Dunántúli Napló, 1978. szeptember (35. évfolyam, 241-270. szám)
1978-09-24 / 264. szám
DN HÉTVÉGE 10. OKTATÁS-MŰVELŐDÉSPOLITIKA 1978. SZEPTEMBER 24. „Csak a társadalommal együtt!” Egy vállrándítás nyomában... A szakmunkástanuló állami gondozattak húsz százaléka lemorzsolódik Megőrizni a múltat a jövő számára Népi műemlékeink védelme Belvárosi élelmiszerbolt, nyitás reggel 6 óra. A pénztár közelében négy kislány támasztja a pultot. Hárman összehajolnak, a negyedik tüntetőleg nem figyel oda. Érdekes lehet a sztori és elég hosszú . . . Mögöttük, a zacskóstej-kupacok előtt öreg parasztbácsi bizonytalankodik. Végül a kislányokhoz fordul, ízes ormánsági szóval : „Mellik a rendes tej? ..." Válasz nincs. Enyhe kuncogás, lélegzetnyi csönd. Az öreg — talán nem hallották — megismétli: „Tessék mondani, mellik a rendes tej? ..A szó megszakad, a mesélő kislány hátrabök a válla felett, s ingerült pökhendiséggel odaveti: „Off van!!!., A hangnemtől összerezzenünk, a kislány „nem lát a pipától”, amiért másodszor is félbeszakították, de — még a pillanatnyi csöndben — zavartalanul folytatja: „És akkor...” Kattan a pénztárgép, az élet megy tovább, az öreg leforrázva beáll a sorba ... * Egy rövid séta után visszahúz a fölháborodás és a kíváncsiság. Jó lenne megkérdezni ezt az alig 15 éves forma tanulót: egyáltalán hogyan képzeli? ... Nincs benn, elküldték valahová, a vezetőnő széttárja a kezeit: — Tudok az esetről, a kislányt felelősségre vonjuk. De nézfe, mit csináljak?... Állami gondozottak, általában mindenre vállrándítás a válaszuk. Támasztják a falat, dolgozni akkor hajlandók, ha külön megkérjük őket. Az államtól mindent megkapnak. Ide rendesen bejár, a kettest meg kell adnom neki gyakorlatból. .. Ebben ugyan kételkedem, adott esetben a szigor is lehet pedagógiai eszköz. Ott is, ahol az átlagosnál nagyobb szeletet és türelem szükségeltetik. Az eset mégsem hagy nyugodni, annál is inkább, mivel a jelenség általános, ne.m állami gondozottaknál is gyakori. A kereskedelem és vendéglátóiparban tavaly 1294-en dolgoztak, tanulóként; közülük 995 lány. Az állami gondozottak száma 26. Háromszázkilencven közül sikeres szakmunkásvizsgát tettek 368-an; 22-en októberben ismételhetnek. * Nágel Lajos, a megyei tanács főelőadója: — A bukás nem kizárt, állami gondozottaknál sem az. Vannak fegyelmi eszközök (ösztöndíjcsökkentés, szakmunkásvizsga elhalasztása), ami érzékenyen érintheti a tanulót. Jobban kellene élni velük. Ugyanakkor kétségtelenül az állami gondozott tanulókkal megkülönböztetett módon kell bánni. A cél: megtartani — sajnos így is kb. 20 százalékos általában a lemorzsolódós —, tehát szakmát adni a kezébe. Másképp visszakerül abba a veszélyeztetett környezetbe, ahonnan a nevelőotthonba került. Az persze nem helyes, ha hárman vagy többen egy kisebb helyre kerülnek. Az iskola itt az elosztásukban körültekintőbb lehetne. Nagyobb boltegységben — külön szakoktatóval — a nagyobb közösségbe jobban beilleszkednek. Ami a magatartásukat illeti: kétségtelenül nem egyszerű probléma. Nincs valóságérzetük. Szállást, étkezést, ruhát, zsebpénzt az államtól kapnak - régóta. Nem érzékelik az értékét ... * Hideg Gyula, a Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet igazgatója, mint a szakmunkástanuló állami gondozottak gyámja: — Igen, tudjuk, általában baj van velük . .. Nagy részük az ált. iskola felső tagozatában kerül intézetbe, amikor már megjárja az útvesztőket. . Náluk kevés a nevelőotthoni idő, a galeri könnyen utánuk nyúl. Ugyanennek az ellenkezője is igaz: ha túl hosszú ideig él az intézeti zártságban, kevéssé ismeri meg a kinti világot. Innen az önállótlanságuk, az, hogy magától nem csinálja a munkát; hogy .önértékelésük minimális; nehezebben kormányozhatók, szókimondóbbak és kritikusab- bak a felnőttekkel szemben; hogy a pályaválasztásukat nem a szakmaszeretet irányítja. Döntéseikben sokan befolyásolják őket, általában egy erősebb egyéniségű barát, még az intézetből. Azért lesz asztalos, meg bolti eladó, mert a barátja, barátnője is... Ha nevelőszülőknél van, akkor ott is hatnak rá, többnyire jó irányban. — Milyen támogatást kapnak az államtól? — Iskolakezdéskor 5200 forint értékű ruhát, fölszerelést. Ebben még nincs benne a tanszer és egyéb... A nevelőszülő havonta 900 forintot, az intézetiek persze ennél jóval többet kapnak. A napokban két kislány jött azzal, hogy ők Hirdre mennének fonónőnek. Ismertem, így le akartam beszélni őket róla, próbáljunk valami mást. Nem. Megkötötték magukat — és a teljes fölszerelésükkel — visszamentek Komlóra, Hirden be sem jelentkeztek. Most várom, előbb-utóbb majd a rendőrség hozza vissza őket.., Nagyon nehéz ügy. A kereskedő tanulóknál kevesebb a probléma. A magatartásbeli kifogások persze gyakoriak. A kereskedelmi tanulóiskola, a továbbtanulási és nevelési felelős, meg a gyakorlati munkahely együttes feladata megtanítani őket arra, hogyan viselkedjenek. De nem azért ilyenek, mert állami gondozottak, hanem mert a korábbi mikro-környezetük nem nevelte őket a helyes irányban, sőt... Nekünk ezekből a gyerekekből embert kell faragnunk. Ez hosszú folyamat. És csak a társadalommal együtt sikerülhet ... — Az említett bolti esettel kapcsolatban helyes-e, ha csak azért megkapja a kettest gyakorlatból, mert rendesen bejár a munkahelyére? — Nem, azért ne kapjon jegyet. És ne azért kapja meg a kettest, mert állami gondozott .. . Osztályzással, súlyosabb esetben (pl. lopás) kizárással is lehet nevelni. Ha nem alkalmas a pályára, elhelyezzük. Dolgozni másutt is lehet... * A másik boltvezető: — Én is emlékszem az esetre... Két műszakban tavaly 3—3 állami gondozott kislány került hozzánk. Most már csak kettő—kettő maradt... Az iskolában jó közepes tanulók. Itt hetente két napot töltenek, egyet a kabinet-oktatásban. Az ottani és az itteni gyakorlati jegy a végle- gés, amit kapnak. Higgye el, nagyon nehéz velük ... Bizony nehéz. De ezek a gyerekek minden rosszat a felnőttektől kaptak, illetve tanultak meg. És önmaguktól nem fognak megváltozni. Csakis más felnőttek hatására. Ha lehet... * Ez a cikk éppen indult volna a nyomdába, amikor kaptam egy helyesbítő telefont: a kislány, akinek inkriminált viselkedéséből kiindultunk, nem állami gondozott. Csak akik hallgatták, és szó nélkül eltűrték a magatartását, azok állami "gondozottak. Az alapproblémán persze ez semmit nem változtat. Wallinger Endre Minden közösség szeretne valamit megőrizni múltjából, hagyományaiból. Falusi, városi közösség, és a nagyobb, a megyéé, az országé egyaránt. A hagyományőrzés legnagyobb lélegzetű vállalkozásai közé tartozik a műemlékvédelem, ennek is egy nemrégen megindult ága, a falusi, népi műemlékekkel való törődés. Európa- szerte elég későn figyeltek fel a falu romlandóbb, igénytelenebb, várakhoz, kastélyokhoz, polgárházakhoz nem hasonlítható épületeire. Hazánk sem dicsekedhet úttörő eredményekkel ezen a téren. Világviszonylatban és a környező országokhoz képest is keveset költünk a népi műemlékek megóvására, illetve nálunk óriási anyagi és szellemi energiát igényel egy-egy objektum helyreállítása. Könnyebb helyzetben vannak azok a népek, melyek fából építkeztek, hiszen a fa hosszú időre konzerválható, nem beszélve azokról a közösségekről, melyek a követ használták fel. A magyar népi építészet nem hagyott ránk ilyen időtálló vagy konzerválható épületeket, a mi őseink agyagból, vályogból építkeztek, s ezért nehéz a meglévők védelme. Baranya megye különös figyelmet fordít erre a területre. A Janus Pannonius Múzeum Néprajzi Osztálya főként a megye szerte kialakított, vagy később elkészülő tájházakban szeretné majd elhelyezni tárgyait, népviseleteit. Gondos tervezést kíván tehát a rekonstrukció, hogy ezek a régi épületek jól fűthetők, világíthatok legyenek, s fenn lehessen őket tartani. Ugyanakkor meg kell őrizni egy- egy jellegzetes épület eredeti felosztását, a néprajzkutatónak fel kell térképeznie, melyik heHárom arc. Rövidesen azt mondjuk majd: három jól ismert arc. A televízió nemzetiségi adásának fiatal munkatársai. Popovic Stefan Popovic Stefan tanárból lett televíziós szerkesztő. A lippói szerb fiú nem járta végig a tanulni vágyó délszláv fiatalok szokásos útját: nemzetiségi általános iskola Pécsett, nemzetiségi gimnázium Budapesten, majd a délszláv szak a tanárképző főiskolán. Popovic „Szté- vónál" a középső fokozat kimaradt, ugyanis a gépipari szak- középiskolában érettségizett. Amint mondja, ekkor egy kissé kiszakadt abból a nyelvi közegből, amelyben születése óta élt. A Pécsi Tanárképző délszláv szakán talált oda vissza, sekkor kezdett az újságírás felé is kacsingatni. A Narodné No- v/néhoz küldött írásokat, bejárt a pécsi rádióba, s elvégezte az újságíró stúdiót. Mégsem lett zsurnaliszta, a diplomaosztás után eredeti választásához híven tanárnak ment. Egy évet tanított a tököli délszláv iskolában és nevelőként bejárt a fiatalkorúak börtönébe is. — Nagyon szerettem tanítani — mondja. — Magáért a televíziózásért nem is hagytam volna ott a pályát. Azzal, hogy önálló nemzetiségi műsorban sok ezer ember előtt a képernyőre A mecseknádasdi tájház lyiséget, mire és hogyan használták, milyen berendezési tárgyak szolgálták a ház lakóit. A parasztház elképzelhetetlen udvar, kert, istálló nélkül. A helyreállítás, a tájház kialakítása ilyen egységet is követel. Ez a rekonstrukciós munka nem egyszer szívós utánajárást igényel: meg kell keresni azt az embert, aki bezsuppolja a szalmatetős házat, — zsuppolni pedig tízévenként kell —, továbbá a fazekast, vagy a keramikust, aki elkészíti a kályhaszemeket, a kőművest, aki tud még vályoggal dolgozni, és azt, aki vályogot vet. A tájra jellemző épületet, utcasort, műemlék jellegű, vagy a falukép szempontjából értékes objektumokat, a Baranya kerülök, nem mondtam le a pedagógiáról, sőt: anyanyelvűnk és kultúránk ápolásáért sokkal többet tehetek, mint egy kis falusi iskolában. Sokat kell még tanulnom, a televíziózás külön tudomány. Én ezt a tudást arra szeretném felhasználni, hogy műsoraimmal nem szájbarágóson, hanem „észrevétlenül” és jól politizáljak. Knipf Erzsébet Knipf Erzsébet arcára, bájos konferálási stílusára sokan felfigyeltek az elmúlt két adós során. Pedig ő a legkevésbé professzionista a nemzetiségi műsorok stábjában. Eredeti állását megtartotta, a Pécsi Tanárképző Főiskola német tanszékének munkatársa. Magyar- német szakon végzett 1974-ben, aztán hozzátett még néhány évet a szegedi egyetemen. Most fonetikát, nyelvészetet tanít, és részt vesz a tanszéki kutatásokban is. Nem tőzsgyöke- res baranyai, még csak nem is dunántúli: Bácskába, Gorára jár haza, ha a szüleit látogatja meg. Ebben a faluban békés egyetértésben élnek Bukovinából települt székelyek, németek és bunyevácok. „Szép voltál a tévében, Űzi” — fogadta egy székely néni odahaza. Állítólag az egész falu a készülékek előtt szúrkolt az adás sikeréért. Erzsébet kislánya húszhónapos. Egyformán megérti, ha megyei Tanács Múzeumi és Műemléki Albizottsága jelöli ki, s' ajánlja védetté nyilvánításukat az Országos Műemléki Felügyelőségnek, mely végül is jogkörrel bír az ország valamennyi népi műemléke felett, legyen az parasztház, falusi kálvária, harangláb vagy szélmalom. Az adott vidék, község, mondjuk, Mecseknádasd, Sellye, vagy Nagydobsza kap tehát végül egy tájházat, amely akkor tölti be igazán küldetését, ha nemcsak az odatévedő turista nézi meg, hanem a falu is magáénak érezheti. Ha otthonra talál benne a honismereti szakkör, a pávakör vagy a díszítőművészeti csoport, a helyi hagyományok mai folytatói. Mint a Magyareg- regyen most megvásárolt, jellegmagyarul, ha a „hoch deutsch- ot” használva vagy ha garai német dialektusban beszélnek hozzá. Mamája részben őmiatta nem vállalta a felkínált szerkesztői állást. Másrészt pedig nem tartja magát „riporteri" típusnak, jobban szereti a rohanásnál az előadóterem zsongását és a könyvtár csöndjét. Szép orgánuma, árnyalt nyelvtudása, ötletei azonban továbbra sem hiányoznak majd a német adásokból. Wohlfart János Furcsa, és talán szerencsés véletlen, hogy a nemzetiségi műsorok riporterei, szerkesztői falusi származásúak. Hogyan is tudná valaki az irodalmi német után megtanulni egy-egy vidék dialektusát! Fordítva bizonyára könnyebben megy. Erre élő példa Wohlfart János, a Magyar Rádió Pécsi Stúdiójának munkatársa, aki kitűnően beszéli az irodalmi nyelvet, és az interjú- alany megzavarása nélkül beszélget vele a maga tájszólásában. A fiatal rádióriporter tizenegy zetes kocsma és mészárszék együttesben, ahol a helyreállítás után el fogják helyezni a falugyűjteményt, a kocsma nagyterme pedig továbbra is helyet ad a pávakör próbáinak, sőt az eg- regyi lakodalmaknak is. így lehet igazán a közösségé egy- egy régi hajlék vagy éppen kocsma. Olyan esetekről is tud a hazai műemlékvédelem, amikor o kisebb közösség ereje kevés volt a népi műemlék megtartására: Szatmárban még egyszer meg- kondították a régi harangot, aztán a falu elsiratta a fából készült öreg haranglábat, amit aztán lebontottak, és elvittek a szentendrei skanzenbe. Nemeskén csak a templom tetejének megjavítására volt elég a pénz, amit a fogyadozó egyházközség tagjai összegyűjtöttek, a kazettás mennyezet helyreállítására már központi támogatás kellett volna, de arra nem futotta. Az is előfordul, hogy a háztulajdonos fölveri szép, régi házo árát, mondván, ha már olyan értékes, hát fizessenek. Meg azért olyan is, hogy a fiatalok, bár nem laknak falun, megtartják a szülői házat. Úgy modernizálják, hogy eredeti képén, felosztásán nem változtatnak, s aztán hétvégi nyaralónak használja a család. Minden egyes régi házat nem lehet megtartani. Gazdáitól sem lehet azt kívánni, hogy korszerűtlen, sötét, nedves lakásban lakjanak. Azt a néhány objektumot azonban, amelyik évszázadokon át meghatározta egy-egy település képét, amelyik megtartásra érdemes, őriznie kell mindenkinek. éves koráig Görcsönydobokán lakott. Az irodalmi nyelvvel könyveken keresztül ismerkedett meg, a legszívesebben Heinrich Böll-t olvasott. Mielőtt riporter lett, sok helyen próbálkozott. Dolgozott a bányában, majd a közgazdasági karra járt két évig, s a főiskola német-magyar szakán szerzett diplomát. Az egyetemen német klubot szervezett, eljárt a Zetkin Klára utcába, így lett rádiós. Amikor a pécsi televízió stúdió riporter-tanfolyamot szervezett, jelentkezett arra is. Munkája tetszett a szerkesztőknek, így most már itt is számítanak rá. Szeretné bejárni a németek lakta vidékeket, különösen az elzárt közösségek érdeklik.- Róluk szeretnék minél több műsort csinálni — mondja. Sajnos, ilyen körökben az olvasási kultúra nem magas, a tévét viszont nézik az emberek, és hallgatnak is rá. Ha anyanyelvükön szólunk, szólhatunk hozzájuk, megérzik azt, hogy összetartozunk: az ország befogadja őket azzal együtt, hogy nemzetiségiek. Havasi János Gállos Orsolya „RIKegérzik. Hogy összetartozunk...” Wohlfart János, Popovié Stefan, Knipf Erzsébet Üj televíziósok Nemzetiségi adások munkatársai
