Dunántúli Napló, 1978. szeptember (35. évfolyam, 241-270. szám)
1978-09-03 / 243. szám
1978. szeptember 3., vasárnap Dunántúlt napló 13 Lázár György Moszkvában Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke, aki szombaton hivatalos baráti látogatásra utazott a Mongol Népköztársaságba, útját rövid időre megszakította Moszkvában. A Minisztertanács elnökét és kíséretét a szovjet főváros Vnu- kovoi repülőtéren Vlagyimir Novikov, a Szovjetunió Miniszter- tanácsának elnökhelyettese Viktor Malcev, a külügyminiszter első helyettese és más szovjet hivatalos személyiségek fogadták. Jelen volt Tóth József hazánk moszkvai nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. A magyar kormányfő a kora délutáni órákban folytatja útját. Lázár György és kísérete az éjszakát Omszkban tölti és vasárnap érkezik meg Ulan Botorba. Magyar— jnongol kapcsolatok „Magyar barátaink segítsége" címmel közölt első oldalas cikket az unen, a Mongol Népi Forradalmi Párt napilapja szombati számában. A cikk a magyar közreműködéssel épült és üzemelő darhani húskombinát idei munkájáról, esedékes tervének sikeres teljesítéséről számol be, méltatja a Darhanban dolgozó magyar szakemberek tevékenységét, s igen hasznosnak értékeli a mongol szakmunkások rendszeres szakmai gyakorlatát a kaposvári húsfeldolgozó üzemben. A legutóbbi hetekben több hasonló témájú cikk jelent meg a központi mongol napilapokban. Tájékoztatják a mongol olvasókat Magyarország életéről is; a többi között a munka- védelemről és a diósgyőri acélmű fejlesztéséről közöltek terjedelmesebb cikket. Hozzájárul a magyar—mongol kapcsolatok, illetve a magyar kultúra ismertetéséhez a többi tömegközlési eszköz is. A rádió naponta többször sugároz magyar zenét, a televízió pedig vasárnap az ,,Igy jöttem” című filmet és Magyarországot ismertető dokumentumfilmeket mutat be. ♦ HANOI: Az egész országot átfogó tömegmegmozdulásokat tartottak Vietnamban pénteken és szombaton az augusztusi forradalom 33. évfordulójának megünneplésére. NAGYVILÁGBAN Hans Jürgen frankfurti ügyész napjainkban szokatlan közlekedési eszközzel — konflissal — érkezett Budapestre Bécsből + ADEN: Észak-jemeni határsértőket fogtak el pénteken a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság területén. A csoport tagjai, akiknél robbanóanyagot és fegyvert találtak — aknákat akartak elhelyezni, gazdasági és más jellegű szabotázsakciókra készültek a demokratikus Jemen területén — közölte a JNDK hírügynöksége, Szaleh Muszleh Kaszem belügyminiszter bejelentésére hivatkozva. * BARCELONA: Rendőrök kezelték szombaton a benzinkutakat Barcelonában, miután mintegy 1500 benzintöltő munkás a tömeges elbocsátások elleni tiltakozásul sztrájkba lépett. A szélsőséges szakszen/e- zetek által kezdeményezett munkabeszüntetést a kommunista és szocialista vezetés alatt álló szakszervezetek ellenezték. 4 LUSAKA: Lusakában, Zambia fővárosában szombaton kilencórás megbeszélést tartottak a rhodesiai frontállamok, valamint a Zimbabwe Hazafias Front vezetői. A találkozón, amelyen Angola, Botswana, Mozambik, Tanzánia és Zambia államfői, valamint Joshua Nko- mo és Robert Mugabe, a Zimbabwe Hazafias Front társelnökei vettek részt, a rhodesiai rendezésről, az országban élő szi- nesbőrű többség uralmának megteremtéséről volt szó. Az értekezletről nem adtak ki közleményt. * Aranydukátok Körmöcbányáról IV. Károly német-római császár (I. Károly néven cseh király) halálának 600. évfordulója alkalmából különleges emlék-pénzérméket, korhű aranydukátokat bocsát ki a csehszlovák kormány rendelkezése alapján a körmöcbányai (krém- nicai) állami pénzverde. A mostani érméket az ősi „pénzgyár" a hagyományos összetételben 98,6 százalék aranyat és 1,4 százalék rezet tartalmazó ötvözetből készíti, névértékűk pedig 1, 2, 5 és 10 dukát lesz. A körmöcbányai pénzverde idén az egydukátos emlékérmékből húszezer, a másik háromból pedig tíz— tízezer darabot hoz forgalomba. 4 MANAGUA: A nicaraguai Matagalba város lakói visszatértek otthonaikba, miután a diktatúrák csapatai elfoglalták a város a Somoza-ellenes felkelőktől. Ugyanakkor Nicaragua más városaiban folytatódnak a sztrájkok és összetűzések. 4 MOSZKVA: A vulkánairól és gejzíreiről hires Kamcsatka- I él szí get Ozernovszki'[ településétől 30 kilométerre új hatalmas hévizlelőhelyet tártak lel a geológusok. A próbafúrások azt bizonyítják, hogy egy nagyobb hőerőmű ellátásához szükséges energiát rejt magában a föld. 4 LISSZABON: Freitas do Amaral, a tőkéseket egyesítő portugáliai demokrata Szociális Centrum Párt elnöke, péntek este megerősítette, hogy pártja nem szavazza meg Nobre da Costa kormányának programját. A Centrum Pórt továbbra is „súlyos fenntartásokkal él" az új kormány összetételével kapcsolatban. ♦ ANKARA: A Törökországban immár hetek óta tartó terrorhullám pénteken ismét három ember életét követelte. Az ország déli részében fekvő Is- kenderunban helyi fegyveresek támadtak egy munkásvonat utasaira, s lövéseikkel a baloldali szervezetekhez tartozó két munkást halálosan megsebesítettek. Az áldozatok kórházba szállítás után belehaltak sérüléseikbe, a helyzet megfékezésére érkezett rendőrökkel kitö't összecsapásban egy rendőr is életét vesztette. 4 LOS ANGELES: Az amerikai rendőrség 193 tüntetőt tartóztatott le Los Angelesben a sah politikája ellen tüntető hatszáz iráni diák közül. A kődobó- lásba és verekedésbe torkollott tüntetésben négy rendőr és több diák sebesült meg. Ma visszatér a Földre a Szojuz-29 űrhajó Főpróbát tartott szombaton Valerij Bikovszkij és Sigmund Jöhn, a Szojuz 29. űrhajóval: Kipróbálták valamennyi berendezés, műszer működését. Az űrhajóban elhelyezték a Földre szállítandó tartályokat, küldeményeket. Ez nem egyszerű munka, mivel a rakodást meghatározott rend és elhelyezési terv szerint kell végezni, nehogy megváltozzék az űrhajó visszatérő kabinjának súlypontja. Miért kellett „űrhajót váltani” a nemzetközi expedíció tagjainak? A magyarázat az, hogy aí eredeti személyzet, Vlagyimir Kovaljonok és Alekszandr Ivan- csenkov űrhajója, a Szojuz 29. már nyolcvan napot töltött a világűrben. Egyes berendezései úgy vannak méretezve, hogy működésük csak megadott ideig szavatolható. Jelenleg még jóval a határidőn belül vannak, viszont Kovaljonok és Ivancsen- kov „szolgálati ideje" a Szal- jut 6. űrállomáson még korántsem ért véget. Most „friss" űrhajót kapnak a később esedékes visszatéréshez — a nemzetközi expedíció Szojuz 31-esét -, Bikovszkij és Jähn viszont teljes nyugalommal térhet vissza a még „garanciaidős” Szojuz 29-cel. A földi irányító központ nem tette könnyűvé a nemzetközi expedíció rakodómunkáját: a legkisebb részletről is állandó tájékoztatást kért. Vasárnap a korai ébresztő után a nemzetközi expedíció tagjai elbúcsúznak az állandó személyzettől és átszállnak űrhajójukba. A lezárás ellenőrzése többórás munka, s ezután kerülhet majd sor a szétkapcsolásra. A földetérés a tervek szerint vasárnap a kora délutáni órákban várható. külgdzdusAg Legújabb korunk történelme szép számú paktumot ismer, ezek között legtöbb a katonai célú és ezeket is egy kivételével (Varsói Szerződés) mind az Amerikai Egyesült Államok égisze alatt kötötték. Az utóbbi időben gyarapodnak a más tartalmú paktumok, megállapodások, amelyek magukban hordozzák a békés célokat, a fejlődés óhaját. A közelmúltban az Amazonas óriás folyam medencéjének országai, Brazília, Bolívia, Venezuela, Guyana, Kolumbia, Peru és Ecuador írt alá együttműködési szerződést, amely az Amazonas-paktum nevet kapta. E térség országainak eddig volt két paktuma is, a LAFTÄ és az ANDESI, de ezek csupán addig jutottak, hogy megkötötték. A célok, amelyek a minősítés szerint „magas- röptűek” voltak, nem teljesülhettek, mert a szervezetekben a nemzeti büszkeség csak igen kis teret adott a regionális szervezetek működésének. Vagyis gyanakodtak egymásra, a kis- és középország a nagyországra, mint például Brazília, hogy lépésről lépésre átveszi a térség irányítását. Minden bizonnyal belejátszott ebbe a latin-amerikai hagyományos USA-ellenesség, hogy nem tudni mennyire nyúlik bele a veszedelmes északi szomszéd tőkés-politikai keze. A felsorolt országok politikai és gazdasági vezetői most felAmazonaspaktum ismerve e hatalmas térség (hétmillió négyzetkilométernyi részben ismeretlen és természeti kincseiben feltáratlan terület) szükségszerű realitásait, új alapokon igyekeznek megteremteni az együttműködést. A paktum céljai: 1. Az Ama- zonas-menti térség ésszerű hasznosítása. 2. Közös fellépés annak megakadályozására, hogy külföldi monopóliumok fosszák ki a területet, gazdag természeti forrásait. 3. Egyesítik erőfeszítéseiket a vízi szállítás, a hírközlés, a tudományos kutatás területén. 4. Közösen védelmezik az állat- és növényvilágot. Ezekben a feladatokban külügyminiszteri szinten tartanak rendszeres tanácskozásokat műszaki bizottságok részvételével. Hangsúlyozták, hogy ezek a megállapodások nem tartalmaznak gazdasági integrációt, csak harmonizálni akarják a részt vevő országok együttműködését és az eddigi esetlegesség helyett rendszeres, gyakorlati kapcsolatokra nyílik lehetőség. A térség politikai körei a paktum megkötése után az újságokban — néhány árnyalati eltéréssel — azt a véleményt fejezték ki, hogy éppen ideje volt e paktum megkötésének, mert tőkés monopóliumok veszedelmes közelségbe jutottak e hatalmas, gazdag térség kapujánál. K. J. fi He« három kérdésé 1. Hogyan állnak a frontok két nappal Camp David előtt? Valamennyi érdekelt fél sietett tenni. Vasárnap az izraeli kabinet csaknem négyórás ülésen véglegesítette huszonhat pontos tervét, szerdán Isz- mailiában az egyiptomi Nemzetbiztonsági Tanács állította össze kívánságlistáját, majd csütörtökön Carter nyilatkozott az Egyesült Államok, mint teljes jogú Camp David-i résztvevő nevében. A kiszivárgott részletek szerint a legújabb javaslatok tulajdonképpen régiek, árnyalatnyi finomításokkal Kairó, illetve Tel Aviv korábbi álláspontját tükrözik. Joggal felvetődik a kérdés, ha az eddigi, különböző tárgyalási formák kudarcba torkollottak, vajon a marylandi elnöki rezidencián beköszönt-e a várt csoda? Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy túl nagy kockázatot vállaltak s a teljes holtpontot valamennyien jobbnak látják elkerülni. Szadatnak számolnia kell Egyiptom gazdasági csődjével s a mesterségesen felkorbácsolt békeremények meghiúsulásának visszahatásával; Begin koalíciója a napokban 77- ről 69-re fogyott a 120 tagú knesszetben s mások is elhagyhatják a veszteglő hajót, ha a miniszterelnök makacssága és szélsőségessége miatt véglegesen zátonyra kerül; Carter tétje az amerikai befolyás ki- szélesítése a Közel-Keleten, külpolitikai tekintélyének növelése s az arab olajállamokkal való kapcsolat, ami nem mellékes az amerikai gazdaság szempontjából. Ezért egyrészt számolni kell az utolsó percig dúló idegháborúval, mindegyik a másikat szeretné engedményre kényszeríteni. Másrészt elképzelhető egy olyan általános nyilatkozat tartalékban tartása, amely a résztvevőknek legalább formális kiutat jelent a sikertelenségből. A réoi álláspontok ismételgetése mellett jelentkezett egy új veszélyes elem is: a nemzetközi biztosítékok kapcsán szóba került amerikai csapatok állomásöztatása a térségben. 2. Mi történt a vietnami—kínai határon? Ha Vietnamról beszélünk, rossz emlékek fűződnek az Heti külpolitikai összefoglaló eszkaláció kifejezéshez, amely- lyel annak idején az amerikai hadviselés léocsőzetes kiterjesztését jelölték. A világsajtó nem egy orgánuma manapság a pekingi provokációk eszkalációjáról ír. Joggal, hiszen Kína, a nagyhatalmi sovinizmus jegyében, fokozza nyomását a szomszédos Vietnamra. A kambodzsai csapatok pekingi sugallatra és jóváhagyással történt betöréseit a megígért gazdasági segítség leállítása, a propagandaháború, majd a határterületeken felidézett feszültség követte. Peking nem válogatós a módszerekben: először hisztériát szított a hoák között, hogy Vietnam elhagyására késztesse őket, utána lezárta a határokat, hogy a politikai eszközül felhasznált emberek kétségbeesését még inkább fokozza, legújabban mindenkit vissza akar telepíteni, s a hazatérni kívánkozókkal együtt alighanem számos ügynököt is küldenének. A sorozatos összetűzések a héten fokozódtak és sajnálatos módon emberáldozatokat is követeltek, amiért a felelősség a kínai rendzavarokat terheli. A kínai politika tehát még az eddiginél is súlyosabb helyzetet teremtett a két ország határain: ezért váltott ki olyan nagy visszhangot és egyetértést a Béke-világtanács felhívása, hogy szeptember 2-át, a vietnami nép nagy nemzeti ünnepét nyilvánítsák a szolidaritás napjává. Hiszen az ellenséges kínai magatartás nemcsak Vietnamot .sújtja, a pekingi lépések közvetve és közvetlenül veszélyeztetik a világbékét, az enyhülést, a népek érdekeit. A Vietnam elleni fellépés, a fegyverkezési hajsza dicsőítése, a feszültség csökkentésére javasolt akciók ellenzése, a NATO-országokkal való katonai és politikai együttműködés, reakciós rezsimek támogatása, a fasiszta Pi- nochet-csoporttal kialakított barátkozás — egyazon pekingi politikának különböző megnyilvánulási formái. 3. Hogyan áll Namíbia függetlenségének ügye? Az Afrikai Egységszervezetnek a kontinens negyvenkilenc független országa tagja. Az ötvenedik minden bizonnyal Namíbia vagy Zimbabwe lesz. (Inkább Namíbia, miután a zimbabwei „belső rendezés" hívei a szemmel látható időhúzásra játszanak, legújabb reményük, hogy egy konzervatív győzelem az esetleges októberi brit választásokon Londont jobb megértésre bírja irányukba.) Waldheim a héten elhangzott üzenetében 1979 nyarát jelölte meg Namíbia függetlenségének előrelátható dátumául. Eredetileg még az idei esztendőről volt szó, de csúszás mutatkozik a tervezett menetrendben. Úgy tűnik azonban, hogy nem is annyira a néhány hét vagy a néhány hónap a perdöntő, .hanem a függetlenség kikiáltásának körülményei. A dél-afrikai hatóságok, akik vilógszervezeti mandátumokkal visszaélve gyakorlatilag gyarmatosították az országot, ha már nem térhetnek ki a függetlenség elől, szeretnék azt a maguk módján létrehozni, a SWAPO, a hazafiak harcos szervezetének kirekesztésével. A vita most azon folyik, hogy dél-afrikai részről a SWAPO teljes korlátozását kívánják, míg a szervezet fenntartja magának a jogot a fegyveres akciókra, a valódi függetlenség eléréséig. Ám vita van az ENSZ-csapatok jelenléte és tervezett létszáma körül is, a dél-afrikaiak csak jelképes részvételt szeretnének, míg a nemzetközi közvélemény úgy véli: Namíbiában szinte fizikailag biztosítani kell, hogy a szavazók leadhassák voksu- kat és azt válasszák, akit akarnak. A dél-afrikai gyarmati hadsereggel szemben néhány megfigyelő kevésnek bizonyulna. A héten sorozatos nem hivatalos konzultációk folytak a Biztonsági Tanácsban s nemsokára szabályos ülésekre is sor kerülhet. Odáig már eljutottunk, s ez sem kevés, hogy Dél-Afrika többé nem tarthatja a régi gyarmati feltételek között Namíbiát. De, mint annyi más esetben is, nem elég a formai függetlenség — valódi önrendelkezést kell biztosítani Namíbia sokat szenvedett népének. Réti Ervin