Dunántúli Napló, 1978. szeptember (35. évfolyam, 241-270. szám)
1978-09-28 / 268. szám
1978. szeptember 28., csütörtök e___________________________________Dunántúli napló________________________________________________ Rippl-Rónai Roma-hegyi villájában újra ég a lámpa A magas fák szelíd Herkulesekként őrködnek itt a dombtetőn. Vigyázzák a csendet, az árnyas park közepén megbúvó épület varázsát. Rippl-Rónai József Ráma-hegyi villájához e faóriások testőrsorfala között vezet az út. Vénséges út, aggastyán fák, öreg épület — egy darabka eleven múlt a századforduló, a századelő originális mélabújával. A lombok légifolyosóiból le- hallafs'zó madárcsivitelésre fülelve azon tűnődöm, hogyan lehetett meg, miként élhetett itt egy olyan szellemiségű em-% bér, alkotóművész, mint Rippl- Rónai? Honnan merítette ehhez az isten háta mögötti élethez a lelki erőt? Mi késztette arra, hogy önként vállalja ezt a sokszoros értelemben vett peri férikusságot? (korabeli felv.) kézben tudni — mondjuk Kaposváron egy állandó kiállításon. Hiú ábránd? Talán az. Mindenesetre aligha volna szabad megállni az emlékháznál, a múzeum- és utcanévnél, esetleg emléktáblánál. Különösen akkor nem, amikor még megvannak egy komolyabb Rippl-Rónai anyag egybegyűjtésének — legalábbis elvi — lehetőségei.” Az emlékház felülmúlja várakozásaimat. Most már mindebből sokat kipipálhatok. Meg is toldhatom a kívánságlistát. Miért ne lehetne Kaposvárra összpontosítani a hazai Rippl- Rónai-kutatást. Miért ne lehetne ez az emlékház, a Kaposvári Képtár a magyar Rippl- Rónai-kutatás központja? Lehetne. Meg is vannak hozzá a feltételek. Tegyük hozzá: irigylésre méltóan kiválóak. Mindez csak rögtönzött vázlata egy szép élménynek, amelyben egy nyárvégi napos délelőtt volt részem. Elgondoltam, hogy itt, a Ráma- hegyen sötétebb korokban is milyen világosság lehetett.. Mert égett itt egy lámpa. Szelíd kis fényforrás volt, de fénye annál nagyobb erejű. Átvilágított egy kort, átszökött az országhatárokon. Sokan sokáig hiába jöttek a világ különböző pontjairól ide, hogy megszemléljék ezt a fényforrást. Annál nagyobb öröm tudni, látni most, hogy az árnyas park közepén megbúvó épületben, Rippl-Rónai Ráma- hegyi villájában újra ég a lámpa... Meggyőződésünk: nem alszik ki többé. Bebesi Károly Két éve jártam utoljára a Ráma-hegyen. A kis kétszintes, sárga falú villa akkor 'gén siralmas képet nyújtott. Ószintén szólva: nem hittem, hogy valaha is sikerül ismét életre kelteni. Sikerült. Méghozzá nem akárhogyan. Műtárgy, műkincs lett a magyar múzeum- és kiállításberendező művészet egyik remeke. A felújítás terveit a Somogy megyei Tervező Vállalat, a kivitelezést pedig a Kaposvári Építőipari KTSZ végezte el. A kiállítást Kislégdiné Kirimi Irén dr. rendezte — Martyn Ferenc tanácsadói szempontjainak, észrevételeinek figyelembevételével. Kovács Józseffel, a Somogy megyei Képtár muzeológusával és Süli Ferenccel, a Somogy megyei Múzeumok igazgatóságának népművelőjével közeledünk az emlékház felé. A kavicsos út végén egy lovast ábrázoló reliefet és egy Janus-arcú szobrot láthatunk. Medgyessy Ferenc münkái ezek. A kiállítás berendezéséhez — többek között — a pécsi Janus Pannonius Múzeum is segítséget nyújtott: három kép a pécsi múzeum tulajdona. A földszinti dolgozószobában Rónai Párizsban gyűjtött japán fametszetei láthatók, például egy Csi Paj Si metszet, továbbá a festő párizsi barátainak munkái: Aristid Maillol litográfiája, 1. P. Knowles skót festő kőrajza. Mindez a Párizsba hívó hangot érzékelteti. De van itt más is. ügyes kis kinyitható írószekrény, rajta tintatartó, Rippl-Rónai pipája, az ablakmélyedésben pedig egy korabeli telefon. Kellett is ez, hiszen a villa mintegy ötkilométernyi távolságra volt a város- központtól. A földszinti ebédlő közepén nagy, ovális asztal fotelekkel, székekkel körbe rakva. Aztán egy kis kerek asztalka barna bársony térítővel, az itt született festmények gyakori szereplőjével. Komód, tükrök, vá Részletek az emlékház jelenlegi berendezéséből Gőzsi Gáborné felvételei Rippl-Rónai a Ráma-hegyi műteremben, 1912 zák — kivétel nélkül eredetiek. A falakon köröskörül képek, a mester művei. Legnevezetesebb közülük: A hímző nők. Az ebédlőből nyíló társalgó vitrinjében személyes emléktárgyak kaptak helyet. Rónai- tervezte Zsolnay-porcelánok, üvegpoharak, könyvek sorakoznak az üveglap mögött. Japán legyezők, kövesgyűrűk, pecsétnyomó ... Őszbe csavarodott sárguló hajtincs. A festő halála után vágták le és tették el. Értékes alkotások borítják a falakat — van köztük Iványi Grünwald is. Itt állították ki az ugyancsak gyakori motívumot képező mandolint. A szoba sarkában álló kandalló iparművészeti remek. Az emeletre keskeny falépcső vezet. Móricz Zsigmond látogatásait őrzi az itteni portré. „Móricz Zsiga de megváltoztál — 1915" — felirattal. A nagy magyar íróval legközelebb 1919-ben találkozott a festő ugyanitt, amikor Móricz nemzetközi újságdelegócióval a környék termelőszövetkezeteit látogatta meg. Az emeleti nagyszoba tulajdonképpen maga a kiállítás. 13 olajpasztell és négy grafika sorakozik a falain. Nevezetes és közismert alkotások — egyenként is jelentős művek. A nagyszobából nyíló hálószobában két ágy, szekrény, sublót és egy angyalszobor látható. A másik emeleti szobában, amely eredetileg vendégszoba lehetett, ugyancsak ritka értékű műveket szemlélhetünk meg. A kerek támlájú ágyak és a henger alakú éjjeliszekrények szintén érdekes iparművészeti alkotások. Mindez — néhány szőnyeg kivételével — teljesen eredeti. Megőrzésük, egybegyűjtésük nem akármilyen feladat volt. Szerencsére akadtak e hagyatéknak olyan oltalmazói is, mint Martyn Róbert doktor, aki talán a legtöbbet tette annak érdekében, hogy a Róma-hegyi villa egyáltalán megmaradt. A Róma-hegyi állandó kiállítás fontos részét képezi a teljes rekonstrukcióval helyreállított műterem, amely a villától távolabb, a park szélén áll — hajdani helyén. A műteremben fotósorozaton követhetjük a festő életét és ugyanitt láthatók az eredeti berendezési tárgyak is. Egy nagy négyzetlapú asztal, kanapé, sublót, festékdoboz, paletta, a művész kalapja és a legfontosabbak: két festőállvány. A vitrinben is számos érdekesség található — mindenekelőtt: Babits Mihály A festő haláig, Rippl-Rónai emlékének című versének eredeti kézirata. Süli Ferenctől hallom, hogy az állandó kiállítás közművelődési jelentősége sem csekély. A város és a megye szocialista brigádjai, oktatási intézményei máris nagy érdeklődést tanúsítanak az új, jelentős múzeumi objektum iránt. Számos elképzelésük van a közművelődési „hasznosítást” illetően — ezeket folyamatosan valósítják meg. Két évvel ezelőtt a Rippl- Rónai emlékkiállítás kapcsán ezt írtam a Dunántúli Naplóban : „Jó volna egyszer egy kézben tudni legalább azt az anyagot, ami elérhető. Egy Vázlatkészités a villa parkjában (korabeli felv.) Egyik utolsó kép a festőről feleségével, Lazarine-naJ 1927-ből (korabeli felv.)