Dunántúli Napló, 1978. szeptember (35. évfolyam, 241-270. szám)

1978-09-27 / 267. szám

Dunántúli napló 1978. szeptember 27., szerda INTERNAZIONALE ■SZENTESI FLÓRIÁN Takarékoskodásn az útburkolati jelekkel Korszerűsített csárda Szajkón Szombaton reggel nyílik meg átalakítás és felújítás után a szajki csárda. A korábbi, elha­nyagolt kocsma külső-belső át­alakítását áprilisban kezdte a Bólyi ÁFÉSZ, amely egyben az egymillió forintos költséget is fedezte. A külső munkálatokat a szajki tsz építői, a belső át­alakítást a bólyiak végezték el. A száz négyzetméteres belső te­Pécsiek a 17. nemzetközi ex libris kongresszuson Lugano Svájc ékszere A záróvonalak árnyékában A járőrköcsit vezető Kovács Gyula főtörzsőrmester gyakran kezdi így a mondandóját: — Hát most tessék meg­nézni ezt is ... A záróvonalakat figyeltük, szerte a városban. Nemcsak a közlekedés rendjére ügyelő szakember szól belőle — 15 éves gyakorlattal a háta mö­gött —, hanem egy kis ber­zenkedés is: végül is —mond­ja — mi vagyunk kint a for­galomban, napról napra lát­hatjuk, hol vannak hibák a közlekedési lámpák felállítá­sában, az útburkolati jelek felfestésében. Maradjunk egy rövd időre az utóbbiaknál. Tény, hftgy Pécsett, mintha takarékoskod­nának ezekkel. Ritka az, hogy háromnál többször fessék fel a jeleket az úttestre, s a meg­lévők is túl közel vannak egy­máshoz. így — különösen nagy forgalom esetén — a gépjárművek vezetői leg­feljebb az utolsó pillanatban veszik észre, hogy „itt az idő a besorolásra". A táblák ezt elvileg segítik, néhol azonban hiányoznak. Például a Rózsa Ferenc utca felől a Rákóczi útra jövet. Aligha vitatható, hogy bár­milyen, a közlekedést irányító jelzést úgy kell elhelyezni, hogy a csúcsforgalom viszo­nyait tartják a szem előtt, A gyakorló gépkocsivezetők tud­ják, hogy ilyenkor figyelmük jó részét a forgalom köti le, az előttük, mellettük haladó járművek sokasága. Ezért a táblákat, az útburkolati jele­ket időben, kellő távolságban ki kell tenni, fel kell festeni. Nos, ezen a téren van mit javítani Pécsett. Említsünk meg két olyan utcát is, ahol a közlekedésben a legfőbb segítő a szerencse. Tudniillik nem kis mértékben ezen múlik, hogy végig lehet-e hajtani a Czinderi, illetve az Acsádi Ignác utcákon. Az előbbiben kétirányú a forga­lom, az egyik oldalon vára­kozó gépkocsik foglalják a helyet. Az utca azonban na­gyon keskeny, s ha szembe jövők találkoznak, jó adag ügyességre van szükség — vagy a várakozó gépkocsik valamelyike látja a kárát, ám a karcolást okozónak rendsze­rint nyoma veszik. A záróvonalakról még any- nyit, hogy — hallottuk kísé­rőnktől — mintha a kedvenc útburkolati jellé vált volna. Valóban: nem lehet például — a záróvonal miatt — a Pollack Mihály utcáról balra kanyarodni a 39-es dandár útra, ám a tiltást nem indo­kolja semmi. Néhol a táblák okozzák a tanácstalanságot. Ahol a Tüzér utca az Építők útjába torkollik, az egyik ol­dalon csak elsőbbségadás kö­telező táblát raktak ki, a má­sikon már STOP-táblát. Vajon miért? Mindez * apróságnak tűnik. (Nem nagy a Budapesttől 200 kilométer távolságot jelző táb­la sem. Ám oly „szerencsé­sen” állították fel, hogy az útkereszteződésbe érkezők nem látják be miatta a Szigeti út egy részét.) A gyakorlatban azonban félreértésekre, bosz- szúságokra, vagy éppen sza­bályszegésre adnak okot. Úgy tűnik, hogy a táblákkal és az útburkolati