Dunántúli Napló, 1978. október (35. évfolyam, 271-301. szám)

1978-10-14 / 284. szám

1978. október 14., szombat DunQntuli napló 3 Gerencsér Sebestyén emlékezetére Fazekasművészek kiállítása Siklóson Gerencsér Sebestyén — oki most lenne nyolcvan éves — tiszteletére ez évben heted­szer rendezték meg szülőváro­sában, Siklóson az országos fazekaspályázatot a Baranya megyei Tanács V. B. műve­lődési osztálya, a Háziipari és Népi Iparművészeti Szövet­kezetek Országos Szövetsége és a Népi Iparművészeti Ta­nács. A díjnyertes munkákból rendezett kiállítást tegnap dél­után a Vár kiállítótermében Marói/ Gyula főiskolai tanár, a KÓTA főtitkára nyitotta meg, melyen megjelent Bocz József, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának titkára, dr. Vida Sándor, a Siklósi járási Ta­nács Hivatal vezetője. A pályázat növekvő népsze­rűségét példázza, hogy ez év­ben kilencvenegy fazekas ezer­kétszázhetven hat munkáját küldte be. A legjobbaknak já­ró díjakat dr. Nagy László, a HISZÖV és a NIT elnöke adta át. „Gerencsér Sebestyén" em­lékdíjat két pályázó, ifj. Faze­kas Lajos (Nádudvar) ésGon- da István (Mezőtúr) kapott. Első helyezést ért el Kása Klá­ra és Sz. Nagy István, máso­dik díjat Fusz György és Fusz Lajos, Kapitány Júlia, Kozák Éva és Szűcs Imre, harmadik díjat Busi Lajos, id. Fazekas Lajos, Sáfrány Géza és Szabó Kinga. Négy fazekasművésznek munkajutalmat adtak át. A kiállítás vendégei délután meglátogatták a villányi aíko- tótelepet, este baranyai folklór- műsort tekintettek meg a Vár előadótermében. Ma szakmai tanácskozással folytatódik a program: délelőtt 9 órától dr. Kresz Mária kandidátus „Virágok a magyar fazekas- művészetben” címmel tart elő­adást. Dr. Hoffer Tamás kan­didátus előadása betegsége miatt elmarad. Megalakult Pécsett a délszláv nemzetiségi klub Dragovác Márk fotókiállítása Délszláv nemzetiségi klub alakult tegnap este Pécsett, a horvát-szerb tanítási nyelvű ál­talános iskola nagytermében. A klub létrehozását a Magyar- országi Délszlávok Demokrati­kus Szövetsége választmányá­nak helyi tagjai kezdeményez­ték. A tegnap esti első találko­zón a pécsi délszláv óvoda so- kac népviseletbe öltözött gyer­mekei műsorral köszöntötték a klub tagjait. Részt vett az ala­kuló ülésen Mándics Mihály, a Magyarországi Délszlávok De­mokratikus Szövetségének fő­titkára, aki üdvözölte a klub lét­rehozását és baráti beszélgetést folytatott a tagjaival. Az ala­kuló ülés alkalmából nyitották meg Dragovác Márk fotókiállí­tását, akinek felvételei a Bara­nyában élő délszlávok életének ellesett pillanatait ábrázolják. A délszláv nemzetiségi klub tagjai legközelebb október 28- án találkoznak, amikor Mohács­ra látogatnak. A jövőben pedig a Nevelők Házában tartják ösz- szejöveteleiket.. Teljesült a régi kívánság Nyári színház — tanulságokkal Ülést tartott a Pécs városi Tanács vb Felújították, bővítették a kesztyű- gyári óvodát Gyerekek, gyerekek, szeretik a perecet... ezt a mondókát fújva vonultak be a szobába az óvodások, vidáman, mintha csak ők is átérezték volna, a kesztyűgyáriak régi kívánsága vált valóra. A Pécsi Kesztyűgyár felújította és kétszeresére, 75- ről 150 személyesre bővítette a gyár tőszomszédságában, a Kar­melita közben lévő óvodáját. A tegnap délelőtti ünnepélyes átadáson a meghívottak sorá­ban megjelent Rameisl Ferenc- né, a megyei párt-vb tagja, az SZMT titkára, Antal Gyula, az MSZMP Pécs városi Bizott­sága osztályvezetője és Kom­lód i József né, Pécs város ta­nácselnök-helyettese is. A fel­újított és bővített gyermekintéz­ményt Gulyás József, a Pécsi Kesztyűgyár vezérigazgatója ad­ta ót. A vezérigazgató mindenek­előtt emlékeztetett, a húszéves múltra visszatekintő óvoda már nagyon szűknek bizonyult, ezért sokat jelentett Pécs város Ta­nácsának segítsége, azok a jut­tatott lakások, mely lehetővé tette az épület emeletén lakó négy család kiköltözését. így, s még számtalan más feltétel megteremtésével sikerült a bőví­tés és az igen jelentős korsze­rűsítés, így többek ' között a széntüzelésről a gázra való át­térés. A beírt gyermekek száma máris 172, közülük 154-en a kesztyűgyári dolgozók csemetéi, a többi környékbeli gyerek. A tanács segítségéről volt már szó. A beruházás a Kesz­tyűgyárnak 3,5 milliójába került, Pécs város Tanácsa 400 ezer forint támogatóst adott, ezen­kívül még csaknem 250 ezer forint értékű beszerzésre ke­rült sor, ez utóbbi a szocialista brigádok által felajánlott kom­munista szombatok bevétele. Bár az óvoda külső tatarozása kivitelező hiányában a jövő esz­tendő tavaszára marad, belül igen csak megváltozott, meg­szépült a környezet, a gyerme­kek személyiségének fejlődése biztosított. Könyvtárszobát ala­kítottak ki, ahol irodalmi jelle­gű foglalkozásokat tarthatnak, rendelkezésre állanak audio­vizuális eszközök is. Gulyás József vezérigazgató végezetül köszönetét mondott a városi párt- és tanácsi szervek­nek, minden közreműködőnek és segítőnek, nem utolsósorban a Kesztyűgyár szocialista bri­gádjainak, a széleskörű tár­sadalmi összefogásnak. A ve­zérigazgató pénzjutalmakat nyújtott át az óvoda nevelőinek és dolgozóinak, köztük dr. Vékény Henriknének, aki húsz éve, az alapítástól ott dolgozik az óvodában. pályaudvar, 3000 adagos étte­rem és a Domus Áruház 1981-ig kiépítendő alapközműveihez 58 millió forint felhasználását en­gedélyezték, s jóváhagyták Lvov-Kertváros B-üteme 1. tömbjének célcsoportos lakás­beruházási programját. A Sa- rohin tábornok útjától nyugat­ra előkészítés alatt álló terü­leten 1495 lakás épül. Legyen vagy ne legyen nyá­ri színház? — e kérdés meg­válaszolásán meditáltak a vég­rehajtó bizottság tagjai az előterjesztett zárszámadás kap­csán. A vb annak idején 4 millió forintot szavazott meg a Pécsi Nyári Színház költ­ségeire, a tényleges kiadások 9,6 millió forintra rúgtak, ez­zel szemben a bevételek mind­össze 6,1 milliót értek el. Most a 3,5 millió forint összegű túl­lépés sorsáról kellett dönteni. A Vb kész helyzet előtt állt, s nem tehetett egyebet, mint­hogy „áldását adja" a túllé­pés elszámolására. De hogy a jövőben hasonló meglepetések ne érhessék, igen kritikusan vizsgálta a színház működését. Egyhangú volt a vélemény: mű- vészetileg is, technikailag is előkészítetlen volt a színház — rendes felkészüléshez fölöt­tébb kevés volt a rendelkezés­re álló idő —, menet közben változott meg az a koncepció -, hogy ti. alapjában a pécsi balettra épülő nyári balett-* színház legyen —, amire a vb a támogatást adta, s kedve­zőtlen volt a sok színhely, a színház szétszórtsága. Viszont egyetértés volt abban is, hogy szükség van a nyári színházra; ha mór elkezdte Pécs, folytat­ni is kell, de úgy, hogy a jö­vőben sajátosan pécsi arcula­tot kapjon, hiszen ez adhatja meg az igazi vonzerejét, s ez teheti versenyképessé a ha­gyományokkal rendelkező egyéb nyári rendezvényekkel szemben. A végrehajtó bizott­ság végül úgy határozott, hogy a Pécsi Nyári Színház fenn­tartásának szükségességével egyetértve utasítja az illetékes szakigazgatási szerveket: 3,8 millió forint összegű költség- vetési póthitelt kérjenek 1979- re, ezen belül 2,5 milliós ál- Icími támogatást, mert ezt lát­ja a színház jövő évi működ­tetése alapfeltételének. Ameny- nyiben ez a támogatás meg­lesz, a Pécsi Nyári Színház 1979-es programját az idei tanulságok figyelembevételével kell kialakítani. H. I. □ lést tartott tegnap Pécs megyei város Tanácsának vég­rehajtó bizottsága. Jóváhagyta a végrehajtó bi­zottság a Pécsi Nyári Színház jelentős költségtúllépést tar­talmazó zárszámadását, s tu­domásul vette az 1978/79. évi lakáselosztási és szanálási terv időarányos teljesítéséről szóló jelentést. A déli városrészben épülő vásárcsarnok, autóbusz­2420 óra társadalmi munkában A pécsi iskolák közül a leg­szebb fekvésű az istenkúti — vagy ahogyan két éve nevezik: Fábián Béla úti Nevelési Köz­pont. A jóízű karsztforrás szom­szédságában, a nyugati Mecsek hajlatai között Pécs első és egyetlen nevelési központjában tegnap új létesítményt avattak. Az alagsorban lévő régi torna­szoba helyén új, modern gya­korlati szaktantermet adtak át, mely lehetővé teszi az új típu­sú, magasszintű, gyakorlati ok­tatást. A szaktanterem széles körű társadalmi összefogással ké­szült. A B. m. Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat asztalos­üzemének oktatói és szakmun­kástanulói, a Szerelőipari Vál­lalat „Március 15." szocialista brigádja, a BÉV asztalos üze­mének dolgozói, valamint a tmk-műhely esztergályosai, a MÉV IV-es üzemének lakatosai és a Távfűtő Vállalat „Bánki Donát” szocialista brigádja összesen 2420 társadalmi mun­kaórát „dolgoztak be", sokszor nemcsalt délutánjaikat, hanem éjszakába nyúló estéiket áldoz­va fel. Ahogyan Soós János, a nevelési központ igazgatója is mondta bevezetőül: „Nehéz megfelelő szavakat találni, hogy méltóképpen kifejezzük hálán­kat, örömünket ezért a nagy­szerű összefogásért, amelyet a város peremén élő munkások gyerekeiért tettek." A gyakorlati szaktantermet délutánonként barkácsműhely- ként használhatják a tanulók szülei, a környék dolgozói. S. Zs. Gyakorlati szaktantermet avattak a Fábián Béla úti Nevelési Központban Elfogadták a Lvov-Kertváros B-üteme 1. tömbjének lakás- építési programját Miért ázott a riporter? Rádió mellett... Már megint történt valami a Mecsekalján. S ebből mind­járt sejthetik is, hogy ezúttal a téma sporttal kapcsolatos — mert sportriportereink, él­ve a magyar szókincs gazdag­ságával — nem Győrből, Pécs­ről és Szegedről, hanem a Rába-parti, mecsekaljai, vagy Tisza-parti városból közvetítik az izgalmasnál iz­galmasabb sporteseményeket és nem ők az egyedüliek a „szakmában”, akik bizonyos jelzőket közhellyé koptatnak, így hát maradjunk akkor a mecsekalji városnál. (Azért nem Mecsekalján, mert ilyen nevű vasúti megálló van Pécs bejáratánál, viszont a PMSC az Pécs város sportegye­sülete ...) Szóval, megint történt va­lami a mecsekalji városban, mégpedig az, hogy hirtelen beborult és megeredt az eső; először ősziesen, vagyis fer­dén satírozva a látóhatárt, majd függőlegesen, csak úgy zuhogott. És éppen akkor, amikor vagy hatezer ember kint szorongott a PMSC—MTK VM mérkőzésen, a vasút­pályán. Jómagam — ki köz­ismerten rajongok a fociért — nem voltam kint a meccsen, hanem a közvetítést hallgat­tam és együtt szomorkodtam a riporterrel, akinek végül is elfogyott a türelme és vala­hogy így kiáltott fel: „... Megmondom őszintén, sehol a világon már, csak ezen a pályán kénytelen a ri­porter a pályaszélről tolmá­csolni az eseményeket, kitéve magát a zuhogó, szakadó esőnek, hát szóval...” stb ... stb. Kint csattogott, villám- lőtt, nekem eszembe jutott, olvastam valahol, hogy mér­kőzés közben játékost sújtott agyon a villám és ez a vég­zetes tragédia elérheti a rá­dióriportért is, aki fémből ké­szült mikrofont és kábelt tart a kezében, arról nem is be­szélve, hogy agyonázik, meg­fázik, sőt bereked és már kész is a baj. Együttéreztem vele, mind­azonáltal szégyelltem is ma­gam, amiért pont nálunk, a mecsekaljai városban vannak ilyen tanyasi viszonyok, hogy egy focimérkőzést még min­dig ősi módszerek szerint, a pálya széléről kénytelen köz-' vetíteni a kollégám, hát mi­csoda kisvárosi piti dolog ez?! A mérkőzést végigizguló hatezer szurkoló között akad­tak néhányon, akik már eleve csalogatták a riportert, be a tetővel védett kis beállóba, ami pontosan ott van a játé- koskijárónál, vagyis ott, ahonnét nagyszerűen belát­hatja az egész pályát, el nem mulasztva egyetlen eseményt sem, ami a játéktéren törté­nik. A szíves invitálást nem vette figyelembe. No de ez az ő dolga. Ezért még nem is ültem volna le az írógép mellé. Hanem — e fenti és or­szággá kürtőit — panaszá­ban, ha ki nem mondotton is, mégis csak városunkat hoz­ta kényelmetlen helyzetbe. Nem is merek rágondolni, miket képzelnek rólunk mond­juk a Gellérthegy-aljai város­ban, vagy a Rába-partiban és mindenütt másutt, ahol csak rádiót hallgattak derék honfitársaim, ezen a bajnoki fordulón? „Na, ez is Pécs, mi?!" Meg hogy: „Csak a vi­dékiekkel ne kezdjen az em­ber ... I” Sietek kijelenteni. A vas­útpályán van egy sajtópáholy. Van teteje, mellvédje és a ket­tő között üvegablakok. Bent meg padok, székek. Valami­kor a székekre ilyen volt ki­írva: „Dunántúli Napló... MTI . . . Népsport..." A Ma­gyar Rádió neve nincs feltün­tetve. Nem azért, mert harag­ban vagyunk a rádióval. Azért, mert a sajtópáholy építéséhez annakidején az említett sajtószervek hozzá­járultak némi kis összeggel. Erre a lehetőségre — annak­idején — a Magyar Rádió fi­gyelmét is felhívták. Remény­telenül, mert a rádió nem szállt be a költségekbe. Miért adjanak ők ezreseket „le" vidékre? A Gellérthegy-alji vidéki szemlélet így aztán vissza­ütött. Rab Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents