Dunántúli Napló, 1978. október (35. évfolyam, 271-301. szám)
1978-10-09 / 279. szám
Forrai Miklós köszönti a húszéves kórust Budapest: Pécsi kamarakórus jubileumi koncertje Erb János felvétele Zalaegerszeg: lllatexport A zalai megyeszékhely egyik legpatinásabb üzeme az Erdő- kémiai Vállalat helyi gyára, mely főleg a dunántúli erdők természeti kincseinek lepárlásával foglalkozik. Gyártmányskálájuk széles: a fenyőgyantától a különböző ipari segédanyagokon át ritkaságszámba menő párlatokat is készítenek. Itt készül például a világszerte ismert és keresett Fa szappan egyik illatanyaga is. A parfőm és gyógyszeripari alapanyagokon kívül ez az üzem állítjaj elő a főleg a gyengébb nem körében használatos szőrtelenitő szer bázisát is. K. G. Pécsvárad: A Zeneakadémia nagytermében pódiumra lépni különös megtiszteltetés. Rang. Ez a megtiszteltetés érte a Pécsi Nevelők Háza Kamarakórusát szombaton délután, amikor az együttes fennállásának 20 éves jubileuma alkalmából nagysikerű önálló hangversenyt adott a magyar zenei élet legrangosabb koncerttermében. A terem — erkélyeit is beszámítva —• csaknem zsúfolásig megtelt, amikor délután 4 órakor fölcsendült Monteverdi Magnificat cimű kórusműve. Sok pécsi arcot is láthattunk a közönség soraiban. De ott volt a magyar kórusélet számos vezető személyisége, a többi között Marói/ Gyula, a Kórusok Országos Tanácsának főtitkára, Bárdos Lajos Kos- suth-díjas művész, Nagy Olivér, Fasang Árpád, Párkai István, a Zeneművészeti Főiskola tanárai és sokan mások. A jubiláló együttest és két karnagyát: Dobos Lászlót, és Lillái Aurélt a neves, baranyai születésű művész és zenepedagógus, Forrai Miklós karnagy, zeneakadémiai tanár, a KÓTA elnökhelyettese köszöntötte meleg szavakkal. Méltatta az 1958-ban, főleg fiatal értelmiségiekből: tanárokból, egyetemistákból, orvosokból megalakult együttes két évtizedes, sikerekben, hazai és külföldi szereplésekben bővelkedő munkásságát; a nemzetközi kórus- versenyekről (Core, Arezzo, Spittal, Debrecen, Tours stb.) elhozott nagydíjakat, első díjakat és különböző helyezéseiket; külföldi hangversenykör- utaikon (pl. Helsinki, Torino, London, Amsterdam városokban) kiérdemelt forró sikereiket, rádió- és tv-szerepléseiket. Egy könyvtár homlokára írt jelmondattal zárta köszöntőjét Forrai Miklós, részben a közönséghez, részben a kórushoz fordulva: „Legyetek gazdagabbak! Térjetek vissza mielőbb!" E szavakkal nyújtotta át a kórusnak a KÓTA díszoklevelét, a magyar hangversenyéletben első alkalommal. A Pécsi Nevelők Háza Kamarakórusa az első részben reneszánsz, klasszikus és romantikus, a másodikban XX. századi és ma élő szerzők műveiből összeállított két és fél órás koncertet adott. Műsorszámaik után a közönség hosz- szantartó vastapssal, a karzat erőteljes dübörgéssel ünnepelte a jubiláló együttest. W. E. Kaposvár: Sonka-menetrend Megkezdődött a technológiai berendezések szerelése a Kaposvári Húskombinát sonkakon- zerv üzemében. A 2,5 milliárd forint értékű beruházás tőkés fővállalkozója — a nyugatnémet Schweinfurt—Kirchfeld konzorcium összesen 66 alvállalkozót vonultat fel az építkezésen. A fővállalkozó a meglehetősen nagy munkát szokatlanul rövid határidőre vállalta: az első kapavágástól az átadásig mindössze 18 hónap telik el. — Az a célunk — mondta Udó Zarzitzki, a sonkakonzerv üzem kereskedelmi építésvezetője —, hogy jövő év június végére elkészítsük az üzemet. Ez azonban nem jelenti azt, hogy korábban át is adjuk: csupán a belső próbaüzem időtartamát hosszabbítjuk meg. Nekünk azért fontos ez, hogy legyen idő kijavítani az esetleg előfordult apró hibákat. Ez jó nekünk is, mert előbb kapjuk meg a pénzünket és jó a húskombinátnak is, mert előbb kezdheti meg a termelést és az exportot. A fővállalkozói szerződés szerint a sonkakonzerv üzem kivitelezési költségét akkor kapja meg a nyugatnémet cég, ha bizonyítja: az üzem képes évi 410 ezer sertés feldolgozására. — A határidőt csak akkor tudjuk tartani — mondta Ho- dics István létesítményi főmérnök —, ha a járulékos létesítmények kivitelezésénél mindenki tartja a határidőket: pontosan kezd és adja át a munkát. Jelenleg azonban a beruházás minden területén szervezetten, jól megy a munka. A partnerektől függ, hogy tartják-e továbbra is ezt az ütemet. K. I. Szekszárd: Szüret Szekszárd történelmi borvidékén — a megyeszékhelytől Bá- taszékig és Tolna-Mőzsig — a tavalyihoz képest több hetes késéssel, de már általánosan megkezdték a nagyüzemek a korai borszőlőfajták szüretét. A Szekszárdi Állami Gazdaság veszi át a termelőszövetkezetektől és c gazdáktól is az idei szőlőtermést, amihez konténereket is alkalmaz. A gazdaság szőlőiben a becsültnél több termés mutatkozik most, a minősége, cukorfoka azonban alatta marad jelenleg a múlt évinek, bár a további fajták, köztük a kék frankos és a kadarka tömege sebb szedésével még várnak, hátha javul a minőségük. B. L. Wartburg-variációk Első ízben találkoztak az ország Wartburg tulajdonosai. A hét végén Szekszárdon adtak randevút a népszerű NDK-beli autó hívei és a gyártók. A márkatalálkozón részt vett Heinz Diessner, az eisenachi Wartburg Gyár kereskedelmi igazgatója is, akivel a fórum után beszélgettünk. — Jelenleg 110 ezer ilyen típusú autó fut a magyar utakon. Mennyivel fog növekedni számuk az elkövetkezendő esztendőkben? — Az évente gyártott meny- nyiségből 12—13 ezer darab kerül minden esztendőben Magyarországra. Jövőre is ennyit szállítunk, a Lipcsei Őszi Vásáron ennyire kötöttünk szerződést. — Lesz-e botváltós Wartburg? — Már van is. A legyártott széria húsz százalékát ilyen sebességváltóval készítik az üzemben, de csak megrendelésre, mivel a konstrukciót eredetileg kormányváltóval hozták létre. Amennyiben a MERKUR ilyen megoldással kéri a Magyarországra szállítandó típusokat, mi sem fogunk elzárkózni a kérés teljesítésétől. — Meddig alkalmazzák a kétütemű motort a Wartburg gépkocsiknál? — Még sokáig. Gazdasági megfontolásokból egyelőre nem tartjuk indokoltnak, , hogy a kétütemű motort négyüteműre cseréljük fel, már csak azért sem, mert az előbbi még sok tekintetben felülmúlja a négyüteműt. — Újdonságok azért csak lesznek, még ha nem is a motortérben. Ismertetne ezek közül néhányat? — Gyártunk már kagylóüléses, csomaghálós, aranysárga színű lábszőnyeges, ködlámpás, hátsó biztonsági öves Wartburgokat is, de csak a partnervállalatokkal történt előzetes megegyezés alapján, külön megrendelésre. Ha a magyar partner ilyen extradolgokkal felszerelt kocsit kér, mi szállítjuk. — Bővül-e valamilyen új típussal a Wartburg-család? — Az elkövetkezendő öt évben új konstrukcióval nem állunk elő, a most gyártott öt típus egyelőre elegendő. Újszerű megoldásokra, korszerűsítésekre mindenképp gondolunk, így például már jövőre eszétikusabbá tesszük a belső kárpitot és párátlanítókat szerelünk fel a hátsó szélvédő üvegre. H. L. Leányvásár Jeremiás Sámuel vajszlói lelkész (!) 1828-ban írott krónikájából tudjuk, hogy ......azzal t sufolják a' Baranyaiakat, hogy ott a' Leányt úgy veszik, mint a’ Barmot a' Vásárban . . .” Nos hát a másfél évszázaddal ezelőtti sirámok szerzőjét már aligha vigasztalja, hogy a híres, nevezetes pécsváradi leányvásárban sokféle dolgot vásárolhatott a látogató, csak éppen lányokra nem licitálhatott. Mert kínáltak itt vattacukrot és kloffolákalapácsot, szelídgesztenyét és cukorpipát, bóránybőr bundát és ABBA- lemezt, okarinát és fülbevalót, VIT-trikót és vájt teknőt, göncihordót és csempész csizmát, csak éppen lányokat nem. Persze,. aki nem leányt vásárolni jött a pécsváradi leányvásárba, az kiválóan érezhette magát a Lukács napi hagyományokat ápoló mulatságon. A program még szombaton Zen- gővárkonyban kezdődött és vasárnap reggel Pécsvárad központjában folytatódott. A zenés csalogató befejezésekor mái ezrek és ezrek várták a menettánc-verseny résztvevőinek parádés felvonulását. Vérpezsdítő ütemekre csattantak a szebényi lányok papucsai és büszkén mutatott' a párta a hosszúhetényi menyecskék fején, A szabadtéri színpadon közben bábosok, komédiások, muzsikusok szolgáltak csemegével. Ha apró szemű is, de finomabb a gesztenye, mint a korábbi években bármikor. A sült gesztenye illata és omlós édessége ugyanúgy fokozta a hangulatot, akárcsak az újbor, a murci. A pécsváradi mulatság, amely egyben a Duna menti népek folklórfesztiváljának selejtezője is volt, délután divatbemutatóval és gálaműsorral folytatódott. Este került sor a hagyományos leányvásári bálra. Itt azután már megjelentek szép számmal, ha nem is eladó, de eladósorban lévő leányok. S azon házasodni kívánó ifjak számára, akiknek sikerült itt rabul ejteni a pécsváradi, a zengővárkonyi leányok szívét, mégiscsak leányvásárrá vált a pécsváradi mulatság. S hogy jó vásár volt-e, az persze csak később derül ki . E. Á. A délutáni gálaműsor után az öttagú zsűri (elnöke Olsvay Imre, a Magyar Tudományos Akadémia főmunkatársa) eredményt hirdetett a szereplő együttesek — köztük az országos minősítésre jelentkezett hagyományőrző falusi együttesek — előadott produkciói alapján. Az 5000 forintos nagydíjat Bogyiszló együttese kapta meg. A legszebb egyéni táncért Kaszás János, a hosszúhetényi népi együttes vezetője; a legjobb zenei teljesítményért László László (Izmény, Tolna m.); a hagyományok átadásáért Földes János, a madocsai (Tolna m.) együttes vezetője kapott díjat. Az országos minősítésben Hosszúhetény és Izmény együttese megőrizte korábban megszerzett arany fokozatát; Bogyiszló és Pécsvárad együttesének táncát ezüst, Csatár, Decs és Dráglél produkcióját bronz fokozattal minősítette a bizottság. Harkány: Elkeresztelték a bírót Több új adattal gazdagította az 1766. augusztus 31-i siklósi jobbógylázadás történetét a dr. Kecskeméti Zoltán vezette Harkányban működő 12 fős felnőtt honismereti szakkör. Kiderült a Baranya vármegyei közgyűlési jegyzőkönyvek 1766. szeptember 9. és 1767. szeptember 22—25-én írt latin nyelvű szövegeiből, hogy a csaknem tízezer lázadót, — köztük eszékieket, pécsieket, Tolna és Somogy béűeket —, mozgósító felkelés vezetőjét pontosan Járó Józsefnek és nem Péternek hívták. Eddig az összes írás Péternek említi a hajdani harkányi bírót. „Elkeresztelője" valószínűleg Czerpán Ince ferences szerzetes és a siklósi „oskolamester” Spolarics Zsigmond lehetett, akik elsőnek korabeli prózai és verses latin leírásaikban Járó Pétert említenek. Ami még új, vagyis a két évtizede dolgozó szakkör eredménye; bebizonyították, hogy Járó Józsefet, Varga Istvánt. Pápai Jánost, a zendülés három vezetőjét halálra, míg Túrós Ferencet, Szabó Józsefet, a rác Mittárt és Mittarovicsot börtönre ítélte a vármegyei bíróság 1766. december 4-én. Ám 1767. szeptember 10-én a királyi tanács így határozott: „Bocsássák szabadon őket a ieg- méltóságosabb Archi-Ducis Jo- zephusnak most történő meny- nyegzője alkalmából. Ennek lefolyását hirdessék ki nekik anyanyelvükön úgy, hogy ma- qukat örökre békére kötelez^ zék!” Cs. J. Tótszerda hely: „Azok CI VÖfÖS rögök mindig előjöttek.. MM Mintha a mesék világa elevenedne fel Fábics Balázs igaz története nyomán. Az, a csodálatos aranyról szól, amely gyermekkorunk képzeletében a manók birodalmában tulajdonosaik féltve őriztek mindenki elől, amiért oly kíméletlen harcot vívtak az óriásokkal, a kénes lángot lövellő sárkányokkal. A Zala megyei Tótszenrdahelyen ízlelgetjük szavait. A tavasz közeledtével előkerült a hasas vízmerő, a rovátkáit deszka, amin az aranyszemcsék akadtak fenn, de előbb a lapát szúrta-vágta az iszapot, kutatva-keresve a „fémet”, amit aztán bőséges vízzel locsoltak, majd egy kisebb deszkán pótyoltók-fürösztötték, s higannyal vegyítve sütötték-főzték, míg az a néhány qrammnyi ott maradt az edény alján. Aztán jöhetett annak súlyának megállapítása és postán való elküldése egyenest a Pénzverdének címezve. Balázs bácsi maga mögött tudja a nyolcvanadikat, immár három éve fölváltotta a kilencvenedik bankót. Hajdanában, a két háború közötti időben mérte-merte a Mura és a sebes Dráva vizét. Az Alpok gyorsiramú folyói a közel négyezer méteres magasságból leiramodva ezen a vidéken már szelídebben so- dorták-görgeiték kincsüket, előbb a mákszemnél is kisebbre őrölték, majd az iszapba ágyazták, a fövénybe rejtették . . . A család együtt volt minden hét végén. Addigra elfogyott a mogyorónál is nagyobb bab, az arasznyi szalonna, s kellett az utánpótlás. Ilyenkor Balázsunk víg cimbalmán muzsikált, flótáján csalta elő a dallamokat. A tizenhárom évi munka nem hozott újabb nadrág- szíj-parcellát, sem számos jószágot az üres istállóba, a kaszát kívánó rét sem hízott egy fűszálnyival többre. Maradt a ház, amit még apja épített, a két erőtlen szülő, a kettő növekvő gyerek — megannyi éhes száj és gyenge kéz. Csak álmaival tudott nehezen megbirkózni. Azok a vörös rögök mindig előjöttek, súlyuk majdnem kettéhasította kifeszített széles deszkát a vizek mentén . . . F. Gy. Szekszárd:
