni a művezető? JANI PÁL: A Pécsi Bőrgyár legmostohább körülmények között levő műhelyében dolgozom. Naponta 1,2 millió forint értékű nyersbőr érkezik az üzemrészbe, s ezt hibátlan minőségben kell továbbadnunk. Ebből is érzékelhető a hallatlan nagy felelősség. Nehéz embert kapnunk. A bőrös szakmát inkább elkerülik, holott nálunk legalább négyezer forint az átlagkereset. Nem egyszer a kés élén táncolunk a hiányzók miatt: sajnos ma már nem ritka, hogy valaki két vagy akár három napot hiányzik igazolatlanul. GASZ JÁNOS: Azt szokták mondani, hogy az anyag a legjobb szervező. Ha netán üzemzavar, vagy anyaghiány miatt kénytelenek vagyunk leállni, magyarázkodhatunk. Ha valaki hiányzik, akkor az nálunk már mázsákat jelent, többlet megterhelést a többi munkásnak. Az ember sokszor kényszerhelyzetben van amiatt, ha nem tudja biztosítani a megfelelő munkafeltételeket. A munkást bosz- szantja, ha csak egy targonca üzemképes és emiatt talicskáz- nia kell. FOGARASI LÁSZLÓ: Szerintem a szervezetlenségből adódik, hogy a művezetőnek udvarolnia kell. Az utasítást akkor is végre kell hajtanom, ha meggyőződésem mást diktál, ha érzem, hogy az intézkedés helytelen. A marhaexport fontosságát, azt hiszem, nem szükséges külön ecsetelnem, de az már elgondolkoztató, hogy igen hullámzó a vágásra kerülő marhák száma. Azzal, hogy hol 250, hol pedig 750 marhát vágunk egy-egy nap, a megRégi módszerrel, jó minőségben Ismét izzanak, füstölögnek a mészégető kemencék az abaligeti határban. Az állomás közelében néhány évi szünet után begyújtottak kettőt. Megéri, hisz úgy kell a finomra égetett mész, mint a cukor. A kisüzemi szinten előállítottat jellemzi, hogy zsíros, szapora, kitűnő a vakoláshoz és olcsó is. Évente 300—350 tonnát akarnak szállítani Barcsra, Szigetvárra, Pécsre, Komlóra a Tü- ZÉP-eknek, a PIK-nek és a Mecseki Szénbányáknak. A nyers követ, ami csaknem háromszor annyi, mint a végtermék súlya — Bükkösdről, Hetvehelyről hozzák, mivel saját bányát nem nyitottak. Két tsz-dolgozó folytatja /M eszet égetnek az erdei kemencékben az ősi mesterséget úgy, ahogy elődeik az alkalmi munkában meszet égető nógrádiaktól tanulták valamikor az 1920-as években. Havi keresetük személyenként 5—7 ezer forint. Ahogy az a'baligetiek, úgy a hetvehelyiek sem győzik a mészigények kielégítését. A nagy érdeklődés már tavaly megmutatkozott nemcsak magánépíttetők, de vállalatok részéről is. A hetveheiyi tsz területén, a Somhát-dűlő- ben négy csúcsos, sisakra emlékeztető kemence bújik meg több mint ötven éve, de már csak az egyikben éget szénnel, akáccal, fűzés nyárfával Biró Ferenc és Kalányos János. Kalányos Jánosnak apja, nagyapja is mészégető volt mindvégig ebben a völgyben. Havonta kétszer—háromszor rakják meg a kemencéket, hogy alkalmanként a 600 mázsa nyerskőből legalább 200 mázsa égetett mész kerüljön ki. A tsz évente 300— 400 tonnát küld Pécs, Komló, Sásd és Paks TÜZÉP- te lepel re. Baranya megyében a három kemencén négyen dolgoznak idősödő emberek. Mészégetőnek már nem jön fiatal, de koros sem a nehéz fizikai munka, a por, a hőség, az állandó lekötöttség miatt. Amikor alágyújtanak, akkor 3—4 napig kinn is alszanak a kellemes meleget adó, dohogó-sustorgó „szikla-máglyák" tövében. Cs. J. 1. Jani Pál, Pécsi Bőrgyár, 2. Gász János, Öntödei Vállalat, Mohács, 3. Fogarasi László, B.m. Állatforgalmi és Húsipari Vállalat felelő leterheltséget, a folyamatos munkát nem lehet biztosítania. Ha az éves számokat nézem, akkor a terv szerint huszonötezer marhát kell levágnunk, ugyanakkor kapacitásunk ennek kétszerese. Ezért van az, hogy a vágólegények rendszeresen besegítenek