Dunántúli Napló, 1978. október (35. évfolyam, 271-301. szám)

1978-10-16 / 286. szám

Ifjúsági magazin A torontói Thunder Sound stúdióba beszerelték a Yamaha cég GX-1 „Álomgép" elnevezésű, 420 W teljesítményű „házi orgonáját”. Ezt első ízben Stevie Wonder használta, Songs In the Key Of Life című nagylemezének felvé­telezésekor. A szakma meg- szálottjai szerint a torontói stúdió ezzel feliratkozott arra az elit listára, melyen eddig csak a világ öt stú­diójának neve szerepelt. Kevés dobos képes olyan ritmusokat lejátszani, mint az az új típusú dobgép, amelyet most kaptak az or­szág hangszerboltjai. A Né­met Demokratikus Köztár­saságban készült és kilenc­ezer-ötszáz forint az ára. ♦ Visszatérés a hárembe. Az Omega együttes tagjai, a bátaszéki származású Kóbor János után a sza­badkai Lévai Tibor, a ju­goszláviai SMAK együttes billentyűse is játszik azon a nagylemezen, amit most vettek fel Londonban, s a címe: Visszatérés a hárem­be. Miiért nem jön az O HI EG A? A pécsi ifjúság, a helyi ŐRI egyaránt sürgetné, hogy az idén rendezzenek még egy OMEGA-koncer- tet a városban. Lehetséges? — ezt kérdeztük Benkő Lászlótól, az együttes veze­tőjétől. A válasz: — Mire a Hétfői Dunán­túli Naplóban ez a rövid nyilatkozat megjelenik, mi már a Német Szövetségi Köztársaságban leszünk. Münchenben a bajor rádió egyórás élő adásban köz­vetíti a hangversenyünket. Utána megkezdjük a leg­újabb nagylemez felvételeit a Belaphon cégnél. A mun­ka október 28-ig tart. Ad­dig haza sem jövünk. Utá­na egyhetes elmélkedő szünetünk lesz, meggondol­juk még egyszer, hogy mi­lyen a muzsika, a felvétel, majd november 6-án el­kezdjük javítgatni és ke­verni a lemez anyagát. így hát érthető, hogy ebben az évben már nem jutunk le Pécsre, ahová máskü­lönben nagyon szeretünk menni, mert értő közönsé­ge van. Egyébként ez lesz az első nagylemez, aminek egyszerre készítjük el az angol és a magyar nyelvű változatát. Erre az augusz­tus végi Kisstadion-beli hangverseny után kötött megállapodást a nyugatné­met és a magyar vállalat. Hogy (mi lesz az új nagy­lemezen? - Hadd ne mond­jak még semmit erről. ♦ 12 ezer dollár kártérítést követel Rod Stewart-tól, Mike Waller muzsikus, aki Stewart, Smiler című albu­mának felvételeiben do­bolt. ♦ Don't Look Back — vagy­is: Ne tekints vissza. Ez a címe a Boston együttes új nagylemezének. Ennek a hardrock csapatnak csak­nem hétmillió rajongója van az Egyesült Államok­ban, s az új lemez az év végén a jugoszláv boltok­ban is kapható lesz majd. Erőd. Németh Nóra, a Pécsi Nemzeti Színház fia­tal művésznője is játszik a Hernádi Gyula: Erőd című regényéből most forgatott filmben. E “"~ rtelmiségi fiatalok egy csoportja 1924-ben megszerezte a Pécsi Színházi Elet című folyóirat mohácsi kiadásának jogát „Mohácsi Társaság" felirattal. „Magunkról” c. programm- cikkében Husii Sándor, a lap társszerkesztője így írt: „Színházi, irodalmi és sport­láp Mohácson? Igen. Sokat gondolkodtunk, sokat sza­ladgáltunk, sokat kilincsel­tünk, míg végre tervünk való lett. Nagyobb városokban nem, de Mohácson merész vállalkozás ilyen lapnak in­dítása ...” Fellegekben jártak volna a szerkesztők, Bálint István és Husti Sándor? Nem. Akko­riban Mohácson minden nyáron élénk színházi élet zajlott. A városnak ötszáz személyes nyári színháza volt, amelyben júniustól szeptem­berig minden nap volt elő­adás. Nem helyi amatőrö­ket láthatott a közönség, ha­nem a pécsi, a soproni, a kecskeméti, a szabadkai és a kaposvári színház művészeit, akik vakációjukat töltötték a Duna-parti városban, s es­ténként előadásaikkal fel­pezsdítették Mohács kulturá­lis életét. Vakációzó színészek játszottak esténként Mohácsnak is " '" HUSTI SÁNDOR EMLÉKEI — Minden este telt ház volt — emlékezik vissza Hús. ti Sándor — pedig nemcsak szórakoztató darabokat ját­szottak, még Gorkij .Éjjeli me­nedékhelye is szerepelt a műsoron. Természetesén, nem ment egyik napról a másikra annak a légkörnek a kialakítása, amelyben mindez magától ér­tetődővé vált — előzményei a századfordulóra nyúlnak vissza. 1900-ban Brand Ede, a polgári iskola igazgatója megszervezte a Mohácsi Szín­pártoló Egyesületet, amely 1902-re annyira felfejlődött, hogy megkezdhették a nyári- színház építési terveinek ki­dolgozását. 1904-ben a város telket adott, — ingyen — s a pártoló tagdíjakból ösz- szegyűlt 25 ezer koronából, még ugyanez év júliusára fel­épült a színkör. Minderről bővebben ol­vashattam a Mohácsi Tár­saság 1924-es évfolyamának talán egyetlen fennmaradt példányában, amelyet Husti Sándornak sikerült megőriz­nie. Tudomása szerint ketten kötötték be á tíz éven át megjelenő lapot: Bálint István és ő. A háború alatt a kü­lönleges helytörténeti jelen­tőségű dokumentumok elkal­lódtak. Az emlékező, Husti Sándor ma 78 éves. Sohasem volt színházi szakember, telek­könyvvezetőként dolgozott, de igazi szenvedélye a szín­ház volt és marad is. Ha Pécsre, vagy Pestre utazik, első útja a jegyirodába ve­zet... A mohácsiaknak ma ritkán van lehetőségük színházi előadást látni. Idén mindösz- sze öt alkalommal lesz ven­dégszereplés a városban. S akkor is áldatlan körülmé­nyek között játszanak majd a művészek. A hajdani ipa­roskor épületében lévő mű­velődési ház oly mértékben elavult, hogy már a IV. ötéves tervben lebontásáról folytak a tárgyalások. 1976-ban fel­csillant a remény: a Kultu­rális Minisztérium több sajtó- tájékoztatón közölte: Mohács is új művelődési központot kap. Az Országos Tervhiva­tal támogatása azonban el­maradt. Talán a VI. ötéves tervben ... — reménykednek a mohácsiak, Új művelődési házra, természetesen, nem­csak színházi előadások tar­tása céljából lenne szükség. Tófalvi Éva Konii|rRl*e a „könnyű Több beatzene, szórakoztató adások a Petőfin Él még a kabaré! — Akkor is az sn poénom a legjobb... I Erb János rajza Őszintén a politikai humor gondjairól A pesti vicceket Londonban is számonkérik már a magyar turistáktól s a magyar humor intézményes fellegvára, a pesti Vidám Színpad sorra közve­títi ezt az életfelfogást, ezt a minden gondunkon átsegítő derűt. A Vidám Színpad_ szer­zői és színészgárdája adja a rádió, a televízió kabaréműso­rainak törzsgárdáját. Pedig négy évvel ezelőtt gyarapodni kezdett e színház ellentábora. Azt mondták: ha az utca embere mindent sza­badon kimondhat, akkor a politikai kabarénak nincs ta­laja. Amikor Szalai József — jó két esztendeje ennek — az immár 27 éves színháznak az élére került, az igazgatása alatt bemutatott első műsor­nak ez lett a címe: „Él még a kabaré”. A magyar politi­kai humor intézményes felleg­váráról, a Vidám Színpadról és egyáltalán a magyar poli­tikai kabaréról beszélgettünk ezúttal vele. — Az „Él még a kabaré" bizonyította, hogy igenis ér­dekli és megmozgatja a kö­zönséget a Vidám Színpad. Hogyan függ össze ez a siker minden politikai kabaré alap­jával, a társadalmi valóság­gal? — Magyarországon vilóg- megváltoztató szándékkal épül egy új élet. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy naivan hiszünk a vegytiszta társada­lomban. Ez a célunk, de oda­felé menet sok a folt rajtunk. Ez komor képnek tűnik, holott természetes, mivel a társadal­mi nekirugaszkodás korát él­jük. Ennek a melléktermékeit, salakját hozzuk felszínre a kabaré-műfaj eszközeivel, te­hát kihegyezve, torzítva, a ma­gunkon nevetés és nevettetés eszközeivel törve a jobbításra. — Könnyű, nehéz? — Nagyon nehéz. A politi­kai kabaré ugyanis három al­kotóelem szerves egységéből áll: a társadalmi valóságból, a szerzői gárdából és a szí­nészekből. A két utóbbi okoz­za a gondot. Ahogy Nóti Ká­roly óta nincs igazi magyar bohózatíró, ugyanúgy a már elhunyt Darvas Szilárd, Gádor Béla, Brachfeld Siegfried, után szinte nincsen vérbeli és „fő­foglalkozású" kabarészerző, aki nemcsak rendszeresen ész­reveszi, hanem a kabaré nyel­vén ki is fejezi a torzóinkat. Hozzá a politikai elkötelezett­ség, a jobbítás szándéka dol­gozik benne. Valaha kabaré­szerzők szaladtak a kabarészí­nészek után. De most a szí­nészutánpótlással is baj van. Kevés a vérbeli komikus és komika. Hol van már Fejes Teri, Salamon Béla, Benedek Tibor, Rozsos István? — Ka­bos, Kibédi sem fiatal. Igaz, van Verebély Iván, Kása, Dob- rinszki, de több kéne. A ka­barészínész több, illetve más, mint a színész. Egyedül van társaival a pódiumon, díszlet, jelmez, nagyívű két-három- órás darab szerepépítkezésé­nek lehetősége nélkül. Csak a poén a fegyveré. Ezért olyan egyéniségnek kell lennie, hogy a puszta megjelenésével has­son. Lehet, hogy Hofi képte­len Hamlet lenne, de milyen kabarészínész lenne Gábor Miklós? — A tennivaló? — A politikai kabaré szak­mai gondjait nekünk kell meg­oldanunk. De a társadalmi gátat nemcsak nekünk. Ez a gát: a közöny. De ez leg­alább új feladatot, új céltáb­lát is adhat nekünk. így aztán méltán sért bennünket a kriti­ka lekezelése: „könnyű” mű­fajnak tartanak bennünket. Moliére a mai kritika előtt rég megbukott volna. Pedig írók a megmondhatói, hogy legalább annyira nehéz egy igazán jó kabarét, vagy akár­csak egy színpadképes poént leírni, mint akár egy társadal­mi drámát. Október 13., péntek este. A „Röpülj páva” döntő­jét sugározza a televízió. A képernyőn csak a műsor látszik. Ha a közvetítés előtti káoszra gondolok, azt kell mondanom: szeren­csére. Mert miért tartozna a nézőre az, hogy egy el­bámészkodó parasztbácsi miatt imigyen korholják az operatőrök az asszisztense­ket: „Mit csináltok ott? Hát lökjétek be, lökjétek már be az öreget!" Ez az öreget tényleg belökik. Persze, ne legyünk érzékenyek. Az élő adás feszültsége sok min­denre magyarázatot adhat, ha mentséget nem is. A néző egy pillanatra sem kételkedik abban, hogy a „Röpülj páva” döntőjé­ben öldöklő küzdelem fo­lyik. Azt gondolja, hogy a szereplők az öltözőből vi­csorognak egymásra, és ta­lán még meg is dobálják egymást. Pedig mennyire nem így van. Az egyhá- zaskozári Csobán Gyurka bácsi órák hosszat el sem mozdul a kis somogyi falu­ban lakó Tóth Imre bácsi mellől. Idős népművészek, rutinos tévé-szereplők, van hát miről beszélgetni. Az előcsarnokban a pécsi Me­csek Együttes táncosai előtt bőgatyás somogyi fiúkkal vetélkednek kalap-emelge- tésben, hogy aztán egyfor­ma lendülettel táncoljanak a borsodi zenészek muzsi­kájára. A televízió nagyhatalom. Elképzelhetetlenül nagy. Vajon a képernyőn nap, mint nap megjelenő „sztá­rok” tisztában vannak-e ez­zel? Imre bácsi, az öreg emődi pásztor druszáját, Antal Imrét keresi a forga­tagban: „Azt mondták ott­hon, hogy feltétlenül néz­zem meg közelebbről is, hi­szen a tévében már sokat láttuk, milyen lehet élet­ben." A találkozás megtörtént. El lehet rajta gondolkodni, kinek nagyobb megtisztel­tetés. — h Módosul a rádió műsorstruktúrája Beszélgetés dr. Kiss Kálmánnal, a rádió elnökhelyettesével Október 16-tól jelentősen mó- dosu a rádió műsorstruktúrája — adta hírül nemrég laptár­saival együtt a Dunántúli Nap­ló is. Bizonyára sokan keres­gélik a Rádió és Televízió Új­ságban kedvenc műsoraikat: vajon hová, kerültek? A mosta­ni változás igen jelentős. Ezért fordultunk kérdéseinkkel dr. Kiss Kálmánhoz, a Magyar Rá­dió elnökhelyetteséhez. — Mi tette szükségessé a mű­sorstruktúra módosítását? — Rádiónkat két dolog jel­lemzi: a stabilitásra való tö­rekvés, azaz hogy egyes mű­sorok mindig ugyanott jelenje­nek meg, valamint az állandó megújulási készség. — Minden évben több teljesen új műsor kerül be a programba. E két fő szempont összhangban tar­tása a legnagyobb gondja a műsorszerkesztésnek. Különösen ma, amikor a tömegkommuni­kációs eszközök elterjedése, és a megváltozott művelődési szokások feszegetik az eddigi kereteket. Ilyenkor az összhang fenntartása érdekében változ­tatni kell. A rádió történetében nem az első, és nem is az utol­só lényeges változás a mostani. Hasonlót hajtottunk végre 1969-ben, 1975-ben pedig rész­leges struktúra változtatást. Már 1975-ben tervbevettük, hogy a 80-as évek beköszönte előtt új­ra változtatunk. Ehhez azonban a külső feltételeknek is adott­nak kellett lenniük. — Melyek voltak ezek a fel­tételek? — Meg kellett várni, hogy az ország „be legyen fedve" URH- sávval. Ma ott tartunk, hogy 1980-ra teljessé válik az URH- lánc. Ugyanakkor ma már egy­millió olyan készülék van a lakosság tulajdonában, amelyen URH-adót is lehet fogni. Saj­nos, azonban a magyar rádió- hallgató közönség meglehető­sen konzervatív, hiába van le­hetősége arra, hogy a Petőfi adót az URH-n hallgassa, szí­vesebben veszik ugyanazt a mű­sort középhullámon. Igaz, külföldön sem jobb a helyzet - Angliában például, ahol sokkal régibb hagyomá­nyai vannak a rendszeres URH rádiózásnak mint nálunk — Magyarországon 1963-ig kísér­leti jelleggel folyt — ott is alig haladja meg az URH adók hallgatottsága a 30 százalékot. Hozzá kell szoktatnunk hallga­tóinkat az újhoz. Ha a kékesi URH-adó is felépül, már sem­mi akadálya nem lesz, hogy az egész ország megismerje és megkedvelje ezt a fajta rádió­zást Célunk: az adóprofilok egy­mástól való mind szélesebb el­határolása volt. Ezért alakítot­tuk ki a Kossuth adó műsorát úgy, hogy ott hangozzanak el a legreprezentatívabb, és a ma­gyar rádiózás hagyományainak leginkább megfelelő programok. A Kossuth tehát a fő adó. Ide kerülnek a legfontosabb tájé­koztató, politikai, irodalmi, ze­nei műsorok és a gyerekeknek szóló adások többsége. A Petőfi elsősorban tájékoz­tató és szórakoztató adó lesz, amely gyakran jelentkezik hí­rekkel, közben könnyűzenét su­gároz, és olyan műsorokat, mint például a Senki többet harmad­szor, a 139-660 és a Hétfő dél­utáni kívánságok. Mindez nem jelenti azt, hogy a Petőfin nem fognak elhangzani komolyabb adások. A 3. műsoron — amely ugyan­csak egésznapos lesz - művészi programokat lehet majd halla­ni: komolyzenét, magasszintű tudományos ismeretterjesztést, szépirodalmat. Új funkciója lesz az oktatóműsorok továbbítása. — Kérem, mutasson be né­hányat a rádió új műsorai kö­zül! — A hétfő esti politikai adást minden szerkesztő más formá­ban fogja megvalósítani. A mű­faji eltérésektől függetlenül szó lesz benne belpolitikáról, köz­gazdaságról, külpolitikáról, s a mikrofon elé állnak politikusok, akik visszaemlékezéseiket mond­ják majd el. Minden hétfőn 21. és 22 óra között jelentkezik ez a műsorunk a Kossuth rádió­ban. Ugyancsak a Kossuthon lesz hallható a Dominó című, fél­órás gyermekműsor, amely já­tékosan, szórakoztatva kelti föl a gyermekek érdeklődését az ismeretszerzés iránt. Az MRT- 14, a Harson a kürtszó utóda lesz. A Szerpentin a tudományos ■ismeretterjesztés műsora lesz, havonta egyszer a Kossuth adó közvetíti. A Világirodalmi dekameron a világ legszebb novelláit mutat­ja be az ókortól napjainkig. Az adások ideje kb. 45 perc lesz. Új beatzenéi műsort nem ter­vezünk, de az érdeklődés és a kínálat lehetővé teszi, hogy több beatzenét sugározzunk. — Mely műsorok szűnnek meg? — A 87 perc rádióról és szín­házról, valamint az Irodalmi kirándulások című programok. Ezeket nem lehetett beilleszteni más műsorokba. Földessy Dénes

Next

/
Thumbnails
Contents