Dunántúli Napló, 1978. október (35. évfolyam, 271-301. szám)
1978-10-09 / 279. szám
Szász Endre, a fenegyerek Nevezték műkedvelőnek és lángésznek 1 egendák körébe burkolta a pesti pletyka Szász Endre “■ alakját. Nevezték műkedvelőnek, amikor itthon dolgozott és lángésznek, mikor már a külföldet is meghóditotta. Amerikai útlevelet álmodtak a zsebébe, holott Szász Endre magyar útlevél birtokosa. Az ördöngős kezű grafikus és festő, a szenvedélyes, olykor talán igaztalan vitatkozó jelenleg Győr városának dolgozik és Pesten tartózkodik. — ön azt nyilatkozta, hogy egyre konzervatívabb. — Igen, így van. A képzőművészetben most annyi forradalom és annyi újdonság van, hogy szinte naponta lehet a galériák kirakatában és a kiállításokon új dolgot látni. Ezeknek az új dolgoknak a 90 százaléka nem megalapozott, hanem felületes szemlélettel, feltűnési viszketegségből erre a pályára került emberek csinálnak olyan dolgokat, melynek semmi köze a képzőművészethez. Ennek eredménye: nemhogy egyre modernebb vagyok, hanem inkább megyek visszafelé a klasszicizmushoz. — Ez az önkritikus megjegyzés ellentmond Szász Endre korábbi nyilatkozatainak. — Csak az ökör következetes. Különben is más a munka és más a nyilatkozat. — Most dolgozni jött haza. Kinek lest és mit? — Én egy borzasztó szót fogok használni: a közönségnek festek. Itthon például ezt kimondani bűn, katasztrófa, kétségbeejtő dolog. Valami művészieden szemléletet tükröző megnyilvánulás, amivel én nem tudok egyetérteni. Azt gondolom, hogy a művészek mindig a közönséggel akartak találkozni. A közönségnek akarták elmondani, hogy, milyen nagyszerű dolog a harmónia, a vele való találkozás, és hogy a harmóniának micsoda hatalmas nevelőereje van a társadalmi együttélést illetőleg is, és mindenféle humanista igényt kielégítő vágyainkban mekkora hatalmas szerepet játszik. Én mindig az én közönségemre, az én társadalmamra gondolok, amelyik engem művész- szé tett, amiből én kinőttem, és amelyikkel én állandóan a szorosabb kontaktust keresem. — 1975-ben azt mondta, hogy „még néhány hónap és végleg hazatérek". Azóta több mint két év telt el és még mindig kinn él és dolgozik. — Én egy dolgozó ember vagyok. Mindig az aktuális munkák határozzák meg hollétemet és ahol hamarabb adnak lehetőséget, hogy dolgozzam, oda megyek. Most itthon dolgozom, mert most itt kaptam egy megbízást. Azt mondják hogy én hazatérek?! Én el sem mentem. Mindig kérdezgették tőlem: mikor jössz haza, mikor mentél el. Én nem mentem el. Az ember utazik összevissza a világban és megoldja a kívánkozó feladatokat. Juszt László Erzsébet-híd, 1904 Fodrász-vb Düsseldorfban férftdauer, automata fejmosótál Elképzelni is nehéz, mekkora tömeg, micsoda nyüzsgés lehetett abban a tizenegy, egymással valamilyen módon ösz- szeköttetésben álló düsseldorfi épületben, ahol október első három napján a fodrász világ- bajnokságot rendezték. Magyarországról egy negyvenöt fős csoport utazott ki a versenyre, köztük, szakmai megfigyelőként, a pécsi Szél István, aki 1975-ig maga is a férfi- fodrászok válogatott csapatába tartozott. Most tapasztalat- szerzésre küldte őt ki a Baranya megyei Fodrász Szövetkezet Düsseldorfba. — Minden második évben rendeznek Európa-bajnokságot, s minden második évben világbajnokságot. Idén harminc ország küldte el legjobb fodrászait, mindenhonnan egy négy fős férfi- és egy négy fős női fodrászcsapat érkezett. A versenyzés egyetlen, futball- pálya méretű csarnokban folyt, míg a többi épületben egésznapos show keretében mutattak be mindent, aminek csak köze lehet a szakmához. Kezdettől zárásig frizura- divatéi szerszámbemutatókat láthatott a közönség. A legnagyobb szenzációt, amint Szél István elmondta, egy úidonság. az automata fejmosótál keltette. A gép maga adagolja a shampont. a vizet, automatikusan elvégzi a fejbőrmasszázzsal egybekötött hajmosást, öblítést, emberi munkát csupán annyit igényel, hogy valaki bekapcsolja . . — Milyen feladatokat kaptak a versenyzők? — Mindenkinek három frizurát kellett csinálnia, egy szabadon választottat — ehhez a modellt a helyszínen sorsolták ki — és saiát modellen egy klasz- szikus- és egy divatfrizurát.' Egy-egy frizura elkészítésére ct- ven perce volt a versenyzőknek. A tavalyi Európa-bainokságon a különleaes. művészi hajviseletek domináltak, ezen a világ- bajnokságon a haivágáson. a frizura tökéletes előkészítésén volt o hangsúly. — Mi az úi divat a férfi és női hajviseletben? — A férfiaknál a divatos hajviselet hasonlít az úgynevezett ..Jimmy-frizurára", de nem any- nvira göndör. Ennek alapja a férfidauer, amely nálunk még tömegesen nem terjedt el, most próbáljuk népszerűsíteni. Nagy szaktudást igényel, hogy ezt összhangba tudjuk hozni az arc karakterével. Előnye, hogy rossz Divatos fejek minőségű hajból jó és tartós frizura készíthető, s házilag különösebb fésülést nem igényel. A női hajviseletben már változatosabb a divat: Egyet említenék meg, a klasszikusnak számító, arcból kifelé fésült, laza hullámokból álló frizurát. Egyébként még mindig a precíz hajvágós, a Sassoon a legjellemzőbb, amely alapként szolgál a legkülönfélébb formájú, változatos frizurák elkészítéséhez. Dücső Csilla Ékszer a Dunán Binszky, a hídmester Egy hölgy korát nem illik firtatni, éveinek számát az engedélye nélkül nyilvánosságra hozni pedig egyenesen tapintatlanság. Ebben az esetben azonban kivételt tehetünk, az érdekelt úgysem tiltakozhat már ellene. Igen, róla van szó, a régi Erzsébet-hídról, amely október 10-én lenne 75 esztendős. Lenne. Mert az építésekor és még utána vagy negyedszázadig a világon egyedülálló, 290 méteres, egynyílású budapesti Lánchidat a visszavonuló fasiszta csapatok 1945. január 18-án felrobbantották. A híd szerkezetét olyan károsodás érte, hogy a robbanás okozta károk helyreállításáról le kellett mondani, újjáépítése is lehetetlenné vált. így helyéig, a régi alapépítményre az azóta elhunyt Sávoly Pál Kossuth- és állami díjas hídépítő mérnök tervei alapján új, a korábbinál szélesebb kábelhidat építettek. Az utód, az új Erzsébet-híd felépítése 1959-től 1964-ig tartott. Az utolsó esztendőben már az építés körül bábáskodott Binszky István, a híd jelenlegi hídmestere is. — 1957 óta dolgoztam lakatosként a főváros összes híd- ján, mígnem 1963-tól idekerültem hídmesternek - mondja. — Már akkor kineveztek, amikor még el sem készült. Egy évig csak barátkoztam vele, az elkészülte után aztán a mindenese lettem. Felügyelője, őre, gondozója. Naponta ellenőr- . zöm a hídkorlátra helyezett hajóútjelző lámpákat, a közművilágítást; megvizsgálom a kábelkamrát, az útpálya állapotát: kitakarítom a híd alját, végigjárom a kezelőjárdákat. A híd mindenese a Rudasfürdő közelében lévő parányi hídmesteri irodából óvjc, vigyázza, gondozza a kedvencét, amely olyannyira a szívéhez nőtt már. Innen vezet le a monstrum gyomrába, ahol neki. szegezem a kérdést: nem is lenne szabad rágondolni, de vajon összedőlhet-e a híd? Habozás nélküli nemmel válaszol. — A lerombolt előd vasszerkezete 11 ezer tonna súlyú volt. a maié feleannyi, teherbírása viszont jóval nagyobb. A beépített 120 ezer tonna beton, a 300 ezer szegecs, a kétszer 61 végigmenő kábel szilárdan tartja az Erzsébet-hidat. A hídmester mindennap ellenőrzi a kábeleket, legalább negyedévenként pedig a gazda, a Fővárosi Közterület Fenntartó Vállalat műszerekkel, szakértők bevonásával vizsgálja teherbírását, berendezéseinek állapotát. A 42 évet megélt hölgy, a régi Erzsébet-híd 23 esztendeje nincs többé. Van viszont helyette csaknem másfél évtizede az új, a szemet gyönyörködtető utód, amely november 21-én ünnepli 14. születésnapját. Semmit sem öregedett. Hála a két évvel ezelőtti felújítás során felmázolt több tonnányi, 5-6 rétegű festékanyagnak, a rendszeres nagytakarításnak, hídmosásnak. Amelyek eltüntetik a híd arculatán a barázdákat, kisimítják a ráncokat. Hogy még sokáig fiatal maradjon Dunánk ékszere. Horváth László Presszerre és Zoránra hallgat Bódy betört az élvonalba Kicsi a bors, de erős. A közmondás tökéletesen illik rá, hiszen a mindössze 146 centiméter magas Bódy Magdi szívós, kitartó munkával küzdötte be magát a könnyűzenei élet sokakat foglalkoztató, nagy színpadára. — Nehéz volt betörni? — Rettenetesen. Még most is nagyon nehéz, de nekem a legfőbb gondom az, hogy mit csinálunk a színpadon, a pletykák — hogy ki, kit hogyan próbái elnyomni :— nem érdekelnek. A színpadon előbb- utóbb úgyis minden kiderül. — Kikre hallgat a szakmában? — Presszer Gabi és Zorán jó barátom. Az ő véleményüket, ha csak lehet, mindig megkérdezem. — Meséljen valamit az énekléssel való kapcsolatáról! Hogyan kezdődött? — Kislány koromban a mamám mindig elvitt az irodájába és kiállított a szoba közepére, mondván: énekeljél! És én énekeltem. Az egyik kolléganője ajánlotta, hogy jelentkezzek a rádió gyermekkórusába. Sikerült és én nagyon jól éreztem magam a gyermekkórusban. Amikor elvégeztem az általánost, a mamám azt mondta, hogy a művészélet nem élet, végezzek el egy rendes iskolát. Közgazdaságiba, kereskedelmi tagozatra jártam. Egy kicsit felnőttebb fejjel aztán kijelentettem: én a zenét szeretem, és jelentkeztem a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola dzsessz tanszakára. Közben tagja lettem a Generálnak. — A Generál miért oszlott föl? — Mindenki a saját egyéniségét akarta elsősorban kibontakoztatni, ezt pedig egy együttesen belül nem lehetett. — Miért szervezett magának saját zenekart? — Én számokat is csinálok — zenét szerzek, szöveget írok — és ezeket mindig másképp hallottam vissza, mint ahogyan elképzeltem. Most, hogy a fiúkkal együtt dolgozom, pontosan tudom, kilencven percen keresztül mikor, mit csinálunk. Hetvennyolc januárjában megcsináltuk az első nagylemezemet — ez kapható most o boltokban —, és már készülünk az újabbal is. . . (Televízió, október 14: Egymillió fontos hangjegy, Bódy Magdi műsora.) Csapó Ida Egy lap a Szász Endre-naptórból Vásárlások a megyei tárlaton Az üzemek nem követték a tanácsok példáját Ma bezár a Baranya megyei tárlat. A szeptember 17-én nyílott bemutatót több mint 14 ezer néző tekintette meg. A nagy érdeklődésben feltétlenül közrejátszott, hogy hosszú évek óta nem volt ilyen átfogó, minden Pécsett és Baranyában élő, hivatásos képzőművészt bemutató kiállítás. A napi átlag 600- 700 látogató, de a szabad szombatokon és vasárnap mindig meghaladta az 1000 főt, ez is bizonyítja, hogy a Színház téri kiállítóterem jó elhelyezkedése miatt szinte vonzza a látogatókat. A rendezők kérdőíveket bocsátottak ki, tudakolva, mely művek tetszettek legjobban. A legtöbb szavazatot Rétfalvi Sándor, Platthy György, Is. Kovács Diana és Trischler Ferenc művei kapták, négyük neve közül valamelyik szinte minden válaszlapon szerepelt. Nem titkolt várakozással számítottak a kiállítás előkészítői vásárlásra is. Baranya megye Tanácsa a két Martyn-mü- vet, Pécs város Tanácsa Bizse János, Soltra Elemér, Trischler Ferenc, Deák Zsuzsa, Ficzek Ferenc, Lantos Ferenc, Valká László és Fürtös György egy- egy művét vette meg. Sajnos, a pécsi és a baranyai nagyüzemek, vállalatok nem követték példájukat, senki sem jelentkezett ilyen jellegű igénynyel. Pedig ez országos gyakorlat, reméljük, a közeljövőben nem maradnak távol a gyárak megbízottai. Számos tárlatvezetést, tájékoztatást tartottak a bemutatón szocialista brigádoknak, érdeklődőknek. Az elmúlt héten Pozsgay Imre kulturális miniszter is meglátogatta a kiállítást. Bebizonyosodott, hogy szükség van a megyei tárlatokra, de a válogatás, a szelektálás szempontjain némileg változtatni kell. Legközelebb 1980- ban láthatjuk közös kiállításon Pécs és Baranya képzőművészeinek alkotásait. Pinczehelyi Sándor