a csontozóknak, de én tudom, hogy a marhavágó sose dolgozik úgy, mint egy csontozó, mert azt a munkát nem érzi a sajátjának. — A művezetőnek amellett, hogy munkát biztosit az embereknek, az egyéni gondokra is kell figyelni. — Éppen ezért tartom nehéznek a helyzetünket: nagyon eltérő ugyanis a tudati szint. És ha ehhez hozzászámítom a lassan nyolc éve folyó vágóhídi rekonstrukciót, ez mind az embereken csapódik le: hiszen látják a szervezetlenséget más területen és ez rájuk is hatással van: egyszerűen demoralizáló a munkafegyelemre. — A művezetők leterheltsége különböző. Azt is mondhatnánk, ahány üzem, annyira változó. JANI PÁL: Hozzám ötven ember tartozik, de naponta két- három órát elvesz az adminisztráció. Ezt túl soknak tartom. FOGARASI LÁSZLÓ: Ahhoz, hogy mindent kifogástalanul elvégezzünk, polihisztornak kellene lennünk. GÁSZ JÁNOS: Nálunk más a helyzet. Egyenletesnek mondható a leterheltség, gondot inkább az jelent időnként, ha hibás a műszaki rajz, ha nincs szerszám. Előrébb tarthatnánk viszont a termelékenységet illetően. Komplett vízvezetékszerelvényeink egy része már elavult: van olyan gyártmányunk, amit még a húszas évek végén terveztek. Enyhíthet a gondokon a gazdaságosan és nagy sorozatban gyártható termékek továbbfejlesztése. Az új magkészítőműhely elkészültével a munkakörülmények is javulnak, csökken az asszonyok megterhelése. — Munkafegyelem és felelős- ségrevonás. Az utóbbi időben mind többször felmerülő kérdés. Mit tehetnek önök a munkaidő teljes kihasználása érdekében? JANI PÁL: Ez az egyik legégetőbb dolog. Engem már megfeddtek azért, mert ha előbb elvégezték a munkát az emberek, hazaengedtem őket. Nekem a holnapra és az előre nem látható dolgokra is gondolnom kell. Ezért időnként kénytelen behunyni az ember a fél szemét. A pluszmunkák elvégzését többek között olymódon érheti el a művezető, ha szükség szerint kedvezményt is ad a dolgozónak. FOGARASI LÁSZLÓ: A büntetés nem hálás dolog. Azt hiszem a vállalatvezetők is hasonló cipőben járnak. Én azt mondom: addig büntessen az ember, amíg adhat is. Ezzel együttvéve az a véleményem, hogy a munkásra mindig lehet számítani, kiváltképp akkor, ha a művezető állja a szavát.- Régi igazság, ha megvannak a munkafeltételek, a folyamatos munkavégzéssel, fegyelemmel sincs akkor gond. De a szervezetlenség a munkaerő- hiány szülője, legalább is kapun belül. JANI PÁL: Nem véletlen, hogy a korszerű munkaszervezési módszerek nagyon lassan terjednek, annak ellenére, hogy szinte alig van vállalat, ahol ne hozták volna létre a szervezési csoportot. Az előrelépést gátolják a szállítás, az anyag- ellátás zavarai. S ez csak két példa a számtalan közül. De nem hagyhatók figyelmen kívül a szubjektív okok sem. Nemrég hallottam, hogy az egyik pécsi nagyüzemben a szervező tanulmányt készített az üzemvezető felkérésére az irányítás egyszerűsítésére, a felesleges áttételek kiszűrésére. Elvileg el is fogadták azt, jónak tartották a javaslatokat, mégis a fiókba került a többhónapos elemző munka, azon egyszerű oknál fogva, mert kiderült, hogy a műszaki vezetők közel egyharmadára egyszerűen nincs szükség. GÁSZ. JÁNOS: A korszerű munkaszervezés nélkülözhetetlen eszköze a mozdulatelemzés. Ha csak a fölösleges elemeket szűröm ki, az eleve hatékonyabbá teszi az emberi munkát és növeli a termelékenységet. De a túlszervezés is gátja lehet a továbblépésnek. Ennek kényszerű példája az anyaghiányból fakadó saját alkatrészgyártás elszaporodása. És amíg üzemeink nem szabadulhatnak meg ettől a kölönctől, a szervezettség sem kerülhet kartávolságnyira. Salamon Gyula Az egyik facsemete felszedőgép
