Dunántúli Napló, 1978. október (35. évfolyam, 271-301. szám)
1978-10-01 / 271. szám
J DN HÉTVÉGE 10. OKTATÁS-MŰVELŐDÉSPOLITIKA 978. OKTÓBER A mór-már elfeledett középkori várrom a „Schlossbergen" Fotó: Szokolai Nádasdon „egy mandulaalakú hegyen... 99 Sokáig elfeledték, a helyi néphagyomány azonban megőrizte a mecseknódasdi középkori vár emlékét. A község lakói ma is Schlossbergnek (Kastélyhegynek) vagy Törökvárnak nevezik a 6-os út, illetve a me- cseknádasdi halászcsárda felett emelkedő hegyet, és rajta a várromot, melynek régészeti feltárása előrehaladott stádiumba érkezett. A 14. századból eredő középkori templomot Sándor Mária, a hódoltságkori török várat Gerő Győző régész tárja fel.- Mi adta az ötletet ennek a mármár elfeledett romnak a feltárásához? — kérdeztük meg a két régészt. — Amikor Mecseknádasd Árpád-kori templomát kutattam — - emlékezik Sándor Mária, — a helyi plébános, dr. Kopcsányi Miklós kérdezte meg tőlem egy alkalommal, tudom-e, hogy középkori rom is van a faluban. Ezt a tényt őrizte a helyi nép- hagyomány és megerősítették az okleveles adatok is. A 13. században említik először „cast- rum Nádasd”-ot. Templom állhatott itt, lehet, hogy erődtemplom, amit a 14. században valami okbál megerősítettek. Evlia Cselebi török történetíró adta a kutatóknak a másik szilárd támaszpontot. A nagy török utazó Svédországtól Perzsiáig a fél világot bejárta, s rendkívül pontos topográfiai adatokkal szolgál, akár Bécset, Budát, Eszéket vagy éppen Ná- dasdot írja le. Ö említ tehát Nádasdon, „egy mandula alakú hegyen" egy régi keresztény templomot, amit a török várrá alakított, őrséggel, várparancsnokkal látott el. Itt állt Szulej- mán kán dzsámija is. . . Gerő Győző régész, törökkori Új műemléki és tájvédelmi együttes a Mecsek kapujában emlékeink kutatója veszi ót a szót: — Nádasd egészen korán, 1543-ban kerül török kézre. A hódítók a harcokban elpusztult templomot lebontják, várrá építik át, a sekrestyében lesz a várparancsnok háza, a szentélyben a dzsámi. Két pincét is ásnak majd négy méter mélyre a középkori szintek alá. Ezeknek a pincéknek a feltárásakor kerültek elő kora Árpád-kori épületmaradványok, melyeknek pontos korát majd a további kutatás hivatott eldönteni. — A nádasdiak Törökvárként is emlegetik ezt a helyet. Mi volt a török erődítmény jelentősége? — A vár fekvésének katonai jelentősége van, hiszen délkelet felől, a hegyen húzódott a Buda—Mohács—Dárda—Eszék főút. Ősidőktől hadiút, a török csapatoknak is hadiútja. (A régi országút nyomvonalán.) Az ilyen utak mentén az egész tö' rök birodalomban limes-szerűen húzódtak a kisebb-nagyobb erődítmények. Ilyen volt Nádasdé is. — És a török kiűzése után? — 1686-ig, Buda felszabadulásáig tartja magát a török vár. Közben leégett, így két törökkori réteg különül el benne. A visszafoglaló csapatok felégetik, attól fogva nincs lakója az erődítménynek. A török alatt balkáni szláv népek költöznek a településre, amit ekkor Rác- Nádasdnak hívnak és városként emlegetnek, a 18. század elején jelennek meg a német lakosok. A legkorábbi német sírkövek 1720 körüliek. A rácoknak nyoma vész, beolvadnak vagy elvándorolnak, a német ajkú lakosság körében azonban tovább él a vár emléke, hiszen a hegyet Schlossbergnek hívják a mai napig. — Hogyan merült mégis feledésbe? — A pár kilométerrel arrébb fekvő Rékavárral, Steinberggel keverték össze, arra adaptálták a Schlossberg adatait. Pedig az kilométerekre fekszik a katonai útvonaltól, a topográfiai adatok és az ásatások is a nádasdi vár hitelességét erősítik meg. — Nagy szerencse — veti közbe Sándor Mária —, hogy a barokk korban nem építették át a romokat, melyek tehát a 17. századi, török utáni állapotot őrizték meg napjainkig. Pedig a 18. században, amikor Klimo püspök nyaralót épített Nádasdon, a hegy része volt a vadaskertnek, a Tiergartennek. A várhoz hozzá sem nyúltak, nem kellett ugyanis a kor divatja szerint műromot építeni, hiszen ott volt a hegytetőn a festői vár-, illetve templomrom. — Van egy másik érdekes vonatkozása is a Nádasdon levő középkori romnak. Itt született-e Skóciai Szent Margit, István király unokája? — Ha találnánk 11. századi épületet, előbbre juthatnánk e kérdés megoldásában. Nádas- dot ugyanis Terra Britannorum- nak emlegetik egy 13. századi határjárásban, s innen ered a feltevés, hogy Skóciai Szent Margit itt születhetett. Az oklevélrészletet olvassák ugyanakkor Terra Bisenorumnak (besenyők földjének) is. A legenda azonban ezektől az adatoktól függetlenül él hazánkban és Skóciában, ahová ez az Árpád- házi hercegnő férjhez ment, és ahová ő vitte be a kontinentális, európai kultúrát az angol expanzió ellenében, s akire igen büszkék a skótok. * Három korszak figyelemre méltó építménye, históriai érdekesség tehát a mecseknódasdi Schlossbergen levő rom, ami magas szintű kultúra folyamatos jelenlétét tanúsítja ezen a vidéken. A helyi tanács érzi is, hogy ez az objektum és környéke igen jelentős Mecseknádasd táji, műemléki együttesében. Anyagi és erkölcsi támogatással sietett a Baranya megyei Tanács is a várrom megvédésére. Az Országos Műemléki Felügyelőség már tervezteti a rekonstrukcióját, az Országos Természetvédelmi Hivatal pedig ez év januárjában védetté nyilvánította a Schlossberget. A romok feltárása és restaurálása után táj- és természet- védelmi területként várja majd a hatos út felett húzódó hegy az autón és gyalogosan érkező turistákat. Újabb műemléki és természetvédelmi rezervátummal gazdagodik tehát Baranya és éppen a Mecsek kapujában. Gállos Orsolya Hogyan javíthatók a beszédzavarok? Elhanyagolásuk életreszóló károkat okozhat Az általános iskola sikeres elvégzése szempontjából nem mindegy, milyen beszédkészséggel kerül iskolába a gyerek. Előfordul, hogy csak az iskolaelőkészítő foglalkozáson, még rosszabb esetben az első osztályban derülnek ki súlyos beszédhibák. Szíjártó Tiborc logopédustól megkérdeztük, milyen nehézségeket, problémákat jelentenek a beszédzavarok, s hogyan lehet ezeket megszüntetni? — A hibás beszéd, legyen az bármilyen hang hiánya vagy torz ejtése, dadogás, hadarás, orrhangzós beszéd, az új környezetben feltűnést kelt. Ezzel elkezdődik a beszédhibás gyerek kudarcainak sorozata. Társai utánozzák, csúfolják, s ezért nem tud beilleszkecjni a közösségbe. A tanító tudatosítja, hogy a gyermek hibásan beszél, nem szabad csúfolni. A gyermek megbélyegezettnek érzi magát. Gondolatait lefoglalják a beszédhibájával és következményeivel járó problémák, nem tud figyelni az iskolai munkára. Visszahúzódó vagy agresszív lesz. Olvasási és írási nehézségek is jelentkeznek, különösen azoknál a gyerekeknél, akiknek több hangjuk hibás, a dadogók- nál, hadaróknál. A hibás beszéddel nincsenek arányban káros következményei. — Hogyan ismerhetik föl a szülők gyermekük beszédzavarát, hiszen bizonyos korig kevés kisgyermek ejti tisztán a hangokat? — A szülők ügyeljenek gyermekük beszédének tisztaságára. Ne beszéljenek soha pöszén a kisgyermekkel, és ne engedjék ezt meg másnak se. Ha a gyermek négy éves kora után sem tud valamilyen hangot kimondani, furcsán kidugott vagy oldalra csavart nyelvvel ejt hangot, vigyék logopédushoz. A beszédhiba eredményesen javítható, vagy súlyossága csökkenthető, de elhanyagolása esetén a következmények életreszóló károkat okozhatnak. Megbontják a személyiség harmóniáját. — Milyen életkorban lehet eredményesen javítani a beszédhibákat? — Az óvodáskorúaknái érünk el a leggyorsabban eredményt. Mire a gyermek iskolába kerül, rendbe lehet hozni a beszédét. Az idejében megtanult és begyakorolt hangot nem felejti el a