Dunántúli Napló, 1978. szeptember (35. évfolyam, 241-270. szám)
1978-09-21 / 261. szám
1978. szeptember 21., csütörtök Dunántúlt napló 3 A búzafajták minősítése Sikértartalom, A gazdaságok átvették a vetőmagot A pótmegrendeléseket még figyelembe veszik rugalmasság, nyújthatóság Ki ne szeretne mindig jó kenyeret enni? Ezt szolgálja az idén megindult folyamat: kísérleti jelleggel, fajta és minőség szerint vette át a gabonát a Gabonaipari Tröszt. Nem az egész ország területén, huszonöt telepen, ahol jól felszerelt laboratórium állt rendelkezésre. Baranyában a mohácsi telepet jelölték ki a feladatra: 2500 vagon étkezési és 800 vagon takarmánybúzát vetettek vizsgálat alá. Minden tételből azonnal mintát vett a laboratórium. öt-nyolc napi pihentetés után következett a minősítés. A szenolvizsgálat kimutatta, melyik a kemény, azaz az étkezési és melyik a puha búza. Vizsgálták a sikér rugalmasságát, nyújthatóságát, az úgynevezett terülési értéket, meghatározták a sütőipari, süthetőségi jellemzőket. ♦ vevők is. A Baranya megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat úgy tájékoztatott bennünket, a megye képes lenne a fajta szerinti átvételre 1979 végétől. A vállalat központi laboratóriumában szakembereket képeznek ki, a műszaki háttér is kialakulóban van. A mohácsi és a pécsi laboratóriumon kívül Siklóson és Sásdon alakítottak ki laboratóriumot, a műszerek azonban még nem érkeztek meg. Jövő évben Szigetváron teremtik meg a minősítés feltételeit Az őszi gabonavetéshez a gazdaságok átvették a vetőmagot, az esetleges pótmegrendeléseket azonban a Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat még figyelembe veszi. A termelők az idei őszön megfelelő minőségű és a fajták tekintetében kedvező összetételű szaporítóanyaghoz jutottak, ami lehetővé teszi a jövő évi termés jó megalapozását. Az állami gazdaságok és a tsz-ek magasabb genetikai értékű vetőmagot használnak fel ezekben a napokban, mint tavaly. A számítások szerint a forgalomba hozott búzafajtáknak kereken kétharmada korai érésű, ami az elmúlt évhez képest 10—15 százalékos javulást jelent. Az őszi búzák egynegyede már hazai nemesítésű, az elmúlt években nemesített szegedi, martonvásári és fertődi fajták mind jobban elterjednek a termelői gyakorlatban, mindenekelőtt azért, mert jól alkalmazkodnak a hazai klimatikus és talajviszonyokhoz. Nagy mennyiségben használnak a termelők szovjet és egyebek között jugoszláv eredetű búzákat, ezek terméseredménye és sütőipari értéke szintén kedvező. A tavalyinál mintegy 20—25 százalékkal nagyobb az igény az őszi árpa vetőmagja iránt, az üzemek főként a magyar fajtákat keresik. A gazdaságok elmúlt évi vetőmagtermése ugyanis a vártnál rosszabbul sikerült, a nehezen csírázó készleteket számos nagyüzem a vetésnél nem hasznosíthatja, ezért a vetőmagvállatoknál rendeltek árut. Ezzel egyidejűleg rozsvetőmagból is kielégítették az igényeket. Horváth Teréz „Az áru magáért beszél" Az eddigi eredmények azt bizonyítják, idén jobb beltar- talmú, jobb sütőipari értékekkel rendelkezik a gabona. Sorrendben: legjobb képességű étkezési búzák a martonvásári fajták, a szovjet Jubilejnaja, a GK Tisza táj, s egyik-másik Rána. A takarmánybúzáknál a fehérjetartalom a meghatározó. Eszerint a Szávát sorolják az első helyre, azt a Zlatna-dolina követi, a legalacsonyabb értéket a Libellula mutatja. Számolni kell azzal, hogy az idei átvétel során legjobbnak ítélt fajták termesztését javasolják majd a termelőszövetkezeteknek. *Ennek természetesen az érdekeltségben is tükröződnie kell. Az idén a korábbi gyakorlat, a víztartalom, a tisztaság, valamint a hektolitersúly után fizet még a Gabonaforgalmi, de jövőre az új rend lép életbe.- Mit jelent ez a termelő- szövetkezetek szemszögéből? , — Fajtakérdést — állítja Weisz József, a mohácsi Duna- völgye Termelőszövetkezet üzemgazdásza. Új fajták meghonosításával biztosítható a minőségi búza termelése. Költségszámításokat még nem tudtak végezni, mert nem ismerik az irányszámokat. De megítélése szerint nyilván olyan pénzügyi és termelési irányelvek lépnek életbe, amelyek elősegítik, hogy mindenhol a legjobb minőségű búzát termeszszék. ♦ A mohácsi Új Barázda Termelőszövetkezet elnöke, Harmatos József szerint nagyobb kötöttséget, kötelességet jelent a tsz-nek a fajta szerinti átvétel. Szűkült a fajtaválaszték, s ugyanakkor nincs minden fajtának, így a martonvásáriaknak sem kellő agrotechnológiája. Nem lehet figyelmen kívül hagyni a területi adottságokat sem. Ha bevezetik az új minősítésű átvételt, több fajtával kell foglalkozni, szükségessé válik a technológiai folyamatok meghatározása. Megfelelő háttér nélkül pedig el sem képzelhető a termesztés. Szükség lesz komplex tápanyagra, jobban figyelemmel kell kísérni a nitrogénműtrágya felhasználását, mindezeken túl el kell látni a gazdaságokat műszaki eszközökkel. Ezek birtokában a gazdaságoknak a biológiai érettségkor három—négy nap alatt be kell majd takarítaniok a gabonát. Előrelépést jelent a búza tényleges minőségének megállapítása — hangsúlyozza mindenki, a termelők és az átMűszerfalról ellenőrzik a kemence működését H űvös szeptember eleji éjszaka. A sötétség mindent ellep. Az ablakok komoran tekintenek a gyárudvarra, csak néhányon szűrődik ki világosság. A műhelyekben kávét, teát iszogató asszonyok, férfiak beszélik meg a nap dolgait, majd a gépek mellé állnak. Kezdődik az éjszakai műszak a pécsi Zsolnay Porcelán- gyá rban. Az edény-gyáregység égetó- jében már az ajtóban Szaharáinak tűnik a forróság, a kemencék közelében pedig szinte elviselhetetlennek. — Á, ez nem is meleg — legyint Cserhalmi István égető. Az igazi jóvilág akkor van, mikor a szabadban a levegő hőmérséklete eléri a 30 Celsius fokot. Cserhalmi Istvánon kívül még Visnics István éget; a zsengélő kemencét Nágovics Lajos kezeli, az éjszakai művezető Otrok István. Háromnegyed tizenegy van. Feketével kínálnak. Míg isszuk a kávét, Cserhalmi István a műszerfalra tekint, majd elindul, sorra bekukkant a kemence ellenőrző nyílásaiba. — A műszerezettség mellett így ellenőrizzük a hőfokot. Az edények közt egy úgynevezett ségergúlát is elhelyezünk, s annak állásából, illetve elhajlásából állapítjuk meg, hogy rendben van-e az égés — mondja Otrok István. A kis zárófedelet félrepöckölve 15—20 centiméteres lángnyelvek nyúlnak ki a kemencéből. Cserhalmi István az évek adta tapasztalatával ügyesen fújja vissza a lángot. A másik kemencénél Visnics István ugyanezt a műveletet végzi. Nagy rutint követel a láng visz- szafújása. Egy rossí mozdulat, s pillanatok alatt leég az ember haja. Miután körbejárták a kemencéket, van egy kis idő. — Éjszaka jobban szeretek dolgozni — mondja Cserhalmi István — mert nincs az a nagy jövés-menés. Meg aztán a pót-' lék is több 20 százalékkal, mint a délutános műszakban. Porcelángyárban — Jobban viselem a nappalos munkát, mint az éjjelit — állítja Visnics István. — Hajnali négy és öt óra között már nagyon elgyötörtnek érzem magam. Az éjszakázásnak persze az is a hátránya, hogy az ember egyszerűen nem tud mit kezdeni magával napközben. Mert ha süt a nap, akkor az alvás nem olyan édes, mint éjszaka. Nágovics Lajos „őrhelyét”, a zsengélő kemencét otthagyva kérdez valamit a művezetőtől. — Lajos bácsinak össze kell koszolnia magát, hogy lássák, dolgozott valamit, annyira úri a munkája — tréfálkozik Cserhalmi István. Lajos bácsi érti a tréfát, látszik, nem most hallotta először. Mosolyog, majd felém fordul. — Unom már az éjjeli műszakot. Hét évig folytonosan éjszakázom, a szervezetem teljesen átállt, de lassan itt a nyugdíj. Elindulunk a 80 méteres kemencék végéhez, ahol az edényeket kiszedik. A hatalmas ajtót félretolva, kilövell a forróság. A kemencékben 1380 Celsius fok meleg van, ilyen hőmérsékleten égetnek. Hogy az ajtónál mennyi van, azt nem mérik. A kemence közepén a vörös ezernyi árnyalata izzik vakítóan. Megfeszülnek az izmaik, ahogy a frissen égetett tányérokkal, kancsókkal teli kocsikat a helyükre tolják. Miután végeznek, szuszannak egyet. — Az izgalmas és szép dolog az a munkánkban, hogy a legkisebb hanyagságot is megmutatja az anyag. Milyen jó érzés, ha tökéletesen égetett edényeket veszünk ki. Ilyenkor azt mondjuk: így kell dolgozni! — Az áru magáért beszél — teszi hozzá Visnics István. A csarnok faliórája két órát mutat. Az álmosság húzza az emberek szemét, de még csak bóbiskolni sem lehet. Feltesznek még egy kávét, előkerül a „hazai” csirkecomb, tejföl, kenyér. Messze van még fél hat. Roszprim Nándor Megrakott égetőkocsi Tizenkét pár csizma Uphánu naPPal ezelőtt nCIIQIIy meglátogattam az Országos Állattenyésztési Felügyelőség Boród-pusztai telepét. Az igazgató bemutatta azokat az eredményeket, a korszerű, kötetlen tartásé hízómarha-istállókat, a példás gyepgazdálkodást, a szívet-lelket gyönyörködtető, kialakulóban levő magyar gidrán ménest. Megmutatott egy lószerszám-gyűjteményt is, s itt láttam két remekbe szabott lovaglócsizmát. És eszembe jutott az a tizenkét pár csizma, amelyeknek története egybeesik az első termelő- szövetkezet szervezésével. 1948 augusztusában nyolc zsellér az ormánsági Csány- oszrón elhatározta, hogy földbérlő szövetkezetei alakít. Nagy lehetőségük nem volt helyben, felszereltségük semmi, földjük is kevés. De olyan alkalom kínálkozott a Pécs mellett fekvő Resch- pusztán, hogy a Közjóléti Szövetkezet 100 holdas bérelt területét megkapják, azon közös gazdálkodást folytathatnak. Varga Lajos vezetésével megtekintették a tanyát, amely okkor még a háborús nyomokat viselte. Elhanyagoltságával csöppet sem volt vonzó, de hitük, egymás iránti bizalmuk bátorságot adott ahhoz, hogy egy rozoga teherautón ide költöztessék szűkös motyójukat, letelepedjenek és októberben megalakítsák Baranyában elsőnek a földbérlő szövetkezetét, hamarosan termelőszövetkezetet, az átkeresztelt Reménypusztán Új Élet néven. Alakuló gyűlésükön — petróleumlámpa mellett — néhány ottlakó család is csatlakozott hozzájuk. A termelőszövetkezetet megalapító tagok: Varga Lajos, Varga Lajosné, Kovács Sándor, Kovács Sándorné, Jan- dó Péter, Jandá Péterné, Bódog Ferenc, Bódog Fe- rencné, Kranmesteller Imre, Kiss János és Berta László. Az alakulásnak cember 5én jelent meg első sajtó- visszhangja a Dunántúli Naplóban: „A Resch-pusztai 100 holdas gazdaság kitűnő minőségű földjén, amelyet a közelmúltban ajánlott fel a Közjóléti Szövetkezet szövetkezeti gazdálkodás céljára, hamarosan az ország legkiválóbb mintagazdasága lehet. A Resch-pusztai nincstelenek a táblás műveléssel bizonyítják majd, hogy a szövetkezetben dolgozva sokkal nagyobb hasznára lesznek a népi demokráciának, mintha azt a gyönyörű 100 holdat felparcellázták volna." A tsz-alapítók minden lehető segítséget megkaptak a párt- és állami vezetőktől, hogy bizonyíthassanak. S a termelőszövetkezeti tagság munkájával rászolgálta bizalomra. Felemelő volt az a munkatempó, amit maga az elnök, Varga Lojos diktált. A mai napig sem tudom megérteni, miért kellett ezt a kitűnő szervező, „tsz-elnöknek született", ambícióval megáldott paraszt- embert hamarosan járási tanácsi vezetőnek „kiemelni” abból a közösségből, amelynek ő volt a lelke. Megható volt az az öntudat, amivel Kovács bácsi a hajnalban fejt tejet lófogatú kocsijával Pécsett kis kannákban házról házra ki- hordta, az a gyermeki öröm, amellyel a bólyi gazdaság vizslaki telepéről éjféltájt idehajtott 10 tehenet az egész tagság megvárta, és jászolhoz kötötte. 1949 januárjában 30 tinót kaptak az aTTamtól. Ahogyan etették, gondozták azokat, ma is például szolgálhat minden hízómarhatelepen. Egyszerű takarmányozás, de kitűnő gondozás mellett elérték, hogy a tj- nók májusra kiváló minőségben exportra kerülhettek. Ez volt az első komolyabb pénzbevételük. Ekkor következett be a meglepetés. Az elnök és Jandó bácsi fogattal behajtottak Pécsre, és tizenkét pár kifordított vikszos bőrcsizmát vásároltak. Un mn> látott valaki örül- TlC] HIÚI ni kis parasztgyerekeket kifényesített kis csizmát — Mikulás-ajándékkal rrieg rakva — az ablakból bevenni, az tudja elképzelni azt az örömöt, amivel a termelőszövetkezet férfi tagjai a megérkező szekeret fogadták. Próbálták a csizmákat, tekerték lábukra a tiszta kapcákat, mert niszen legtöbbjüknek életében először volt bőrcsizma a lábán. Legfeljebb vásárokban nézték messziről a csizmadiabódékat. Megérdemelték az ajándékot a Jandók, Kovácsok és a többiek, mert tettük, helytállásuk harminc év távlatából is olyan, hogy példaként lehet állítani a ma már ‘ korszerű technikával dolgozó közös gazdaságok tagjai elé. Az azóta eltelt idő alatt az alapítók lelkes munkájukkal olyan gazdaságnak alapjait rakták le, hogy ma már a több ezer hektáros reménypusztai Új Élet Tsz többszörösen elnyerte a „Kiváló Szövetkezeti Gazdaság" kitüntető címet. Dr. Baracs József Éjjeli műszakon a