jelekkel mindig a már adott forgalmi viszonyo­kat próbálják kordába szorí­tani, holott a jó megoldás nem az események utáni kul- logás lenne. M. A. nosan újabb és újabb gyö­nyörűséget 'kínál a szemnek. Az ember nem győz betelni a sok szépséggel, s átadja magát az önfeledt örömnek, amit a szünet nélkül vibráló fény okoz. Ez a fény most egy hegycsúcsot világít meg, majd a tó vizét, s abból magasba szökkenő vízsugarakat vará­zsolja szivárvány színűvé. E város, amely Svájc éksze­rének is nevezhető, a dél­svájci olasz Alpok lábánál te­rül el, tőle északra több ezer méteres havasok nyújtanak fe­lejthetetlen, gyönyörű látványt a turisták számára. A kacska- ringós, szép, tiszta utcákban, szebbnél szebb lakóházakkal, palotákkal, fényes üzletsorok­kal találkozunk. Svájc az órák országa, e város pedig az órák városa. Egymást követik városszerte a ragyogó óra- és ékszerüzletek, ahol válogathat és megvásárolhatja bárki, ma­gának, erszényének legmeg­felelőbbet. Európából és a világ más részéből több ezer turista ke­resi fel évente ezt a várost Svájc egyik legszebb üdülő­helyét. A vendégek elszálláso­lásáról és ellátásáról száznál is több kényelmes szálloda, motel és még több étterem gondoskodik. Napi 20, 25, 30 S frank személyenként a szál­loda reggelivel, 100,— S frank teljes ellátással. A közelmúltban ennek a szép üdülővárosnak kongresszusi pa­lotájában, a Palazzo de» Congresi többféle termében rendezte a svájci Ex libris Club a 17. nemzetközi ex lib­ris kongresszust. Gyűjtők, mű­vészek és kísérők száma, ösz- szesen 264-en voltunk, 21 or­szágból, főként Európából, de találkoztam amerikai, sőt bra­zíliaiakkal is. Hazánkat 17-en, Pécset és Baranyát 3-an kép­viseltük, e sorok íróján kívül: dr. Hoós Elvira és Kovács Jó­zsef. A gazdag programban szak­előadások, FISAE-ülés (amely nemzetközi delegációnak e sorok írója is tagja volt). 350 km-es alpoki kirándulás, en­nek keretében ebéd szerepelt. A kongresszusi banketten nyújtottam át a város polgár- mesterének a Kisgrafika Ba­rátok Köre pécsi csoportja ajándékát, 1780-ból Pécs vá­ros címerét, kerámiából, dísz­dobozban, amely Nowotarski István pécsi szobrászművész al­kotása és felajánlása. Az ér­tékes ajándékot a polgármes­ter kedves szavakkal, hálásan megköszönte. A kongresszus rendező bi­zottsága két kisgrafikai, ex lib­ris pályázatot hirdetett meg. Az egyik Lugano jellegzetes­ségeivel, nevezetességeivel, o másik a zenével, muzsikával kapcsolatos volt. Az előbbit 104 művész pályázta meg, több száz művel, 12 magyar, köztük Takács Dezső pécsi grafikusművész. Az utóbbit 149 művész, köztük 14 magyar gra­fikusművész, szintén több száz kiváló alkotással. A kiválóan megrendezett lu- ganói kongresszus felejthetet­len élmény marad számunkra. A Kisgrafika Barátok Köre ma, szerdán délután 5 órakor tartja havi összejövetelét a pé­csi Nevelők Házában, ahol o kör tagjai beszámolnak a lu- ganói nemzetközi ex libris ki­állításról. Szentesi Flórián titkár rét három részre osztották tér­elválasztókkal, s így nyertek egy presszó-, egy étterem- és egy álló bisztrórészt. A közönség előtt szombaton reggel nyílik meg az egyszerre száz vendég befogadására ké­pes, harmadosztályú szajki csár­da. A turistát, aki először érke­zik Luganóba, valósággal le­nyűgözi a kontúrok harmóniá­ja, amely oly tökéletes, szinte nehezen lehet - elképzelni, hogy a természet maga al­kotta ezt a rendet. A tó, bár elég nagy kiterjedésű, folyto­Fiatal festők és mázolok vetélkedője Elsők lettek a baranyaiak Gyorsan és jól dolgoztak A földszinten dolgozó tréfás kedvű munkások utánunkkia­bálnak: — Még nincs félfogadás! így igaz, de azok a fiatalok, akik tegnap a megyei tanács épülő székházában dolgoztak, minden bizonnyal hozzájárulnak ahhoz, hogy minél előbb le­gyen. Itt rendezte meg ugyanis a Baranya megyei Állami Építő­ipari Vállalat társadalmi és gazdasági vezetősége a dunán­túli építőipari vállalatok fiatal festő- és mázoló szakmunkásai­nak kétnapos versenyét. A BÉV tavaly kezdeményezte ezt a Ki minek mestere? elne­vezésű vetélkedőt, ahova kizá­rólag harminc éven aluli fiata­lok nevezhettek. Az elmúlt év­ben az ifjú kőművesek, most pedig a festő- és mázoló szak­munkások találkoztak. A hétfő délutáni elméleti ve­télkedőt követőén tegnap dél­előtt gyakorlati feladatokat kaptak a kilenc megyéből érke­zett csapatok tagjai. Reggel ki­sorsolták a munkaterületeket, azaz egy-egy helyiséget, aztán hét órakor „rajtoltak" a fiata­lok. Mihelyt befejezték egy-egy helyiségben a mennyezet mű­anyag alapanyagú festékkel va­ló festését és az ablakkeretek Dél-dunántúli művészeti találkozók, ’78 Tudományos tanácskozás Kaposváron A magyaregregyiek karácsonyi népszokásokat mutatnak be A Dél-dunántúli művé­szeti találkozók '78 rendezvényei kereté­ben tudományos tanácskozás kezdődik ma délelőtt Kapos­váron, a Latinka Sándor Mű­velődési Központban. A négy­napos tanácskozás dr. And- ráslalvi Bertalan néprajzkuta­tó, a Janus Pannonius Mú­zeum néprajzi 'osztálya veze­tőjének előadásával kezdő­dik. Témája egy Magyaregre- gyen megőrzött népszokás, a kelemenezés, amit az előadás illusztrálásaként bemutat Ka­posváron a magyaregregyi ha­gyományőrző népi együttes. A kelemenezés pásztorjáték­szerű karácsonyi népszokás, melyben a szokásostól elté­rően nem férfiak, fiúk, hanem lányok öltöznek fel szűrbe, rossz kabátba, s arcukat galy- lyal elfedve járják végig a fa­lu házait. A nagyon szép, ré­gies dallamok érdekes módon egy barokk szöveg, valószinű templomi misztériumdráma népiessé vált szövegét őrizte meg. Elemei visszacsengenek a más, szomszéd népeknél is szokásos bőségvarózsló szer­tartásokkal. A karácsony ün­nepéhez kapcsolódva a többi népszokáshoz hasonlóan a keresztény motívumok a nép ősi hitvilágában élt, újjászüle­tést ünneplő, termékenységet varázsló szertartásokkal fo­nódnak össze. A Dél-dunántúli művészeti találkozók további program­jában előadás hangzik el Ka­posváron a zalai betlehemes szokásokról és a somogyi re­gősökről. A tanácskozás részt­vevői meglátogatják az Iha- rosberényben rendezett nép­rajzi kiállítást, a pogányszent- péteri népi együttes műsorát, valamint a Szennában épülő falumúzeumot és műemlék­templomot. A program pénteken este ér véget a Latinka Sándor Művelődési Központban sor­ra kerülő gálaesttel, melyben a Zalai Táncegyüttes mellett a Pécsi KISZÖV Táncegyütte­se ad folklórműsort. G. O. A dunaújvárosiak csapata munka simító tapaszolását, indulhat­tak a következő helyiségbe ugyanezzel a feladattal. Az épület udvaráról nem is láthattunk mást, mint az abla­koknál pillanatnyi megállás nélkül szorgoskodó kék, sárga, zöld és sötétkék festő-„egyenru- hába" öltözött fiatalembereket. A negyedik és ötödik szint he­lyiségeiben dolgoztak a hétfős csapatok. Délelőtt tíz órakor már biztos volt,'hogy a verseny­re előkészitett negyedik—ötödik szint mellett még egy emelet helyiségeit is elő kell készíteni a fiúknak a további munkához. A gyakorlati verseny értékelésé­nél ugyanis azt vették figyelem­be, hogy egy-egy csapat reg­gel héttől délután 13 óráig hány helyiségben és milyen mi­nőségű munkát végez. A ver senyláz és az elméleti vetélkedő utáni szoros helyezések gyors és jó munkára ösztönözték a fiatalokat: — A kilenc csapat közül nyolc még versenyben van az első he­lyezését — mondta délelőtt Lő- rincz Tibor, a BÉV szakipari részlegének minőségi ellenőre, zsűritag. Akár továbbképzésnek is tekinthetjük ezt a kétnapos versenyt, hiszen az eddigi ta­pasztalataink szerint a fiatalok az elméleti és a gyakorlati fel­adatokra egyaránt jól felkészül­tek. Munka közben egymástól is elleshetnek egy-egy szakmai „titkot", így még itt is tanulhat­nak. Emellett velük együtt re­méljük, hogy ez a találkozó is hozzájárul a festő-mázoló szak­ma népszerűsítéséhez. A kétnapos elméleti és gya­korlati versenyben a Baranya megyei Állami Építőipari Válla­lat 11-es számú csapata bizo­nyult a legjobbnak. A második helyet a Győr megyei Állami Építőipari Vállalat, míg a har­madikat a Komárom megyei Ál­lami Építőipari Vállalat csapata szerezte meg. Az első helyezett csapat elnyerte az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium illetve a BÉV KlSZ-bizottságá- nak vándordíját, a BÉV díját és pénzjutalomban részesültek. A második, harmadik helyezett csapat taqjai szintén megkap­ták a BÉV KISZ-bizottságának díját és a jutalmat. A KISZ Ba­közben ranya megyei Bizottságának kü- löndíját a munkavédelmi kérdé­sek kifogástalan ismeretéért a Vas megyei Állami Építőipari Vállalat csapatának tagjai nyer­ték. A KISZ Pécs városi Bizott­ságának különdíját pedig a Ko­márom megyei Állami Építőipa­ri Vállalat csapatának fiataljai érdemelték ki kiemelkedő poli­tikai tájékozottságukkal. T. É. Népművészeti kiállítások Szőttesek, térítők Az idén 30 éves Népművészeti és Háziipari Vállalat két partner szövetkezete, a Baranya megyei Háziipari Szövetkezet és a Bara­nya megyei Népművészeti Szövet­kezet árubemutatót tart a válla­lat Széchenyi tér 6. sz. alatti boltjában. A megnyitóra ma dél­előtt 10 órakor kerül sor, utána az érdeklődők 300-féle árucikket tekinthetnek meg: szőtteseket, fu­tókat, térítőkét, szűrrátétes és hímzett garnitúrákat, fafaragáso­kat és mohácsi fekete cserepeket. Valamennyi kiállított tárgyból bő­ven van raktáron, amelyeket az üzletben meg lehet vásárolni. Faragott tányérok, kézimunkák Baranyai állami gazdaságok­ban, termelőszövetkezetekben, az erdőgazdaságnál, vízügyi igazga­tóságnál dolgozó mezőgazdasági munkások fafaragásaiból, kézi­munkáiból rendezett kiállítást a Mezőgazdasági, Erdészeti és Víz­ügyi Dolgozók Szakszervezetének Baranya megyei Bizottsága. A motívumokkal díszített - alkotást hatvankilenc - kizárólag baranyai felsorakoztató kiállítást tegnap délután nyitották meg Pécsett, a Nevelők Házában. A hímzett blú­zok, térítők, párnák, illetve a fa­ragott tányérok, székek, botok be­mutatója október 2-ig naponta délelőtt 10-től délután öt óráig tekinthető meg. Vasárnap — jó idő esetén — a Bikali Állami Gaz­daság gyermek bábegyüttese és népi tánccsoportja is szórakoztat­ja majd a kiállítás látogatóit.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents