Dunántúli Napló, 1978. október (35. évfolyam, 271-301. szám)
1978-10-29 / 299. szám
DN HÉTVÉGE 10. OKTATÁS-MŰVELŐDÉSPOLITIKA 1978. OKTÓBER 29. Hullámvölgy után újabb fellendülés? Őszintén a Mecsek Kórusról Az utánpótlás nem Pécsről jön Kevés a szereplési lehetőség A legjobb művészeti együttesek életében is vannak gyengébb időszakok. Különösen az amatőrmozgalmon belül nem lehet ezen csodálkozni. Az okok persze változatosak, a művészeti ág sajátosságaitól éppen úgy függenek, mint a körülményektől. Éppen ezért nehéz általánosítani egy-egy fiaskó nyomán, de a tapasztalatokat nem árt elraktározni. A pécsi Mecsek Kórus az idén tavasszal került néhány hónapos hullámvölgybe. A hatvan- hetven tagú kórusból néha csak tizen, tizenöten jártak próbára, s a diplomás lesztiválkórus minősítéssel rendelkező énekkarnak az első félévben mindössze két szereplése volt: Magyarszéken és Hímesházón. Utólag nehéz eldönteni, hogy a próbafegyelem lazulását a „tét nélküli” időszak okozta-e vagy pedig megfordítva: azért nem tűzött a karnagy nagyobb feladatokat a kórus elé, mert nem látta biztosítottnak a felkészülést. (A debreceni nemzetközi kórusversenyre meghívást kapott, de nem utazott el az énekkar.) Ha van hullámvölgy, hegynek is lennie kell. Volt is jó- néhány a kórus huszonegy éves történetében. A kétszeres kiváló együttes, Villái Aurél keze alatt hatszor szerepelt külföldön, az utóbbi tíz évben: az NDK-ban, Lengyelországban, Jugoszláviában és Finnországban. Tavaly például megnyerték a tamperei kórusfesztivált Finnországban, s ezért még annak az évnek az őszén meghívást kaptak a külföldön díjat nyert énekkarok budapesti hangversenyére. Énekeltek a fővárosban a zenei világnap alkalmából, rádiófelvételt készítettek velük; Pécsett a Kodály- hangversenyen szerepeltek, felléptek a színházban, az amatőr művészeti együttesek fórumán, s nem utolsósorban igen szép jubileumi koncertet adtak. Ilyen sorozat után érthetően meghökkenést keltett a kórus idei hét szűk esztendeje. Magyarázatot persze lehet találni: Tillai Aurélt az átlagosnál is jobban lekötötte két másik együttese — a Nevelők Háza Kamarakórusa és a Tanárképző Főiskola Vegyeskara - s különböző elfoglaltságok miatt „lazítottak" a kórus törzstagjai is. A Spot Színház létrehozásakor az énekkar kiszorult anya- intézményéből, a Doktor Sándor Művelődési Központ épületéből. Nem szolgálta a fejlődést az, hogy szükségmegoldásként a Janus Pannonius Gimnázium egyik folyosórészében próbáltak. A helyzet azóta változott. A kórus kifelé tart a hullámvölgyből, létszámban is, hangzásban is megerősödött, sok régi tagja visszatért. Társadalmi vezetősége hagyományosan aktív, talán a legtevékenyebb a pécsi kórusvezetőségek közül. S van még egy nagy ereje a Mecseknek: rendkívül oldott, kötetlen légkörben folynak a próbák, s ez nem megy a szakmai munka rovására. Az itt kialakult közösségi szellem mór eddig is sok nehézségen átsegítette a MeVendégünk volt Varga Domokos író esek Kórust. Hozzájárul persze mindezekhez az is, hogy — városi énekkar lévén - a Mecsek igen nyitott: diákok, munkások, alkalmazottak, értelmiségiek egyaránt a tagjai, s ez színesebbé teszi az együttlétet. A kórust tehát a tavaszi hónapokban is csak azok féltették, akik nem ismerték. Az együttes tartalék energiáit mozgósítva, viszonylag hamar talpra állt, de - visszaesésből, akármilyen rövid volt, le kell vonni a tanulságokat. Tillai Aurél karnagy így vélekedik: — Lapozza csak végig valaki a tagok listáját, s nyomban szemébe ötlik, hogy utánpótlásunknak csupán töredéke érkezik Pécsről. A legtöbbször más városokból jött fiatalok jelentkeznek nálam azzal, hogy a Mecsek Kórusban szeretnének énekelni. Úgy érzem, hogy ebben a pécsi általános és középiskolák a ludasok, tisztelet a kivételnek. Nagy gond az is, hogy éppen azokat nem látom sorainkban, akiknek a kóruséneklés igen hasznos műhelymunka lenne: az énekszakos hallgatókat tanáraik különböző kifogásokkal visszatartják a kórusénekléstől. A városi énekkarok általános problémája az, hogy egy megnevezett művelődési intézményhez tartoznak ugyan, de anyagi támogatásuk csekély: ipari, szövetkezeti stb. fenntartó szervük nem - lévén fesztiváljuk sincs, fellépési lehetőségeik korlátozottak. Elgondolkodtató, hogy a magas minősítésű Mecsek Kórust húszéves fennállása alatt egyszer sem érdemesítette arra a Kórusok Országos Tanácsa, hogy külföldi fesztiválra küldje. (Tamperébe más szerv küldte őket) Ha az együttes utazni akar, a tagok — jelentős tanácsi támogatás mellett is — mélyen a zsebükbe nyúlnak. Amatőr- együttes, amely fizet azért, hogy szerepelhessen . . . Baló István, a Doktor Sándor Művelődési Központ igazgatója: — A Mecsek Kórust a művelődési hóz egyik legütőképesebb együttesének tartjuk. Első félévi problémáikról tudtunk, örülünk, hogy újra a régi lendülettel dolgoznak. Miután a Spot Színház megszűnt, a kórus visszaköltözhetett a házba, termüket közösen használják a fotóklubbal. Már tárgyaltunk a tanács illetékes vezetőivel, hogy jövőre több — elsősorban pécsi — szereplési lehetőséget biztosíthassunk számukra. Reméljük így lesz, s az új évadban a régiekhez hasonló, szép koncerteket hallhatunk a Mecsek Kórustól. Havasi János Minden irodalmi műben, legyen akár a legszemélytelenebb is, benne rejlik az író egyénisége, életének egy darabkája. Tudom, ez a megállapításom semmi újjal nem gazdagítja az irodalomtudományt, mégis Varga Domokos műveinek ismeretében nem árt erre emlékeztetni. Hiszen Varga Domokos éppen azokkal a műveivel vált népszerűbbé — Kutyafü- lűek, Kölyökkóstolgató, Kamaszkrónika —, amelyeknek ihletője a manapság unikumnak számító hétgyermekes családja volt. Persze, írt ő más könyveket is: az Erdőkerülőben és a Vizek könyve a „Magyarország felfedezése" sorozat két értékes darabja, az Ős napkelet és az Európa születése című kötetei pedig még — a nem szakmabeliekre egyébként gyanakodva néző — történészek elismerését is kivívták. Az elmúlt héten Baranya fal- vait és városait járta, író-olvasó találkozókon vett részt. Elfogadta a Beszélgetések tudományról, művészetről című sorozat szervezőinek meghívását is, s ez alkalommal beszélgettünk vele.- Világéletemben erős pedagógiai hajlam volt bennem, mégis, meglehetősen kacska- ringós úton jutottam el addig, hogy egy kicsit is utolérhessem a vágyaimat — mondja Varga Domokos. - Tanárnak készültem, de a szüleim, tüdőbajtól féltve, lévén akkoriban nagyon cingár legény, erdőmérnöknek küldtek azzal, hogy az erdőn mindig jó a levegő. A soproni főiskola diáklapjában, a Bástyánkban jelentek meg első írásaim. Nem esett nehezemre az írás, mert ott a távolban is a szülőfalum, Kunszentmiklós gazdag népi nyelve csengett a fülemben. A mérnökösködés ekkoriban nemigen volt ínyemre, és nem sokkal a háború után átnyergeltem az irodalmi pályára. Voltam újságíró, dolgoztam a rádiónál, aztán a történelem különös fricskája folytán tíz évig mégis az erdőmérnöki diplomámat kamatoztattam. Károm nem származott belőle, hiszen az erdészpályán rám ragadt természetszeretet még most is fogva tart. Természetemnél fogva erős törekvés van bennem a teljesség iránt. Talán ez magyarázza témáim sokrétűségét. Persze, az írás így borzasztó energiákat köt le, mert ahhoz ragaszkodom, hogy ami a kezem alól kikerül, szakmailag támadhatatlan legyen. Sok megírni való van még a zsákomban, azt hiszem, ismét vissza fogok térni a pedagógiai témákhoz. De egy író ne nyilatkozzon a terveiről, hiszen az olvasó joggal mondja: lássuk a medvét... H. 1. Ha nincs elég zsák, vagy ha lyukas a láda... Diákok az őszi közhasznú munkán Népgazdasági és pedagógiai hatásfok Hetek, lassan hónapok óta zajlik az őszi betakarítás. E kampány jellegű munkákban fontos szerepet játszanak az általános és középiskolás diákok, akiknek őszi közhasznú munkája 12 napra emelkedett az idén szeptembertől. A szakmunkástanulók ugyanakkor 6 napot dolgoznak.-A teljesítendő normát előre meghatározzák, a diákok pénzt kapnak munkájukért, és azt közös megállapodás szerint használják fel kirándulásra, tablókészítésre vagy ballagásra. Ezek tehát az országosan egységes keretek, melyek világosan és rokonszenvesen szabályozzák a fiatalok közhasznú munkáját. Csupán egy szépséghibája van a központi intézkedéseknek: különös módon, a tizenkét napra mindössze 600 forintot szánnak a munkát szervező, ellenőrző tanárnak. A gazdaságok ezelőtt ennél jóval többet fizettek, sőt, célprémiumot is kitűztek a pedagógusoknak, hiszen jól látták, s az idén is megfogalmazták, hogy a gyerekek teljesítménye szinte egészében a szervező tanár munkájától függ. Rá jobban hallgatnak a diákok, mint bárki másra. Ezek után nézzük, hogyan fest mindez a gyakorlatban. Szülőkkel, diákokkal, tanárokkal, felügyelőkkel, mezőgazdasági szakemberekkel beszélgettünk, s magunk is felkerestünk néhány munkahelyet. A munkaadók véleménye mindenütt egyöntetű: rendkívül nagy szükség van a diákok munkájára, s tanáraik felügyelete alatt általában jó minőségű munkát végeznek. E megállapítás után általában igen nagy, sokszámjegyű összegekről hallunk mindig, a fiatalok munkája nagy hasznot hajt nemcsak az egyes üzemeknek, hanem az egész népgazdaságnak is. A gyerekek meg elindulnak reggelenként szilvát, almát, gesztenyét, krumplit, kukoricát szedni, szüretelni. Arra a kérdésre, milyen a munka, még az egész nap krumplit szedő általános iskolások is azt felelték, hogy jó, hogy érdekes, és versenyeznek, hogy ki tud többet szedni. Hallottunk persze olyan munkaversenyekről is, melyen almahó- mozásban vetélkedtek a 7—8. osztályosok. Késsel a kezükben, valami huzatos gyü- mölcsosztályozóban, ahol jól jött volna egy csésze meleg tea. Ilyen körülmények között nem tudom, helyes-e versenyre buzdítani a lelkes kisdiákokat. Egy másik eset: nagy csapat általános iskolás tér meg a munkából. Az előbb említett krumpliszedők. Minden gyereknél egy-egy vödör. Hogy legyen mibe szedni a krumplit. Az egyik a felmosó-, a másik a szemetesvödröt hozta el otthonról, jó részük kezében azonban vadonatúj pléh- vagy műanyagvödör pompázik. A munkaeszközről tehát a család gondoskodott — igaz, a gyerekek szépen kerestek a krumpliszedéssel, volt brigád, melynek tagjai 96 forintot is hazavittek naponta, míg a tanárjuk 30-at kap az egésznapos lótás-futásért. A krumplit kiszántják, kifordítják a földből, a sárgarépát viszont nem. Márpedig azt is ki kell szedni minden ősszel. Tavaly általános iskolások takarították be egyhe- lyütt, s amikor megkérdezték, mivel szedjék ki a sárgarépát a földből, úgy szólt a válasz, hogy „a cipőddel, fiacskám” ... A munkaeszközt, a tisztességes szerszámot, a megfelelő munkakörülményeket a munkaadónak kell biztosítania. Az iskolának viszont feladata, hogy ezeket a körülményeket megteremtesse. „Évek óta először alakult úgy, hogy rendesen ellátnak bennünket zsákokkal, így még is emelkedett a gyerekek napi teljesítménye" — így az egyik iskola tanárai. „Sikerült elfogadható munkakörülményeket teremtenünk, igaz, hogy 10 éves, állandó harc árán” — mondta egy baranyai gimnázium igazgatóhelyettese. Az ő iskolája következetesen képviselte diákjai és a pedagógia érdekeit. Meg is lett az eredménye, nemcsak a pénzben lemérhető, hanem az erkölcsi, a pedagógiai haszna is. Tehát a munkaeszköz, hogy a szakszóval éljünk, a tárolókapacitás ... mert ugye hogyan is lehet leszedni több vagon gyümölcsöt, ha kevés a láda, vagy ha a ládák felének leszakad a feneke. Előállt olyan eset is, mesélte egy gimnazista, hogy úgy jártak a gyümölcsszedéssel, mint az egyszeri téesz: sajnos, bőséges volt a termés, így az egyik napon túlteljesítették az előírt normát. Másnapra tehát nem maradt elég láda, a gyümölcs ennélfogva ott rohadt, a diákokat pedig természetesen megbüntették, hiszen nem teljesítették a normát . .. A felsorolt esetek nem lég- bőlkapottak, itt esett meg valamennyi Baranyában. Természetesen Baranyában van a közös és az iskolai érdekeket egyaránt jól képviselő középiskola is. Meg baranyai az anya, aki a szerkesztőségbe írt levelében örömmel nyugtázta, hogy gimnazista lánya belekóstol kicsit a fizikai munkába, s megyénkbeli az a szülő is, aki a 10 kilós zsákok emelésétől félti középiskolás gyermekét. Hogy miért nem neveztük nevükön a felsorolt intézményeket és személyeket? Mert nem a kipel- lengérezés a célunk, hanem a figyelem felkeltése, és mivel a fenti esetek sajnos nemcsak az adott esetre jellemzőek, honem tipikusak. A nemtörődömség, hanyagság vagy éppen a túlbuzgóság tipikus esetei. A levét mindenesetre a gyerekek isszák meg, akiket nem a munkától, nem az erőfeszítéstől féltünk. Dolgozzanak a fiatolok, tanuljanak kitartást, kötelességtelje- sítést a fizikai munkában is. Érezzék, hogy nagyon nagy hasznot hajtanak a népgazdaságnak, hogy fáradozásuk beépül a nagy egészbe. De mindezt értelmes feltételek között, különben forintban ki nem fejezhető károkat idézünk elő. Gállos Orsolya
