Dunántúli Napló, 1978. szeptember (35. évfolyam, 241-270. szám)
1978-09-21 / 261. szám
e Dunántúlt napló 1978. szeptember 21., csütörtök Arany Janis humora 1851. október 8-án a nagykőrösi iskolafenntartó testület, a református egyháztanács megválasztotta a nemzet nagy költőjét az ottani középiskola irodalomtanárának. Arany János csak hosszas töprengés után szakadt el szülőföldjétől, Nagyszalontától, s eleinte a megélhetési nehézségek miatt is nagyon elkedvetlenedve, zárkózotton éldegélt családjával Nagykőrösön. Később azonban a tantestület tagjainak társaságában megtalálta azt a „szellemdús társalgást", amelyben feloldódott a szabadságharc elvesztése miatt érzett fájdalma, szülővárosa iránti sóvárgása. Kikirándulgatott jóbarátaihoz, tanártársainak a város határán levő szőlőibe. „Kimönt a bogyóéi" - mondták a körösiek a szőlőlátogatókról. Amikor egy alkalommal Arany lassú, óvatos lépésekkel megérkezett, a társaság már kintlevö tagjai azt hitték, hogy beteg. „Semmi bajom — mondta Arany — csak a högyet keresem, de nem találom." Arany egyik kedves tanártársa Szilágyi Sándor volt, akit elevensége miatt sokan bosz- szantottak. Amikor 1853-ban Kecskemétről Nagykőrösre jött át tanárnak, Arannyal csakhamar barátságot kötött, s együtt fogtak egy magyar olvasókönyv szerkesztésébe. Ez azonban nem képezte akadályát annak, hogy egymás között ne élcelődjenek. Amikor egy ízben Szilágyi leölt egy süldő malacot, az ünnepi vacsora elköltésére tanártársait is meghívta. A malacpecsenye tálalásakor Arany felállott, pár papírlapot vett elő a zsebéből, s így szólt: „Ezt a verset az útszélen találtam jöttöm- ben, engedtessék meg nekem, hogy felolvassam.” Bár a Szilágyit bosszantó tréfás vers nem a nagyközönség számára készült, a jóbarátok csakhamar lemásolták. Két eredeti kéziratát ismerjük: az egyik Kovács János debreceni tanár ajándékából a debreceni ref. kollégium könyvtárában van; a másikat Szilágyi Sándor őrizte meg. Több másolata közül az egyik Pécsre került: Monyok/ Tamás kunszentmiklósi tanár 1858. október 6-i levelében Arany Jánosnak két malac-versét is közli szüleivel. A vers első fele 74 sorból áll, s benne a költő a malac külső és belső tulajdonságait veti össze Szilágyi Sándoréval. A vers második része: A malac búcsúzása. Ez a másolat szövege szerint ekként szól: Gyilkosom, kegyetlen, mivel érdemlettem, Hogy ennyi sok éhes osztozzék felettem, Hogy fiatalságom zsíros tavaszában így körülfogjanak széltében, hosszában. Ugyan nem irtóztál belém verni késed, Melylyel nem volt eddig egy sicher döfésed, Melytől ez ideig a patkány sem féle, Hogy tudtál engemet által szúrni véle? Gyönyörű mulatság, gyönyörű theátrum! Ezért mondták rólunk- par nobile Irat rum Ilyen a barátság? a gyöngébb a vesztes? így tett Piladessel a derék Orestes? Várj rá, mert szellemem feljár kísérteni, Minden bátorságod az inadra keni. Nem mersz többé este az utczán járkálni, Nem fogsz egy magadban gyertya nélkül hálni. Ha valami éjjel paplanodban morog, Az én lelkem lesz az, a mely ott kuncsorog, Az lesz, mely a legszebb női társaságban, Egyszer csak megdördül hátul a nadrágban. De nem ... megbocsátok jó keresztyén módra, Hiszen hol találnék ily méltó utódra, Baráti emlékül azt a gyűrűt hagyom, Melybe - ha jól sejtem — farkam dugva vagyon. „Eddig e költemény, melyet Arany csak meghitt barátjaival közlött, s melyhez én is nehezen juthattam. Kérem édes Atyám, tegye a többi levél közé ..." A 120 évvel ezelőtt írt egykorú levél érdekessége nemcsak az, hogy Arany nagykőrösi tartózkodása alatt íródott, hanem az is, hogy több helyütt eltér az eredetitől. így pl. a 18. sorban az eredetiben kucorog olvasható, a pécsi változatban: kuncsorog. Olyan volt Arany körösi költészete, mint amit a szép hölgy szeméről ír: „egyszerre köny- nyet hullat és rriosolyg". Dr. Tóth István Bontják Pécsvá radon a Kossuth Lajos utca néhány épületét, hogy új lakások kerüljenek a régi házak helyére. Ezek egyikéből került elő Entz Bélának, a pécsi egyetem nagytekintélyű orvosprofesszorának hagyatéka. Entz az ötvenes évek elején költözött Pécsváradra. Az idős professzor itt keresett nyugalmat, itt vásárolt házat, hogy gyűjteményét, könyvtárát elhelyezhesse. A teljes képhez tartozik, hogy terveit, köztük a nyugodt alkotómunkát nemigen tudta megvalósítani. Halála után, az ötvenes évek végén a család elszállíttatta hagyatékát, néhány láda azonban Pécsváradon maradt. Ezek az elmúlt hetekben kerültek Adatok a Pedagógusok Szakszervezete történetéhez A Dunántúli Napló február 22-én megjelent számában a Pedagógusok Szakszervezete pécsi megindulásáról már szóltam. Most annak további életéről szeretnék néhány — lassan már feledésbe merülő adatot közölni. A szakszervezeti élet 1949-ben igen nagy változáson ment keresztül. Az előbb megindult érdekvédelmi munka csak névlegessé vált. Kulturális vonatkozásban azonban a szakszervezet által megindított élet tovább folyt. Ideológiai és szakmai tanfolyamokon, előadásokon kívül működött a még 1945-ben megszervezett bábszínház, amely tudtommal az országban először lépett fel teljesen önálló műsorral. Ennek szervezője és lelke Abaligeti Zita óvónő és dr. Veress Endre volt. A szakszervezeti élet újabb nagyobb fellendülése 1951-ben következett be. A kulturális életnek központjává vált a Koltay Ferenc által megszervezett Nevelők Háza, amely ezekben az években szinte értelmiségi központ volt. A szakszervezet akkori szervezetének meafelelően a Területi Bizottság is 1951 utáni években bontakozott ki. Az egyes reszortfelelősök a maguk munkakörében igen példamutató munkát végeztek. Különösen a társadalombiztosítási és a kulturális tevékenység volt példamutató. Pedagógusok és pedagógus gyerekek csoportos üdültetése megszervezésén felül önálló üdülőket is igyekeztek szervezni (pl. Harkányban). Ez a munka különösen Joó Béla elnöksége alatt volt igen jelentős, amikor Berényi ü. Istvánné szervezte az üdülések igen nehéz munkáiét. Ugyanakkor Sárdy Mária, a pedagógusok kulturális életének irányítását látta el, és szervezett megyeszerte szakmai és politikai előadásokat. Az érdekvédelmi munka akkor lendült fel, amikor megjelent az 1951. 7. tvr. — az első munkatörvénykönyv Magyarországon. Ennek végrehajtási utasításának kidolgozásában is tevékeny szerepet vitt a területi bizottság, amely 1954-től — Magyarország gon elsőnek — megszervezte a most olyan divatos „jogsegélyszolgálatot”. Dr. Rajczi Péter a Janus Pannonius Múzeum helytörténeti osztályára. Főként akadémiai és egyéb kiadványokat tartalmaznak a két háború közti időkből, Entz Béla szakmai feljegyzéseit és rengeteg fényképnegatívot, dia pozitivet. A nemzetközi tekintélynek örvendő orvosprofesszor nagy utazó volt, New Yorktól a Közel-Keletig bejárta a világot, és mindenütt Készített fotókat, diapozitíve- ket. Közművelődési szempontból érdekes ez az anyag, rr. ivei készítőjük főként műemlékeket, művészeti érdekességeket fényképezett. Gazdag néprajzi fotóanyag is található a diapozitívek között, valamint orvosi témájú felvételek egy-egy káresetről. Az utolsó háborús esztendő Baranya megye az első világháború befejező évében Az első nagy világégés elérkezett az utolsó szakaszához. Az anyagilag és katonailag legyengült Monarchia még egyszer megpróbálta a lehetetlent. Minden erejét összeszedve támadást indított az olasz fronton, de „a birodalom annyira legyengült már, hogy nem tudott az arcvonalon túlsúlyt kialakítani”. A negyedik éve tartó háború teljesen kimerítette mint az anyagi, mint az emberutánpótlás lehetőségeit A Monarchia mozgósította az 1900-ban születetteket is. De ez már nem tudott segíteni az emberveszteségeken. Az anyagi ellátottság még rosszabb volt: „július és augusztus a front számára igazi éhséghónapok voltak. Sok napon keresztül a katonák egy falat húst, egy gramm zsírt sem láttak . . . Még nyomorúságosabb volt a ruházat. Egész garnitúra fehérnemű már a jólét jele. Mindennapos jelenség volt, hogy az emberek ujjak és hátrész nélküli inget, fél alsó nadrágot hordtak.” Ezt nem tudta pótolni a hadsereg részére indított adománygyűjtési akció. Baranya megyében a következő eredményt hozta: ing 3637 db, alsónadrág 3411 db, törülköző 2542 db, lepedő 446 db, zsebkendő 109 db, alsószoknya 313 db, vászon 190 db, harisnya 249 pár, lábravaló 188 db, kendő 619 db, vánkos 72 db, asztalterítő 60 db, egyéb fehérnemű 1437 db. A hátország megélhetési viszonyait nagyon nehezítette a „mindent a hadseregnek" gazdaságpolitika jegyében született rendeletek tömege. Ezek nagyon jól tükrözik a gazdasági kimerülés határára jutó ország helyzetét. Zár alá vették az 1918. évi búza-, rozs-, köles-, árpa-, tatárka-, zab-, bab-, borsó-, lencse-, lóbab-, takarmányborsó-, burgonyatermést. Zár alá vették az „1918- 1919. gazdasági év folyamán termelendő aszalt szilvát és szilvaízt.” Rendeletet adtak ki a „vontatókutyák hadi célokra igénybevételének előmozdítása tárgyában”, a kórházakban felhasznált kötözőanyagok újbóli feldolgozásáról, a sertésvágások korlátozásáról, az ócska cipők forgalmának szabályozásáról, korlátozták a vasárnapi munkaszünetet, elrendelték a hózinyulak bőrének hadicélokra történő igénybevételét. Rendelkezés született az „ipari munkásság által fogyasztható őrlemények meny- nyiségének” megállapítására, a „kávépótló katángának vagy cikóriának belföldön való termelésének előmozdításáról" stb. A közélelmezési miniszter a 73 000/1918. sz. rendeletével Baranya megye számára —a márciusig beszolgáltatott 1455 vagonon felül — 2000 vagon termény „minden körülmények között teljes egészében való föltétien beszolgáltatását" írta elő. Azonban a megye „terményszolgáltató képességét az előző állandó rekvirálások teljesen kimerítették." így nem hozott eredményt az a „nagyarányú katonai kutatás" sem, amit a miniszter elrendelt. Mindössze „6 wagon elrejtett készlet föltárását eredményezte." Az 1918. évi termésből 5000 vagon gabona, 200 vagon árpa, 200 vagon zab beszolgáltatását rendelte el a miniszter a július 20-án megtartott minisztériumi tárgyalás eredményeképpen. Az alispán ígéretet kapott, hogy „ameny- nyiben ezt a megye biztosítja, akkor a jövő évi termésig rek- virálás nem lesz." A politikai események alakulása folytán a beszolgáltatási kötelezettség teljesítésére már nem került sor. Megyénk gazdasági kimerültségét jelzi az is, hogy a tavasszal 60 vagonban megállapított zsír és szalonna beadási kötelezettséggel szemben rekvirálás útján „sok-sok nehézség mellett is csak 12 wagon" összegyűjtését eredményezte. Az alispán jelentése is aláhúzza azt, hogy megyénk teljesítőképességének a határára érkezett: „jól ismerve vármegyénk e téren való szolgáltató képességének kimerültét, és aggódva tapasztalván egyes vidékeknél a közelgő zsírínség jelenségeit, a rendelet végrehajtásának fél- retételével kérő szóval fordultam a Miniszter úrhoz a további rekvirálás elejtése érdekében.” A rekvirálási rendszer veszélybe sodorta Baranya megye tenyészóllományát is. A földművelésügyi miniszter 3510 db vágómarha rekvi- rálását rendelte el. Az alispán erről a vármegyei közgyűlésnek a következőt jelentette: „a rendelkezésnek a végrehajtásáról akkép intézkedtem, hogy ezzel az eljárással vármegyénk jelentős te- nyészállománya minden esetre megkíméltessék. Sajnos ezt a czélt nem sikerült a maga teljes egészében elérni, mert a katonai átvevő bizottságok a nagyon rossz takarmányozási viszonyok mellett a legkedvezőtlenebb minőségi állapotban átadásra előállítandó állatokat a kívánt kor, vagy súly hiánya miatt sok esetben nem vették át és így biztosítandó a megszabott kontingenst további folytatólagos kijelölésnek a szükségessége merült fel a kívánt állományból is. Minthogy pedig a Földmívelésügyi m. kir. Miniszter Ür újabb távirati rendeletével a már nagyobbára átvett és el is szállított áprilisi kontingensen fölül június hóban újabbi 2190 drb. katonai Leaérdekesebbek talán Pécsett készített képeinek nega- tívjai — sajnos éppen ezek nagy része sérült meg az eltelt idő folyamán. Ezek közül mutatjuk be a régi Szent Mór Kollégium, ma egyetemi diákotthon építéséről készült felvételt 1929—30. tájáról, a mai Negyvennyolcas térről. A háttérben jól látható a Dohánygyár tornya, balfelől a mai rendőrség épülete, jobboldalt pedig az egyetem kerítése. A Jogi Kar épülete még nincs meg, mivel az később épült az egyetemi tömbhöz. G. O. vágómarhának a hadsereg számára való rekvirálósát és megállapítását rendelte el, ez a nem várt, vagy legalább is a még teljesen be se fejezett első rekvirálást ily gyorsan kö- vetőleg nem remélt újabb rendelkezés már oly súlyosan vágott bele a tenyészállatállományunk lehető kímélésére irányuló érdekeinkbe és mindazokba a törekvésekbe, amelyek kell, hogy ezeket az érdekeket biztosítsák, hogy most már a legkomolyabban veszélyeztetve láttam a háború után bekövetkezendő gazdasági megújhodás és szükséges megerősödés egyik kiválóan fontos alapját tevő tenyészállat állományunknak a legszebb reményekre jogosító jövőjét." Az alispán kérte a minisztert, hogy tekintsen el a júniusra igényelt vágómarhák beszolgáltatásától, mivel az állatállomány már a fogyasztási szükségleteket csak szűkösen elégíti ki. A miniszter a hadihelyzetre való hivatkozással elutasította a kérést, sőt szeptemberben újabb 2504 db „vágómarha sürgős kiszolgáltatását követelte meg”. A mezőgazdasági munkákat „... az itthon levő népesség és igen sok helyen a női, sőt gyermekmunkaerő közreműködésével ... az aratási munkákra meghagyott katonai és hadifogolykaszálószázadok. .. mindennemű gazdasági munkákra rendelkezésre adott katonai munkásosztagokkal... aratószázadok közreműködésével . . .” sikerült időben elvégezni, azonban a fűtőanyag nagyfokú hiányában még októberben sem tudták befejezni a cséplési munkálatokat. A mezőgazdaságnak a következő évre való felkészülési nehézségeiről álljon itt az alispán beszámolója: „...az 1918. őszén a vármegye mezőgazdasága az azon időben bekövetkezett események hatása alatt igen kritikus helyzetbe jutott. A mezőgazdasági üzem oly kiválónak állított jövedelmezőségét jelentékeny mértékben csökkentette a termőföldeknek a háború folyamán nem a kellő módon történt művelése és erős tápanyagvesztesége, az épületek és a nazdasáni felszerelések alig pótolható leromlása, az üzemhez nélkülözhetetlen anyagok magas ára, sokszor teljes hiánya. Ehhez járult még az, hogy a hadifoglyok távoztával és a katonai munkásosztagok feloszlatása után a legfontosabb őszi munkálatok végzésével feltétlen szükségelt munkaerő sem állott többé rendelkezésre, miután a harctérről visszatérteknek csak csekély töredéke vállalkozott munkára; emellett az időjárás oly kedvezőtlenné vált, hogy az őszi szántás és vetés heteken át szünetelt, aminek következtében a bevetett terület az év végén alig érte el á normális évek vetésterületének 60%- át, a tengeri, répa és burgonya betakarítása az év véqé- ia sem volt befejezhető és a te_més számottevő része megromlott.” A közbiztonság is megromlott. Az alispáni jelentés szerint ennek két oka van: egyrészt a „megélhetésnek mind nehezebbé válása", másrészt a „mindinkább szaporodó katonaszökevények” száma. En- ne< meggátlására kéri a belügyminisztert, hogy a csend- őrség létszámát emelje fel. Megyénket a háború befejezése az ország többi részétől eltérő módon érintette. A fegyverszüneti megállapodás értelmében 1918. november 14-én antant csapatok szállták meg Baranya nagy részét. Ezzel új fejezet kezdődött a megye történelmében. Tegzes Ferenc levéltáros
