Dunántúli Napló, 1978. október (35. évfolyam, 271-301. szám)
1978-10-04 / 274. szám
1978. október 4., szerda Dunántúlt napló 3 Az alapkérdés: a város és a városkörnyéki községek viszonya A közigazgatás a társadalom szolgálatában Interjú dr. Madarász Tiborral, az ELTE államigazgatási jogi tanszéke docensével Gyakran találkozunk ezekben az években — társadalmi viszonyaink változásával összhangban — olyan híradásokkal, amelyek egy-egy közigazgatási terület határainak megváltozásával foglalkoznak. E változások elméleti, tudományos megalapozásával több intézményben — igy az említett tanszéken is — foglalkoznak. Szó esett a témáról a pécsi jogásznapokon is. Gazdátlan kincsünk a szemét (6.1 Jó lenne már ébresztőt fújni A hetvenes évek legelején hozott egyik kormányhatározat a közigazgatás komplex fejlesztésének tudományos megalapozásáról rendelkezett. E kutatási főirányhoz kapcsolódva foglalkozott előadásában' dr. Madarász Tibor „Az állam- igazgatási jogi szabályozás fejlesztésének elméleti problé- mái"-val. A kutatás célja- Mi tette szükségessé a kormányhatározatot? Mi a célja a közigazgatásunkkal foglalkozó kutatómunkának? — A tudományos kutatások nagyon nehezen tervezhető területei az emberi tevékenységnek. Ennek ellenére mód van arra, hogy — elsősorban a pénzügyi, anyagi feltételek megteremtésével — a kutatások mennyiségére és hatékonyságára hassunk. A társadalom- tudományok területén meglehetősen kevés a kutatási főirányok száma. Ezek egyike a köz- igazgatás fejlesztésének komplex tudományos megalapozása. Itt mindjárt előre kell bocsáta- nom: el kell oszlatnunk egy tévhitet. Tudniillik nem arról van szó, hogy ezeket a kutatásokat valamilyen nagy generális átszervezés kövesse. Nem egy ilyennek az előkészítéséről van szó. Sokkal inkább arról, hogy folyamatosan hozzáigazítsuk a közigazgatás szervezetét és működését — az utóbbin van a hangsúly — a társadalmi igényekhez, a változó társadalmi viszonyokhoz. Tehát hogy a közigazgatást szervezetében és működésében alkalmassá tegyük az új és új feladatok ellátására. Az urbanizáció korszakában a közigazgatásra nyilvánvalóan más feladatok várnak, mint akárcsak 50 évvel ezelőtt. Különösen új típusúak az elvárások egy szocialista állam közigazgatásával szemben. A város :i||| ás környezete — Az ön szorosabb kutatási területe a város és a városkörnyezet közigazgatása. Itt milyen problémákat kell megoldania a tudományos kutatásnak? Elképzelhető-e, hogy a közigazgatás lépéshátrányban van azzal a gyakorlattal szemben, amit lépten-nyomon tapasztalunk: a nagyobb városok befolyásuk alá vonják a környező községeket? — Az urbanizáció városodást és városiasodást jelent. Egyre több városunk lesz, s a meglévők is mindinkább urbanizálttá válnak. A községek egy része olyan fejlődésen megy át, ami magasabb szintű életkörülményeket jelent a lakóinak. Ez a társadalmi-gazdasági folyamot szükségképpen megkívánja azt is, hogy a közigazgatás feladatait, a szervezetét és mindenek előtt a működését hozzáigazítsuk. ehhez a folyamathoz. Ezért a helyi és a területi igazgatás fejlesztésének a kormány által támogatott kutatási főiránya egyik legizgalmasabb témája — a városnak a szerepe az egész település-hálózatban, a közigazgatási szervezetünkben, sőt: egy lépéssel tovább, az állami szervezetünkben — szinte kulcskérdés. A városok szerepének helyes megítélése nélkül nem lehet a közigazgatás felépítését reálisan szemlélni. És csak így lehet a jövő közigazgatását meghatározni. A mi tanácsi szervezetünk hagyományosan háromszintű: községi-városi, járási és megyei szint van. Ez nemcsak területi egységet jelent, hanem a szervek meghatározott típusát. Óriási viták folynak arról, hogy szükség van-e a kétszintes bevezetésére. rendszere — Sokszor felvetődik: bonyolult és az állampolgárok jó része számára beláthatatlan szervezetet jelent közigazgatásunk rendszere. Nyilván a kétszintes területi igazgatás egyszerűsítené ezt. Szerepel ez a vita indokai között? — Mindenképpen szükség van a közigazgatás egyszerűsítésére. Arra, hogy a legolcsóbban, a leggyorsabban és a leghatékonyabban működjön. Másrészt figyelembe kell venni, hogy a területi beosztási egységek majdnem mindenütt a történelem produktumai. Igy a mi megyei és járási rendszerünk is. A megkövesedett határok, illetve a gazdasági fejlődés következtében kialakult természetes gazdasági-társa- dalmi-strukturális egységek nem vágnak egybe. Ezt az aszinkront kellene mindenütt megszüntetni. A két- vagy háromszintes közigazgatás megteremtésének a kutatásában mindenütt az egyik kérdés: abban a struktúrában, ami majd kialakul, mi legyen a város szerepe? A köz- igazgatásban ugyanis érzik, hogy a városok és a községek kapcsolata nem felel meg a ténynek; annak, hogy a városok és a környező községek egy gazdasági egységet alkotnak. Ennek következtében minden nagyváros — de a közepesek is — és a szűkebb vagy tóga bb környezetükben lévő községek gazdasági és társadalmi értelemben is szorosan összefüggnek. Ezt a tájegységet azonban az állami területi beosztási határok több részre vágják. Nálunk külön kell szólni a városkörnyéki községekről. Ezek helyzete egyértelmű: ma már nagyon sok szállal kötődnek a városhoz. Szükség van arra, hogy ezeknek a közigazgatási ügyeit is a városi tanács szervezze. A városkörnyéki községek száma Magyarországon ma már több mint 100. A két település között nincsen alá- és fölérendeltségi viszony. A perspektíva így ott van, hogy a város és a község szövetkezhet bizonyos feladatok megoldására. Talán a leglényegesebb: megnyilvánulhat az együttműködés a közös fejlesztési tervek kialakításában is. Csakhogy — és ez az egyik gond - az 1971. évi tanács- törvény ma már nem ad eléggé tág keretet ahhoz, hogy a városi és a községi testületek egymással jó kapcsolatokat építhessenek ki. A másik probléma: a jövőt illetően garanciákat kell majd teremteni arra, hogy a város és a város- környéki községek kapcsolatában ne alakuljon ki egy városi primátus. Ennek szervezeti-jogi formáit a kutatásnak kell kidolgoznia. Olyan megoldást kell választani, amelynek hasznát, javát a lakosság élvezi. jo irányítás feltételei ||| — Mindez azonban csak hosszú folyamat eredményeként alakulhat ki. Számos tényezőt kell figyelembe venni, például a községekben élők szemléletét is. Mindent egybevetve: el- képzelhető-e Magyarországon az egységes, az ország minden területén egyformán alkalmazható közigazgatás? — Az eddigi tapasztalatok szerint a városkörnyéki községekben megelégedéssel fogadták a változásokat, hiszen számos előnnyel jár. A kérdés másik feléről: az uniformizáltság nem jelenti azt, hogy jó a köz- igazgatás. Nyilvánvalóan eltérések vannak például Békés és Baranya megyék között. Az ország különböző tájegységeiben úgy lesz egészséges a közigazgatás fejlődése, ha minden területi egységben hagyjuk, hogy a helyi szervek — a lakossággal együtt —, a helyi adottságoknak, sajátosságoknak megfelelő, speciális megoldásokat dolgozzanak ki. — Köszönöm a beszélgetést. Elszállításra váró üveghegy A jövő útja a szemétfeldolgozás — vallják a témával foglalkozó szakemberek. Az 1973—74-es energia- és nyersanyagválság még a kevésbé szakavatottakat is meggyőzte, nem lehet örökké rablógazdálkodva felhasználni a föld mélyének és felszínének kincseit. Előbb-utóbb elfogynak a készletek. Mi a megoldás? Amit csak lehet visszanyerni, visszajuttatni a nyersanyag körforgásba: vasat, fémet, papírt, üveget és bármit, bárhonnan. Akár a szemétből is. Jobb lenne még előbb — mielőtt szemétté válik. 1. MIELŐTT SZEMÉTBE DOBJUK... Lakásainkban gyűlnek a kiolvasott újságok (Pécsett napilapból több mint 50 ezer) egyre több helyet követelve maguknak. Egy idő után — ha közben nem kérik el iskolások — két lehetőség között válogathat a táv-, olaj- vagy gázfűtéses lakásban élő: eladni vagy kidobni. Aztán az utóbbi mellett dönt. „Érdemes azért a pár forintért?” Ismerve a gyér átvételi lehetőséget, úgy tűnik nem. Akit hidegen hagy az egész, az nem is gyűjti ösz- sze, bedobja naponta a szemetesbe. A kenyérre, a használt — és a bizományinak se kellő — ruhaneműinkre, újabban már az üres sörösüvegekre is egyre inkább ez a sors vár. És még mennyi mindenre. ..?! A vállalatok, üzemek is saját és sajátos gondjaik mellett — munkaerőhiány és a terv teljesítése — nem tudnak, nem is akarnak változtatni a pazarló felfogáson: „Van úgyis elég”. Pedig a hulladék „megfogása” már náluk is hasznot hajt, még többet, ha csökkentik a selejt- be tartó anyagokat. Hogy ahol nagy tömegben törik az üveg, gyűjtsék külön szín szerint konténerekben és ne kelljen azért a szemétbányába indítani, mert téglától kezdve sok mindennel keveredik. Hogy... a papír... fém... a bőr... Jó lenne már ébresztőt fújni! Ha kell drákói szigorral, de inkább az anyagi ösztönzőkkel. Egy kis maszek szellem becsempészésével a szigorú megkötöttségek közé, hogy a vállalatnak is éppoly kifizetődő legyen megtenni minden dekányi, kilónyi, tonnányi hulladékot mint a népgazdaságnak. Ehhez szemléletváltozásra van szükség. Ezt a növekvő importárak és az apadó készletek is követelik. HA MAR SZEMÉTBE KERÜLT ... Szerte a világon keresik és kutatják a szemétbe kerülő nyersanyagok és a mai felfogás szerint értéktelen ipari hulladékok újrahasznosításának lehetőségeit. Hazánkban az OMFB fogja át legtöbbjét. Az ÉVM 9. célprogramja keretében kutatja az építőipari ásványi nyersanyagok, ipari hulladékanyagok és melléktermékek hasznosításának anyagi, kutatási lehetőségeit, a félüzemi feltételeket, felmérik, hogy mi van nálunk és a világon, koncentrálja az anyagi és kutatási erőket, igyekszik megteremteni és biztosítani a feltételeket. Az 1978—80-ra tervezett 25 kutatási téma közül a 13. az üvegcserép felhasználása. Miért fontos ez? Jelentős mennyiségű import szódát használ fel a magyar üvegipar — csak az öblösüveggyárak évi terméke 300 ezer tonna —, nem mindegy mennyit tudunk nélkülözni. Az energiatakarékosság szempontjából sem közömbös, mennyi üvegcserép kerül az olvasztókba, de az üvegcserép a technológia miatt is mindenképpen szükséges. Ma az üveggyárak a saját selejtjükkel együtt mindössze 20—30 százaléknyi cserepet használnak fel. És a többi? Eltűnik a szemétbányákban. A gyárak igénylik a cserepet, de vagy nem kapnak eleget, vagy olyat kapnak, hogy ők kénytelenek a szemétbe vinni. Az olvasztókemencék 1400—1500 fokos hőjében pillanatok alatt elég a címke, a parafadugó és műanyag koronazár, de a bekerült fémkupakok, tégla és egyéb törmelékek tönkretesznek mindent. Többszörös a kár: fuvarköltségek, rakodások, lebonyolítások tetemes összegei, a beleölt energiák mennek veszendőbe. A Magyar üvegipari Művek minden szín szerint külön válogatott és idegen anyagtól mentes palacktörmeléket felvásárol. E két feltételhez még csak annyit: megfelelő meny- nyiségben és folyamatosan szállítva. Ajánlatuk: a törmeléket „termelő” üzemek közvetlen a gyárakkal vegyék fel a kapcsolatot. A Papíripari Vállalat az általa gyártott mennyiség 28 százalékát kapja vissza újrafeldolgozásra. Könnyen kiszámítható, milyen mennyiségű import alapanyagra van szüksége, hogy egyre növekvő igényeinket kielégíthesse. A fémekkel valamivel jobban állunk, bár a kiselejtezett fémtárgyaink nagy részét még valahol bokrok alján, gödrökben, szemétbányákban rágja szét a rozsda. Gumiügyben az export próbálkozásokon túl továbbra is siralmas a helyzet, lényeges változás a közeljövőben nem is várható. Gyűjtés-szállítás-újrahasznosí- tós. Ez a hármas követelmény a ma és a jövő szükségszerűsége. Mindháromhoz ésszerűbb gondolkodás és pénz, sok pénz kell. Mégis kevesebb, mintha mindent importból biztosítanánk. 3. ÉSSZERŰBB GONDOLKODÁS ÉS PÉNZ... A jövő a szemét újrahasznosítását követeli meg: egyrészt a hatalmas mennyiségű nyersanyagkészletek visszamentése miatt, másrészt a környezetvédelmi okokból. Mindkettő létfontosságú. Kanyarodjunk vissza Pécsre, a Kénes útra. A szemétbánya jövőre betelik. Ha az északi részét sikerül biztosítani, akkor 2,5—3 évig a köztisztasági és más vállalati autók oda hordhatják a város szemetét. És utána? Pécs közelében nincs ilyen célra alkalmas — és a joggal szigorú környezetvédelmi normáknak megfelelő — terület. (A korábban reménykeltő kö- kényi és gyódi rész is kiesett a számításból.) Mi lesz a szeméttel? Hová kerül? És mi lesz a város napi szemétmennyiségében megbúvó üveggel, papírral, fémmel, bőrrel, durva- és szerves-, valamint a műanyaggal? Szemét lesz vagy nyersanyag? Kérdések, ma még többnyire válasz nélkül. A Cecchini berendezés kincsesé tehetné a szemetünket, valóságos nyersanyagbányát nyitna a meglévő szén- és uránércbányák mellett. A szemétbányában milliós értékek kerülnek a földbe. Ideje lenne a szemét-milliókat is felsorakoztatni a szén és uránérc mögé. (Vége) Murányi László Mészáros Attila Korszerű termékek Bőrdíszműáruk Pécsről A női divattáskák zöméta Szovjetunióba exportálja a Pécsi Kesztyű- és Bőrdíszműipari Szövetkezet. Hogy a szovjet lányok, asszonyok körében kedveltek a szép fazonú és remek minőségű táskák, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a RAZNOEXPORT Kül- keresekdelmi Vállalat képviselői az idei moszkvai kollekcióbemutatón a pécsiek 52 modellje közül 45-öt kiválasztottak. Idén a Pécsi Kesztyű- és Bőrdíszműipari Szövetkezet vezetői 208 000 női divattáska gyártását tervezték az év elején. Ennek nagy része már elkészült. Szeptem- ben végéig 171 000 táska került ki a szövetkezet műhelyeiből. A korszerű technológiai folyamat 28 százalékkal növelte a termelést, így év végéig várhatóan a terven felül még 20 000 női divattáska készül el. A 228 ezer táska 80 százaléka a Szovjetunióba, a többi Csehszlovákiába kerül. A díszműárukon belül idén mintegy 70 000 női és férfi bőrövet gyártanak kizárólag hazai piacra. Az NSZK-ba és Ausztriába idén 30 000 sításkát szálltíanak. A szövetkezet 1979-ben kis célgépeket vásárol, melyekkel a munkafolyamatok lényegesen gyorsulnak. Erre szükség is lesz, mert az idei tárgyalások alapján csak a Szovjetunióba 202 000 női divattóskát kell szállítaniuk, mintegy 920 000 rubel értékben.
