Dunántúli Napló, 1978. október (35. évfolyam, 271-301. szám)
1978-10-08 / 278. szám
1978. OKTÓBER 8. GAZDASÁGPOLITIKA DN HÉTVÉGE 3. Őszi csúcsforgalom a lfolannal Hárman a mindig tenni akarók közül Tízezer tehergépkocsi dolgozik szombatonként Ne csak hétköznap délelőtt vegyék igénybe a Volán szolgáltatásait Sértő Gyula lakatos Jobbáf szebbé tenni a mindennapokat Újítások és klub a lakótelepen Három különböző ember, különböző tulajdonságokkal, valamiben mégis egyformák. Ök a nyughatatlanok, a mindig tenniakarók, akiket nem elégít ki a gépies napi munka, akik jobbá, vagy szebbé akarnak tenni valamit, nem a maguk, hanem munkatársaik, vagy éppen környezetük hasznára. Kétkezi munkások, vagy ahogy a kartonjukon szerepel: fizikai dolgozók. Vámos Sándor Ist- ván-aknán, a geológiai fúrócsoportnál szerelő, Vida Tibor kőműves, a Pécsi Ingatlankezelő Vállalatnál, Sértő Gyula Pécsújhegyen, a Mecseki Szénbányák Szénelőkészítő üzemében lakatos. Vámosék Meszesen laknak, Alizt, a juhászkutyát jöttémre elzárják. — Nem harapós — mondja Vámosné, — de sohasem lehet tudni... Vámos Sándorral évekkel ezelőtt egy autószerelő garázsban ismerkedtem meg. A szabad idejét töltötte itt, bütykölte az autókat, szórakozás is, meg fizetéskiegészítés is volt. — Akkor, a 60-as években, mikor visszafejlesztették a szénbányákban a termelést, nem dolgoztunk annyit. Bőven volt időm, valamire használni kellett — mondja, — de most, hogy ismét előtérbe került a szén, a bányászatnak újra van jövője, oda kell az erő. De írni rólam? — szabadkozik. — Nem tettem én semmi olyant... — S az újítások? — Ha másnak jut eszébe, más is megcsinálta volna. Egy mozdulat, egy fogás közben jön az ötlet, vagy éppen balesetveszélyes munkagép viszi rá az embert, hogy egyszerűbbre, biztonságosabbra alakítsa. Ez természetes. Különben sem csak az én érdemem, mindig mindent együtt csinálunk a kollegákkal, másképp nem is megy. Vámos Sándor első jelentősebb újítását 1965-ben fogadták el, olyannyira, hogy a bányagépeket gyártó NSZK-beli cég is felhasználta az ötletet. De nemcsak ezt. Átvették a P IV/6-os kőzetfúrógépben végrehajtott módosítást is. Most egy balesetveszélyes kézifúrón dolgoznak, változtatásokat kell végrehajtani. S ez már az ő területe. A nehezen, akadozva induló beszélgetés nekilendül, próbálja megértetni, hogy spirál fúrószár így ... léghengeres működtetés úgy ... — S a szabad idő? — Egy kis telek, most, nemrég vettük, szőlő is van rajta, s leszerződtem disznóhizialásra. Nem lenne nagy munka, mert önetetőt, önitatót szerkesztettem, de nehéz beszerezni a szükséges takarmónytápot. Kifelé menet csak úgy mellékesen mutatja: — Éppen kerti traktort barkácsolok, a MÉH-nél szedtem össze az alkatrészeket. Sértő Gyula, a pécsújhegyi Szénelőkészítő üzem szb-irodá- jában újságpapírt terít a kárpitozott székre, mielőtt leül. Ruhája vastagon szénporos. — Miért pont rám esett a választás? — kérdi. — A Bánki Donát szocialista brigád négy fős újítócsoportjának én csak egyike vagyok. 