gyermek. Rosszabb a helyzet, ha a beszédhibás elérte a nyolc-tíz évet Ennyi idő alatt a hibásan ejtett hang teljesen megrögződik. A helyes hang megtanulásához ugyanis új idegpályák munkába állítása szükséges, ezért ebben a korban több évi keserves munkát vesz igénybe. Viszont az óvodáskorú néhány hónap alatt játékosan megtanulja az új hangot. — Ijesztő a szülők számára, ha gyermekük dadogni kezd. Három-négy éves korban a mór mondatokban beszélő gyermekkel gyakran előfordul — mint o járni tanulásnál a csetlés-botr lás — hogy akadozik, ismételget, felbomlik a beszéd folytonossága. Ez nem igazi dadogás. Az elakadás nem tudatos, nem kíséri beszédfélelem. De igazi dadogássá válhat. Ezért nem szabad figyelmeztetni, utánozni, javítani. Nem szabad tudatosítani benne, hogy ő dadog, hogy a beszédével baj van. Ne beszéltessék sokat, segítsék o szavak kimondásában. Ne pro- dukáltassák verssel, mondókával. Nyuaodt, türelmes környezetet kell biztosítani a gyermeknek, s forduljanak logopédushoz, aki tanácsot ad. — Mi okozhat beszédhibát? — Ha a gyermekben tudatosodott a dadogás, beszédfélelem alakul ki, görcsök keletkeznek, amik még nehezebbé teszik a beszédet. Az igazi dadogósok keletkezhetnek háromnégy, hat-hét éves korban, és. a pubertás korban. Ezek azok az időpontok, amik rejtik azokat a megrázkódtatásokat, melyek a dadogás kiváltó okai lehetnek. öröklött hajlam is lehet ok olyan érzékenységre, ami bizonyos környezeti hatásokra dadogással reagál. Balkezes gyér meküket ne szoktassák mindenáron a jobb kéz használatára, mert ez is okozhat dadogást, aminek a gyógyítására kevés remény van. Súlyos fertőző betegség, túl szigorú családi környezet is okozhat dadogást, ezek kezelése kedvező kimenetelű. — Vannak speciális kezelést igénylő elváltozások is. Előfordul a lenőtt nyelvhegy, ami miatt nem tud a gyermek néhány hangot kiejteni. Ilyen esetben műtétre van szükség, ami a foghúzásnál is kisebb, de o nehéz munka ezután következik. Az addig nem használt nyelv- emelő izmokat megerősíteni és új hangokat megtanulni. Szíjártó Tiborc logopédus a szigetvári I. számú Általános Iskola gyógypedagógiai tagozatának tanára, évente 70—80 gyerekkel végez beszédjavító foglalkozásokat jó eredménnyel o város óvodáiban és művelődési központjában. Hegedűs Magdolna Diákházasságok Az elmúlt évtizedekben, de még a hetvenes évek elején sem voltak túlságosan gyakoriak a diókhózasságok. Lett légyen bár igen erős az érzelem, az „igen” kimondásával többnyire vártak a diplomaosztásig. Sokan bizonyíthatják, hogy az alsóbb évfolyamosok kezén meglátott jegygyűrű egyenesen feltűnést keltett. Az idők ezen a téren is változtak: divatba jött a tanulmányi idő alatt kötött házasság. Elsősorban azok a fiatalok igyekeznek „bebiztosítani magukat", akiket választott hivatásuk kisvárosba vagy falura hív. Bármennyire igyekeznek is leplezni, a házasodási hullám az elnőiesedett pályákra aspiráló diáklányok körében csapott a legmagasabbra. Néhány évvel ezelőtt tréfás cikk jelent meg a pécsi egyetemi lapban. Egy főiskolás lány írta, aki kolléganőinek, az évek mú lásával erősen módosuló férfi-rangsorát szándékozott kifigurázni: a „dr.” kereséstől a „markos traktoroslegény" megtalálásáig. A kolléganők válasza dühödt tiltakozás volt. Csak a humorérzék hiányára vallana ez a reakció? Nem valószínű. Hiszen a téma nem is any- nyira humoros. A huszonéves fiataloknak arról a jogáról van szó, hogy szabadon megválasszák partnerüket, házastársi — vagy „hor- ribile dictu!” — élettársi viszonyban éljenek valakivel. Jogosnak tűnhet a kérdés: ki akadályozza meg őket ebben? Nos, leggyakrabban a körülmények. (A körülmények, amelyek mögött nem ritkán személyeket találunk.) Teljesen természetesnek vesszük, hogy a tovább nem tanuló fiatalok a szakmunkásképző, vagy a szakközépiskola után hamarosan megházasodnak. Dolgoznak, anyagi, és — úgymond — erkölcsi alapjuk, valamint a lehetőségük is megvan rá. A diákokkal más a helyzet. „A legfőbb gondod a tanulás legyen!” — hallja még 23 éves korában is. Akik egyetemre jelentkeztek, a diplomaszerzés öröme mellett jelentős —anyagi és más — hátrányt vállaltak: albérletezést vagy kollégiumi életet, a szűkös ösztöndíj beosztását. Az első években ugyan a diók számára ez maga a Paradicsom, de a végzés felé közeledve — 23—24 éves korában — lennének már más igényei is. Intimebb, tartósabb, társas kapcsolatokra vágyik, de erre gyakran nincs meg a lehetősége. Nyolc—tíz évvel ezelőtt alig-alig akadt olyan egyetemi vezető, kollégiumi igazgató, aki hivatali szemüvegén át jó szemmel nézte volna a különneműek intenzívebb barátkozását. Hihetetlen, mégis tény, hogy ma is van még Magyarországon olyan felsőoktatási kollégium, ahol a házirend szigorúan előírja, mettől meddig tartózkodhatnak különneműek egymás szobáiban vagy az „inkriminált" folyosón. A hetvenes évek elején még sok helyen nyíltan állást foglaltak a diákházasságok ellen, mondván, hogy „felelőtlenségből”, elhamarkodottságból köttetnek. Ennek megfelelően kollégiumi támogatást sem kapott egyetlen házaspár sem. (Igaz, nem is nagyon volt miből.) Az akkor még pécsi tagozatnak nevezett Közgazdaságtudományi Karon tört meg a jég: a házaspárok külön szobát kaptak, gyerekeikre a kollégista lányok felváltva vigyáztak. Azóta fölépült az Orvostudományi Egyetem új kollégiuma, s a nyolcadik emeletet a házaspároknak biztosították. Lehetőség van erre a Pollack Mihály Műszaki Főiskola kollégiumában is, hiszen a szobák kétágyasak. Itt jelenleg öt házaspár lakik. A legtöbb házas, hallgatót a Tanárképző Főiskolán tartják nyilván, de itt férj és feleség külön lakik; nehéz is volna más megoldást elképzelni 4—8—12— 18 ágyas szobákban ... Az intézményi vezetés szigorának enyhülésével, a lehetőségek javulásával egyenes arányban csökkent a 'szülői ház ellenállása. (Ehhez hozzájárult az általános élet- színvonal emelkedése is.) Egyre többen megértették, hogy gyermekük nem szenvedhet hátrányt amiatt, hogy értelmiségi pályára adta a fejét. Ahogy az már lenni szokott, a dolog az ellenkező végletbe csapott át. Megindult egy hatalmas házasodási hullám, „sikk” lett az évfolyamtársak esküvőre hí- vogatása. A pártában maradt diáklányok egyre inkább szégyelleni kezdték „tehetetlenségüket”, és megváltozott a fiúk magatartása is. Azokban az intézményekben a legerősebb a házasodási pszichózis, ahol túlnyomórészt csak lányok tanulnak. Valamivel egészségesebb a szellem ott, ahol a nemek aránya kiegyenlített. A választott partner foglalkozása is jórészt ettől az aránytól függ. Magától értetődik, hogy ahol a férfiak és nők száma arányosan oszlik meg, gyakoribb az évfolyamtársak, iskolatársak közötti házasság. A Tudományegyetem Közgazdasági Karán 51 házas hallgató van, elsősorban felsőbb évfolyamosok. Többnyire évfolyamtársaikkal házasodtak össze (18 pár). Tizenegy hallgatónak a férje, illewe a felesége értelmiségi állásban dolgozik, főiskolás vagy esti tagozatos egyetemista. Ezzel szemben a Tanárképző Főiskolán 37 hallgatónőnek munkás a férje, és hét egyéb foglalkozású há"- zastársat is találunk. Egyébként a fő tendencia azért itt is érvényesül: 117 hallgatónak diák vagy értelmiségi dolgozó a házastársa. (Adatainkat az elmúlt tanév alapján közöljük.) A téma élénken foglalkoztatja magukat a diákokat is. Gyakran beszélnek a felső- oktatási intézmények közötti „hierarchiát” kifejező párválasztási szokásokról, egyes hallgatói rétegek „arisztokratizmusáról”. Mindaddig azonban, ameddig nem készülnek megbízható felmérések a pécsi diákházasságokról, nem érdemes mélyebb fejtegetésekbe bocsátkozni. Havasi János
