Dunántúli Napló, 1978. október (35. évfolyam, 271-301. szám)

1978-10-22 / 292. szám

1978. OKTÓBER 22. TÁRSADALOMPOLITIKA DN HÉTVÉGE 5. Életmódunk fordulása egy hatósági aktus nyomán... Kisajátítások után a szanálás következik. (Képünk az Alsóbalokány utcában készült.) — Szokolai felv. — II kisajátítások A magántulajdont ma is tiszteletben tartjuk. S bár a tulajdonszerzés elé tör­vényeink korlátokat emel­tek, a visszaélés lehetősé­geit csökkentve; a tulaj­donost senki sem háborít­hatja. A kisajátítás intézménye azonban él. Ugyanis, a tulajdonos jogának éssze­rűtlen tiszteletben tartása sokszor igen fontos közér­deket sértene. Rágondol­ni is rossz, mi lenne akkor, ha közös elhatározások egy makacs telektulajdo­nos hangulatától függné­nek. Pécsett alig egy év alatt — 1977. június 1-től 1978. július 31-ig — 1377 em­ber kapta kézhez a kisajá­títási végzést... O Czöndör Jánossal, a Sza­badság út sarkán lévő új Ja- kásában beszélgetek. Tavaly november 15-én költözött be a lányával ide, a magasföldszin­ti két és fél szobásba. Ezt meg­előzően vagy harminc eszten­deig Gyárvároson, az Eper u. 1-ben, saját házban laktak. Czöndör János nyugdíjas. — Asztalos a szakmám — mondja — így hát szinte ter­mészetes, hogy magam csinál­tam ott minden ácsmunkát. Szép ház volt, kétszintes... lugassal, kerttel, gyümölcsfák­kal. — Mikor értesítették, hogy ki fogják sajátítani? — Ügy másfél éve. De már előtte is szó volt róla, hogy a házam helyére bérházat épí­tenek. Harminc lakással. Meg­értettem, nem is szóltam elle­ne. A kutyát, Rolfot kivittük a nászomhoz Szabolcsra, a búto­rokat felpakoltuk az autóra — utoljára a zongorát —, bezár­tam magam mögött az ajtót és vége... A múltról kezdünk beszélni. A mozgalmi időkről — Czöndör János egyike volt az ötvenes évek munkósigazgatóinak. Mu­tat egy kiadványt: a gyár jubi­leumát tartja éppen, s róla is megemlékeztek. — Tudja, ha az ember csinál valamit, annak egy életre kell szólnia — mondja, visszaka­nyarodva az Eper utcai házhoz. — így éreztem mindig. Tavasz- szal csak-csak kivitt valami Gyárvárosba, hogy körülnéz«^» zek, hót éppen akkor vágták ki a diófámat. Jó harminc éve ül­tettem ... e A kisajátítás két kulcsfogal­ma: csak az állam javára és csak a közérdekből. Az már szinte természetes — dr. Ásvány Lajos, Pécs város Tanács igaz­gatási osztályának vezetője tá­jékoztatott -, hogy az állam­polgárt, a tulajdonost megfe­lelő módon kártalanítani kell. Vagy pénzben, vagy csereingat­lannal, cserelakással. Ki mit kér. — De egy megszorítást te­gyünk hozzá — mondja dr. Ás­vány Lajos —, kártalanítani a megfelelő mértékben. Senki sem gazdagodhat meg ezen az aktuson, senki sem szerez­het munka nélkül jövedelmet, jogalap nélkül plusz forintokat. A kisajátítások során az ál­lamot — a kisajátító — több­nyire az UNIBER képviseli, s közte, valamint a fél közötti egyeztető eljárás a tanács il­letékes előadója előtt folyik. Mint hírlik, 1977. január 1-től többnyire közös megelégedés­re. — Korábban egy rosszul si­került törvényi rendelkezés miatt, szinte mindig bíróság előtt ért véget az egyezkedés. Az ügyintéző csak fix árakat, „tól-ig" lehetőségeket vehetett figyelembe, soha nem tudtuk az ingatlan, a ház valós for­galmi értékét felajánlani. S ezt az értéket, megannyi egyéb értékkel együtt egy 1965-ben megszabott nomen­klatura alapján ajánlották föl tíz évvel később is. Megmere­vedett az élet az akták között. Az akkori ügyek 99 százaléká­ból per lett, szakértők és szak­értői vélemények csaptak ösz- sze. — Hetvenhét óta saját szak­értőkkel dolgozunk - mondja dr. Ásvány Lajos —, s a valós forgalmi értéket vesszük figye­lembe. A tól-ig rendszer megszűnt. Ennek eredménye egy év tükrében: az 1377 ügy­fél közül csak 227-en mentek