Dunántúli Napló, 1978. október (35. évfolyam, 271-301. szám)

1978-10-01 / 271. szám

1978. OKTÓBER I. TÁRSADALOMPOLITIKA DN HÉTVÉGE 5. Nagydobsza község egyik részlete A nagydobszai tizenegyek... Falucsokor Szigetvár mögött A faluról, a mai faluról sokféle definíciót hallunk. Hol a modern gépek jelennek meg szemünk előtt, hol a sárda­gasztó képzelet húz lábunkra gumicsizmát. Új, csupaüveg- falú kultúrházban zenegép és majorépületből átalakított, omlófalú-kisablakú-olajospadlós-hideg teremben önti el fé­nyét egy öreg televízió. A városiasodó, az egyhelyben to­pogó ... E kettő együtt jelenti ma a falut vagy inkább a falucsokrot. Szigetvár és Barcs gyűrűjében a nagydobszai „kerület” 11 községe nőtt falucsokorrá, alig egy esztendeje. Közös gondokkal, közös örömökkel. Úgy kezdődik a nagydobszai régi anyakönyv, amit a ka­posvári alispán írt aló, hogy Gócs János földműves bejelentette: jelen anyakönyvi sorszámon bejegyzett fiúgyer­meke János utónevet kapott. Kelt 1899. február hó 2-án... Elég néhányszor átlapoznia ezt a nagykönyvet annak, aki a falu múltjával szeretne is­merkedni. Szegény vidék volt ez — gyakorta szerepel a szülő foglalkozásának rovatá­ban a „cseléd” megjelölés — s a nyomor mutatója: az első tucat születési bejegyzés kö­zül kilencnél ott áll, a gyer­meket 1—2 éven belül el is temették . . . Sánta Lászlóval, a községi közös tanács elnökével csak néhány szót váltottam, sietett a ceglédpusztai bekötő út mű­szaki bejárására. Bekötő út? A-pusztán lakók számára igen, mert végre az idei őszön—té­len megtehetik, hogy gumi­csizma helyett félcipőben is kijöhetnek a világba... Az utat a tsz építette saját be­ruházásból, inkább az állatok, a termény szállítására. — Tizenegy község lakóit hivatott összefogni tanácsunk — mondja az elnök Sánta László —, tavaly alakult ki véglegesen az igazgatási te­rület. Nagydobsza vezet a ma­ga 800 lakosával. Kisdobszán 370-en laknak, Mernyén 540- en, Tótszentgyörgyön 380-an, Nemeskén 440-en, Kistamási­ban 180-an, Pettenden 250- en, Molványban 340-en ter­mészetesen a három 'kültele- püléssei — Ceglédpusztóval, Molványhíddal és Görösgal- pusztával együtt. Egyértelmű­en mezőgazdasági terület ez, ipart csak az ingázók látnak néhányon, akik Szigetvárra meg Pécsre járnak hajnaltájt. A lakosság 16 százaléka ci­gány, többségük Nagydobszán és Pettenden él. — Rendesek, munkaszere­tők. Bármelyik házba beme­hetnénk, modern bútorok, rá­dió, magnetofon, tv fogadna. Némelyiknek már autója is van .. . A nagy községcsokor, mesz- szenyúló karjaival 100 négy­zetkilométeres területet olvaszt össze. A jövőt a nagydobszai tanácson tervezik, álmodják. Az elnöki szoba falán okle­vél: „Nagydobsza a községek között folyó tisztasági' mozga­lomban elnyerte a legtisztább község címet." Dátum: 1970... Ma csak belülről szépek a porták. Néhány éve az útszéli fasort csatornázás miatt ki­vágták, a virágágyásokat át­metszették. A vízre szükség volt. Az úton kátyú kátyú hátán: ha két autó szembetalálkozik, az egyiknek meg kell állnia. . . Jó néhány esztendő beletelik, mire ismét megjelennek a ró­zsabokrok, az egynyári virá­gok. „Többet fejlődött ez a vi­dék az elmúlt öt évben, mint az azt megelőző ötven esz­tendőben" — mondta egyszer a kisdobszai református pap, s elsősorban az emberek éle­tének fordulására gondolt. Tú­ri László adóügyi csoportveze­tő mindezt konkrét adatokkal, tényekkel támasztja alá, elő- rebocsátva: a legnehezebben adózó vidéknek számított ez a vidék. — Ma, itt a járásban a legjobb az adófizetési morál — mondja, s hozzáteszi: — Évente egymillió forint érkezik. A tanácsi költségvetés évi 4 millió. Mind a tizenegy te­lepülésre kell osztani belőle, ami felettébb nehezen megy. Szakos Sándor, tanácstitkárt kérdezem: — Mennyi plusz kellene ah­hoz, hogy a legfontosabbak meglegyenek? Sorra veszi az elintézniva­lókat. A víz, az lenne a leg­fontosabb. Gázos, fertőzött, csecsemők, gyerekek nem is ihatnák . . . Főleg a társközsé­gekben. Kellene út is, szinte mindenhova. Ravatalozó, kul- túrhóz . . . ~ — Ügy 150 millió —mond­ja végül. — Ez majdhogynem negyven évi pénzünk. Kétszer is elmaradott ez a vidék. Mernyén például a fő­utcán, eső után gyalog sem lehet végigmenni. — Rettentő rossz a közleke­dés — magyarázza a vb-tit- kár. — Mi is nehezen jutunk ki a területre, s beutazni?... Jellemző, hogy a negyvennyolc tanácstagunk még egyszerre nem volt együtt. A tanácsülés­re jó ha kétharmaduk eljön. Egy hatósági bizonyítvány egy nap. — Halódik vagy fejlődik-e a községcsokor? — Korábban fogytunk, de most mintha megállt volna a folyamat. De egyelőre nagy fejlődésről sem beszélhetünk. Harmincegy ház épült az elmúlt öt évben, szá7hatvan személygépkocsi és 680 motor- kerékpár után adóznak a 11 községben. Dobszán a községi törpe vízmű meghozta a "für­dőszobákat ... Egy tervező elkészítette a dobszai községrendezési ter­vet. Szép munkát végzett: a temetőt kivitte a falu szélére, a temető helyére pihenőpar­kot álmodott, s a főutcában végig, gyönyörű házakat, né­hány középületet is ... Ma se­hol sincs építési tilalom, s a községrendezési programot el­tették az iratos-szekrény leg­alsó fiókjába, jó mélyre. Sza­nálni a temetőt? Miből ...? Szakos Sándor mondja: — A szigorú, legalábbis a kispénzekkel gazdálkodó ta­nácsok számára szigorú építé­si, közegészségügyi előírások, szabványok még a társadalmi munkát is korlátozzák. Csak példaként: a ravatalozót mi is megépítenénk, néhány forint­ból meglenne a tégla, s akadna rá kőművesünk, em­berünk, aki szívesen áldozna egy-egy délutánt. Olyan len­ne, ami nekünk éppen meg­felel. De így nem mehet, az előírások között az is ott van, hogy vizet kell a ravatalozó­ba vezetni, s hogy.. . Rövi­den: százezer forint alatt nem is gondolhatunk rá. A halott marad a háznál. Megengedhetnék azt is, hogy a jó nevű Csingilingi- csárdába a skutellás étel-el­vitelt bevezessék. Főleg a köz­ségek öregei örülnének en­nek. De a KÖJÁL azt sem engedi; nincs külön porciózó. . . — Vagy mi maradtunk el jó néhány évet vagy a KÖJÁL- szabványok ugrották át ko­runkat ... Annak mindenki egyformán örül, hogy a közigazgatási te­rület eggyé lett a gazdasági területtel: a Búzakalász Ter­melőszövetkezet 5600 hektá­ron gazdálkodik. Eredményei közepesek. — A gazdaság feljövőben van — mondja Kálmán Sán­dor tsz-elnök. — Szántóterü­letünk 3600 hektár. Búzát ter­melünk ezer hektáron — a bólyi rendszerben vagyunk —, kukoricát pedig az IKR gaz­daságok sorában, 1310 hektá­ron. Fő szántóföldi növényeink közé sorolhatjuk még a cu­korrépát — 260 hektár vetés- területtel — és a zöldség- termesztést. A zöldségtermesztésről egy jellemző mutató: három éve 2 millió, két éve majdnem 5 millió, tavaly pedig 6,5 millió volt az árbevételük. — A termelőszövetkezet mai arca 1976-ban, az egyesítés után alakult ki. S amit nem is álmodtunk, bekövetkezett: az egyesülés utáni évben 27 százalékkal nőtt a szövetkezet termelése. Emelték a béreket 1976- ban 9 százalékkal, 1977-ben pedig 7 százalékkal. Jó a háztájiban is a ter­melési kedv: a tsz főleg az állattartókat segíti. Tavaly hí­zósertésből, hízómarhából és tejből 13 millió forint értékűt vásároltak fel. A tagok száma 723, de sok a nyugdíjas, já­radékos. Az „állományi lét­szám” 376 fő. Ebből 24 az alkalmazott és ami pár éve nem volt: ma 38 cigány van a tagok között. Jönnek még azok is, akik azelőtt az ipar­ban dolgoztak: a konzerv­gyárban, bőrgyárban. Az el­múlt évben 56-an léptek be a tsz-be, újak és fiatalok. A dolgozók egyharmada 30 éven aluli. Varga József: — Szeretnénk jövőre a ser­téstelepet bővíteni, s építünk 112 férőhelyes tehénistállót is. Átalakítjuk a növendékmorha- istállót, megoldjuk a hígtrá­gyázást... Lesz bőven tenni­valónk. A körzeti iskola igazgatója Kolics Pál sorolja az adato­kat: Nagydobszáról és közsé­geiből 320 gyerek jár jz is­kolába, 29,7 százalékuk ci­gány. A száztíz óvodásból 22 cigánygyerek. A fejlődés: 1960-ban a felsőtagozatba egyetlen cigány sem jutott, ma az összes felsőtagozatosok 34 százalékát ők adják. Érde­kes módon az igazolatlan hi­ányzások száma csökkent, s évről évre akad egy-egy gye­rek, aki a tankötelezettségi koron túl is vállalja az isko­lapadot. Az iskola közművelődési centrum is, egy megyei kísér­let bázisa. A pedagógusok nemcsak a gyermekek oktatá­sáért „felelnek”, hanem a 11 község kulturális életéért is. Hogyan . . . ? — Elég nehéz a dolgunk — mondja Csernyánszky Géza, a közművelődési igazgatóhelyet­tes. — Az emberek napköz­ben dolgoznak, este odaül­nek — ha odaülnek — a *v elé, mindegyiknek megvan a maga gondja-baja. A klubélet esetleg a fiataloké, de nincs mindenütt jól felszerelt szóra­kozóhely. A magnó, tv nem nagy vonzerő, hiszen minden családban ott van mór... Két napja berendezték az iskolában az új körzeti könyv­tárat, s rövidesen kidobolják, hogy lehet beiratkozni. Egye­lőre ötezer 'kötet várja az ol­vasókat, s a hozzáértő fiatal könyvtárvezetőnő néhány év alatt komoly segítséget ad­hat. — Talán a körzeti összejö­vetelek is segíthetnék a kö­zösségi élet formálását — mondja Csernyánszky Géza. — Egy-egy társközségben ren­deztünk már lányok-asszonyok találkozóját, fiatalok találko­zóját. Jól sikerültek. A hatos út baranyai végén levő községcsokor most terve­zi jövőjét. (A négymilliós ta­nácsi költségvetés mire futja? Elvisz az egészségügy 117 ez­ret, a két óvoda 593 ezerbe kerül, a közművelődésre 157 ezret fordítanak, az iskola pe­dig igényli az évi 2 milliót. . .) — Sok még a gond, sok. Alig egy éve állt össze ez a nagydobszai 'közigazgatási terület, nagydobszai község­csokor. Hát természetes, hogy elég nagy még a „bizonyta­lansági nyomaték", s néhány évbe beletelik, mire hozzá­szoknak ehhez az új köntös­höz. (Sánta László, a közös községi tanács elnöke 18 esz­tendeje álmodja az egyre nagyobbodó terület jövőjét, s most is azt szeretné, mint 18 esztendeje, amikor megválasz­tották. Érezze mindenki saját­jának ezt a csokrot, legalább annyira, mint ő.) — Hát így élünk — mond­ja, s siet a ceglédpusztai be­kötő út átadására. Előbb még haza kell mennie a kocsiért. Kozma Ferenc Konzultáció Alig akad több vitát és ellenérzést kiváltó intézmény a modern társadalmakban, mii', az ügyintéző hivatal, a bürokrácia szervezete. A vicclapok aktahalmaz közé szoruló kishivatalnokának karikatúrájától az állampol­gár „megleckéztetéséig” terjednek azok az „élmé­nyek”, amelyek azt az ér­zést erősítik, hogy itt eleve valami rosszról, pejoratív­megbélyegző bürokratizmus­ról van szó. De azonosít­ható-e a bürokratizmus a modern társadalom egy­fajta szervezeti-irányítási rendjének kérdésével? Meghatározott szakmai­jogi tudással rendelkező szakemberek, hatáskör el­osztással és hierarchikus, alá- fölérendeltségi rend­del, az igazgatási-ügyvi­teli szabálygyűjtemény, ügyek és személyek nyilván­tartása — íme a kellékek ahhoz, hogy a hivatal mű­ködésbe léphessen. Mert e tevékenység végső tárgya a dolgok igazgatása. A hi­vatal ugyanis ésszerűsíti, azaz racionalizálja az ügy­intézést. S a modern tár­sadalmakban, ahol egyre több és több szempontból kell igazgatni a tevékenysé­get; ahol egy vállalat, egy terület vagy éppen az egész társadalom zökkenőmentes működése egyre több isme­rethez és feltételhez kötött, ez az ésszerűsítés elkerülhe­tetlen. De túl ezen, védheti az egyént is. A dolgok és ügyek intézésének szabá­lyokra, rendeletekre és ezzel összefüggő hivatali eljárá­sokra bontottsága kikü­szöbölheti az önkényesség, a rosszindulatú szubjek­tivizmus lehetőségét. Ebben az . értelemben magában rejt egyfajta demokratiz­must is. A dolgok igazgatása azonban emberek igazga­tása is. S még ennél is több: emberi, azaz társa­dalmi csoport és rétegérde­keket kifejező igazgatás. Történelmi összefüggé­sében nézve, a bürokratiz­mus — a kisebbség érde­keinek védelmében — a ka­pitalizmusban teremtődik meg. A tulajdon itt már nem egyszerűen adottság. Állandóan gyarapítani és modernizálni kell. különben elveszti értékét. A bürok­rácia mint az ügyintézés leggazdaságosabb módja, ezért a kapitalizmus nél­külözhetetlen elemévé válik, s bekapcsolódik a tőke gya­rapításának folyamatába. A tőkés magántulajdon megszüntetése alapjában megváltoztatta a társada­lom érdekviszonyait. A hiva­taloknak a népet, a nép érdekeit kell szolgálniuk. A szocializmusban egyre magasabb színvonalra kell emelni a szervezettséget, gazdaságosságot és az ész­szerűséget. A társadrlmasi- tott termelőerők hasznos működtetése, a társadalmi tevékenység és közélet sok­oldalú megszervezése a — társadalmi munkamegosztás feltételezi az elkülönített irányítást és közigazgatást. Sokan — tévesen ezt gon­dolják bürokráciának. A szocialista fejlődés során ennek hatékonyabb működ­tetése pedig egyre fonto­sabbá válik.-Fejlődésünk mai szintjén azonban a szakigazgatás tárgyilagos gyakorlatába belopózhat a különérdek. az ésszerűség követelmé­nyeit háttérbe szoríthatja a közömbösség, a hánya­veti ügykezelés vagy a hi­vatal „tekintélyét" fitogtató kisszerű úrhatnámság és ak­tatologatás. Ez az igazi bü­rokrácia, ami ellen lehet és kell is harcolni. A hivatalok nálunk a közérdeket szol­gálják, s munkájukban a közszolgálat elsődlegessé­gének kell tükröződni. Hülvely István

Next

/
Thumbnails
Contents