Dunántúli Napló, 1978. október (35. évfolyam, 271-301. szám)

1978-10-05 / 275. szám

1978. október 5., csütörtök DunQntiilt napló 3 Követendő a szigetváriak példája Új fürdő épül a nagymányoki brikettgyárban Építési akció - kedvezményekkel Továbbra is keresett kémiai Baranyában —■ 1 - A szigetvári agrokémiai központ fl cél a komplexitás megvalósítása termék a tojásszén r ígéretes kísérletek: a brikett nem kormoz többé? társulások rendezés folyik a majdani két­szintes épület helyén, de már ez is reményt keltő és ebből is érződik, hogy hosszú idő után a brikettüzem is gazdago­dik . .. Az idei esztendőre eredetileg száznegyvenötezer tonna brikett gyártását írta elő számukra a vállalati terv, majd azt félévkor tízezer tonnával növelték. Már ebből is érzékelhető, hogy a to­jásszén iránti kereslet tovább nőtt az elmúlt esztendőkhöz vi­szonyítva, értékesítési gondjuk tehát nincs. Az első félévben leginkább az okozott gondot, hogy a MÁV nem tudta bizto­sítani folyamatosan a szükséges vagonokat; ebből adódott, hogy június végéig mintegy ki- lencszáz tonnával kevesebbet termeltek az előirányzott meny- nyiségnél. Persze ez egyáltalán nem nagy elmaradás, hiszen naponta hatszáz tonna brikettet állítanak elő. Sőt, ha a har­madik negyedév termelési ada­tait nézzük, mintegy kétezer ton­nával több brikett hagyta el az üzemet, mint ami a tervezett volt. A gyár elsősorban Bara­nya, Tolna és Somogy megyék kis- és nagyfogyasztóit látja el tojásszénnel. A nagymányokiak állítják, hogy a minőséget il­letően megelőzik a többi hazai üzemet, s ha a mintegy két éve folyó kísérletek befejeződnek, ismét tovább léphetnek. Az úgy­nevezett habosító eljárásnak köszönhetően a gyártandó brikett nem kormoz majd annyira, mint manapság, s mindez egy új gyártási eljárásnak köszönhető, amit Nagymányokon és Duna­újvárosban is kipróbáltak már, s az eredményei biztatók. Bányászlakások szerettem volna dolgozni, amit eredetileg választottam, amiért tanultam. Most mikor vissza­hívtak, ezt a lakást is megkap­tam, örömmel jöttem. • A Minisztertanács a bányá­szat helyzetét tárgyalva külön­böző intézkedéseket hozott. A 3347/74. minisztertanácsi hatá­rozat alapján került sor a Ne­hézipari, Építésügyi és Város- fejlesztési, a Pénzügy és a Munkaügyi Minisztériumok 9/1975. (XII. hó. 29.) számú együttes rendeletére, mely ki­mondja, hogy magas állami dotációval, vállalati segítség­gel lakáshoz kell juttatni azo­kat a fiatal bányászokat, akik kötelezik magukat arra, hogy legalább 10 évig a szénbányá­szatban dolgoznak. A kedvez­ményes lakásakció három tí­pusú építkezéshez nyújt segít­séget: tanácsi, OTP lakások­hoz és családi ház építéséhez. A legnagyobb kedvezményt a föld alatti munkát végzők ré­szére biztosítják. A rendelet célja: új, fiatal dolgozókat kell a bányászatba toborozni, fokozatosan kiörege­dő, nyugdíjba vonuló bányá­szok helyére az utánpótlást — ami eddig akadozva ment — biztosítani. • Az V. ötéves tervben 10 000 bányászlakást kell felépíteni, s ebből Pécsett 1900 OTP és ta­nácsi lakást, valamint 230 (100 ezer forintos támogatással) családi házat. A Pécsi városi Tanácsot maximális dicséret il­leti, hisz már eddig mintegy 200—300 bányász lakásproblé­mája oldódott meg, s az év végén összesen mintegy 520 lakás készül el. A lakásátadá­sok az eredeti ütemterv szerint történnek. — Statisztikai adatok szerint már most érezhető a lakásak­ció pozitív eredménye — tájé­koztat Bernhardt Gyula, a Me­cseki Szénbányák munkaügyi osztályvezetője. — Az öregedé­si folyamat megállt, sőt egyes területeken érezhető fiatalodás is. Zobákon különösen példa­mutatóan próbálják a fiatal je­lentkezőket segíteni, megismer­tetik velük a munkafolyamato­kat, mit, miért tesznek. A leszá­molni készülőkkel pedig elbe­szélgetnek, miért akarnak el­menni! s ha lehet, segítenek a problémájukon. A szénbányák­nál 3 évvel ezelőtt még lét­számhiány volt, most a lét­szám majdnem megfelel a ter­vezettnek. így a mi dolgunk is könnyebb a munkásfelvételek­nél, jobban tudunk szelektálni. • Komlón lemaradtak a lakás­átadásokkal. — Ennek az az oka — mondja Morber János, a Kom­lói városi Tanács elnöke —, hogy eredetileg szekszárdi pa­nelból épültek volna. A mű­szaki-gazdasági normatívák ál­tal meghatározott költségből azonban nem lehetett megva­lósítani, így a terveket újra el kellett készíteni. 1980. októ­ber végéig így is átadunk 950 tanácsi lakást. Várospolitikai szempontból Komlónak nagyon sokat jelent a bányászlakás­építés. A lakásigénylők sorá­ból a bányászok most kiesnek. A járulékos beruházások is kedvezőbben alakulhatnak. A bányászakció teszi lehetővé, hogy Komló központja, ponto­sabban a Kossuth Lajos utca arculata megváltozhatna. A szanálásokkal és az új épüle­tekkel szebb, városiasabb kül­sőt nyer majd a város. Sarok Zs. Az üzem szakmunkásgárdája jelentős. A kétszázötven főből több mint százan lakatosok, villanyszerelők, esztergályosok. Éveken át nagyrészt külső meg-' rendeléseknek tettek eleget: hajtóműveket, tartályokat, sőt hajókat is készítettek a brikett- üzem műhelyeiben, hogy az em­bereknek munkát biztosítsanak. Közel egy esztendeje azonban e téren is nagy változások kö­vetkeztek be. Itt alakították ki a Mecseki Szénbányák központi csille-, és váltógyártó üzemét. Erre annál is inkább szükség volt, mivel a volt Fémipari Vál­lalat (ma az EIVRT Elektronikai Gyára) a profiltisztítás miatt le­állította az ilyenirányú munká­kat. Azóta a mecseki bányák részére Nagymányokon készítik a függő szállítópályákat — ed­dig négy garnitúra hagyta el az üzemet, amely egyenként két­száz méter hosszúságú — s itt újítják fel a nagy teljesítményű szellőző-ventillátorokat is. A vállalat csilleparkja meglehető­sen elöregedett állapotban van, amely nagy feladatokat ró az üzemre. Ebben az évben leg­alább hatszáz csille alvázt kell készíteniük, s emellett mintegy százharminc váltót gyártottak a bányaüzemek részére. Szer­számgépeik sem a legfiatalab­bak: többségük még a hatva­nas évek közepén lett munkába állítva. Időszerű lenne tehát újak beszerzése, leginkább egy hosszgyalura lenne szükségük, ám a gépek kicserélése sokkal lassúbb ütemű, mint ahogy sze­retnék. Az anyagi lehetőségek eléggé korlátozottak, így a legszükségesebb hosszgyalu be­állítása is csak óhaj egyelőre, hiszen legalább hárommillió fo­rintba kerül. S: Gy. Tízévesek a Baranya megyei agrokémiai társulások. A cél­kitűzésekből valóság lett, kö­zösen fognak össze tsz-ek, ál­lami gazdaságok a Növényvé­dő és Agrokémiai Állomás ta­nácsait figyelembe véve, hogy gazdaságosan szerezzék be, tárolják, használják fel a mű­trágyát, növényvédőszereket. A több mint 200 ezer hek­táros szántóterület 60 száza­lékán gazdálkodnak a társu­lásokhoz tartozó tagok. Tavaly Baranyában az összes mező- gazdasági üzem felhasznált csaknem 80 ezer tonna mű­trágya-hatóanyagot, amiből 30 —40 százalék jutott a társulá­sokra. A múlt esztendőben ki­juttatott növényvédőszer érté­ke megyei szinten 180 millió forint, a társulások ennek 20— 30 százalékát teszik ki. Hatékony együttműködés A gazdaságokat elsősorban a tárolók létesítése kénysze­rítette arra, hogy társuljanak. Jelenleg tíz társulás működik, számukra követendő példával napjainkban is a szigetváriak szolgálnak. Szervezeti felépítésük a ha­tékonyságot is tekintve, orszá­gos mérce. A többiek azt igye­keznek megközelíteni. Sziget­váron tíz tsz és két állami gaz­daság saját erőből több mint 25 millió forint összeadásával azóta az egész szigetvári já­rásra kiterjedő társulást hozott létre 1973-ban. Teljes a kiszol­gálás, így jól működik a fi­gyelőszolgálat, az előrejelzés, szinte tökéletes a védekezés, a talajerőgazdálkodás, az áru beszerzése és a helyszínre jut­tatása időben. A közös telep­hely a járás-székhely határá­ban áll és hozzátartozik öt al­központ a járás különböző pontjain. A szociális ellátott­ság mindenütt magasfokú, a helikoptert például mozgó fe­kete-fehér öltözővel ellátott szociális létesítmény kíséri. Al­kalmaznak még néhány szer- szállító és keverőkocsit, és 10 —12 nagy teljesítményű földi gépet. A szigetvárin kívül már ösz- szehangoltan tevékenykedik az újpetrei, a drávafoki, villányi, bólyi és pécsváradi társulás. Akadnak, akik csak a raktáro­zási gondok enyhítésére szö­vetkeztek, míg mások csak a vegyszerezés, műtrágyázás vé­gett vásároltak repülőgépet vagy helikoptert, míg másutt a kirakodás, a helyszínre szállí­tás a legfontosabb feladat. A komplexitás még nem általá­nos, mint Szigetváron, de a cél annak megvalósítása. Jelentős előrehaladás tapasz­talható a bólyi társulásnál, melynek tagja a mezőgazda­sági kombináton kívül 9 tsz. Közösen rendelik meg a mű­trágyát, vegyszert, együtt tárol­nak, részben közös a talajerő­gazdálkodás, vagyis talajmin­tát vesznek, szaktanácsot nyúj­tanak, de a felhasználás még egyéni. Eddigi anyagi befekte­tésük megközelíti a hatvanmil­lió forintot, ez meghaladja majd a 100 milliót a három te­lephely teljes elkészülte után. A mohácsiban már raktároz­nak, a bólyin az utolsó simí­tásokat végzik, a magyarbólyi kivitelezését pedig elkezdték. Jó eredményekkel dicsekedhet a Belvárdgyula által toborzott öt tsz is, telephelyükből Pécs- váradon részben felépült a vas­úti kitérő, a bekötőút, megren­delték a raktár faelemeit. Most szünetel az építkezés, ugyanis augusztustól bizonytalan ideig nem részesülhetnek állami tá­mogatásban az agrokémiai tár­sulások. — S ezzel a gondokhoz ér­keztünk el -— kezdi dr. Szűcs Károly, a Baranya megyei Nö­vényvédő és Agrokémiai Állo­más igazgatója. — Nagy szükség van az ál­lami támogatásra, hisz egy köz­ponti telephely bekerülési költ­sége 40—50 millió. Egy társuló tagra 8—10 millió forint jut. Több gazdaság jónéhány be­ruházást futtat egyszerre, ne­hezen jön össze a pénz. Em­líthetném a baksaiakat, akik szentlőrinci telephelyet akar­nak, már a programtervet is el­fogadták, de a szentlőrinci, a görcsönyi tsz 1980-ig visszalé­pett pénzhiány miatt. Az egy állami gazdaság és a hat tsz addig kénytelen várni. Egyéb­ként a tagságonkénti hozzájá­rulást — ami átlag 4 —8 millió forint, három év alatt kell be­fizetni. Az állami támogatás jó volt, hisz értéke épületre elér­te a 20, míg c beépített gé­pekre a 47 százalékot is. A társulások hasznossága A különböző szervezettségű és hatékonyságú társulások szakmai segítésére az ország­ban elsőnek Baranyában ala­kították meg az agrokémiai koordinációs bizottságot. A ter­vek szerint 1985-ig az összes mezőgazdasági üzem társulá­sokba tömörül. Az agrokémiai társulások szervezésében Baranya me­gye első és példamutató a Du­nántúlon. Egy évtizede még át­lag százmillió forint kár kelet­kezett évente a szakszerűtlen tárolás és szállítás következ­tében, ami azóta már 20—30 százalékára mérséklődött, te­hát a társulások hasznossága e téren is jelentős. Csuti János |i bírhat rá egy 9 éves kislányt, aki­nek Siófokon lakik a nagymamája, szereti a Ba­latont meg a strandolást, hogy egyszercsak ne akar­jon odautazni, még a leg- tűzőbb nyári melegben sem? Inkább bukdácsol gödrökön, törmelékkupa­cokon keresztül, de ez az izgalmas. Hiszen itt az új házban sok a gyerek, jót lehet játszani. Meg egyál­talán; itt minden új és ér­dekes, a lift, a 10 emelet lépcsői, az új, szép három­szobás lakás, amiben a húgival külön szobájuk is Pécsett, a Szőlőskerttel szem­ben új városrész van kialaku­lóban. Bár még folyik az épít­kezés, az első fecskék — a kislány szülei, Pellerék is — már a nyáron beköltöztek. Bá­nyászoknak készültek ezek a lakások a bányászlakás-épí- tési akció keretében, s bár az építkezés helyének megválasz­tásán talán lehetne vitatkozni, az viszont *indenképpen igaz, hogy a bányászatnak az utolsó 24 órában jött ez a segítség. — Én is a lakás miatt jöt­tem vissza a bányához — mondja Peller László vájár, aki most István-aknán, az előké­szítő körletben dolgozik. Sze­retem a szakmámat, a vájáris­kola elvégzése után jó munká­mért jutalomból helyeztek a jobb lehetőségekkel rendelke­ző Zobákra, mégis 1968—69- ben, mikor a szénbányászatot kezdték visszafejleszteni, so­kunknak elment a kedve. 68- ban nősültem, albérletben lak­tunk. Reménytelennek látszott, hogy valaha is Pécsett lakás­hoz jutok. Feleségem szüleihez költöztünk falura és én az ottani tsz-ben, az állattenyész­tésben helyezkedtem el. De sehogysem találtam ott fel ma­gam, hiányzott a bánya, azt — Szokolai felv. Több évtizedes óhaja válik valóra a nagymányoki brikett­üzem munkásainak. E hét elején megkezdődött a leendő, új öl­töző és fürdő építése, amely háromszáz dolgozó számára végre kulturált körülményeket biztosít. Úgy számítják, hogy 1980-ra elkészül a korszerű, fe­kete-fehér rendszerű létesít­mény és azok után használa­ton kívül helyezhetik az 1922- ben létesített, elavult öltözőt, fürdőt. Igaz, egyelőre a terep-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents