Dunántúli Napló, 1978. október (35. évfolyam, 271-301. szám)
1978-10-15 / 285. szám
1978. OKTÓBER 15. GAZDASÁGPOLITIKA DN HÉTVÉGE 3. Fórum a beruházások hatékonyságáért A Szalai András út háztömbje Pécsett Erb János felvétele IHliV tehet a tervező? Korszerűsítésre szorul a tervezés gyakorlata, a területi szervezés rendszere Robbanásszerűen változó világunkban az építész feladata ma is változatlan: a társadalom valamennyi tevékenységét befogadó térbeli keret, az ember mesterséges környezetének megteremtése. Az építészre egyre nagyobb mennyiségű és minőségben többet követelő feladat hárul, miközben szorítják őket a szűkös gazdasági eszközök, az ipari háttér fejletlensége, a munkaerőhiány, közben még igazodniuk kell a társadalom átlagos tudományos, technikai színvonalához is. A bonyolult, szerteágazó feladathoz több szervezetnek kell összefognia. Érv nek szervezettségéről, összhangjáról, hatékonyságáról kívánunk sorozatunkban beszélni: mit tehet a beruházó, a tervező és a kivitelező a beruházási tevékenység javításáért. Első írásunkban a tervezésről lesz szó, a Pécsi Tervező Vállalat ugyanis nemrégiben mélyreható tanulmányt készített a témáról, melynek anyagát írásunkban felhasználtuk, Mischl Róberttel, a vállalat igazgatójával történt beszélgetésünk alkalmával erre támaszkodtuk. — Milyen szerepet kap ma a tervező az építési, beruházási folyamatban? — A beruházási tevékenység három jól elkülönített szakaszra bontható: az előkészítés, a tervezés és a kivitelezés periódusára. A tervezők helye a gyakorlatban. a jogszabályokban jól elkülöníthető, körülhatárolható, feltéve ha az előkészítő szakaszban mindazt jól meghatározták, amelyre a műszaki tervezés során szükség lesz. A mindennapos tervezési gyakorlat azonban más. A rendkívül lényeges előkészítő szakaszban, amikor el kellene dőlnie, hogy mi épüljön, a létesítmény milyen funkciókat lásson el, milyen minőségi igényeket kell kielégítenie, s mindehhez mennyi pénz áll rendelkezésre a tervezők számára. Gyakran elégtelen információk állnak rendelkezésre. Ilyen esetekben az előkészítésnél sok döntő tényező tisztázása elmarad, amelyeket a tervezésnél kell tisztázni, emiatt a tervezési idő megnő, s az is előfordulhat, hogy az előkészítésnél kimaradt fázisokat a tervező nem végzi el, a beruházás így aztán már nem felelhet meg sem színvonalban, sem használati értékben az igényeknek. — A tervezés minősége tehát már az előkészítő szakaszban determinálódik. — A tervdokumentáció minőségére két dolog hat alapvetően: a partnerektől kapott információk minősége, mennyisége és természetesen a tervező alkotói tevékenysége. Természetes tehát, hogy a terveink minőségi színvonala nem kizárólag vállalatunk érdeme, vagy hibája, hanem az információt szolgáltató beruházó, lebonyolító, kivitelező és a beruházásban részt vevő valamennyi vállalaté is. A beruházásban elfoglalt középhelyzetünk arra késztet bennünket, hogy megköveteljük a bejövő információk jó minőségét, azaz a jó előkészítettséget csakúgy, mint tervezőink szellemi erőfeszítéseit. — Tehát csak a beruházási folyamatban részt vevők maximális együttműködésével lehetséges a mostani áldatlan állapotok felszámolása? — Igen. A beruházási tevékenység valamennyi résztvevőjének együttes feladata, hogy tartósan javuljon a népgazdasági szempontból legdöntőbb munkánk, hogy a ma lehetőségeivel a jövőt is jól szolgáló létesítményeket tudjunk létrehozni. A baranyai feladataink zömében a pécsi UNIBER-en keresztül jutnak hozzánk, amely vállalat építtetőként és lebonyolítóként egy személyben jelentkezik a tanácsok megbízásából. Helyénvalóbb lenne, ha az építtetői szándék a tanácsok részéről markánsabban jelentkezne, ezzel a beruházások előkészítése és a lebonyolítása is köny- nyebbé válna. Az UNIBER inkább közvetít az építtető és köztünk, az előkészítés lényeges kérdéseit eldöntő szakaszban alkotóként kevésbé vesz részt. Hiányzik az a fórum, ahol a beruházási folyamatban részt vevők eltérő álláspontjai a legjobban ütköztethetők, ahol optimális szakmai döntés születhet. így aztán túlfedések, hibák keletkezhetnek. A tervező minden időben a beruházó és a beruházás érdekeit képviselte. Beruházó és lebonyolító partnereikkel együtt akkor szolgáljuk jobban a beruházások érdekeit — végső célként az épületeket, városrészeket használó érdekeit —, ha a kötelező meny- nyiség-, költség- és időtényezők mellett több energiát fordítunk a tág értelemben vett minőségre. Arra, hogy amit létrehozunk az jobb színvonalú legyen az eddigieknél, mert ez lehetséges. Ebbe az irányba ösztönöz bennünket az MSZMP Pécs városi Bizottságának koordinációs tevékenysége is, valamint a pécsi Városi Tanáccsal megkötött ígéretes együttműködési megállapodásunk, amely a történelmi belváros rekonstrukciójára vonatkozik. — Milyen az együttműködés a kivitelezőkkel? — A kivitelezés technikai felkészültsége, érdekeltsége, ebből eredő szemlélete döntő a műszaki tervezés minőségére, sőt a tervezői elképzelésnek korlátja is. A szűk építőipari kapacitás miatt gyakran lemondunk a legjobb minőségről, az építészeti igényességről, pedig ez elsősorban nem pénz kérdése, sokkal inkább múlik a kivitelezői akaraton vagy lehetőségeken. Az építészet minősége körüli viták Baranyában azonban ma csak nagyon szűk területre korlátozhatók, inkább a középületekre vonatkoznak. A lakásépítés rendezett, mert rendszerszerű a tervezés is, építés is. A tömeges lakásépítésnél nagyon fontos feladatnak tartjuk, hogy a- most épülő és bevált épülettípusaink felhasználásával változatos, praktikus városrészeket, épületegyütteseket tervezzünk, hogy az ott lakók a lakáson kívül az utcán is egyre otthonosabban érezzék magukat. A kiegészítő létesítményeknél kell olyan építési rendszert kialakítanunk, amely a lakásépítéshez hasonló, korszerű technológiai színvonalon képes kielégíteni az igényeket. Ezen a feladaton ÉVM megbízás alapján dolgozunk a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalattal szoros együttműködésben. — Sok szó esik mostanában az ismétlődő formák és tömegek brutalitásáról, a monotonitásról, lélektelenségről, a természetes környezetbe nem illő házakról. — Véleményem szerint azért nálunk tűrhető a helyzet, nekünk általában sikerült elkerülnünk a brutalitást, a Me- csek-nyugat sem az, de érezzük, hogy ebbe az irányba sodródunk, most már változtatásra van szükség. — A rendszerelvűség, az építési rendszerben működő építészet új fogalom. Középületeinkkel nem tartunk még itt. Vannak vázszerkezeteink, de nincs hozzá homlokzat, belső szerkezet, ezeket kénytelenek vagyunk egyedi úton létrehozni, bár a kivitelezők iparosított háttérrel rendelkező megoldást várnak tőlünk. Vitáink ezen a téren is vannak. Mi a magasépítési igények kielégítése mellett az építészeti igényességet is köteles- ségszerűen képviseljük. A kivitelezők gondjai és érdekei azonban ezzel nem mindig egyezőek. Ennek ellenére a mennyiségben kis értékű, de minőséget adó munkák vállalásánál az elutasítás helyett — vannak kivételek — rugalmasabb magatartást kellene tanúsítaniuk, hogy a konfekcionált építésformát apró fogásokkal egymástól különböző, az építmény egyedi igénye, vagy sajátossága felé tudjuk kialakítani. A kivitelezői készséget ugyancsak az előkészítés fázisában kellene felmérni, jelenleg azonban az a helyzet, hogy az egymással jogviszonyban sem álló tervező és kivitelező vitatkozik, tárgyal, egyeztet, a mindkettőjüktől külön-külön jogviszonyban álló beruházó, illetve lebonyolító passzív jelenlétében, vagy éppen távollétében. — Érzésem szerint a túl sok jogszabály is fékező a beruházások megvalósulása közben. Remélheteőn dr. Tamás Lajosnak, a Pécsi Tudomány- egyetem docensének nemrégiben e témában megjelent könyve a gyakorlatban is segít eligazodni ebben a dzsungelben. — Valóban, a beruházási folyamat ma jogilag túlszabályozott. Jelenleg a tervezőnek a műszaki tervezés során ezernél több különböző jogszabályt, szabványt, normatívát, előírást kell figyelembe vennie, egyeztetnie. Ezek sok esetben ellentmondóak is. Állandóan beszélünk a beruházási jogszabályok felülvizsgálatáról, azok egyszerűsítéséről, remélhetően ténylegesen is sor kerül erre. Még az a szerencse, hogy Baranyában az építési hatóságok, tűzoltóság, KÖJÁL, Gázmű, a DÉDASZ, Hőszolgáltató, s a többiek is jó partnerek, kiváló az együttműködési készségük. — Mi a PTV feladata a beruházási tevékenység hatékonyságának növelésében? — Mint erről szó esett, a tervezés minősége nagymértékben függ a beruházás előkészítésének minőségétől. Ez a fázis a tervezés közvetlen előzménye. Nehéz és bonyolult feladat, mert az ismertetett gondokra, a szakma fejlődésének irányára, a társadalmi igényekre tekintettel, a teljes beruházási folyamat korszerűsítését és ezzel együtt elsősorban a területi tervezés rendszerét kellene továbbfejleszteni ahhoz, hogy az építési, műszaki tervezéseket megelőző döntések megalapozottabbak legyenek. Az építési, műszaki tervezési folyamat, mint a beruházások lényeges fázisa önmagában is fejlesztésre szorul. — A konkrét építési, műszaki, tervezési tevékenység továbbfejlesztésében a mi feladatunk a korszerű tervezési módszerek, eszközök, a számítástechnika fejlesztése és a szélesebb körű alkalmazása. A beruházó, a lebonyolító, a tervező és kivitelező szervezetek közötti munkamegosztásban a tervezési folyamat koordinálása, valamennyi építési feladathoz a megfelelő tervek biztosítása. Az épületek használati értékének növelése, városfejlesztési koncepción alapuló környezetalakító hatásban is magasabb színvonalú komplex lakóegyüttesek létrehozása. Tömeges feladatok kielégítésére alkalmas típustervek kialakítása. Lombosi Jenő Adria-tengely Magyarországon keresztül Gyorsítani kívánják Európában a vasúti személy- és ‘ ' ' A MAY is tanulmányt készít A Nemzetközi Vasútegylet, az UIC kezdeményezésére kidolgoztak egy követelményrendszert, melynek célja a nagyobb európai gazdasági és turisztikai központok közötti gyors személy- és teherforgalmi összeköttetések megteremtése. Az UIC 1971-ben hozott határozatot a fontosabb vasútvonalaknak az Európai Törzshálózati Terv keretében történő vizsgálatára, annak érdekében, hogy megállapítsa e vonalak teljesítőképességét és kiépítési lehetőségeit. A MÁV hálózatából ez a Budapest—Hegyeshalom, Budapest—Biharkeresztes és Budo- pest-Lökösháza vonalakat érintette. Az UIC tervezési bizottsága a Jugoszláv Szövetségi Vasutak javaslatára 1974-ben a vizsgálatnak újabb vonalakra való kiterjesztését fogadta el. Ezek között szerepelt az Adria- tengely, azaz a Budapestet az Adriai-tengerrel összekötő vasútvonalaknak a felmérése. E vonalak bevonását indokolta, hogy az Adria-tengely köti ösz- sze észak-dél irányban a Duna- medencét az adriai-tengerrel, vasúti összeköttetést biztosítva egyúttal Közép- és Észak-Euró- pa országainak, a legfontosabb adriai kikötőkkel. Az Adria-tengely keretében a Budapest— Székesfehérvár—Nagykanizsa— Murakeresztúr—Ljubljana-Ko- per—(Divica Sezana)—Trieszt, a Budapest— Dombóvár—Gyékényes— Botovo—Zágreb—Rijeka, a Dombóvár—Pécs—Magya rbóly— Jenice-Ploce, valamint a Buda- pest-Kelebia-Subotica-Beog- rád—Bar vasútvonalakat tanulmányozták a jugoszláv vasúttal közösen a KPM Vasúti Főosztály megbízásából, a VATUKI, az érdekelt vasútigazgatóságok, így a MÁV Pécsi Igazgatóságának szakemberei. A nagyarányú munkában Földesi Gyula igaz- qató-helyettes és Földing Gábor közlekedési mérnök képviselte a pécsi igazgatóságot. A magyarországi vonalakon jelenleq is 60-100 kilométeres óránkénti sebesség között haladhatnak a vonatok. Ez az UIC által megkívánt eljutási időket nem'biztosítja, a forgalom lebonyolításához szükséges átbocsátóképesség nem mindenütt megfelelő és a vontatás zömmel Diesel-üzemű. A bel- és külföldi munkamegosztás további növekedését, a vasúti áruszállítás emelkedése követi. A tanulmányban a vonalakon 1990-ig mintegy 30 százalékos növekedéssel számolnak. A vasúton várható forgalom meghatározásához részletesen elemezték a vasútvonalakkal párhuzamos közutak jelenlegi, valamint a várható forgalmát. A MÁV Pécsi Igazgatóságának tengelyvonalain 140 kilométeres óránkénti sebességet irányoztak elő. Ezeken a vonalakon a jelenlegi pályakorszerűsítéseknél mái ezt az értéket figyelembe veszik. A növekvő forgalom lebonyolításához részleges kétvágányosítósna lesz szükség, a Szabadbattyán—Siófok, Sárbogád-Rétszilas, Szent- lőrinc-Pécs és Dombóvár-Go- disa között. Ezek megvalósítására többségükben azonban csak 1990 után kerülhet sor. A pálya- sebesség-növelésnek további előfeltétele a korszerű állomási és vonali biztosítóberendezés. A. Budapest—Székesfehérvár— Nagykanizsa-Murakeresztúr vonalon néhány csomópont kivételével ez már megvalósult. Siófok és Fonyód állomásokon, a későbbiekben történik. A Budapest—Dombóvár—Pécs vono- lon jelenleg építik az önműködő biztosítóberendezést, melyet várhatóan a következő ötéves tervidőszakban fejeznek be. A tanulmány előirányozta a vizsgálatba vont vasútvonalaknak a villamosítását, amire az ütemezés szerint 1980—90 között kerül sor. Az állomások közül Murake- resztúron a várható forgalom lebonyolítására, csak a fejlesztés és közös határállomássá való kiépítés után lesz mód. A gyékényesi állomás korszerűsítése részben már megvalósult, a biztosítóberendezés üzembe helyezése 1980- ban történik meg. A magyar- bólyi állomás a jelenlegi forgalom lebonyolítására alkalmas, a növekedésnek megfelelően a fejlesztésre csak 1990 után kerülhet sor. A pályasebesség emelésével a vontatás és a biztosító berendezések korszerűsítésével a szállítási és utazási idők a belföldi forgalomban is lényegesen csökkentek. Pl. Pécs—Budapest között ez kettő-kettő és fél óro között várható. Ezek a pályák nagyobb árumennyiség átbo- csátását és a biztonságosabb forgalom lebonyolítását teszik lehetővé. Az Adria-tengelyhez tartozó vasútvonalak végpontjain a tengerparti kikötőkben így előnyösen valósítható meg a vasút— tengerhajózás kombinált szállítási mód. Az elkészült tanulmányt ez év végén terjesztik elő a magyar és jugoszláv vasúti és állami szervek vezetői elé. Roszprim Nándor A Csepel Vas- és Fémművek Munkásotthonában az idén is több világnyelvet sajátíthatnak el az érdeklődők. A nyelvoktatásban egyre több fizikai dolgozó vesz részt a korszerű audio-vizuális eszközökkel berendezett oktatótermekben.
