Dunántúli Napló, 1978. szeptember (35. évfolyam, 241-270. szám)

1978-09-27 / 267. szám

1978. szeptember 27., szerda Dunámul! napló 5 Andrej Cromiko beszéde az ENSZ-közgyűlésen (Folytatás az 1. oldalról.) szó, amely megnehezíti e ha­laszthatatlan probléma meg­oldását. Éppen ezért a mes­terséges optimizmus keltését célzó kampány senkit sem té­veszthet meg. Az ázsiai helyzet alakulásáról szólva Andrej Gromiko meg­jegyezte: az ázsiai országok körében erősödik az a felis­merés, hogy a konfliktus, a durva fenyegetés és a nem is olyan rég még fegyveres in­tervencióval járó beavatkozás, az ázsiai országok közötti vi­szály szítására irányuló kísér­letek helyett tartós békét kell létrehozni. JÓ kapcsolatokra törekszünk Ebből a szempontból hatal­mas jelentősége van az agresz- szorokat földjéről kiűző, béke­szerető politikát folytató egysé­ges Vietnam létrejöttének. A Vietnami Szocialista Köztársa­ság, amely hősiesen viselte a sokéves és rendkívül súlyos há­ború minden terhét, most bát­ran védelmezi szuverenitását. Az ENSZ emelvényéről a Szov­jetunió most ismét kinyilvánít­ja szolidaritását Vietnammal és hangsúlyozza: megengedhetet- lenek a vele szemben támasz­tott hegemonista igények. A Szovjetunió jó kapcsola­tokra törekszik az ázsiai orszá­gokkal, amelyek a maguk ré­széről ugyancsak kölcsönös megértésre és jószomszédságra törekszenek a Szovjetunióval. A szovjet delegáció vezetője a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a legnagyobb, a legége­tőbb, a szó legteljesebb értel­mében vett globális, valamennyi országot és népet érintő prob­léma a fegyverkezési verseny beszüntetése, a leszerelés. Az ENSZ közgyűlésének rendkívüli leszerelési ülésszakán hozott határozatokról szólva Andrej Gromiko rámutatott, hogy az ülésszak a népek eltökéltségét tükrözte a fegyverkezési verseny beszüntetésére, a leszerelés, végsősoron az általános és tel­jes leszerelés megvalósítására. Józanul szemlélve a dolgo­kat, be kell azonban ismerni, hogy a fegyverkezési hajsza jot­tányit sem csökkent. Államok egy csoportja — ismeretes, hogy melyik országokról van szó — határozatot hozott olyan hatal­mas, kiegészítő jellegű előirány­zatokról, amelyek a fegyverze­tek mennyiségének növelését célozzák több évre előre. A NATO miniszteri tanácsának washingtoni határozatát, vala­mint több állam részéről a ka­tonai előkészületek fokozására tett lépéseket nem lehet más­ként értékelni, mint kihívást azokkal szemben, akik a lesze­relésért harcolnak. A fegyverek mennyiségének növekedésével, új, még pusztítóbb fegyverfajták megjelenésével fokozódik a há­ború veszélye. Semmifajta ma­gyarázat, mint például „a szov­jet fenyegetésre” való hivatko­zás, sem fogadható el. Ezek a hivatkozások teljes mértékben hamisak. Vajon nem a Szovjetunió te- szi-e az egyik javaslatot a má­sik után a fegyverkezési verseny megfékezésére, a hadviselés új eszközei létrehozásának meg­akadályozására? És ki az, aki ellenségesen fogadja ezeket a javaslatokat? Nem másokról van szó, mint a leszerelés ellen­feleiről. A jelenlegi körülmények kö­zött — és ezt a Nyugat képvise­lői is elismerik — hozzávetőle­ges egyensúly, paritás alakult ki a fegyverzetek terén. A Szov­jetunió — és mi újólag megerő­sítjük ezt — nem törekszik arra, hogy a maga javára változtas­sa meg ezt a helyzetet. Sőt, mi több, javasoltuk és javasoljuk a katonai szembenállás szintjé­nek csökkentését, azaz minden­ki biztonságának szavatolását a fegyverzetek és fegyveres erők alacsonyabb mennyiségi és minőségi paraméterei mellett. Mint Leonyid lljics Brezsnyev teljes határozottsággal hangsú­lyozta : „Nincs olyan fegyver- lajta és mindenekelőtt tömeg- pusztító fegyver, amelynek kor­látozására, a kölcsönösség alapján, más államokkal kötött megállapodások útján történő betiltására, majd a fegyverar­zenálból történő teljes kivoná­sára a Szovjetunió ne lenne kész". Országunkban egész progra­mot dolgoztunk ki a fegyverke­zési verseny csökkentésére — folytatta Andrej Gromiko, Olyan körülmények között, amikor a fegyverkezési verseny fokozódik, és ennek folytán a béke veszélybe kerül, a legfon­tosabb követelmény a fegyver zetek további mennyiségi és mi­nőségi növelésének megakadá­lyozása. A fegyverkezési hajszából ered a békét fenyegető legna­gyobb veszély. Ez azt jelenti, hogy a nukleáris leszerelésnek kell az előtérbe kerülnie. A Szovjetunió véleménye sze­rint minden nukleáris hatalom­nak, valamint egyes, nukleáris fegyverrel nem rendelkező ál­lamoknak tárgyalóasztalhoz kell ülniök, hogy meghatározzák e tárgyalások megkezdésének pontos idejét. A jelenlegi ülés­szaknak is megfelelő felhívással kell fordulnia mindenekelőtt az összes nukleáris fegyverrel ren­delkező hatalmakhoz. Minden nagyszabású feladat megoldását, a nukleáris lesze­relését pedig különösképpen, olyan intézkedéseknek kell kí­sérniük, amelyek az államok po­litikai és nemzetközi, jogi ga­ranciáinak megerősítését szol­gálják. Ennek kapcsán mind időszerűbbé válik az a javas­lat, hogy kössék meg azt a vi­lágszerződést, amelynek értel­mében nem alkalmaznak erő­szakot a nemzetközi kapcsola­tokban. Teljes mértékben meg­szabadítani a népeket a nuk­leáris háború veszélyétől — ezt a célt szolgálják a Szovjetunió konkrét intézkedései, amelyekre ma is a legnagyobb hangsúlyt helyezzük. Először is arról van szó, hogy meg kell erősíteni a nukleáris fegyverrel nem rendel­kező államok biztonságának szavatolását. Másodszor pedig, hogy ne juttassanak nukleáris fegyvert az olyan államok terü­leteire, ahol ez idő szerint nin­csenek ilyen fegyverek. Szavatoljuk minden állam biztonságát Mindezt figyelembe véve a Szovjetunió azt javasolta, hogy fontos és sürgős kérdésként tűz­zék a jelen ülésszak napirend­jére ,,a nukleáris fegyverrel nem rendelkező államok biztonságát szolgáló biztosítékok megerősí­téséről szóló nemzetközi kon­venció megkötésének" kérdését. Attól a törekvéstől vezéreltetve, hogy az ügyet azonnal gyakor­lati vágányokra tereljük, előter­jesztettünk egy ilyen szerződés- tervezetet is, Ami második javaslatunkat illeti, nevezetesen hogy ne he­lyezzenek el nukleáris fegyvert az olyan államok területén, ahol jelenleg ilyen fegyverek nincsenek, aligha vitatható, hogy ez a nukleáris fegyverek elterjedése megakadályozásá­nak egyik megbízható módszere. A kérdés megoldását mi olyan nemzetközi megállapo­dásban látjuk, amelynek alap­ja a nukleáris fegyverrel ren­delkező hatalmak világos és egyszerű kötelezettségvállalása lenne arra vonatkozólag, hogy nem helyeznek el nukleáris fegyvert olyan területeken, ahol most nincsenek ilyenek. A kö­telezettségvállalás a nukleáris fegyverek minden válfajára ki­terjedne. A jelen ülésszakon előterjesz­tett kezdeményezéseink meg­valósítása azt is eredményezné, hogy lényegesen megerősödne az atomsorompó-rendszer, ugyanakkor pedig semmiképpen sem csökkennének a nukleáris energia békés célú felhasználá­sának lehetőségei. Mind sürgetőbben jelentkezik az a szükségszerűség, hogy nem szabad megengedni az új tö­megpusztító fegyverfajták és fegyverrendszerek létrehozását. Vonatkozik ez mindenekelőtt az olyan embertelen fegyverre, mint a neutronfegyver. A hely­zet sokkal veszélyesebbé válna, ha realizálnák e fegyver gyár­tásának, felhalmozásának és elterjesztésének terveit. A béke érdekei ezeknek a terveknek végleges feladását követelik meg. Konkrét leszerelésre van szükség Bárhogyan haladjanak is a leszerelési tárgyalások — a mi irányvonalunk a konkrét lesze­relési eredmények elérésének irányvonala. Különös jelentősé­ge van annak, hogy mielőbb befejeződjenek a hadászati tá­madó fegyverrendszerek korlá­tozásáról folytatott szovjet—ame­rikai tárgyalások. A probléma lényege abban van, hogy meg kell állapítani a leveszélyesebb, a legnagyobb romboló erővel rendelkező fegyverfajták kifej­lesztésének határait és ezt kö­vetően ót kell térni szintjük lé­nyeges csökkentéséről folyta­tandó tárgyalásokra. Szeretnénk kifejezésre juttat­ni azt a reményünket, hogy eb­ben a rendkívül fontos kérdés­ben az Egyesült Államok poli­tikájában felülkerekedik a jó­zan, kiegyensúlyozott irányvo­nal, minthogy az új egyezmény­re azonos mértékben van szük­sége a Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak, az egész világnak — jelentette ki Gro­miko. A továbbiakban emlékeztetett rá: az utóbbi időben bizonyos haladás történt azokon a tár­gyalásokon, amelyeket a Szov­jetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia folytat a nukleá­ris fegyverkísérletek általános és teljes eltiltásáról. Egyetértés jött létre a tekintetben, hogy a ké­szülő szerződésnek el kell tilta­nia minden közegben minden­fajta nukleáris kísérleti robban­tást. Ez különösen fontossá te­szi, hogy a tárgyalásokat a si­keres befejezésig folytassuk. A szovjet külügyminiszter ez­után rámutatott: egyelőre nincs reális haladás a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet köl­csönös csökkentéséről folytatott bécsi tárgyalásokon. A tárgya­lások folyamán mindenkor szem­be találtuk magunkat nyugati partnereink egy és ugyanazon irányvonalával: önöknek, a szo­cialista országoknak nagyobb mértékben, nekünk pedig kisebb mértékben kell csökkentenünk. A mi álláspontunk egyszerű: nem változtatva a fegyverzet és a fegyveres erők arányát, csök­kenteni kell azok szintjét mind­két félnél. A szocialista országok nemré giben Bécsben olyan új javas­latokat terjesztettek elő, ame­lyeknek konstruktív jellegét nyu­gaton is elismerik. Mi gyakorlati és pozitív visszhangot várunk ezekre a leszerelés probléma jóval kapcsolatos javaslatokra. 1 A Szovjetunió régóta javasol­ja, hogy meghatározandó száza­lékkal csökkentsék a katona költségvetéseket, elsősorban a Biztonsági Tanács állandó tag­jainak katonai költségvetését és a megtakarított összegek egy részét fordítsák a fejlődő orszá­gok megsegítésére. Ez óriási je­lentőségű lépés lenne. ­Bármilyen szemszögből me­rüljön is fel a fegyverkezési haj­sza megszüntetése és a leszere­lés problémája, a Szovjetunió kész keresni a megállapodáshoz vezető, megfelelő utakat. Ezen a téren konkrét javaslatokat ter­jesztettünk elő. Természetesen készséggel megvitatjuk más ál­lamok olyan javaslatait is, ame­lyek ennek a történelmi jelentő­ségű feladatnak a megoldását célozzák. A közgyűlés jó szolgálatot te­het a béke ügyének, ha előse­gíti a leszerelési világkonferen­cia összehívását. Éppen ezen a fórumán lehetne majd az álla­mokra nézve kötelező érvényű döntéseket elfogadni. Nincs olyan nép, amely ne áhítaná a békét. A szovjet nép­ről teljes felelősséggel elmond­hatjuk: nem törekszik háború­ra, és nem kezd majd háborút. Ez teljes mértékben vonatkozik barátainkra és szövetségeseink­re is. A nemzetközi életnek, az eny­hülés terén való további előre­lépésnek sarkköve volt és ma­rad az államok belügyeibe való be nem avatkozás elve, bármi­lyen kiagyalt ürüggyel próbál­ják is megsérteni ezt az elvet. Minden önmagát tisztelő nép, minden önmagát tisztelő állam erélyesen visszautasította és a jövőben is visszautasítja az ilyesfajta kísérleteket. A Szov­jetunió nem tűrte el és nem is fogja eltűrni a belügyeibe való beavatkozást. A népek békeakarata legyőzhetetlen A Szovjetuniónak a békére, az enyhülésre, a leszerelésre irányuló külpolitikai vonala — szilárd irányvonal. A Szovjet­uniónak ez az irányvonala az egész szovjet nép akaratát jut­tatja kifejezésre, a szovjet párt- kongresszusok elvi tételeit való­sítja meg. Andrej Gromiko végezetül ki­jelentette: a szovjet emberek derűlátóan néznek a jövő elé. Meggyőződésünk azon alapszik, hogy a népek békeakarata le­győzhetetlen; a béke megőrzé­séért és megszilárdításáért küz­dő erők fölényben vannak azok­kal szemben, akik az ellenkező irányba szeretnék terelni a vi­lágeseményeket. Losonczi Pál látogatása Gödöllőn (Folytatás az 1. oldalról.) pusú, a termelés irányítására alkalmas mezőgazdasági szak­embereket. Losonczi Pál részt vett egy, a gépészmérnöki kar ötödéves hallgatóinak szóló előadáson, megtekintette az egyetem kol­légiumát, a mezőgazdaságtu­dományi kar tudományos ku­tató és kísérleti telepét, vala­mint a mezőgazdasági gépész- mérnöki kar gyakorlati műhe­lyeit. A látogatás alkalmából ad­ták át Losonczi Pálnak az egyetem emlékérmét. Az ag­rártudományi szakemberkép­zéshez nyújtott sok éves segít­ségéért tüntette ki vele az egyetem tanácsa. Lázár György Vas megyében Kedden kétnapos látogatásra Vas megyébe érkezett Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisz­tertanács elnöke. A megyeha­táron Horváth Miklós, a Me­gyei Pártbizottság első titkára és Bors Zoltán, a Megyei Ta­nács elnöke fogadta. A Minisz­tertanács elnöke először Ba- jánsenyére utazott. A faluban, az őrségi tájegység hagyomá­nyainak megfelelően, kenyér­rel, sóval, az egyenruhás úttö­rők pedig őrségi népdallal kö­szöntötték. Lázár György ezt követően a művelődési házban találkozott a község s a helyi Kerkamenti Tsz vezetőivel, a közös gazdaság legjobb dol­gozóival, és meghallgatta Kol- tay Vilmosnak, a tsz elnökének a nagyüzemi gazdaság életé­ről, eredményeiről, gondjairól A 4500 tsz, szóló beszámolóját, hektáron gazdálkodó állam segítségével megvalósí­tott melioráció eredményeként a kedvezőtlen adottságú őrségi talajon is kiváló termelési ered­ményeket ér el. Az elmúlt évi tejtermelési versenyben például az országos első helyezést sze­rezte meg. Lázár György a beszámoló után megtekintette a tsz orszá- goshirű tehenészeti telepét, ahol a dolgozók kérésére beirt a szocialista brigádnaplóba. Este a Minisztertanács elnö­ke Bozsokon, Vas megye párt­ós tanácsi vezetőivel tárgyalt, s meghallgatta Horváth Mik­lósnak, a Megyei Pártbizottság első titkárának tájékoztatóját a megye politikai, gazdasági éle­téről. Lázár György Vas megyei programja szerdán folytatódik. Huszár István Tolna megyében Huszár István, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese kedden Tolna megyébe látoga­tott Pakson — ahol a megye, a járás és a nagyközség vezetői fogadták — megtekintette az atomerőmű építkezéseit és új la­kótelepét. Ezt követően Szek- szárdon, a Megyei Pártbizott­ság székházában, K. Papp Jó­zsef első titkár tájékoztatta a megye életéről, majd megszem­lélte a húskombinát építését. E nagyberuházás helyzetéről Kiss Sándor, a Tolna megyei Állat- forgalmi és Húsipari Vállalat igazgatója számolt be neki. El­mondta, hogy az építészeti mun­ka a félidejéhez közeledik és már megkezdődött a szerelés is. Az építkezés helyszíni szemléjén Huszár István Renczes László brigádvezető kérésére, emlékso­rokat irt a Pollack Mihály szo­cialista brigád naplójába. Huszár István ezután a zom- bai Egyesült Erővel Tsz-t keres­te fel. Ott Török János párttit­kár köszöntötte, s Lakatos An­tal elnök ismertette a közös gazdaság helyzetét. Elmondta, hogy a kukoricatermesztésben tavaly csaknem 94 mázsás át­laghozammal országos elsősé­get szereztek, s élen járnak a búzatermesztésben és az állat- tenyésztésben is. A beszámoló után a Minisztertanács elnök- helyettese határszemlére indult: megtekintette a jó termést Ígérő kukoricatáblákat, s a folyamat­ban lévő meliorációs munkákat. Gyenes András Sátoraljaújhelyen Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottságának titkára kedden a Borsod megyei Sátor­aljaújhelyre látogatott. Elkísér­te útjára Bodnár Ferenc, a Borsod megyei Pártbizottság első titkára is. Sátoraljaújhelyen Vavrek Ist­ván, a Városi Pártbizottság el­ső titkára fogadta és tájékoz­tatta Gyenes Andrást a város fejlődéséről. Mint többek kö­zött elmondotta, az 1960-as évektől több ipari üzem települt a városba és ezeknek évi ter­melési értéke ma már 4,5 mil­liárd forint. A gondokról szólva a lakásigényt említette az első helyen. A beszámolót követően Gyenes András a: Elzett Mű­vek helyi üzemét kereste fel. Ott Szilágyi László, az üzemi pártbizottság titkára kalauzol­ta és tájékoztatta többek kö­zött arról, hogy a gyár külön­böző veretek és ajtókilincsek gyátásával részt vesz a Zsiguli programban is. A látogatás az Új Erő Tsz- ben folytatódott. A Központi Bizottság titkára a közelmúlt­ban létrehozott hybro baromfi- telepet tekintette meg. Végül pedig a nagymúltú Sátoralja­újhelyi Dohánygyárat kereste fel. MSZMP-kü!döttség az Izraeli Kommunista Pártnál Az Izraeli Kommunista Párt Központi Bizottságának meghí­vására szeptember 14—24. kö­zött látogatást tett Izraelben a Magyar Szocialista Munkáspárt küldöttsége, amelyet Rév Lajos, a Központi Bizottság tagja ve­zetett. A delegáció megbeszélést folytatott Meir Vilnerrel, az IKP Központi Bizottságának főtitká­rával és a párt más vezetőivel, látogatást tett megyei pártbi­zottságokon, pártalapszerveze- tekben, ismerkedett a párt te­vékenységével, valamint talál­kozott parlamenti képviselőkkel. A baráti, elvtársi légkörben folytatott megbeszéléseken a két párt képviselői tájékoztatták egymást országaik helyzetéről, pártjaik tevékenységéről, véle­ményt cseréltek a pártközi kap­csolatok továbbfejlesztésének lehetőségeiről, a nemzetközi kommunista és munkásmozga­lom helyzetéről, az időszerű nemzetközi kérdésekről, külö­nös tekintettel a közel-keleti helyzet legújabb fejleményeire. Áz MSZMP küldöttsége tol­mácsolta a magyar kommunis­ták szolidaritását azzal a harc­cal, amelyet az izraeli kommu­nisták folytatnak az arab terü­letek elfoglalása, az Izraelben élő arab lakosság ellen folyta­tott megkülönböztető és elnyo­mó politika ellen, az igazságos és tartós közel-keleti béke meg­teremtéséért, az izraeli demok­ratikus és békeszerető erők egységéért, a dolgozók jogai­nak megvédéséért, a demokrá­ciáért és a társadalmi haladá­sért. Rámutattak, hogy igazságos, átfogó és tartós béke nem ér­hető el a Közel-Keleten az Ame­rikai Egyesült Államok felügye­lete alatt. A Camp David-i egyezmény nem vezethet igaz­ságos békéhez, ellenkezőleg, újabb akadályokat támaszt a béke útján, mert nem veszi fi­gyelembe a palesztin nép tör­vényes jogait. Az egyezmény célja olyan katonai blokk meg­teremtése, amely az arab or­szágok, a Perzsa-öböl térsége és az afrikai országok haladó erői ellen irányul. Az igazságos béke megte­remtése érdekében szükséges a genfi konferencia mielőbbi ösz- szehívása valamennyi érdekelt fél, köztük a Palesztinái Felsza- baditási Szervezet részvételével. Az MSZMP és az IKP köte­lességének tartja, hogy hozzá­járuljon a nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalom egy­ségének erősítéséhez, a marxiz­mus—leninizmus és a proletár internacionalizmus alapján. Áttekintették a pártközi kap­csolatok fejlesztésével összefüg­gő feladatokat, és megállapod­tak a két párt együttműködésé­nek továbbfejlesztésében.

Next

/
Thumbnails
Contents