Dunántúli Napló, 1978. október (35. évfolyam, 271-301. szám)
1978-10-29 / 299. szám
1978. OKTÓBER 29. ÉVFORDULÓ DN HÉTVÉGE 5. 60 ÉHES Raisza és még 38 millióan Az urengoji gáz meghódítására Szibériába érkező fiatalok egy 1918. október Raiszával Közép-Ázsia szívében, Tádzsikisztánban találkoztam. A világ egyik legnagyobb vízierőműjét, a befejezéséhez közeledő nureki vízilépcső építkezését látogattam meg. A tad- zsik Komszomol helyi vezetői kísértek az úton. Valamennyiü- ket illendően bemutatták, munkabeosztás és komszomol-funk- ció akkurátus felsorolásával. Egyedül Raisza bemutatása sikeredett kissé kurtára. Öróla csak annyit mondtak: Raisza Kim, 23 éves, komszomolista. A hosszúra nyúlt látogatáson sokat beszélgettem Raiszával. Megtudtam, hogy nagyszülei az 1905-ös orosz—japán háború során költöztek el Koreából, s a család azótc is Taskentben él. Raisza hátborzongató legendákat idézett fel a zord Vahs folyóról, hosszasan ecsetelte Nagy Sándor erre tévedt hadseregének legendás sorsát, s csak mellékesen említette meg, hogy élete nagy kalandjának tekinti jelenlegi munkáját. Foglalkozása technikus, egy építkezés egyik mellékrészlegének anyagfelelőse. Mi ebben a kaland? Én is ezt kérdeztem. Raisza nagyon lekapott a kérdés miatt. „Hát ez a sokféle ember, a világra szóló alkotás, a megállíthatatlan lendület ..." — és ömlött belőle a szó. A kistermetű lány páratlan hévvel beszélt anyagtervekről, óriásgépekről, teljesítésekről, Misáról, Ahmedról, Gricserék- ről — számomra lényegtelennek tűnő részletekről. Csak kis idő múltán jutottam el a gondolathoz, hogy ezek a „részletek" teszik ki Raisza életét, mint ahogy valamennyiünk élete a mindennapok jelentéktelennek tűnő apró mozzanataiból tevődik össze. S Raiszáéban - az ő szavait idézem — mindez, az idesereglett többtucatnyi nemzetiségű munkással azonos módon, a maradandó, a nagy alkotás, a hatalmas vízierőmű létrehozásának alárendelve. Raisza átforrósodott hangja, kipirult arca cseppnyi kétséget sem hagyott bennem, hogy szívéből beszél, nem „kincstári szöveget lök". Tiszteletet éreztem iránta, az ügyében mélyen hívő embert megillető tiszteletet. Egyetlen egyszer sem ejtett ki a száján nagy szavakat, olyat, mint az emberiség előrehaladása, a jövő építése stb., de nekem Raisza általában éppen akkor jut az eszembe, ha valaki erről a témáról beszél. S mindig így: Raisza a komszomolista. 1918. október 29-én a munkás- és parasztifjúság szövetségeinek első összoroszorszá- gi kongresszusán megalakították az Orosz Kommunista Ifjúsági Szövetséget. Csaknem hat évvel később a szövetség Vlagyimir lljics Lenin nevét vette fel. S hamarosan a Komszomol megkapta a legmagasabb kitüntetést, a Vörös Zászló Érdemrendet tagjainak helytállásáért a külföldi intervenciósok és a fehérgárdisták elleni küzdelemben. A Szovjetunió vezetői a polgárháborúban harcoló kétszázezer komszomolista hősiességét ismerték el a kollektív kitüntetéssel. A mai komszomo- listák erre a kitüntetésre a legbüszkébbek: a fiatal forradalom megvédői sorában elődeik a vérüket áldozták, s ez a maiakat is kötelezi. Ma csaknem 38 milliŐ tagot számlál a lenini Komszomol, tizennégy és huszonnyolc év a Komszomol-tagság alsó és felső határa. A mai 38 millió nagyszerű hagyományokra tekint vissza. A komszomolisták élenjáró szerepet vállaltak az iparosításban, a mezőgazdaság szocialista átszervezésében és az első ötéves terv teljesítésében. A Komszomol megbízottjai részt vettek a hőskorszak nagy építkezésein, a dnyeperi vízierőmű, a magnyitogorszki kohómű, a harkovi és sztálingrádi traktorgyár felépítésén, ott voltak az Amur partján, amikor szinte a semmiből felépítették Komszomolszk városát, ásták a földet Moszkvában az első metró-építkezésen. Háromszázötvenezer komszomolista ment egy emberként vidékre az első hívásra, hogy részt"vegyen az analfabetizmus elleni küzdelemben, véghezvigye a kulturális forradalmat A második világháborúban 11 millió olyan katona harcolt a fronton, vagy partizánként a hátországban, aki a zsebében hordta féltett kincsét, a Kom- szomol-tagsági igazolványt. Az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején terjedt el a védnökségi mozgalom: az ifjúsági szervezet védnökséget vállalt a Szovjetunió szinte valamennyi nagyberuházása, kiemelt építkezése felett. Félmillió, a szervezethez tartozó ifjú indult el teljesen szabad akaratából, a Komszomol megbízó levelével a zsebébfen Kazahsztán, Szibéria, az Urál és a Volga-vidék szűzföldeire, hogy termőre fordítsa a parlagon heverő területet. Az első önkéntesek egyenesen a Komszomol XVII. kongresszusáról, a gyűlésteremből indultak el a távoli tajgába, szinte néhány órával azután, hogy L. I. Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkára, a szovjet ifjúság támogatását kérte korunk egyik legnagyobb vállalkozásának sikerre viteléhez, a Bajkál—Amur vasúti fővonal felépítéséhez. Elindulásukat követően, napok alatt újabb százötvenezren kérték a Komszomol megbízó- levelét, fiúk, lányok egyaránt, ötödrészben teljes családostul. Az idén, a szervezet XVIII. kongresszusán háromszázan ismét bőröndökkel érkeztek az ülésterembe, hogy kongresszusi küldötti megbízatásuk teljesítése után nyomban indulhassanak a BAM építkezésére. A kongresszuson egyébként felmérhették az eddig megtett utat: a tervezett vasút egyhar- mada, 1100 kilométer hosszú szakasz elkészült a hozzátartozó hidakkal, alagutakkal egyetemben. Csaknem félszáz település jött létre az addig teljesen lakatlan tajgóban. S bár télen mínusz ötven fok alá, nyáron pedig gyakran plusz negyven fok fölé száll a hőmérő higanyszála, a fiatalok tudcsoportja ják, hogy egyedülálló vállalkozás részesei, a világon ilyen hosszú vasútvonalat nem építettek az örök fagy világában, s bár az építők átlagéletkora 23 év, helytállásuk a felnőttet is bámulatra készteti. A hatvanéves Komszomolról elmondható — bár tagjai ilyennel kérkedni nem szoktak —, hogy a világ egyik legrégibb ifjúsági szervezete, de mindenesetre a legnagyobb tagságot számláló stb. Hanem ami ennél talán fontosabb: a nemzetközi ifjúsági mozgalomban a legaktívabbak közé tartozik. Mindent megtesz annak érdekében, hogy a Szovjetunió pártjának lenini békepolitikája a világ haladó, demokratikus fiataljainak körében mind nagyobb visszhangra találjon. A Komszomol 130 ország 1350 nemzeti, illetve nemzetközi, regionális ifjúsági szervezetével tart fenn kapcsolatot. Aktívan részt vesz minden olyan politikai rendezvény, találkozó, akció előkészítésében, amely a fiatalok békevágyának, a haladó demokratikus erők együttműködési készségének, a haladás iránti elkötelezettségnek ad hangot, illetve amely kifejezi az ifjúság szolidaritását a társadalmi felszabadulásukért, nemzeti függetlenségükért harcoló népekkel. A Komszomol aktívan részt vett az idei, havannai Világifjúsági és Diáktalálkozón, a lányok világtalálkozóján, a „Süssön mindig a nap!" elnevezésű gyermekfesztiválon, korábban a budapesti európai ifjúsági leszerelési konferencián, az európai fiatalok varsói találkozóján, a leningrádi „Október és az ifjúság” nemzetközi találkozón. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség és a lenini Komszomol közötti gyümölcsöző, testvéri kapcsolatok fejlődnek. Ennek talán leglátványosabb megnyilvánulása, az 1975- ös magyarországi Magyar- Szovjet Ifjúsági Barátságfesztivál és a leningrádi Szovjet- Magyar Ifjúsági Barátságfesztivál híven reprezentálta a két nép, illetve a két ország fiataljai között fennálló barátságot. Hazánk sorsának alakulásában 1918 második felében három esemény játszott döntő szerepet. Az első világháború lezárása, a központi hatalmak veresége egyértelműen hozzájárult az Osztrák-Magyar Monarchia részeire való szakadásához. Az őszirózsás forradalom győzelme, a köztársaság kikiáltása, Károlyi Mihály kormány- alakítása a baloldali mozgalmak előtérbe kerülését jelentette. Vizsgáljuk meg ezeket az oly jelentős eseményeket részletesebben is. Már 1918 nyarán erősödtek a Monarchia egyes tagállamainak elszakadási törekvései. Július 13-án megalakult a Cseh Nemzeti Bizottság, augusztus 16- án létrehozták a Jugoszláv Nemzeti Tanácsot, sőt egyre aktívabbá vált a cseh, a szlovák és a román emigráció tevékenysége is. Bár az október 16-i királyi manifesztum Ausztriát szövetséges állammá nyilvánította, de ez nem érintette a magyar korona országainak „integritását". Október 18-án, a csehek ideiglenes kormányt alakítottak és kibocsájtották a Csehszlovák Függetlenségi Nyilatkozatot. Október 27-én, a Román Nemzeti Tanács, 28-án a Cseh Nemzeti Tanács jelentette be elszakadását. Október 29-én a szerbek, horvátok és szlovénok a horvát tartománygyűlés határozata értel-l mében a maguk útjára léptek, 30-án elfogadták az új osztrák állam ideiglenes alkotmányát, valamint a Szlovák Nemzeti Tanács dekralálta a csehekkel való egyesülését, sőt másnap a galíciai ukránok is bejelentették elszakadásukat A Monarchia ezzel megszűnt létezni. Magyarországon nem akarták észrevenni az eseményeket, még mindig nagy „pártja" volt a Monarchia restaurálásának. Erről tárgyalt az október 16-ra összehívott országgyűlés is, egyedül Károlyi merte felhívni a figyelmet a helyzet tarthatatlanságára. Bár a felszólalásának eredménye a lehurrogás volt, másnap Tisza István is bevallotta : „a háborút elvesztettük!" A tömeg ekkor Károlyi felé fordult, megnőtt a demokrácia híveinek tábora. Október 13-ón az SZDP kongresz- szusán Kunfi minimális és maximális programot adott. Távoli célként a szocializmust, aktuális feladatként az ország demokratizálását jelölte meg. Október 25-én megalakult a Magyar Nemzeti Tanács, amelybe Károlyi hívei, a radikálisok és a szociáldemokraták kerültek be. A Nemzeti Tanács programját Jászi Oszkár fogalmazta meg a 48-as példára, 12 pontban. Az irányelvek közül ki kell emelnünk a földreform követelését és a magyarországi nemzetiségek önrendelkezési jogának biztosítósát. Az ország vezetésében a kormányválságot Weker- !e lemondása mélyítette el, IV. Károly viszont nem Károlyi Mihály miniszterelnökké való kinevezésében látta a probléma megoldásának kulcsát, hanem a Monarchia restaurálásán munkálkodók akaratának engedve, jobboldali kormány létrehozására adta ki utasítását. A budapesti nép azonban másképp döntött. A fővárosban tartózkodó József főhercegtől a Károlyikormány kinevezését követelték. A „lánchídi csata” hatására munkástanácsok alakultak, csatlakoztak a Nemzeti Tanácshoz a katonák, az iparosok, a kereskedők, a postások, a tisztviselők és a vasútasok. Munkásgyűléseket tartottak, az egyik tüntetés követte a másikat. A Katona Tanács vezetésével elfoglalták a pályaudvarokat, a városparancsnokságot, a főkapitányságot, a főpostát és a józsefvárosi telefonközpontot Másnap, október 31-én Károlyi megalakíthatta kormányát amely 1919. január 8-ig működött. A kabinetben a Függetlenségi és 48-as Pártot Károlyin kívül Batthyány Tivadar, Lo- vászy Márton és Búza Barna, a szociáldemokratákat Garami Ernő és Kunfi Zsigmond, a polgári radikálisokat Jászi Oszkár és Szende Pál, a pártonkívü- lieket Berinkey Dénes, Nagy Ferenc és Linder Béla képviselte. A kormány másnap kiadott programja tartalmazta a Függetlenségi törvények megalkotását, a választójogot, a polgá. ri és katonai amnesztiát, az internáltak elbocsátását, a sajtószabadságot, a gyülekezési és egyesületi jogot, a munkaügyi és népjóléti minisztérium felállítását és a radikális birtokpolitikát. November 1-én hatalmas tüntetés zajlott le a Népszava szerkesztősége előtt a köztársaság kikiáltásáért, ennek érdekében vidékről is táviratok százai érkeztek. A nép nyomására november 16-án proklamálták a köztársaságot. 1918 őszi eseményei Pécsett is hatottak. Megyénkben is megalakult a Nemzeti Tanács, Dr. Doktor Sándor vezetésével, azonban az országos tendenciák Baranya útját máshogy határozták meg. A belgrádi fegyverszüneti egyezmény november 13-án a megye megszállását határozta el, így másnap Pécsre is bevonultak az antant- szerb csapatok. A megszállás majdnem három évre meghatározta a megye életét. Az őszirózsás forradalom polgári demokratikus forradalom volt, hiszen olyan terveket valósított meg, amelyeket 1848 nem tudott megoldani, de más országok már túl voltak ezen a ponton. A hajtóerőt nem a burzsoázia, hanem a munkás- osztály és más társadalmi rétegek képviselték. Munkástanácsok, katonatanácsok, különböző népi szervek munkája jelezte ezt a tényt Így azonban feloldhatatlan ellentét jött létre a kormány és a tömegek között ugyanis a nép követelései nemhogy nem egyeztek a kormány elképzeléseivel, hanem jóval túlnőttek azokon. A népi szervek visszaszorítása mellett döntő kérdés volt, hogy Károlyi kormánya talpon tud-e maradni, hiszen olyan kérdéseket kellett megoldania, mint a nemzetiségek önrendelkezési joga, a hadsereg leszerelése és újjászervezése, a gazdasági nehézségek, a földkérdés. November 24-én létrejött az a párt, amely tovább tudta vinni az események lendületét, ez pedig a KMP volt A központi vezetőség tagja lett Jancsik Ferenc, Kun Béla, Pór Ernő, Rabinovits József, Seidler Ernő, Vántus Károly és a később hazaérkező Szamuely Tibor. A szociáldemokrata baloldalt képviselte Chlepkó Ede, Fiedler Rezső, Hirossik János, László Jenő, Rudas László, Szántó Béla és Vágó Béla, valamint a forradalmi szocialisták közül Korvin Ottó és Mikulik József. Siklós Andrgs történész, így értékelte a történteket: „A központi kormány, a polgári hatalom helyzete ilyen körülmények között távolról sem volt szilárd. A hatalmi viszonyok országosan a polgári és népi forradalmi erők közötti eldöntetlen harc képét mutatták. A burzsoázia hatalmon volt, de távolról sem tehette azt, amit szeretett volna, a munkásosztály nem volt hatalmon, de követeléseit a kezében levő fegyver, a különböző népi szervek és a kormányra gyakorolt tömegnyomás segítségével messzemenően érvényesíteni tudta.” Erdődi Gyula Hahn Péter A középiskolás Jurij Szoljonok, a novopolocki amatőr csillagászklub tagja már felfedezésekkel is dicsekedhet— új csillagot talált a Hattyú csillagképben. Több ezer fiatal kapott meghívást, hogy vegyen részt a Komszo- mol-védnökséggel épülő kalinyini atomerőmű építésében.
