Dunántúli Napló, 1978. október (35. évfolyam, 271-301. szám)

1978-10-27 / 297. szám

1978. október 27., péntek DimQntuli napló 3 Megkezdődön az ország­gyűlés őszi ülésszaka Győri Imre felszólalása (Folytatás a 2. oldalról.) A tankötelezettség teljesíté­sére, az eredményesség javítá­sára a továbbiakban is nagy figyelmet kell fordítani, Ebben mindenkinek van teendője. Az iskoláknak az alapvető isme­retekre jobb módszerekkel meg kell tanítaniuk a gyen­gébben induló, hátrányos hely­zetű tanulókat is, biztosítva azt, hogy sikeresen végezhessék el a tanulmányaikat. A tanácsok, a társadalmi szervek, a mun­kahelyi kollektívák ösztönöz­zék és segítsék az érintett csa­ládokat, hogy törődjenek job­ban gyermekeik tanulásával, jövőjével. Az oktató és nevelő munka minőségi fejlesztése mellett a következő években — ahogyan arról a miniszteri expozé szólt — örvendetesen növekvő meny- nyiségi igényeket kell kielégí­tenünk. Politikai felelőssé­günk, hogy megfelelően gon­doskodjunk a megnövekedett korosztályok képzéséről. Központi Bizottságunk leg­utóbbi ülésén, amikor az építő­ipar helyzetével, valamint a la­kásépítés és -gazdálkodás 1990-ig szóló tervével foglalko­zott, állást foglalt abban is, hogy a kapcsolódó létesítmé­nyek, közöttük az iskolák, a la­kásokkal egyidőben épüljenek fel. Az új otthon örömével rendszerint együttjáró óvodai, iskolai gondok megoldását ez­zel jelentősen segíthetjük. A szocialista iskola: nevelő iskola Az új nemzedék nevelése, felkészítése az egész társada­lom ügye. Ebből a fontos mun­kából a társadalom minden tagjának, minden intézményé­nek, az iskolának, a családnak ki kell vennie a részét, el kell látnia a feladatát. A szocialista iskola: nevelő iskola. Nevelési céljaink társa­dalmi eszményeinkben gyöke­reznek. Az iskola munkájának középpontjában a személyiség formálása, a szocialista ember nevelése áll. Szerepét akkor tölti be, ha az általa nevelt személyiségek gazdagok, színe­sek, kiteljesült emberi életre képesek. Az oktató-, nevelő­munka akkor eredményes, ha önnevelésre, sokoldalú közmű­velődésre készít fel. Helytelen az olyan fel­fogás, amely elválasztja az ok­tatást és a nevelést, mintegy azt sugallva, hogy van külön oktató- és külön nevelőmunka, vannak „oktató tantárgyak” és vannak „nevelő tantárgyak”. A nevelésben minden tantárgy­nak, minden pedagógusnak megvan a maga nélkülözhetet­len szerepe. A nevelés ugyanak­kor személyes feladat is, amely­nek megvalósításában tág tere és nagy lehetősége van a peda­gógus személyiségének. A jó pedagógus nemcsak jó oktató, hanem mint nevelő, mint em­ber egész életre szóló példa­kép. Valljuk, hogy a család fele­lőssége a gyermeknevelésben nem változik. A család jelenti a legközvetlenebb gondoskodást, a biztonságérzetet, a védelmet, azt a meghitt közösséget, amelynek nevelőhatását nem nélkülözheti a gyermek, s amely nélkül az iskola sem oldhatja meq eredményesen a feladatait. Társadalmunk sokat vállal a gyermeknevelés gond­jaiból, de a sokrétű gondosko­dás sem helyettesítheti a szülői házat. Megértjük, hogy a szü­lők rendszerint elfoglaltak, a családi együttlét ideje szűkre szabott. Nem értünk egyet azonban az olyan szülői törek­véssel, amely erre hivatkozva a család felelősségét megpróbál­ja áthárítani az iskolára, a tár­sadalomra. Ezt senki sem ve­heti át. Az új nemzedék nevelésében nélkülözhetetlen az ifjúsági és gyermekszervezetek szerepe. A gyermekek, a fiatalok itt kezdik megtanulni a közösségért vég­zett munkát, a felelősséget tár­saikért, saját tetteikért. Eredményes nevelőmunka csak olyan iskolai közösség­ben folyhat, amelyben a pe­dagógusok és a gyerekek egy­aránt jól érzik magukat. Az is­kolai demokrácia fejlődésével nem vagyunk elégedettek. A demokráciáról csak az a peda­gógus tud hittel és hitelesen szólni diákjainak, aki maga is részese a demokratikus élmé­nyeknek, aki olyan közösség­ben él és dolgozik, ahol véle­ményére számítanak, szavára adnak. Az iskolai élet demokra­tikus vonásainak a továbbfej­lesztése azért is szükséges, mert nem lehet szocialista de­mokráciára nevelni olyan he­lyen, olyan iskolában, ahol pusztán hatalmi tekintélyen, utasítgatáson, parancsolgatá­son alapul a vezetés. A szocialista demokrácia fej­lődése csakis a jogok és a kö­telezettségek egységén alapul­hat. A diákok már serdülőko­rukban ismerjék meg jogaikat és kötelességeiket társadal­munkban. Ezért átgondoltabb, az életkori sajátosságokat job­ban figyelembe vevő állampol­gári oktatás és nevelés szük­séges. Az iskolai demokrácia fejlődésével nem vagyunk elégedettek A diákok munkája, alapvető kötelezettsége a tanulás. Az iskolában kell megtaní­tanunk dolgozni a leendő felnőtteket, mert akit az iskola nem nevel munkára, nem tanít meg becsülettel, ereje megfe­szítésével napról napra tanul­ni, dolgozni, az felnőtt korában önmagával is, a társadalommal is ellentétbe kerülhet. Az iskola ma már nem önma­gába zárkózó közösség. Az ok­tatás, a nevelés átfogó és min­dennapi kérdései a társadalmi érdeklődés előterében állnak. Ez az érdeklődés egybeesik az iskola érdekével. A mind igé­nyesebb, kritikusabb közvéle­mény pedig jogot formál az is­kolai munkába való betekintés­re, a véleménynyilvánításra. Az iskolát meg kell védeni a felelőtlen bírálgatástól, a körül­mények pontos ismeretét nél­külöző, az egyedi esetekből ál­talánosító felszínes beleszólás­tól. Ez zavarja, nehezíti az is­kola munkáját. Az iskola dol­gaihoz felelősséggel, csak se­gítő szándékkal szabad hozzá­szólni. Azt is tudomásul kell venni, hogy az iskolai munká­nak vannak olyan területei — például a tananyag kiválasztá­sa —, ahol a döntés és a vele­járó felelősség is a pedagógu­sok, valamint a reális társadal­mi igényeket ismerő tudósok, mérnökök, közgazdászod és más szakemberek dolga. Nem kell félni az oktatásügyi kérdések nyílt vitáitól. A tartal­mas munkán alapuló tekintélyt nem kezdheti ki a meg nem ér­tés, s ehhez a tekintélyhez hoz­zátartozik az alkotó vitakészség, a javaslatok, bírálatok komoly megfontolása és figyelembe vé­tele is. A viták alapjában job­bító szándékúak, hasznosak, előre visznek, részei a demok­rácia kiszélesedésének egy nagy horderejű, mindannyiunkat érin­tő kérdésben. A kötelességüket átlagosnál jobban teljesítő, az új, összetett feladatokra felkészülő, önmagu­kat művelő és fejlesztő nevelő­ket jobban meg kell becsül­nünk. Külön is elismerés illeti azokat, akik nehezebb felté­telek között is tudásuk, képes­ségük legjavát adják. Mi, kommunisták külön felelős­séget érzünk azért is, hogy a kötelességét teljesítő pedagó­gus minden esetleges zaklatás­sal, helyi kiskirálykodással szemben védve legyen. Ennek biztosításában, s az iskolai tan­testületek jó szellemének, alko­tó légkörének kialakításában nagy felelőssége, szerepe van az igazgatónak, a tanácsoknak, a munkáltató szerveknek is. A pedagógusoknak is tudniok kell azonban, hogy éppen mun­kájuk fontosságát tartja szem előtt a társadalom, amikor az eddiginél is eredményesebb munkát vár tőlük. Egyetlen te­rületen sem viselhetjük el az elszürkülést, nem tűrhetjük meg az idegenkedést az újtól. Az ok­tató-nevelőmunkára különösen érvényes ez. A pedagógus csak akkor teljesítheti hivatását, ha napról napra önmagát is meg­újítva küzd meg a sikerekért, az eredményekért. A pedagógusok munkájának lételeme az új ismeretek, érté­kek befogadása és alkotó to­vábbadása. Enélkül nem őrizhet­nék meg hatásuk frisseségét. Mindez önművelést, szervezett továbbképzést igényel. Helyes, hogy az Oktatási Minisztérium ehhez a pedagógus-továbbkép­zés fejlesztésével a jelenleginél jobb feltételeket kíván teremte­ni. Ez azonban összetett fel­adat, amelyet egyedül nem tud megoldani. Segítséget kell hogy kapjon a tudományos intézetek­től, a felsőoktatási és pártokta­tási intézményektől, a rádiótól, a televíziótól. Tisztelt Országgyűlés! Az oktatási miniszter jelenté­sében felvázolt csaknem másfél évtizedes fejlődés megerősít bennünket abban, hogy az út, amelyen járunk, jó. Erőinket — mind az anyagiakat, mind a szellemieket - még jobban ösz- szehangolva, ezen az úton kell a jövőben is haladnunk. A fel­növekvő nemzedék nevelése kö­zös ügyünk. Felelős szolgálatá­val jövőnket, gyermekeink szo­cialista szellemű nevelését biz­tosítjuk, és azt, hogy a munka, amelyet most mi végzünk - a fejlett szocialista társadalom építése —, méltó örökösökre ta­láljon. Amikor a parlament fórumán állást foglalunk közoktatásunk időszerű kérdéseiben, tudnunk kell: döntésünkkel társadalmunk holnapját alakítjuk. Az oktatási miniszter beszá­molóját a Magyar Szocialista Munkáspárt nevében elfoga­dom és elfogadásra ajánlom. * A vitában az első napon 16 képviselő szólalt fel. * Az országgyűlés őszi ülés­szakának első napján az el­nöki tisztet felváltva töltötte be Apró Antal, Péter János és Raffai Sarolta. A képviselők pénteken —• napirend szerint — a közoktatás helyzetéről szóló beszámoló vitájával foly­tatják munkájukat. Ülés! tartott az Elnöki Tanács A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa csütörtökön ülést tartott. Az Elnöki Tanács — az 1970. évi IV. sz. törvény- erejű rendeletet hatályon kí­vül helyezve — törvényerejű rendeletet fogadott el a ma­gyar állampolgárok külföldre utazásáról és az útlevelekről. A törvényerejű rendelet 1979. január 1-én lép hatályba, vég­rehajtásáról a Minisztertanács gondoskodik. Az államigazgatási terület- szervezési határozatokkal össz­hangban az Elnöki Tanács az igazságszolgáltatás szervezetét érintő határozatokat hozott:el­rendelte egyes bíróságok és járási ügyészségek megszünte­tését, illetve átszervezését. Az igazságszolgáltatási szervezeti intézkedések 1978. december 31-ig lépnek hatályba, végre­hajtásukról az igazságügymi­niszter és a legfőbb ügyész gondoskodik. Az Elnöki Tanács határoza­tot hozott a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 61. év­fordulója alkalmából adomá­nyozandó kitüntetésekről, bírá­kat választott meg és mentett fel, végül egyéb folyamatban levő ügyekben döntött. fl schwerini pártmunkások csütörtöki programja A Siklósi járási Pártbizottsá­gon kezdődött csütörtökön test­vérmegyénk, az NDK-beli Schwerin pártmunkás-küldöttsé­gének programja. A Bruno Lin­demann másodtitkár vezette delegációt csütörtökön Bocz József, a megyei párt-vb tag­ja, a Baranya megyei Pártbi­zottság titkára kísérte. A ven­dégek Siklóson tájékoztatást hallgattak meg a járási párt­bizottság munkájáról. Délelőtt megtekintették a harkányi für­dőt és a Bolgár Múzeumot. A nagyharsányi szoborpark után útjuk a bólyi német nemzeti­ségi kollégiumba vezetett. A délután java részét a Bólyi Mezőgazdasági Kombinátban töltötte a küldöttség, ahol a kombinát vezérigazgatója és pártbizottságának titkára adott tájékoztatót. Agócs Attila Október elejétől vájármester Hathetes vájármester szak­munkásképző tanfolyamot szer­vezett most első alkalommal a Nehézipari Minisztérium to­vábbképző központja szeptem­ber elejétől a Mecseki Szén­bányáknál. Október közepén 25 vájár vette át a sikeres mester- vizsga után az oklevelet, köztük ■ Agócs Attila, Zobók-bánya Jó­zsef Attila nevét viselő szocia­lista brigádjának a vezetője. * Az Orosházán felnőtt fiú nem sokat gondolkodott, mikor megjelentek a bányásztoborzók. Édesanyja aggódása ellenére az elsők között jelentkezett.- Nem volt elképzelésem a bányáról, de azt tudtam, hogy saját lábamon kell megállnom, mert szüleim nem tudnak el­tartani. Meg aztán mostoha­apámmal sem jöttem jól ki. Mikor vájártanuló koromban először lekerültem a bányába, furcsa érzés fogott el, nem fél­tem, de a szívem összeszorult. Az iskola elvégzése után Kö­vestetőn dolgozott mint segéd­vájár, majd 1959 őszén ment Béta-aknára. — Tulajdonképpen akkor kezdtem igazán érezni a bat nyát, mikor Wéner János front- fejtési brigádjába kerültem. Ez már akkor is egy összeforrott, jó kollektíva volt. Egy évre rá itt szakvezető vájár lettem, majd brigádvezető helyettes. A brigád befogadott, persze én is igyekeztem alkalmazkodni a már kialakult szokásokhoz. A legcsodálatosabb az ebben a közösségben, hogy a munka­társi kapcsolatokon túl, szinte mindenki baráti viszonyban van egymással. Az igazság az, hogy itt lettem bányász, ebben a brigádban. A bányamunkát magamévá tettem, mert innen nem akartam elszakadni. Meg­szerettem, most pedig már törzsbányásznak érzem magam. — Mit lehet szeretni a bá­nyában? — Minden nap új feladatokat hoz, amikkel megbirkózni nem könnyű, de mégis meg kell ol­dani, s talán az a legcsodála­tosabb, hogy egyedül az ember nem boldogul, csak közösen. A mi brigádunkban pedig senki­nek nem kell könyörögni, hogy ezt vagy azt a munkát csináljuk már meg. Mindenki tudja mi a dolga, 1971-ben Zobák-bányára ke­rültek. Agócs Attila 1975-ben átvette a brigád vezetését Wé­ner Jánostól, és abban az év­iién elnyerték a Magyar Nép- köztársaság Kiváló Brigádja cí­met. — Munkámmal azt szeretném folytatni, ahol a Wéner Jancsi abbahagyta. Idén megpályáz­zuk a Vállalat Kiváló Brigád­ja címet Tervünkben 140 000 tonna szén kitermelése szere­pel, de ezt túlteljesítjük. A vá- jármesterképző tanfolyamra is azért jelentkeztem, hogy lépést tarthassak az új eljárásokkal, hogy tisztán lássak. Ezen az is­kolán alapos ismereteket sze­reztem a bányaművelés legbo­nyolultabb kérdéseiből, geoló­giából, a gépi berendezések működéséről, matematikából, bányamérésről. Roszprim Nándor Ülést tartott az SZMT és a megyei tanács párt- bizottsága A Szakszervezetek Baranya megyei Tanácsa tegnap Pé­csett, az SZMT székházában Szokola Ferencnek, az SZMT elnöke elnökletével ülést tar­tott. A tanácsülésen Rameisl Ferencné, az SZMT titkára mondott szóbeli kiegészítést Az értelmiség körében végzett szakszervezeti munka tapasz­talatai és továbbfejlesztésének feladatai Baranya megyében cimű írásos előterjesztéshez. A vitában elhangzott felszólalá­sok után a tanácsülés jóvá­hagyta az előterjesztést, a szó­beli kiegészítést és a megha­tározott feladatokat, majd sze­mélyi ügyekben döntött. Az SZMT elnöksége írásos javas­latához Neubauer József, az SZMT vezető titkára fűzött szóbeli kiegészítést, majd a tanács — a javaslat alapján — Rameisl Ferencnét, az SZMT titkárát nyugdíjba vonulása al­kalmából az SZMT tagsága és az SZMT elnökségi tagsága meghagyásával — érdemei el­ismerése mellett — felmentette titkári fiínkciójából és Koás Lászlónét —, aki eddig a Ba­ranya megyei Tanács appará­tusa pátbizottsága titkári funk­cióját töltötte be — megvá­lasztotta az SZMT ^titkárának. A tanácsülésen részt vettek többek között dr. Jerszi István, a Baranya megyei Pártbizott­ság titkára, Dérfalvi István, az MSZMP KB munkatársa, Égető Imre, a SZOT szervezési éská-> derosztályának vezetőhelyette­se, Bárdos Endre, a SZOT munkatársa. A Baranya megyei Tanács apparátusa pártbizottsága teg­nap Pécsett a megyei tanács vb-termében dr. Farkas Károly elnökletével ülést tartott. A pártbizottság ülésén dr. Nagy József, az MSZMP KB tagja, a Baranya megyei Pártbizott­ság első titkára a megyei párt- bizottság nevében javasolta, hogy Koás Lászlónét, a me­gyei tanács apparátusa párt- bizottsága titkárát — mivel az SZMT titkárává választották—, érdemei elismerése mellett mentsék fel itt viselt párttiszt­ségei alól. A pártbizottság a javaslatot elfogadta. Ezt köve­tően dr. Nagy József elvtárs a megyei pártbizottság nevé­ben javasolta dr. Sasvári László elvtársat a megyei ta­nács pártbizottsági titkára tisztségébe. A pártbizottság dr. Sasvári Lászlót —, aki koráb­ban már dolgozott a megyei tanács apparátusában és eb­ben az évben fejezte be ta­nulmányait Moszkvában az SZKP főiskoláján — a pártbi­zottság titkárának megválasz­totta. A pártbizottság új titká­ra köszönetét mondott megvá­lasztásáért. Az ülésen részt vett többek között Rózsahegyi István, a megyei pártbizottság osztályvezetője, Dérfalvi Ist­ván, az MSZMP KB munka­társa. Baranyai képviselőkkel az országgyűlésen (Munkatársunk telefonjelentése) Megújuló oktatási rendsze­rünk egyik sokszor hallott felis­merése, hogy az oktatás, a ne­velés nemcsak az iskola, hanem az egész társadalom ügye. Fia­taljainkra nemcsak a tanár, a szülő hat, de az utcai járókelő­től az autóbuszvezetőig min­denki. Mindannyian felelősek vagyunk azért, hogy milyenné növekszik fel a mindenkori fia­tal nemzedék. Vissza-visszatérő gondolatso­ra volt ez a felismerés az or­szággyűlés tegnapi ülésének is. Megfogalmazta expozéjában dr. Polinszky Károly oktatásügyi miniszter, és felmerült ez a gon­dolat a miniszteri beszámolót követő hozzászólásokban is, az­tán az országgyűlés szünetében a folyosói beszélgetéseken. Szalai Olga, a lippói Béke Őre Tsz üzemgazdásza meghívott­ként vett részt a tegnapi ülés­szakon, hogy megyei tanácstag­ként betekintést nyerjen ma­gasszintű tanácskozások rend­szerébe. — Noha a pedagógiától tó- voleső területen dolgozom, igen tanulságos volt végighallgatni az oktatásügy helyzetéről szóló beszámolót és vitát. Ügy érzem, rendkívül időszerű és mindenki számára érdekes, fontos dol­gokról esett szó. Gázsity Milutinné tanár, Ba­ranya megyei országgyűlési képviselő elsősorban a körzete­sítés, az iskolahálózat korsze­rűsítésének kérdéseit érezte ak­tuálisnak. — 59 község tartozik hozzám a siklósi járás nyugati részén. Az Ormánságra jellemzően sok az apró falu errefelé. Az ilyen területen elég mostohák a tár­gyi feltételek és nagyon meg­nehezítik az egyik leglényege­sebb feladatot, a közoktatás színvonalának emelését. E kis­iskolák lassan megszűnnek, il­letve összeolvadnak a körzete­sítések folytán — ennélfogva számomra éppen ez a problé­makör érdekes, mind a minisz­ter elvtárs beszámolója, mind a hozzászólások anyagából. Németh István, a bicsérdi ál­talános iskola igazgatója első­sorban az életközelséget emel­te ki az oktatási miniszter be­számolójából. — Az expozé igen tárgyilago­san, az elmélet és a gyakorlat egységében tárja az ország- gyűlés elé az elmúlt másfél év­tized változásait a közoktatás jelenlegi helyzetét. A párthatá­rozat szellemében mutatja be a tennivalókat és azok megva­lósulását, a szocialista munka­iskola kialakítását, a tankötele­zettséget illetőleg. A legfonto­sabb cél, hogy minden tanuló elvégezze az általános iskolát. Ezt szolgálja az óvodai neve­lés, az iskolaelőkészítés, az első és a második osztály egy­ségként való kezelése, a gyen­ge tanulók támogatása, a maximalizmus megszüntetése. Ezen intézkedések nyomán az általános iskola területén már­is tapasztalhatunk biztató ered­ményeket. A kitűzött feladatok megvalósításához nagy segítsé­get nyújt az 1978/79. tanévben bevezetett új tanterv is. Mind­ezek mellett az oktatásügy szinte minden lényeges problé­mája felszínre került a mai or­szággyűlésen és úgy érzem, az Oktatási Minisztérium jól prog­ramozza a feladatokat. Az eredményes munkának azonban feltétele, hogy az oktatás a ne­velés össztársadalmi üggyé vál­jék. Gállos Orsolya

Next

/
Thumbnails
Contents