Dunántúli Napló, 1978. szeptember (35. évfolyam, 241-270. szám)
1978-09-07 / 247. szám
1978. szeptember 7., csütörtök DunQntull napló 3 Jelentős teljesítménynövekedés A másfél milliárdos termelési értéket előállító Bányászati Aknamé- lyitő Vállalat legnagyobb körzete a mecseki, idén várhatóan 380 millió forint értékű munkát végez. Évekkel ezelőtt a BAV mecseki körzetét is érzékenyen érintette a hazai bányászkodás megtorpanása, jelentősen csökkent a létszám, s hogy munkát biztosítsanak az embereknek, a profiltól erősen elütő tevékenységet folytattak. Az utóbbi években megváltozott a helyzet, munkájuk zömét ma már elsősorban a bányászattal összefüggő megbízások teszik ki. ie«t1 A Bányászati Aknamélyítő Vállalat mecseki körzetének eredményei figyelemre méltóak. Két esztendővel ezelőtt 249 000 forint volt az egy főre jutó termelés, ez tavaly már meghaladta a 276 000 forintot és ebben az évben a tervelőirányzat 291 000 forint. Az utóbbi négy évben ötven százalékkal emelkedett a körzet termelése. Ezt elősegítette, hogy az utóbbi időben korszerűsödnek gépeik. Kiemelt munkájuk a Mecseki Ércbányászati Vállalat V-ös számú bányaüzeme — a bányásznap tiszteletére befejezték mélyítését. Tavaly 620 méter mélyre jutottak az új aknában. Horváth István csapata idén is kiemelkedő eredményeket tudhat magáénak: az év első három hónapjában — mostohább körülmények között, közel ezer méter mélységben — száznyolcvan méteres teljesítményt értek el. Emellett a IV-es üzemben is dolgoznak. Ott egy vakaknót mélyítenek és már megkezdték a következő — a tizenharmadik szintig érő — akna hajtásával kapcsolatos előkészítő munkákat is. A Mecseki Szénbányáknál a szászvári és vasasi üzemeket Tiszta horizont az aknamélyítők fölött A BAV mecseki körzeténél nincs létszámhiány A mecseki medencében ma szinte alig akad bányaüzem, ahol ne dolgoznának az akna- mélyítősök. Megszűnt az elvándorlás, s már a felvételi irodán leginkább fiatalok jelentkeznek. Azon kevesek közé tartozik a mecseki körzet, ahol nincs létszámhiány. A gondot inkább az okozza, hogy a leszámoló és nyugdíjba vonuló vájárok helyére megfelelő felkészültségű szakembereket állítsanak. Évről évre indítanak saját szervezésű vájártanfolya- mot: legutóbb is több mint harmincon szerezték meg a szakmunkás-bizonyítványt. kivéve valamennyi aknánál dolgoznak. Idén 111 milliós munka elvégzését kérték tőlük a szénmedence területén, amit minden valószínűség szerint túlteljesítenek. Bétán Hartmann Henrik és csapata a nyár elején fejezte be az aknamélyítést, október végére elkészülnek a vastartók elhelyezésével, amit a vezérléc beépítése követ. Kossuth-bányán 360 méteres aknát mélyítenek ebben az évben. A IV-es aknánál Hintesszer János brigádja ténykedik, míg a tizedik szinten Palotás József vágathajtó csapata dolgozik, amely augusztus hónapban több mint száz métert haladt előre. A körzet 1978-ban várhatóan jelentősen túlteljesíti a Mecseki Szénbányák üzemeiben a vállalt 1215 méteres vágathajtási, illetve bővítési munkáit. A legnagyobb feladatokat Kossuth-bányaüzem adja, majd István-akna, illetve Zobák-bá- nya következik. Az aknamélyítőket — s ez köszönhető a pécsi pincéknek — jól ismerik már a megyeszékhely lakói is. Idén nyolcvanmillió forint értékű kutató, aláfalazó és pincetöme- dékelő munkát végeznek a város alatt. Úgy tűnik viszont, hogy Eger és Pécs után Szek- szárdnak is egyre nagyobb gondot okoznak a pincék: az aknamélyítők ott is megjelentek. A vállalat létszámának közel húsz százalékát kötik le a rogyadozó föld alatti járatok. Ezt a feladatot főként a bányamunkában „megrokkant" vájárokra bízzák. Aíagűtépíiés Egyik leglátványosabb munkájuk a hetvehelyi alagút építése. Ikotics József és brigádja évek óta ezen a területen dolgozik: ők építették az abali- geti, a hamarosan átadásra kerülő több mint négyszáz méter hosszú második „betoncsövet" és az év végéig befejezik a harmadik alagút építését is. Hetvehely körzetében még két hidat készítenek el, több ezer köbméter sziklát robbantanak le az új pályatest útjából. Aztán Ikoticsék újabb Nyolc hónap alatt 87,9 millió tonnás áruforgalom a vasúton Növekvő feladatok A vasút augusztusi teljesítménye összességében megfelelt ugyan a tervezettnek, az őszi csúcsforgalmat tekintve azonban jól jött volna nagyobb előny — hangsúlyozta a MÁV vezérigazgatóság a vasút múlthavi munkáját összesítő adatok értékelésekor. A MÁV augusztusban a tervezettnél 51 ezer tonnával több, összesen csaknem 111,4 millió tonna árut továbbított. Ezen belül azonban kevesebb import került a vasútra, s főleg a tranzitforgalom maradt alatta, még a tavalyinak is. A vasút vezetői korántsem elégedettek az eredménnyel, hiszen a belföldi forgalomban már az elmúlt hónapban is akadtak szállítási nehézségek, részben belső fogyatékosságok, részben a vasúttól független okok miatt. £gész augusztusban például több tízezer kocsiigényt nem tudtak, a kért időre, naprakészen kielégíteni, ezért kevesebb követ, kavicsot vittek el a tavalyinál. Az óhatatlan pályaépítések, rekonstrukciók miatt sokat ácsorogtak a vonatok, növekedett a kocsiforduló idő. A lassúbb áruszállításhoz hozzájárult a szomszédos vasútok fogadási készségének hiánya is. Az év nyolc hónapjában együttesen 87,9 millió tonnás áruforgalmat bonyolított le a vasút, s az éves magas tervéhez képest időarányosan, mintegy 250 ezer tonnás előnyre sikerült szert tennie. Szükség van és lesz is minden tonna többletre, mert a szeptemberi- terv mór 11 millió 850 ezer tonna áru továbbítását írja elő, s az igények talán még magasabbak is ennél. munka után néznek. Pálmai János aknavezető-helyettes szerint, a jövőt tekintve nyugodtak, továbbra is lesz elegendő aknamélyítős feladat a Mecsekben. Salamon Gyula Küzdelem a Balaton eliszaposodása ellen A balatoni vízügyi szervek évek óta folytatnak kísérleteket annak érdekében, hogy a tó eliszaposodását megakadályozhassák. Különösen a keszthelyi öböl iszaposodik a Zala folyó hordalékától. Az öbölben a víz fő áramlatainak útjában iszapcsapdákat képeztek ki. Az árokszerű iszapfogók hasznosnak bizonyultak, ezért megkezdték újabb csapdák kiképzését. A Balaton medréből — nagyrészt a Keszthelyi öbölből — a következő években több mint százezer köbméter iszapot távolítanak el. A hároméves program keretében mintegy ötholdnyi, eddig mi veletlen területen kezdődött meg a termelés a Danicz-puszl homokbányában Közétkeztetés Szigetvárott a konyhákon kelszerannyit főznek... Új önkiszolgáló étterem és konyha a cipőgyárban Egy tavalyi vizsgálati jelentésben olvasható a szigetvári közétkeztetésről, hogy „ha a KÖJÁL szigorúan ragaszkodna az engedélyezett adagszámok főzéséhez, a helyzet szinte tragikussá válna". Ebben nincs semmi túlzás. A Baranya megyei Vendéglátó Vállalat három szigetvári egységében — az Oroszlánban, a Kert-vendéglőben és az Aranykorsóban - napi 730 adag főzésére szól az engedély, hiszen a konyhák kapacitása is ennyire méretezett. Viszont ennek csaknem a kétszeresét — pontosan 1350 adagot — főzték a három szigetvári konyhán a vizsgálat idején. Ugyanakkor azt is tényként rögzítették, hogy közel 200 adagra vonatkozó közétkeztetési igényt el kellett utasítani, s alig, vagy egyáltalán nem biztosítható az idegenforgalmi csoportok étkeztetése. A közelmúltban egy vállalati beruházás révén némileg javult a helyzet Szigetvárott. A két nagy szigetvári gyár egyike, a Konzervgyár saját éttermében étkezteti a dolgozóit, az ezer adagos konyha nélkül valóban tragikus lenne a helyzet a városban. A Cipőgyárnak nem volt eddig saját konyhája és étterme, a kényszerűségből alkalmazott gyakorlat nem volt népszerű a dolgozók körében: mindössze 150-200-an vették igénybe az Oroszlánban, illetve a Kert-vendéglőben biztosított „üzemi étkezést”. Tavaly nyáron kezdték a munkát, s idén július 10-én adták át rendeltetésének a cipőgyári konyhát és éttermet. Ä 2,5 millió forintos új épület a gyár saját kivitelezésében készült, a kőműves brigád az építkezéssel egyidejűleg végezte egyéb, szokásos karbantartó munkáit, sőt megépítette az új modellező műhelyt is. A beruházáshoz egymillió forinttal járult hozzá a Szigetvári ÁFÉSZ — a társberuházó szerelte fel korszerű berendezésekkel a konyhát. Az új konyhát 600 adag főzésére méretezték. Az első hónapban mindössze 300-an ismerkedtek főztjével, a kétféle háromfogásos menüvel. Augusztusban már teljes kihasználtsággal működött a konyha, ami arról tanúskodik, hogy ezt a fajta üzemi étkeztetést már azok is igénybe veszik, akik a korábbiból nem kértek. A cipőgyári önki- szolgáló étteremben étkeznek egyébként a társberuházó ÁFÉSZ dolgozói is. Ezzel tehát javult Szigetvárott a közétkeztetés helyzete, de a tavalyi gondok ma is gondok. A tanácson most fontolgatják, milyen módon lehetne a következő tervidőszakban — a mostaniban már nincs erre anyagi lehetőség - tovább javítani a helyzeten. Hiszen a város fejlődik, növekszik a Szigetvárott dolgozók száma, változik az életforma, s ezzel együtt nő a közétkeztetés iránti igény is. H. I. Okostón i C söppnyi fekete bajusza volt, átmenet a „valaha jobb napokat láttam" dzsentri forma és a néptáncos „kacki- ás" magyar férfidísz között. Ez a bajusz enyhén rángatózott, miközben viselője fellépett a Wiener Walzer egyik, belföldi utasok részére kijelölt kocsijába. „Négerszakasz — mondta a bajusztulajdonos már a lépcsőn az utána következőnek. Az azért mégiscsak sok, hogy mi magyarok az utolsó néhány kocsiban vagyunk kénytelenek szorongani, amikor ezeknek fél fenekükre egy egész kupé jut.” Akkor még nem neveztem Okostóninak. A belföldi utasoknak általában elegendő számú kocsiban most tényleg nem maradt hely. Néhányon úgy vélték, azért, mert az utasok tudták, hogy nemzetközi vásár van, a vasutasokhoz viszont nem jutott* el a hír. így esett, hogy az említett bajusz mellé sodort kíváncsiságom, a sors és a MÁV akarata. Ezért aztán még Bicskénél sem jártunk, amikor már „tudtam” az illető pontos nevét. Ö az Okostóni leszármazottja, vagy inkább „családi kortársa” a mindenütt fellelhető, bajuszos-csupaszajkú, kopasz-dús sörényű, szemüve- ges-pápaszem nélküli .. . Okostóniknak. A nemzetközi expresszvonat a nehezen búcsúzó ember komótos lépteivel hagyta el a Keletit, és csoszogott át a fővároson. — Apám — mondta követőjének Okostóni az izgágák fülsértő suttogásával — ez így nem mehet tovább, ezt nem lenne szabad engedni. Apám, manapság már olyan megoldások vannak, hogy a föld alatt futtatják be a vonatokat a nagyváros szívébe. Az az igazi, be a föld alá az egészet, és már roboghatnak is a szerelvények. Van már ilyen, nekem ne mondják, hogy nincs... Vagy ha már ilyen lükén terveztük az egészet, ki kéne tenni a pályaudvarokat a főváros szélére, onnan pedig valami szuper gyorsvasúttal behozni az embereket. Az őt követőr és most mellettem álló egyszemélyes hallgatóság egészen eddig csak engedelmesen hallgatott, már-már azzal gyanúsítom, hogy netán Okostóni beosztottja, amikor közbevet egy manapság túlontúl gyakran hangoztatott ellenérvet: „munkaerőnk, az viszont nincs”. Á Zrínyit halálra sebző vadkan — ha volt ilyen — horkanthatott akkorát, mint Okostóni. — Apám, hát nem veszed észre, hogy nálunk belső munkanélküliség van? Az emberek nem tudnak mit kezdeni az idejükkel, lézengenek csak, érted, lézengenek. Rosszul van szervezve az egész. Ha mindenki ledolgozna csak — na kegyes vagyok — hat órát a nyolcból, száz ilyen föld alatti vasutat meg lehetne építeni, nekem ne mondják ... Nincs ez jól megcsinálva, túlzottan szabadjára engedték az embereket. Ellenvetés nincs, a kioktatott meghajlik az érvek — vagy ki tudja, minek — a súlya alatt, és veszélytelenebb vizekre evez: „Hát a család?” Ezek után Okostóni- tól megtudjuk, hogy a két gyerek jól van, bár a kisebbiket alig sikerült bepréselni az óvodába — igazságtalan és rossz a felvételi rendszer („ha én szervezném, akkor azzal kezdeném, hogy...”), a nagyobbik iskolába jár, de minek, mert tanítani képtelen pedagógusok képzik őket, alapvetően vacak tantervek alapján, és a felesége bedobta a törülközőt, mert ennyire rossz munkahely nem létezik még egy az olfzágban, ahol az osztályvezető képes reggelente órával a kezében várni a beosztottakat. („Ahol blokkolni muszáj, az más, na de apám, egy hivatalban?”) Okostóni „okos", tehát nem elégszik meg azzal, hogy csupán feltárja a hibákat, hajlik a szocialista realizmus felé, mindjárt a kivezető utat is megmutatja. Erre feljogosítva érzi magát, mivelhogy ezt az utat ő ismeri egyedül. „Úgy van ez apám, hogy ki kell mennem, mondjuk Csornára ellenőrizni. Kimehetek a reggeli vonattal és visszajöhetek a hármassal, vagy a későbbivel. Dehogy megyek! Beülök a kollegával a Trabantba — ketten vagyunk, kijön a benzin-, és kilenckor kimegyek. Ráhajtunk egy kicsit, délre itthon vagyunk. Papíron persze a reggelivel mentünk, a délutánival jöttünk. így kell spórolni, apám" — sziszegi Okostóni, majd mondandója megemésztésére sem hagyva időt, hogy már régesrég öntözni kellett volna a kukoricát — persze, ha hozzáértők dolgoznának a mezőgazdaságban — mert így az idén sem terem semmi, aztán megint mehetünk kölcsönért, hát ennek sem lesz jó vége. És ha már az időjárásnál vagyunk, ugyan mi más okozná az ilyen télies nyarakat meg a semmi teleket, mint az a sok atomrobbantás, és — mondhatnak, amit akarnak — ez az egész világűr-mizéria. Fejbekólintott ez a kétségkívül új szóalkotás — világűr-mizéria — és további monoton mondókája közben már azon töprengtem, hogy tulajdonképpen miért is haragszom Okostónira ilyen üt- niképes hévvel. Tán azért, mert annyira tiszta példánya a hozzá hasonlóan vélekedőknek és-viselkedőknek, annyira egyértelműen Okostóni típus, mint az álnok figurája egy erkölcsi tanulságokat szájbarágó rossz drámában. ogos-e az indulat, hiszen ő ilyen tiszta megjelenésben inkább nevetséges, mint ártalmas? Úgy vélem igen, mert nincs egyedül, viszonylag kicsiny, ám annál hangosabb „családjának" tagjait sok helyütt fellelni, ha nem is „jókais fekete-fehérben”. Például a mindent jobban tudókra gondolok, akiket az érvek és tények annyira sem zavarnak, mint a légyzümmögés. Az ő szavaik nyomán kétely támadhat, gyanú sarjadhat, mert olyan az emberi természet, hogy a józan ész ellenére is muszáj hinni legalább egy keveset a hangosan mondottakból: mert biztos van valami a dologban, ha már ilyen erősen állítják. így ronthatnak ők, a kedvszegő, izgága, nagyhangú Okostónik saját környezetükben —, mert a kedv nélkül végzett munka ritkán jó. De a világért sem téveszteném össze őket a hittel bírálókkal, még akkor sem, ha indulatosan olvassák fejünkre hibáinkat. Ahogy hallgatom a mellettem kereplőt, nem nehéz megkülönböztetni őket: aki értünk "szól, azott akar többet tenni, ahol tudásával, szakértelmével, ötleteivel, még bírálataival is segíthet, vagyis munkájában, hivatásában keresi a jobbat. Okostónik úgy általában reformálnák meg az alapvetően rossz világot — szájjal. Mint ez az „enyém” is, aki pillanatnyilag az alkoholizmus visszaszorításán munkálkodik, ha jól hallom, valamiféle jegyrendszerrel... Okostóni végül is leszállt. Győrött. És amikor egymástól néhány lépésnyi távolságra ballagunk ki a pályaudvarról, kiszakad belőlem egy sóhaj: bárcsak ne találkoznánk soha, sehol. Sem vele, sem a felfogásával. Kónya József