bírósághoz. Az esetek 7 száza­lékában ... S tegyük hozzá: e perekből a felek alig profitáltak. A tanács szakértői gárdája jól dolgo­zott. o Böröcz Ernőnének, az Alsó­balokány utca 23/2-ben volt háza. Most Lvov-Kertvárosban, az Egri Gyula utca 28-ban la­kik, kétszobás, összkomfortos lakásban. — Nézzen körül — mutat a szobába. — Kell-e az ember­nek ennél jobb?! Szép kony­hám, fürdőszobám van, a fűtés­ről, melegvízről nem én gon­doskodom. Néhol kis munkával a saját elképzeléseinek megfelelően átalakították a lakást. Bebur­kolták a fűtésközmű vezetéke­ket, berendezkedtek, jól van­nak. — Higgye el, nekem meg­váltás volt a kisajátítás. Nem mondom, o régi lakásomban is szerettem lakni, de itt jobb. Csak még a környéket rendez­nék el... Nagy a sár, a por. A lakás mellé kaptak 125 000 forintot is különbözet ként. — Kertvárosnak nem nagyon örültem, de még mindig jobb, mintha OTP-cserelakást válasz­tottam volna. A pénz is jól jött, befizettem egy Trabantra. Január 9-én költöztek be: az UNIBER mindent fedezett. Fu­vart, villanyóra-bekötést... Ajánlja, hogy menjek két emelettel lejjebb, Kiss Józse- fékhez. Ök is az Alsóbalokány utcából jöttek ide. o Fuchsné dr. Krisztián Piros­ka a II. kerületi hivatal főelő­adója. Aki már valaha kisajá­títási egyeztető tárgyalásra idézést kapott, ismeri. Napi 5— 6 tárgyalást vezet, amely 20— 25 ügyfelet is érinthet s pró­bálja a kedélyeket csillapíta­ni, próbálja az érdekeket egyeztetni.- Könnyen megy? — Nem mindig. Érthető. Az emlékektől való megválás; adott esetben egy korábban megszokott életmód feladása a kisajátítás: elviszi a kertet, a verandát, a fészert, elviszi a múltat. Újat kezdeni pedig nem egyszerű. Az-egyeztető tárgyalások nem egyformák.- Van, aki elfogadja a té­nyeket, van, aki reménykedik. Nemcsak a megítélt össze­gek, hanem a kisajátítás ténye ellen is lehet fellebbezni. Akadt eredményes fellebbező is. ..- Orom? — Azt nemigen mutatják ki. Pedig sokan az egyezség után jobb körülmények közé jutnak, és talán már várták is a kisajá­títást. Mondja, hogy 1977. január 1-től szinte 180 fokos fordula­tot vett a kisajátítások ügye. Ha egy ház 300 ezret ér, ak­kor 300 ezret ajánlanak az egyesség alapjául. Elővesz egy könyvet, amit az illetékhivatalból kapnak. Ben­ne az elmúlt évek összes in­gatlan vétel-eladása. Kiváló alap az egyezkedésre. Néhány példát, mindannyi­unk tájékoztatására. Tavaly november 23-ón a pécsi Bor utcában egy 202 négyszögöles telek 60 600 forintért kelt el. A Hunyadi úton egy ház — la­kottan — 90 ezret ért, a Már­ton utcában egy ház 150 eze­rért cserélt gazdát a Kamilla utcában pedig 460 ezerért. Ga­rázs a Szamuely Tibor utcában 55 ezret ér, az erdősávban 50 ezret. A Makórtetőn 380 n-öl szőlőért 75 ezret kértek és ad­tak meg, a Holló dűlőben 236 négyszögölért 80 ezret, az Aranyhegyen — biztos öreg sző­lő volt —, 1407 négyszögöl ment el 84 ezerért. Tegyük hozzá: a szerződés­ben kevesebb forint szerepelt majdnem mindenütt, de a szer­ződő felek a fenti összegek után fizették be az illetéket. o Kispiricsizma 6. Markó Nán­dor új lakcíme ez: tágas csalá­di ház, de van még bőven re- parálni, kiigazítani való. Dél­előtt találom otthon, éppen a műhelyben dolgozik. (Markó Nándor taxisofőr, s ezen a hé­ten délutános-éjszakás. Teg­nap is kettőig talpon volt.) — Ez tiszta idegmunka ... A kisajátítási hercehurcára érti. Ki tudja hányadik egyez­tetésen fordult már meg, ítéle­tet hozott a járásbíróság is — azt a kisajátítást kérő megfel­lebbezte, — s ha igaz, most novemberben újabb ítélet szü­letik, a megyén. Egy éve már, hogy megy a „játék", a Lámpásvölgy 16-os házát a bánya kisajátította, az ígért összeg felét megkapta . . . — Én a házamat 700 000-re tartottam, a bánya ötszázezret ígért. A szakértők 600 ezerben állapították meg az összeget, először, aztán még feljebb mentek .. . Cserelakást emele­tes házban nem akartunk, úgy gondoltam, hogy a kisajátítási pénzen veszek egy másikat. Jobb ez az államnak is — ugye? —, ha magam gondos­kodok a fedélről. Ezt a házat vettem, de sokmindent át kell alakítani, többe is kerül, mint gondoltam . .. Mondja: 82 hirdetést nézett meg, hogy vegyen egy valami­revaló házat, s volt olyan köz­tük, amiért egymillió hétszáz­ezret kért a tulaj. Ez felelt meg legjobban. De most már bán­ja ... — Nézze, lassan elérem az egymilliomodik kilométeremet, balesetmentesen. Ez az egymil­lió nem őrölt fel annyira, mint a perek, a bizonytalanság ... Több, mint egy éve tart, kime­rültem én is, a feleségem is. Fizetnem kéne a házért, a má­sik felét, de miből? Mikor fi­zetnek nekem? A szén kell, tudja ő is, nép- gazdasági érdek, tehát megér­ti. De miért nem lehet gyorsab­ban dönteni, miért nem lehet a kisajátítottál ténylegesen „kártalanítani”? o Pécsett évente 1300—1500 tu­lajdonost kell kártalanítani. Nagyrészük örök nosztalgiával gondol a régi házra, régi kert­re. Az eljárás okosabbá, hu- mónusabbá vált, az egyeztető „szak” hatékonyabb lett. Egy­re több az anyagilag elége­dett ember. Kozma Ferenc fl munkásmozgalom és a szocialista orientációjú államok A jelenkor nemzeti felszaba­dító mozgalmainak leglénye­gesebb sajátossága a szocia­lista irányzatok szerepének és súlyának megnövekedése. A felszabadult államok egy jelen­tős része antifeudális, antika­pitalista és antiimperialista utat választott. Ez a fejlődés pillanatnyilag minden előre­mutató vonása ellenére sem nevezhető teljesen szocialistá­nak, hiszen nem proletár, nem következetesen szocialista, ha­nem forradalmi-demokratikus vezetéssel folyik. Úgy tűnik, hogy a szocializmus felé hala­dó (szocialista orientációjú) folyamatról beszélhetünk. A munkásosztály lehetőségei Azon túl, hogy leszögezzük ezeknek az újonnan felszaba­dult államoknak a szocialista orientációját, további forradal­mi lehetőségeiket is realiszti­kusan szabad csak megközelí­teni. A haladás útjában súlyos akadályok — belsők és külsők — állnak. A belső nehézségek mindenekelőtt a társadalmi struktúra fejletlenségéből és ezen belül is abból erednek, hogy a munkásosztály számará­nya alacsony, tagjai többségé­ben első, illetve második gene­rációs munkások; ereje politi­kailag és szervezetileg szétfor­gácsolt; sorai nemzeti-etnikai szempontból is megosztottak. Prekapitalista, (kapitalizmus előtti) ideológiák és törzsi ha­gyományok is erősen befolyá­solják. Természetesen nemcsak ne­gatívumokat említhetünk a szo­cialista orientációjú országok munkásosztályával kapcsolat­ban. Sőt, az elmúlt évtizedben száma megduplázódott, szak- képzettsége és koncentrációja nőtt. Az éleződő osztályharc erősítette öntudatát és fogé­konyságát a haladó, sőt a marxista-leninista eszmék iránt is. A forradalmi ideológia tér­hódítását a belső feltételek ér- lelődése mellett a reális szo­cializmus befolyása és a nem­zetközi kommunista és munkás- mozgalom hatása is elősegítet­te. A vezető erő kérdése Az említett országokban a társadalmi forradalom vezető ereje mindenütt egy forradalmi­demokratikus párt. Ezek a pár­tok azonban nem egységes el­méleti-politikai irányzat alap­ján állnak. Soraikban a belső és külső tényezők befolyására különböző csoportosulásokat találunk, többek között marxis­ta-leninista elemeket is. A nemzeti-demokratikus forrada­lom bizonyos szakaszaiban ezek a pártok önállóan is ké­pesek és tudnak meghatározó lépéseket tenni előre és több­kevesebb következetességgel képviselik elsősorban a legna­gyobb társadalmi osztály, a parasztság érdekeit. A forrada. lom további sorsa azonban at­tól függ, hogy sikerül-e ezek­nek a pártoknak távlatban pro­letárpártokká alakulniuk, hiszen a történelem bebizonyította, hogy következetesen szocialista változásokat, a városi és falusi félproletár és kispolgári réte­gek és a munkásosztály szövet­ségét csak ezek az újtípusú pártok képesek véghezvinni. Másszóval, a szocialista ori­entációjú országok egyik leg­fontosabb feladata a két fő po­litikai erő: a kommunisták (akár van helyi pártjuk, akár a forradalmi demokrata párton belül tevékenykednek) és a for­radalmi demokraták együttmű­ködése, szövetsége. Ez az együttműködés - bel­ső együttműködés - őszintén meg kell mondanunk, jelenleg nem mindenütt problémamen­tes. A viszony bonyolultsága természetesen adódik abból, hogy a két haladó irányzat kö­zött bizonyos elméleti és politi­kai eltérések vannak, egyes társadalmi jelenségeket és vi­lágpolitikai folyamatokat kü­lönböző módon közelítenek meg. A szocialista orientáció­jú országok többségében a ve­zető forradalmi demokrata pár­ton kívül nem engedélyezik más szervezetek működését sem. Mindazonáltal a vita és a kom­munisták esetenkénti jogos kri­tikai magatartása nem feled­tetheti el, hogy a cél - a szo­cializmus — közös. A munkás- osztály képviselőinek feltétlenül figyelembe kell venniük és el kell ismerniük, hogy a forradal­mi demokrácia mélyreható tár­sadalmi-gazdasági reformokra törekszik, szoros kapcsolatban áll a néptömegekkel és elmé­leti koncepciója is alkalmas politikai változások megalapo­zására. A szocialista orientáció típusai A. S. Kaufmann NDK-beii kutató az Asien—Afrika—Latin- Amerika nevű ottani folyóirat egyik utóbbi számában érdeke­sen kategorizálja a szocialista orientációjú fejlődő országokat, amelyek között három típust különböztet meg. Az egyik csoportba tartoz­nak azok az államok (Sziria, Irak), amelyekben a munkás- osztály teljes jogú politikai szervezeteként tevékenykedő kommunista pártokat találunk. Ezekben az országokban a munkásosztálynak már szak­szervezetei révén is forradalmi hagyományai és politikai harci tapasztalatai vannak. Az él­csapat és a tömegszervezet a létező társadalmi viszonyokból kiindulva, szövetségben a for­radalmi-demokratikus vezetés­sel, alkotó módon járul hozzá a szocialista orientáció erősö­déséhez és kiteljesedéséhez. Az országok másik csoport­jában (Kongói Népi Demokrati­kus Köztársaság, Jemeni NDK, Benin, Angola, Mozambik) a munkásosztgly ugyan gyenge tapasztalatlan, mégis jelentős forradalmi lehetőségekkel ren­delkezik, mivel a hatalmon lé­vő, következetesen forradalmi­demokratikus pártok — prog­ramjaikban — a tudományos szocializmus elmélete, a szocia­lizmus építésének gyakorlata, a munkásosztály és politikai párt­ja vezető szerepe és a prole­tár internacionalizmus elvei mellett kötelezték el magukat. Végül az országok harmadik csoportjában (a szerző Algé­riát, Etiópiát, Guineát, Mada­gaszkárt és Tanzániát sorolja ide) a munkásosztálynak a for­radalmi folyamatban bekövet­kezett szerepe és politikai be­folyása a problémák ellenére is növekszik, jóllehet a forra­dalmi demokrata vezetőréteg a marxizmus—leninizmus eszme- rendszeréből csak egyes — fő­leg gazdasági — elveket ismer el érvényesnek. Természetesen Kaufmann, csoportosításától eltérő más szempontú elemzés is elképzel­hető. Mégis az tesz lehetővé bármifajta kategorizálást, hogy ezek az országok valamiféle­képpen szocialista orientáció- júak, és bennük növekszik a munkásosztály, a dolgozók sze­repe, s ez mélyreható társadal­mi és gazdasági reformokat, következetes szocialista fej­lődést előlegez. Amennyiben o hatalmon lévő. erők elismerik a munkásosztály jelentőségét, ez nagymértékben megkönnyitheti a továbbhaladást, A. K.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents