Dunántúli Napló, 1978. október (35. évfolyam, 271-301. szám)

1978-10-20 / 290. szám

1978. október 20., péntek DunQntuli napló 3 Átfogó politikai ismeretek napjaink valóságának megértéséhez A hallgatók véleménye a szervezett pártoktatásról N agyon kevés iskola mellé építenek parkolót, mégpedig olyant, amely reggel nyolctól délután négyig tele van különféle korú és típusú autókkal. Persze nem is diákok járnak ide Pécsett, a Damjanich utcába. Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága Oktatási Igazgatóságán — közkeletűbb ne­vén a pártiskolán — naponta átlagosan 170-en ülnek a pa­dokba, hogy bővítsék politikai ismereteiket. Ez a szám természetesen csak a nappali tagozatosokra, az egyéves, illetve az öthónapos politikai iskolát végzőkre, va­lamint a 6 hétig tartó titkárkép­ző tanfolyam hallgatóira vonat­kozik. Ölc.a munkapadokat, író­asztalokat cserélték fel hosz- szabb-rövidebb időre az isko­lapaddal. Az ötvenperces órá­kat tízperces szünetek szakít­ják meg. Ilyenkor aztán jólesik megmozgatni a zsibbadni ké­szülő lábakat, hiszen többségük nemigen szokott az üléshez. Eleinte az is furcsa volt, hogy hosszabb időn át ébren tartsák figyelmüket, előadásokat hall­gatva, az ismereteket elraktároz­va. Néhány hét elteltével azon­ban már kezd megszokottá vál­ni a „diákélet", kialakultak az első vélemények is. Három csoport az egyévesen Az egyéves iskolán három csoportban tanulnak a hallga­tók. Az egyikben a politikai gazdaságtan, a másikban a fi­lozófia, a harmadikban a mun­kásmozgalom történetének alapvető ismereteit sajátítják el. Horváth Ernő, a BARANYAKER csoportvezetője ,,polgazd"-os. — Nagyon hasznosnak talá­lom ezt a tantárgyat. Érthetőb­bé válnak a mindennap hal­lott közgazdasági szakkifejezé­sek, átfogóbb, mélyebb gazda­ságpolitikai ismeretekre teszünk szert, olyanokra, amelyeket magunk is hasznosíthatunk a gyakorlatban. Ami még na­gyon jó, hogy nem elvont el- méletieskedés folyik itt, hanem az általános elveket a viták, konzultációk során kapcsolatba hozzuk a legidőszerűbb jelen­ségekkel, követelményekkel. A filozófia sokak szemében elvont tudomány. Itt tantárgy, amelyről így vélekedik Kovács Imre, a MÉV 11-es üzemének robbantómestere: — A társadalom léte, fejlő­dése megismeréséhez, a külön­féle társadalmi jelenségek ma­gyarázatához nagy segítséget nyújt. Egy cseppet sem száraz tananyag, ha a hétköznapok va­lóságával hozzuk kapcsolatba. Bogdán László, a komlói 501- es szakmunkásképző intézet szaktanára számára sem szo­katlan az iskolai légkör, s mint mondta, kellemesen csalódott. — Másképp képzeltem el az itt folyó munkát. így jobb, mint amit vártam. Nem egyszerűen felnőtt diákok vagyunk, az elő­adók egy kicsit partnereknek is tekintenek bennünket. Nem csak az adott téma megtanulása a feladatunk, hanem annak tuda­tosítása, elmélyítése, a vitás, vagy homályos kérdések tisz­tázása is. Erre nagyon jó al­kalom adódik a konzultációkon. Nagyon hasznos, hogy szólásra késztetik az embert, Így meg­szokottá válik, hogy a megszer­zett ismereteket vissza is tud­juk adni. Öthónapos tanfoJyam Hasonló, bár nem ennyire részletes tanulnivaló vár az öt­hónapos tanfolyam résztvevőire. Törzsök Piroska, a Pécsi Kesz­tyűgyár bőrruházati gyáregysé­gének művezetője és Ormándi Géza, a MÉV IV-es üzemének aknásza is kedvező benyomá­sokat szerzett az eltelt három hét alatt.- Az öthónapos iskolára já­rók szinte kivétel nélkül közép­szinten vezetők. Feltétlenül szük­séges, hogy mélyebb, átfogóbb politikai, világnézeti ismeretek­kel rendelkezzünk, (gy tudunk csak helyes választ adni a szű- kebb közösségben is a felmerü­lő kérdésekre. Nagyon haszno­sak a konzultációk, a tanuló- csoportok önképzése és ebben a közösségben a viták, a véle­mények cseréje — vélekednek mindketten. Az alapszervezeti párttitkárok 6 hetes módszertani képzése, il­letve továbbképzése is itt az iskolán történik. Halász István, a MÉV szolgáltató üzemében, Szamosi László a Dohánygyár­ban dolgozik, most itt mélyítik el a szervezeti élettel kapcso­latos ismereteiket. — Bármilyen gyakorlattal jön is ide az ember, biztos, hogy sok újat, hasznosat hall, ta­pasztal - mondják. — Megesett, hogy itt jöttünk rá, hogy mit csináltunk eddig helytelenül a gyakorlatban. Sokat segít ké­sőbbi munkánkban a szervezeti élet új elemeinek, módszereinek megismerése. De legalább eny- nyire hasznos az a sok tapasz­talat, amit az egymás közti be­szélgetések során szerzünk. Jót képzett tanárok Az iskola igazgatóhelyettese, Benkő László mondta: — Ebben a tanévben a nap­pali tagozaton 62-en tanulnak az egyéves, 49-en az 5 hó­napos és 58-an a 6 hetes tit­kárképző tanfolyamon. Úgy érezzük, hogy a jól felkészült tanári gárda, a meghívott elő­adók, az oktatási és az iskolai önkormányzati rendszer lehető­séget ad a színvonalas, hatá­sos politikai képzés megvalósí­tásához. Kurucz Gyula Vándorserleg a legjobbaknak Kiváló véradók és szervezők ünnepsége A Magyar Vöröskereszt Ba­ranya megyei Vezetősége a vértranszfúziós állomásokkal közösen tegnap délelőtt Pé­csett, a megyei Tanács járási hivatalának dísztermében ün­nepséget tartott a kiváló vér­adók és véradásszervezők tisz teletére. Az ünnepségen részt vett Balázs Józselné, a Vöröskereszt Baranya megyei vezető-titkára, Németh Jánosné, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának osztályvezető helyettese, Török Lajos, a Magyar Vöröskereszt Országos Vezetőségének képvi­selője és dr. Márton Zoltán, az orvosegészségügyi dolgozók szakszervezetének megyei el­nöke. Az ünnepséget Elmer János, a Vöröskereszt megyei vezető­ségének tagja nyitotta meg, majd Dr. Bajtai Gábor, a me­gyei Vértranszfúziós Állomás vezetője köszöntötte a kiváló véradókat és szervezőket. Be­szédében értékelte a véradó mozgalom helyzetét, vázolta az elkövetkező időszak felada­tait. Ezt követően a kiemelke­dő munkát végzett körzetek, intézmények, községek, üze­mek vándorserleget kaptak, összesen 10 vándorserleg ju­tott megérdemelten tulajdono­saik birtokába. Rendszeresség, szorgalom, akaraterő A gyes idején tanulnak Kétszáztízezer aktív dolgozója volt az elmúlt évben Baranyá­nak. Közülük 89 200, ponto­sabban 78 548 a nők száma. A két szám közötti különbséget, a 10 652-t c gyermekgondozá­si szabadságon lévők jelentik. Ez a szám természetesen csak egy pillanatnyi helyzetet, az 1977. december 31 -it tükrözi, hi­szen a gyesen lévők száma változik. Ök elsősorban gyermekük, gyermekeik nevelésével töltik a hónapokat, de az utóbbi idő­ben egyre többen akadnak kö­zöttük olyanok, akik más fel­adatra is vállalkoznak. Tanul­nak. A Pécsi Pannónia Sörgyár gyesen lévő és tanuló asszo­nyai közül kettőt kerestünk meg. Bitter Péterné a második érettségire pályázik. A 21 éves fiatalasszony három évvel ez­előtt kezdett dolgozni a sör­gyárban, a bérosztályon. Később átkerült a pénzügyre. Tavaly je­lentkezett a Radnóti Miklós Köz- gazdasági Szakközépiskolába, de nem vették fel, mivel nem volt kétéves a munkaviszonya. Idén ismét jelentkezett, s fel­Bitter Péterné vették. Most gyesen van. Péter fia az elmúlt év áprilisában szü­letett. A Bogár utcai családi házban együtt laknak a szü­leivel. Külön szobájuk van, s családonként osztották el a há­zimunkát is. — Hamar eltelik a három év - mondja Bitterné, ezért nem változtattunk a házi szokásokon. A napra tervezett munkámból semmit sem halasztók holnapra és ebéd után — amikor Péter alszik — másfél, két órát tanu­lok. — Miért kezdett ismét tanul­ni? — A munkám miatt, és mert több lesz a fizetésem. Péter beszalad hozzánk a szobába, utána a édesapja. Ki akarja vinni, hogy ne zavarjon, de végül is együtt maradunk. Szép eredmények, sok tennivaló KPVDSZ megyei A XVIII. KPVDSZ kulturális hónap keretében tegnap a KPVDSZ Baranya megyei Bi­zottsága megyei szakszervezeti napot tartott. A tegnapi ren­dezvényt Jávor Antalné, a KPVDSZ megyei titkára nyitot­ta meg, az ülésen részt vett Neubauer József, az SZMT ve­zető titkára, valamint a társ­szervek képviselői. Az előadást dr. Krekács György, a KPVDSZ főtitkára tartotta. Dr. Krekács György előadá­sában beszámolt a KPVDSZ XXXII. Kongresszusa óta vég­zett munkáról, az eddig elért eredményekről és a következő kongresszusig elvégzendő fel­adatokról. A legfontosabb ered­mények között tarthatjuk szá­mon a kereskedelmi dolgozók 44 órás munkaidejének beve­zetését, a hétvégi nyitvatartás, szakszervezeti nap valamint a műszakpótlék ren­dezését, s nem utolsósorban a dolgozók szociális helyzetének javítását. A két kongresszus közötti félidei beszámolóban elhang­zottak a sotonkövetkező leg­fontosabb feladatok is, úgy mint a szocialista brigádmoz­galom segítése, versenyek szer­vezése, a munka- és üzemszer­vezés javítása, az újítómozga­lom támogatása. Maradékta­lan megvalósításra vár még az egyik legjelentősebb eredmény, a 44 órás munkaidő betartá­sa, hiszen ezen a téren is vannak még problémák. Szó­ba került a feladatok között egy mostanában sokat emle­getett kérdés, az üzletek hét­közi nyitvatartásának a vásár­lói igényekhez történő igazí­tása. Dr. Krekács György délutáni programjában néhány új ke­reskedelmi egység megtekinté­se szerepelt: ellátogattak a Konzum Szövetkezeti Áruház­ba, a Szliven Étterembe és ABC-be, a Pannónia Szállóba, s az új Élelmiszerközpontba. Riszt Józsefné- Hiába, az anyjához jobban ragaszkodik — mondja Bitter Pé­ter — persze vele van többet. Én csak hetente kétszer töltök hosszabb időt vele, amikor a feleségem iskolába megy. Hét­főn és csütörtökön. így tudok segíteni neki. — Nem kell szerénykedned, segítesz te máskor is — moso­lyog a feleség. — Lehet, hogy most nem lenne rá szükségem, de legalább nem kell ismét hoz­zászokni a háztartási munka- megosztáshoz, ha újból dolgo­Kiszt Józsefnét éppen tanu­lás közben találom. Azonnal megígérem, hogy nem zavarom sokáig, de leint: — Még nem tudtam kialakí­tani egy jó munkarendszert, így mindig akkor ülök le tanulni, amikor van időm. Mióta itthon vagyok, enyém a háztartás. Már biztos belefáradtam volna, ha nem tanulnék. Ez jelenti a vál­tozatosságot. Kisztné harmadéves hallgató­ja a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kará­nak. Ö a sörgyár személyzeti és oktatási osztályáról jött szülési szabadságra, illetve gyesre. Nem akarja itthon tölteni a há­rom évet, de a féléves vizsgá­kig mindenképpen itthon ma­rad. — így könnyebb tanulni? — Igen. Az első, második év­ben még nem volt Andrea. Csak a munkám és a háztartás jelentett kötöttséget, mégis fá­rasztóbb volt a tanulás. Nehe­zebb lesz, ha visszamegyek dol­gozni. — Miért nem marad itthon? — A kolléganőm most helyet­tem is dolgozik. Ö is tanul, s gyereket nevel. A fizetésemre is szükségünk van. Azokon a munkahelyeken, ahol többen dolgoznak és ugyancsak jól megértik, segítik egymást, más­ként jelentkezik ez a kérdés. Főleg akkor, ha látják, hogy a gyesen lévő társuk tanulással köti össze a gyermeke gondo­zására kapott három évet... T. É. II pályaválasztás nem lehet a divat kérdése „Elidegenedés” a szakmától F urcsa kifejezéssel ta­lálkoztam egy kimuta­tás egyik rovatában: „szakmától való elidege- dés”. A listán tulajdon­képpen arra igyekeztek fényt deríteni, hogy miért válnak meg az első év­ben olyan sokan a tanu­lók a szakmunkásképző in­tézettől. Erős a gyanúm, hogy az elidegenedés kifejezés meglehetősen pontatlan, hiszen nagyon valószínű, hogy a gyerek már a kez­det kezdetén sem rokon­szenvezett az elhagyott mesterséggel. Sokkal va­lószínűbb, hogy — szin­tén a pedagógusi szótár­ból való kifejezéssel élve — „alacsony társadalmi presztízsű” szakmát válasz­tottak neki. Mi szállítja alacsonyra a presztízst? Valamikor rangot je­lentett, ha valaki hegesz­tő volt. Ma az 508-as szakmunkásképző intézet­ben nagyítóval keresik az ide jelentkezőket. Ugyan­csak nem akarnak jelent­kezni vas- és fémszerke­zeti lakatosnak. A reális igény a vállalatok részéről mintegy kétszáz ilyen szak­munkás lenne, felvehetne az iskola 36-ot és jelent­keztek 19-en. Igen ám, de nem lehet mindenki autószerelő, szo­bafestő vagy karosszéria- lakatos. Ha a divatszak­máknál betelik a létszám, másik pályára irányítják a tanulót. Kezdődik a rábe­szélés, mint a hajdani kényszer-házasságoknál: „Majd időközben meg­szereted, kislányom." Ta­valy az első félévig 30 elsős vált meg az 508-as szakmunkásképző­től. Többségük a már említett szakmától va­ló elidegenedéssel indo­kolta és nagy számban,a gyenge tanulmányi ered­mény volt az ok. (Nagyon valószínű, hogy a kettő összefügg.). A mohácsi 502-es szak­munkásképző intézet­ben az 1977/78-as tanévben 180 elsős kö­zül 15-en morzsolódtak le. Itt is elsősorban az ala­csony társadalmi presztí­zsű szakmákban. Idén pél­dául már nem is indult fehérneművarró. osztály. Az egyik szülő így vála­szolt az őt agitáló pe­dagógusnak: „Márpedig gatyavarrónak nem adom a gyereket." Ugyancsak kevés a jelentkező az ön­tő, kőműves és a gépla­katos szakmákra. Az iskolát elhagyók kö­zött itt is folyt közvéle­ménykutatás. Az okok kö­zött első helyre került a nagyon gyenge előképzett­ség következménye, a rossz tanulmányi eredmény, utá­na a helytelen pályavá­lasztás. Adminisztratív eszközök­kel megnehezítették ugyan az iskoláktól való megvá­lást, de ez vajmi keveset segített. Mit lehetne mégis tenni? Bizonyára egyes szakmák jobb anyagi megbecsülése, hatékonyabb propaganda és pályairányítás sokat se­gítene. De az is figyelem­re méltó, amit a mohácsi esi szakmunkásképző inté­zet igazgatója mondott: többet tehetnének a pe­dagógusok is. Rajtuk is múlik, hogy a tanuló meg­szereti-e a szakmát. A ta­nulmányi eredmény javí­tása érdekében jobban ki kellene használni a kor­repetálásban és a tanuló­párok kiválasztásában r.ej- lő lehetőségeket. K. Gy.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents