Dunántúli Napló, 1978. október (35. évfolyam, 271-301. szám)

1978-10-30 / 300. szám

Sütő András: Győry Emil Anyám könnyű álmot ígér Képernyőn az irodalmi remekmű — „Egy napon így szólt anyám: — írhatnál rólunk is vala­mi könyvet. — Nocsak! — néztem a szavai után, majd tréfára fogván a dolgot, azt kér­deztem boltos módra: mi­lyen könyv legyen az, vi­dám-e vagy szomorúságos? — Igaz legyen — mondta. Láthattam tehát, hogy kérdésemmel az irányt elhi­báztam. Anyám nem egyez­kedésre gondolt, hanem — a kézmozdulatáról is ítélve — a fájdalomra a halántéka táján. Egy láthatatlan, szo­rító abroncsra, amely álmá­ból is gyakorta felriasztja. Ilyenkor arra gondol, hogy mindannyiunk háta mögött felgyűlt az idő; szép csende­sen ereszkedünk alá, mint a harangóra súlya. Mind köze­lebb a földhöz, aztán kopp! — megérkeztünk, s nincs kéz, amely az órát még egyszer fölhúzná. De lenne bár egy könyvecske, ó, nem vigaszta­lónak, hanem tanúskodás­képpen egyről és másról, ami megesett velünk. — Ez nekem is gondom —, adtam meg magam. — Hallgass arra a gond­ra, s az álmod könnyebb lesz!'' * A szereposztás; Sütő And­rás: Győry Emil. Az anyja: Törőcsik Mari. Az apja: Sza­bó Sándor. Két nagyapja: Páger Antal és Bihari Jó­zsef. Nagybátyja: Dávid Kiss Ferenc. Operatőr: Nagy József. Díszlet- és jelmeztervező: Nagy Sándor. Rendező: Sik Ferenc, h A Szabadság téri „nagy házban", a tévéközpontban nincs már hely a sok próbá­ra. Ezért aztán kibérelték a Vigadó-palota egyik hang­verseny-próbatermét, ahol a sok textil-, meg faburkolattól Páger Antal fátyolos hangja még halkabb tónust kap, ahogy mondja a nagyapa szövegét. A két színész — Győry Emil és Páger Antal — mégcsak a próbák elejé­nek hangulatában, forgató- könyvvel a kézben mondja Sütő András szép sorait, ahogy halálra készül nagy­apa. Sik Ferenc pedig a je­lenet végén elmondja ren­dezői gondolatait: — Ezeknek a kemény er­délyieknek nem nagy ügy a halál. Ennek a jelenetnek tehát nincs nagy mozgás­igénye. Még az is elképzel­hető, hogy az öreg csak fo­rog egy kicsit az ágyban. Várjatok csak... azt hiszem, ne is ágy legyen ... — Hanem egy dikó — szól közbe Páger Tóni bá­csi. — Tudjátok, mi az? Ke­mény paraszti heverő. — Igen, egy dikó! — he­lyesel Sik —, szóval az erdé­lyieknek a tevékenység a lé­tezési formájuk. Emil, nem is kellene majd túl barátságos­nak lenned haldokló nagy­apádhoz, gyöngédnek meg semmiképpen sem. Keljél majd fe| a székről, igazítsd meg a párnáját, hozzál neki egy kis bort, szóval ne a sza­vaiddal, hanem a tevékeny törődéseddel legyél gyengéd! A múlt héten kezdődött olvasópróbáknak ebben a pillanatában felsejlik Sik Fe­renc misztikusan szép másik erdélyi rendezésének székely halála, Tamási Áron: Ősvi­gasztalásának pécsi előadá­sából, amit Galambos György formált remekbe. * Levéltöredék Marosvásár­helyről, Sütő Andrástól. Ezt a levelet a Pélmonostoron született Győry Emilnek írta, aki öt alakítja, mivelhogy maga nem jöhetett el Pestre, s ebben felkéri a pécsi mű­vészt, hogy tolmácsolja a gondolatait: „Ha azonosulni tudsz a regény szereplőinek sorsával, merülj alá azok mély vizű áramlásába . . . Tudom, hogy Győry Emil Illyés Gyula: Csak az igazat című, két monodrámából álló estjének egyik jelenetében. a te gyökered más talajból táplálkozik, de miért ne ölel­kezhetnének a lombok a ma­gasban I?" Földessy Dénes Baranyai művészarcok... A békáspusztai műteremben Rubinspinell Babóesán Értékes régészeti leletek Dél-Somogyban A kereskedelmi út Pécs felől jött Tudományos hírmagazin Tér-idő diagram. Dr. Varga László pécsi jogászprofesszor, Európa hírű kriminalista a Né­met Demokratikus Köztársaság­ba utazott. A jénai egyetemen kriminalisztikai tanácskozáson vesz részt, többek között az is­meretlen tettes kézrekerítésére alkalmazott és lapunkban már ismertetett tér-idő diagram ki­dolgozóival tanácskozik. Lenin élete Kovács Sándor pécsi műfor­dító első nagyobb szabású for­dítása hagyta el a nyomdát. Eddig két kisebb mesefüzetet fordított orosz nyelvről ma­gyarra a moszkvai Progressz kiadásában 1975-ben és 1976- ban. Mostani fordításáról mondta:- A budapesti Móra és az ungvári Kárpáti kiadók közös gondozásában a jónevű orosz ifjúsági írónő, Marija Prilezsá- ja Lenin élete című könyvét ül­tettem át magyar nyelvre. Az eddigi Lenin-életrajzoktól elté­rően ennek a kötetnek az a jellemzője, hogy a gyerekek­nek olvasmányosan, kis törté­netekbe ágyazva mondja el Lenin életének fontosabb ese­ményeit, születésétől haláláig. Tizenöt ív terjedelemben, vagy­is 260 lapoldalon adták ki, 19 ezer 500 példányban. Permanens nevelés. Két fel­tűnést keltő angol nyelvű könyv jelent meg nemrég a perma­nens nevelésről. Most mindket­tőt lefordítja két pécsi peda­gógiai kutató. Cropley: Az élethosszig tartó nevelés pszi­chológiai elemzése című mun­káját dr. Bárdi László ülteti át magyarra. Az ugyancsak a per­manens nevelésről szóló másik kötet fordítója dr. Bernáth Jó­zsef, aki nemrég részt vett az UNESCO Nemzetközi Nevelés­ügyi Intézetének hamburgi ta­nácskozásán, ott előadást tar­tott, s onnét hozta haza a két kötet angol példányát. (Képün­kön: dr. Bernáth József.) Két ifjú: talán valamelyik könyvkiadó legújabb kötetéről beszélgetnek. Rövidesen bronz­ba formálják őket, s ott állnak majd a kaposvári ifjúsági ház előtt. Trischler Ferenc pécsi szobrászművész meghívásos pá­lyázaton nyerte el a megbíza­tást ;.. A figurák negatívján dolgozik most, a békáspusztai műterem­ben. (Békáspuszta Bolytól talán ha egy kilométerre van, a me­zőgazdasági kombinát betonút- ja visz ki ebbe a csöndes vi­lágba.)- írtak egy levelet a kombi­náttól — mondja Trischler Fe­renc -, mivel annak idején a főiskola előtt itt voltam szoba­festőinas, hogy szívesen fogad­nának. Amolyan mecénás sze­repet vállaltak, műtermet kap­tam, otthont kaptam. Kap a gazdaságtól anyagot, gipszet, egyebet. Cserébe egy kötelezettséget kell vállalni — örömmel —, hogy nyitott szem­mel járjon a gazdaságban, s az itteni élet rezdüléseit rajzzal, plasztikával „fogja meg”.- Nincs messze Pécstől...? Gondolkozik, mit is válaszol­jon.- Tulajdonképpen messze is van, meg nem is. Szüleim Boly­ban élnek, itt én is mindig itt­hon vagyok. S ezt a nyugalmat, pusztai levegőt, másutt nemigen kaphatja meg az ember. Közben begyújtja az olaj­kályhát; régebbi és mai mun­káit mutatja. Kiállításra is ké­szül: a jövő héten éppen a gazdaságban kapott lehetősé­get, amolyan ismerkedésre. Szá­momra több ismert szobor — fi­gura —, de mindannyinál egy közös vonás: amolyan „ember­arcú" alkotások. Mindennemű mesterkéltésgtől, modernkedés­től mentesek — mondhatni: a mai művészvilágban erős bá­torság kell ahhoz, hogy valaki ezt az utat válassza, fgy aztán a divatot felrúgó, merész stílus követőjének tartom Trischler Fe­rencet. Hogy vélekedik ő — magá­ról? — Nem szeretem a nagyon feltűnő dolgokat, mert az leg­többször sallang, mesterkéltség, nem őszinte. De úgy érzem, hogy sokunknak elege van eb­ből. Hadd világítsam meg egy példával. Divat ma, egy mo­dern, panel-lakótelepre, a park közepébe valami hasonló, mo­dernet tenni, egy újabb kockát a kockák közé. Nonfiguratív, el­vont dolgokat, s ezzel még fá­rasztóbb, nyomasztóbb lesz ott minden.- Művészberkekben eretnek­séggel vádolhatják ...- Vádolnak is. De néhány önálló kiállításomat követően, a kritika is megerősített. Járható ez az út is. Járható a húsza­dik században is.- Vannak barátai...?- Inkább Pesten. Legutóbb a baranyai művé­szek bemutatkozásakor a hír- lapolvasóban egy gyönyörű Nagy László portréval vett részt.- Itt a pusztán a szobrászt hogy fogadták? Nevet. Természetesen sok-sok érdeklődő, felnőttek, gyerekek. Kíváncsian és megszeppenve. Hogy is készül egy szobor? Fő­leg a gyerekek sorjáztak be, tí­zesével, aztán agyagot kértek, formáztak .. . Lovat, babát, sze­keret ...- Be is kellett zárnom néha az ajtót, hogy tudjak dolgoz­ni... Kozma Ferenc Annak idején (az 1060-as években), a menekülő I. Endre feleségét kísérték a Tiboldok Ausztriába. A Tiboldok — német származású, gazdag főurak — nyomait kutatta a Somogy me­gyei Babóesán dr. Magyar Kál­mán, a kaposvári Rippl-Rónay Múzeum tudományos főmunka­társa. A régész ásója azonban a várt leletek helyett meglepe­tésként ható értékeket hozott a felszínre, s ennek megértésé­hez tudnunk kell;- mi köze a középkori európai kereskede­lemhez a ma már oly csendes kis falunak, Babócsának. Forgalmas út vezetett itt haj­danában, végig a Dráva mel­lett. Pécs felől jött, oda pedig vagy Horvátországból, vagy Bi­záncból. A településnek straté­giai jelentősége is volt, később a szarvasmarhákat terelték a hosszú úton nyugat felé. Mind­ezek ismeretében kezdte meg itt a kutatómunkát dr. Magyar Kálmán, a kaposvári Gépésze­ti Szakközépiskola diákjainak a segítségével. Három helyen kezdtek el ásni, de - mondta a régész — „még tizenhét helyen nekifoghattunk volna”. Egy XIII. századi temetőre bukkan­tak, amelyet korábban már megbolygattak. Am így is a napfényre kerültek a váratlan leletek. Közöttük egy bronz koporsó­dísz, s egy bizánci kettős ke­reszt is. Ez utóbbi értékét az adja, hogy a XIII. században a bizánci hatás már csak elvétve jelentkezett Magyarországon. A keresztet az utolsó pillanat­ban vették észre az ásó diákok, egy kislány csontváza mellett. Ön és ólom ötvözetéből készült, rajta a corpus, hátoldalán írás­jelekkel. Ezek egyelőre bi­zonytalanok: az írás lehet latin, de lehet görög betűs is. Az is előfordulhat, hogy jelentése mágikus, csak használójának mondott valamit. Előkerült a legérdekesebb le­let: egy bronzgyűrű is. Ékítmé­nye nyolcas keménységű fél­drágakő: rubinspinell. Szak­nyelven : lapracsiszolt táblacsi- szolóssal nyerte el végső formá­ját a mélytűzű kő. A rubinspi­nell előfordulási helye: Ceylon, Burma, Thaiföld. Ebből a régész arra következtetett, hogy a kö­vek vagy a lelőhelyükről a ke­reskedelmi úton érkeztek a Ba- bócsai Dráva-révhez — s ez bi­zonyítja a dél-dunántúli tele­pülés részvételét a nemzetközi áruforgalomban -, vagy a csi­szolást végző ötvösmesternek voltak olyan kapcsolatai, hogy itthon is hozzájuthatott — pél­dául az udvarban élők közve­títésével — a rubinspinellhez. Egyéb szép leletek — mint amilyen a fekete, zabszem ala­kú, illetve fehér és világoszöld, úgynevezett rizskásagyöngyök- kel díszített gyermeknyaklánc — mellett még számos érdekes felfedezést hozott a babócsai ásatás. Előkerültek egy XVI. századi várfal maradványai is, a Nagykanizsai Kőolaj- és Földgáz-bányászati Vállalat für­dőjének területén. S itt ismét a már sokszor hallott, a régészeti értékeket nem becsülő közöm­bösséggel kell a tudományos kutatóknak megbirkózniuk. Ép­pen a napokban hozta a leve­let a posta a Rippl-Rónay -Mú­zeumnak: a vállalat azt köve­teli, hogy az ásatásokkal meg­bolygatott fürdő területét hely­re kell állítani, mégpedig sür­gősen. Azaz: a feltárás befe­jezése előtt betonozzák le az egészet. .. Arról nem szól a furcsa felhívás, hogy annak ide­jén, amikor a fürdő épült, a nagykanizsaiak elfelejtették be­jelenteni a régészetileg értékes terület részbeni elpusztítását. — S mi van a Tiboldokkol? — kérdeztük dr. Magyar Kálmán­tól.- A templomdomb előtt va­lószínűleg az ő nyomukra buk­kantunk. A középkori temető alatt, több mint három méteres mélységben találtunk egy fel­égetett épületet. Hogy ez mi lehet — erre keressük a választ a jövp évi ásatások idején, s abban bízom, hogy a Tiboldok- ról a középkori Dél-Dunántúl életének egy darabjáról kapunk majd információkat. M. A. A görcsönyi „Mecsek Völgye” Mgtsz hálózati villanyszerelőket keres felvételre Pécsről és a környező községekből a munkába járás a tsz jármüveivel megoldott • JELENTKEZÉS A GÖRCSÖNYI GÉPMŰHELYNÉL AZ ENERGETIKUSNÁL Trischler Ferenc két alkotása. A Nagy László portré már az első kiállítás után „gazdát talált”.

Next

/
Thumbnails
Contents