31 éve dolgozik a szénbányáknál. Géplakatos segédmunkásként kezdte. Kisebb-na- gyobb újításainak számát sem tudja már, annyi volt. Nem bírja megállni, hogy ahol lehet, ne könnyítse egy-egy jó ötlettel a nehezen végezhető munkákat. Régebben egyedül, most az újítócsoport tagjaival együtt dolgozza ki, mi az, amit érdemes, mi az, amit kell változtatni. Az újítócsoport öt éve alakult. Fő céljuk az üzemzavarmentes munka és az emberi biztonság megteremtése. Van úgy, hogy hetekig fontolgatják a felmerülő ötleteket, próbálgatják, így lenne jobb, úgy lenne célszerűbb. — Én sokszor otthon is ezen töröm a fejem, s nem nyugszom, míg a megoldást meg nem találom —, mondja Sértő Gyula. — Nem is hinné, milyen hatalmas összeg az, amit ezekkel az apró újításokkal meg lehet takarítani. Mégis úgy érzem, nem úgy kezelik ezt a kérdést, ahogy kellene. Vezetői segítséggel, az újítómozgalorrr nagyobb népszerűsítésével, jobb anyagi ösztönzéssel, az emberek fejéből még sok rejtett tartalékot lehetne felszabadítani. Gida Tibornak, az Ingatlan- kezelő Vállalat kőművesének nincsenek újításai, de összetoborozta a lakótelepe fiataljait és az alagsorban kialakított klubhelyiségben a szabad idő kulturált eltöltésére tanította őket. Azzal kezdődött 1973-ban, hogy lakótársával, Farkas Jánossal — aki bányász István- aknán, — a házak közötti térre pingpong-asztalt építettek. Egy éjjel vandál kezek ugyan ösz- szetörték, ők újra megépítették, s ez lett a környék fiataljainak, gyerekeinek délutáni gyülekezőhelye. Ám, ahogy az idő hűvösödön, törték a fejüket, hogyan lehetne a jól összeková- csolódott kis közösséget rossz időben is összetartani. így született a gondolat: az alagsori tárolóhelyiségek kihasználatlanok, mi lenne, ha odaköltöznének. Elkezdődött a takarítás, meszelés. Ki ezt vitte le, ki azt. Az összeadott pénzből ülőkéket, asztalt, mini-rexasztalt vettek. A klubalapítók már a szilvesztert is itt töltötték. Időközben a megyei tanácstól, az Állami Ifjúsági Bizottságtól kapott pénzsegítséggel aztán igazi klub formálódott. Van televízió, magnó, szőnyeg, bőrfotelek, hűtő- szekrény, amiben mindig van sör, cola, csak a becsület-kasz- szába kell az árát bedobni. Nyílt klub, bárki bejöhet. S jönnek is, hiszen mindig történik valami. Kanaszta- és römiver- seny, vetélkedők, gyerekeknek tréfás versenyek, filmvetítés, húsvétkor locsolóból, s a ház lakói idejönnek meccset nézni, pedig mindenkinek van saját tévéje. Gida Tibor beszervezte a klub tagjait a természetjáró szakosztályba is, és igazolt turistákként járják az országot. Megkapták a kisújbányai régi iskolát turistaháznak, amit szintén saját erőből felújítanak, rendbehoznak. — Miért csinálja mindezt? — Ebben élem ki magam. Mindig töröm a fejem, mit lehetne még tenni. Sokszor magamon is csodálkozom, hisz az általános iskolában, de még a szakmunkásképzőben is nagyon rossz tanuló voltam. A munkahelyemen sem találtam fel magam. Ebből az időből elég sok a bejegyzés a munkakönyvembe, vándoroltam, próbálkoztam. Ott éreztem csak jól magam, ahol valamilyen KISZ-munka szervezésével bíztak meg. Amióta ezt a kis klubot létrehoztuk, úgy érzem, magamra találtam, s én, az örökös rossz tanuló, azóta megszereztem az érettségit, s megpróbálom a Tanárképző Főiskola népművelő szakát is elvégezni. Sarok Zsuzsa Csak Baranya megyében Z14 ezer vagon, azaz 2,5 milliárd forint értékű termény betakarításáról és mozgatásáról kell gondoskodni. Ennek jelentős részét közúton bonyolítják le. Országos szinten a Volán Vállalatokra ebben a munkában kiemelkedő feladat hárul. A napokban Pécsett járt dr. Zahumenszky József, a Volán Tröszt vezérigazgató-helyettese, így alkalmunk volt néhány szállítással, teherfuvarozással kapcsolatos kérdést feltenni. — Az őszi csúcsban gyakran vagonhiány van a MAV-nál, Így a szállítási igény jelentős része áttevődik közútra. Hogy tud ennek eleget tenni a Volán? — A feladatainkat éves szinten előre áttekintjük és felkészülünk erre. Ez már az előző év augusztusában elkezdődik, amikor megbízóinkkal a következő évi, úgynevezett előszállításokat, tehát a január, február március havi fuvarfeladatokat beszéljük meg. Ahhoz, hogy mi ősszel többet tudjunk teljesíteni, a napi átlagos foglalkoztatási időt, a tehergépkocsik munkáját kell meghosz- szabbítani. A mi gépkocsijaink 12 órát dolgoznak. Ezt lehet nyújtani, de szükséges a kibocsátó és a fogadó jó együttműködése is. — A gyakorlat azt mutatja, hogy nincs összehangolva az őszi rendkívüli Volán-műszak a mezőgazdaság szállítási igényeivel. — Időszakonként a hétközbe- ni feladatok torlódnak, részben mert az áruátvétel — áruátadás nehezen megy, másrészt pedig mi sem tudunk minden esetben teljes kapacitással rendelkezésre áTTni. Ezeket a torlódásokat célszerű hétvégeken, összehangoltan felszámolni. Hogy ki, mikorra kéri a szállítást, ez lehet egy megyei vagy országos mozgalom, de egyedi is. Az őszi időszakban minden szombaton több mint 10 000 tehergépkocsink dolgozik, "ha Volánszombat van, akkor 14 000. Vasárnapokon 4000, ha Volán vasárnap van, akkor 6000 gépjárművünk vesz részt a szállításban. Lehulló termények — Minden évben gond, hogy a teherautókról igen sok termény lehullik fuvarozás közben. Ha csak egy százalék az el- szóródás országosan, az is milliárdos kárt jelent a népgazdaságnak. Milyen technikai és szervezési eszközökkel igyekszik a Volán ezt megszüntetni? — Jelenleg vállalatainknál már mintegy 45 áruféleségre, illetve fuvarozási módra van belső forgalmi technológia, melyek a kereskedelmi magatartástól kezdve, az áru csomagolási előírásáig, a gépkocsin való fel- és lerakásig mindent tartalmaz. Szóródó, darabos, más áruféleség függvényében a technológia szabja meg azt, hogy mit kell tenni, s ezt a mi munkatársaink, akik ezzel foglalkoznak, jól ismerik. — Hogyan fejleszti a teherszállítást a következő években a Volán? — Véleményem szerint nekünk jobban kell igazodni a feladat-struktúrához, az áruösszetevőhöz. Tehát, ahogy egyre nő a hűtött, a folyékony áru mennyisége, a Volánnak is ehhez kell alkalmazkodni. Ez azt jelenti, hogy az eddig hagyományos fix- és billenőplatós tehergépkocsikon kívül speciális járművekre is be kell rendezkednünk, Gondunk az, hogy ezek beszerzési árai többe kerülnek a hagyományos járműveknél és ez okozhat olyan átmeneti gondot, hogy esetleg nem tudjuk nyomon követni ez igényeket Volán beruházási lehetőséggel. Erre viszont megvannak azok a kereskedelmi módszerek, melyekkel a megbízóknak több éves szerződés alapján mi ajánlatot teszünk, hogy bizonyos alapátadásokkal segítsék átmenetileg a mi munkánkat is. Vasút helyett közúton — Zökkenömentes-e a teherszállítás a MÁV által megszüntetett vasútvonalakat felváltó közúti forgalomban? — Ügy látom, hogy igen. Ugyanis a minisztériumon belül van egy koordináló bizottság, amelyik áttekinti a területi forgalomszervező bizottságok munkáját mielőtt egy-egy vonal megszűnik és ha azt teljes körűnek ítéli meg, akkor járul hozzá a vonalmegszüntetéshez. Miután ez közlekedési kérdés és egy egységes közlekedési rendszer részét képezi a Volán is, a maga közúti munkájával, nekünk alapvető feladatunk, hogy a vasúthoz csalako- zó témákban részben átvegyük a forgalmat mind az áru-, mind a személyszállítás területén, illetve azokat, akik bennünket nem bíznak meg, megfelelő tanáccsal lássak el. — Ebben az esztendőben mekkora gépkocsiállományt kell biztosítani a megszűnt vasútvonalak helyettesítésére? — Gyakorlatilag ez egy évben nem jelent többet 50—60 autóbusznál és 150—200 tehergépkocsinál. Gondot jelent azonban, hogy ezek olyan vonalszakaszok, illetve kisebb helyiségek, ahol általában nekünk sincs szolgálati helyünk, bázisunk, és valahonnan kell járművet kiállítanunk és élő munkaerőről gondoskodnunk. Ez a nehézségi fok ebben az esetben. — Idén 15 éves a MÁV—Volán komplex brigádmozgalom. Mi a véleménye a mozgalom helyzetéről? — A végrehajtás területén megvalósítja az egységes közlekedéspolitikát, ezért rendkívül fontos. A jövőben csak akkor tudunk előrelépni, ha ezek a brigádok saját képzéssel, valamint az általunk biztosított lehetőségek útján továbbfejlődnek és azokat a már műszerszámba menő eszközöket, amivel dolgoznak, magasabb színvonalon, termelékenyebben használják. A brigádok egy szállítási láncban ténykednek és nem közömbös, hogy az árut milyen módon rakják át. Ha ebbe a láncba a legkisebb hiba csúszik, akkor már probléma van. Folyamatos üzemben — Milyen terhet jelent a Volánnak, hogy a MÁV 60 kilométeren belül nem fuvaroz? — Tudjuk azt, hogy a vasút azért korlátozta a belföldi áru- továbbítást, mert a vagonok exportszállításokra kellenek. Az is tény, hogy nekünk éves feladataink vannak, tehát a teljes árutömeget, ami itt jelentkezik, nem tudjuk átvenni. Viszont nem szabad azt elfelejteni, hogy a népgazdaság tehergépkocsi-állományának mindösz- sze 15 százaléka van a Volánnál, igaz, hogy ezzel 32 százalék súlyt mozgatunk meg. Részben a fuvaróra növelésével igyekszünk elérni a kapacitásterületet, és a szombat, vasárnapi műszakokkal próbáljuk ezt megoldani. Az a kérésünk megbízóink felé, ne várjanak arra, hogy csak hétköznap délelőtt álljunk rendelkezésre. A Volán is folyamatos üzem, mi éjszaka, késő délután, szombaton és vasárnap szeretnénk elsősorban az igényeket kielégíteni. — Jelentősen csökkent az utóbbi években a Volán vállalatoknál dolgozó gépkocsivezetők munkaideje. — Országosan egy évben 4500-5000 gépkocsivezetőt kép- zünk ki, akiknek egy része utána elmegy. Az elmúlt években lehetővé vált, hogy a gépkocsi- vezetők is megközelítsék az ipari munkások havi foglalkoztatási óraszámát. Ez lényegében sikerült. 1978—79-ben a Volánszakma vonzereje nemcsak ahhoz lesz elég, hogy a 191 órához közelítsünk, hanem, hogy az állományt úgy növeljük, hogy még nagyobb mértékben tudjunk a népgazdasági igényeknek rendelkezésre állni. Roszprim Nándor Rakodó Volán-tehergépkocsi a pécsi iparvágányokon
