Dunántúli Napló, 1978. szeptember (35. évfolyam, 241-270. szám)
1978-09-20 / 260. szám
1978. szeptember 20., szerda DimQatuü napló 3 Gazdátlan kincsünk a szentét (4.) Égetni vagy újrahasznosítani...? Mit mond a szakember? KOMAROMI KALYHACSEMPE: Elkészült a Komárom megyei Kályhacsempe Gyártá- és Építő Vállalat Kályhacsempe gyára. Az új gyárban évente kétezer tonna kályhacsempét készítenek. Háromszoros ellenőrzés Közút a lombikban „A dolog nőm megy szerdáról csütörtökre!" A vásárlók érdeke A termény rendszeres rr r yy „szűrésé Az egészségre veszélyes, vagyis túlvegyszerezett — permetezett gyümölcs és zöldség az utóbbi öt évben egyszer sem került ki a baranyai piacokra: egyetlen fogyasztót sem károsítottak meg mind a magán, mind a szövetkezeti termelők. A Baranya megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás kémiai laboratóriumának a belső és bedolgozó szakemberei rendszeresen ellenőrzik a terményt még a kertben, a földön, mielőtt eljutna a nagy- illetve a kiskereskedelembe. Évente márciustól késő őszig 400—500 mintát vizsgálnak meg, melyeket szúrópróbával és tervszerűen gyűjtenek be. De már korábban, a helyi tanácscsal együttműködő hat kerületi főfelügyelő is jelzi, hogy a gazda, a tsz kifogásolhatóan vegyszerez minden figyelmeztetés ellenére, tehát áruját nagyon is figyelni kell a piaci felhozatal előtt. A legtöbb gond a kiskert-tulajdonosokkal van — bár már az ő vegyszerkezelési tudásszintjük is jóval magasabb, mint korábban, mégis a fel- használás gyakran szakszerűtlen. Esetenként előfordul, hogy túladagolják, rosszul állítják össze a keveréket, a lejtős kertekben vagy szeles időben más növényeket is veszélyeztetnek. De a pereskedő, rossz szomszédok suttyomban egymás növényi kultúráit irtják ki vegyszerrel, mesgyéken terebélyesedő gyümölcsfádat pusztítanak ki és nem sajnálják a csak egyszeri kivizsgálásért még a 2—3 ezer forintot sem. Egyébként a helytelen alkalmazás a legártalmasabb vegyszert is „elvadíthatja", vagyis kellemetlen hatásokat vált ki. Minden termelőt lehetetlenség ellenőrizni. Nagyon jól tudják, hogy kik azok, akik sorozatosan gondatlanul „vetik be” vegyszerkészleteiket. Ezen kívül ami még a szövetkezeteket is nemegyszer jellemzi, hogy idő előtt, amikor még nem múlt el a vegyszer veszélyes, sőt mérgező hatása — szeretnék piacra adni portékájukat. Ilyen történt egy esetben a burgonyával, csakis üzleti számítások miatt. Előfordult, hogy több vagonnyi rakományt irányítottak így visz- sza a feladónak. A termelőhelyen nagyon komoly mintagyűjtésre kerül sor, ugyanis azonnal eredményt mutató teszt nem létezik. Legalább három nap múlik el, mire kiderül, hogy milyen is a gyümölcs, a zöldség vegyszertartalma. A legtökéletesebb műszerezettség mellett sem csökkenthető az 1 — 3 napos vizsgálati idő. Egyes vizsgálatoknál az anyag forralása csak hat óra hosszáig tart, de több órás folyamat a szűrés, az ülepítés is. Egy kiló- grammnyi anyagot törnek péppé, majd olyan oldószert adnak hozzá, ami „előhozza” a felhasznált növényvédőszereket és ekkor következik a meghatározás, több tucat szempont és adat alapján. A terményben előforduló vegyszer grammjának tízmilliomod részét is tudják mérni. Különféle számítógépek segítenek be, hogy a tévedést, elnézést, félreértést teljesen kizárják. A legtöbb mintát épp a tömegcikkekből, így a paradicsomból, paprikából, salátából, burgonyából, őszibarackból veszik. Peczöli Iván mérnök vezetésével a pécsi kémiai laboratóriumban két vegyészmérnök, négy technikus a több millió forint értékű géppark segítségével végzi el mindezt a munkát, az exportra szánt termékek ugyanilyen jellegű minősítésével együtt. A laboratórium most költözött új helyre, modernizálására egymillió forintot fordítotA szemét kincs. Szerte a világon kutatják, hogyan lehet másodnyersanyagként újra hasznosítani. Hazánkban ezzel a témával az ÉVM megbízásából az Építésügyi Minőségellenőrző Intézet településtisztaságvédelmi osztálya foglalkozik. Olessák Dénes tudományos munkatársnak 1976 óta kutatási feladata, hogy felderítse a különféle újrahasznosítható technológiákat, főleg olyan szempontból, hogy közülük melyik alkalmazható Magyarországon. — Mik az előfeltételei egy másodnyersanyag hasznosító berendezés telepítésének? — Döntő a szemét összetétele és az, hogy gyűjtése, szállítása alkalmazkodjék az adott rendszerhez. Előfeltétel az is, hogy a berendezés műszakilag, technológiailag kiforrott legyen és megfelelő üzemi tapasztalat álljon mögötte, hogy a kapcsolódó ártalmatlanító eljárás — például az égetés — összhangban legyen a válogató berendezéssel. Ugyancsak döntő szempont, hogy az értékesítési háttér hosszú távra biztosított legyen. Vastag dossziéban a világon jelenleg üzemelő — vagy csak tervezés alatt álló — feldolgozó berendezések leírása, jellemzése, fotói, műszaki paraméterei és a véleményezés a magyarországi alkalmazhatóságának lehetőségeiről. , ♦ — Milyen több újrahasznosító technológiákat ismerünk jelenleg és mit tudnak azok? — Az amerikai technológiák nálunk két okból sem hasznosíthatók. Részben mert lényegesen más a szemétösz- szetételük, másodszor, kereskedelmi és devizális okok miatt. Ott elégetik a papírt és műanyagot. Az angoloké túl van a kísérleti stádiumon, de nagyüzemi bizonyítás nélkül. Bár a szemétösszetételük hasonló a miénkhez, ők is elégetik a „könnyű frakció” alkotóelemeit. A svédek is most kísérleteznek, hulladékuk ösz- szetétele jelentősen eltér a magyartól, a papírt és műanyagot ők is égetni fogják. A legerősebb fejlesztési programot az olasz Cecchini mellett az NSZK-ban dolgozták ki. — Hazánk nyersanyagokban köztudottan szegény ország, szükségünk van minden visz- szanyerhető anyagra, akár szemétből is. A Cecchini mindezt tudja?... — Az előzetes számítások, felmérések és a perugiai Hét éve, hogy a Baranya megyei Tanács végrehajtó bizottsága bevezette megyénkben — szervezett formában az országban először — a községi krónikaírást. A Baranya megyei Levéltár kidolgozta a krónikaírós tematikáját, módszereit, gondoskodott a beérkezett anyag őrzéséről, és külön megyei krónikareferenset bízott meg az elvi és módszertani irányítással és lektorálással. Azóta a megye minden községe beküldi a levéltárba egy év történéseit, eseményeit, amelynek évkönyvből, összefoglalóból és dokumentumgyűjteményből kell állnia. Ma már kb. 1600 krónikával kell számolnunk. Ezek szakszerű lektorálását, értékelését egy személy nem tudja ellátni. Ezért a levéltár vezetősége úgy határozott, hogy új alapokra helyezi a községi krónikaírást. Minden járáshoz külön krónikareferenst állított. Az értékelés megkönnyítésére minden krónika mellé krónikanyilván- tartó-lapot csatolt, amely tarta Iüzemlátogatás tapasztalatai alapján véleményem szerint nálunk a Cecchini alkalmazható legelőnyösebben. Hasonló a szemétösszetételük a miénkhez, a kiforrott rendszer viszonylag egyszerű és jó összhangban dolgozik a kapcsolódó létesítményekkel, alrendszerekkel. A nyersanyagokat magas hatásfokkal és iparilag közvetlenül feldolgozható állapotban nyeri vissza: a paoírt, különféle fémeket — alumíniumot is —, az üveget szín szerint, fehéret, barnát és zöldet. A vasat kiégetve és óntalanítva bálázza, a műanyagot készterméknek dolgozza fel. Egyedülálló a világon, hogv a konyhai hulladékból, szerves anyagból állati takarmány alapanyagot és talajjavításhoz komposztot állít elő. — Hol üzemelnek ilyen berendezések és mennyibe kerülnek? — Az olaszok számunkra is kedvező átvételi lehetőséget kínáltak, módot adtak licensz vásárlásra, sőt hazai gyártási koooerációra is. A külföldi elemzések szerint nem célszerű napi 100—150 tonna alatti kanacitásra készíteni. Megjegyzem, hogy a háztartási mellett az ipari hulladékot is feldolgozza a berendezés. Je- lenlea Rómában és Perugiá- ban üzemel, építik Venezuelában a 800 és Rijekában a 270 tonna napi kapacitásút. Tervezik Zágrábban egy 600 és Oslóban egy 400 tonna napi feldolgozóképességű berendezés építését. Csehszlovákia most tárgyal a kanadai Cecchini licensztulajdonossal két komplett üzem megvásárlásáról, ugyanez a céq építi Torontóban és tervezi Bostonban a Cecchini berendezést. ♦ — Jelenleg két lő szemétfeldolgozási és újrahasznosítási eljárás vetekszik egymással: az égető és a válogató berendezés. Melyik a gazdaságosabb? — Ezt így csak konkrét heh'! adottságokkal is számomazza a község nevét, jogállását, nemzetiségi összetételét, a krónikaíró adatait, a krónika beérkezési idejét, nyelvét, az egyes szerkezeti egységek terjedelmét és a krónika tartalmi értékelését. Természetesen más szempontból értékeljük a székhelyközségek és más szempontból a társközségek krónikáit. Az illetékes krónikareferens minden községi tanácsülésen meg fog jelenni, ahol a krónikaírás napirenden szerepel, természetesen ha az időpontról a tanács értesítést küld. Sajnos az idén ezt csak három tanács tette meg. 1978. október 10-én a Baranya megyei Tanács Pécsi Járási Hivatala és a Baranya megyei Levéltár közösen rendezi meg a pécsi járás krónikaíróinak értekezletét, ahol az 1977. évi krónikák értékelése mellett négy krónikaíró tart korreferátumot. Ebben az évben valószínűleg még sor kerül a siklósi és a mohácsi járás krónikaíróinak értekezletére is. Eddig három alkalommal jelentette meg a levéltár a Baranyai Krónikaírás című kiadványt. A jövőben szeretnék terjedelmét növelni és a krónikaírók publikációs lehetőségeinek biztosítására nagyobb teret szentelni. ló alapos gazdasági elemzés döntheti el. Tény, hogy a kommunális szolgáltatás, igya szemét eltüntetése is ráfizetéses, éppen ezért nem mindegy, mennyi értéket tudunk visszamenteni. Ehhez elsőként a piaci hátteret kell hosszú távra biztosítani mindkét eljárásnál. Az égetésnél csak a termelt elektromos- és gőzenergiáról, emellett némi vashulladék visszanyeréséről van szó. A Cecchininél már sokkal többről. Például: a magyar papírszabvány előírja, hogy egészségügyi okokból nem nyerhető vissza papír a szemétből. A szabvány jelenleg nem foglalkozik — hiszen erre még nem is volt példa — a tisztított papír nyersrosttal. A Cecchiniből mikroorganizmusoktól és gombáktól mentesen kikerülő papírrost- bálákat közvetlenül vihetik a papírgyárak avártósorára. A mosott műanyag keverékekből kábeldobokat, rakodólapokat, öntözőcsöveket tud előállítani eav alrendszer közbe- ikta.usával. A napi 200 tonna szemétből több mint felét újrahasznosítja. ♦ Tehát a jövő útja a válogató berendezés. Ezek közül legtöbbet jelenleg a Cecchini tud. Pécsett mellette szól a jól szervezett, óramű pontosságú szállítás, hogy többségben vannak a tömörítő lapos szállítójárművek, melyek nem keverik, csak tömörítik a szemetet. A szemétösszetétel és a mennyiség is megfelelő, ezt a Cecchini cég pécsi eile .- őrző felmérései is bizonvítol- tók. (Tervezik, hogy a be on- dezés jobb kihasználása miatt Komló szemetét is rJícsre hozzák, későbbiekben még a környező települések is sor- rakerülhetnek.) A jövő útja a szemétfeldolgozás. A végtermékek hasznosítását viszont csak piackutató tevékenységgel, az ipari és mezőgazdasági háttér biztosításával lehet megoldani. Murányi László Az adott év krónikáját a következő év március 30-ig kell a levéltárnak elküldeni, örömmel kell megállapítanunk, hogy a több mint 300 község közül 280 pontosan küldi a dolgozatokat. Azokban a községekben, ahol a nemzetiségek aránya az össz-i népességhez viszonyítva meghaladja a 25 százalékot, nemzetiségi összefoglalót kell készíteni. Mivel megyénkben a német és a délszláv nemzetiségűek nagy számban élnek, így sok községnek kellene nemzetiségi nyelven írnia. 1978-ban csak három ilyen jellegű összefoglaló érkezett. A kisközségek krónikaírói sok esetben panaszkodnak, hogy nem tudnak mit írni. A társközségek krónikáit egybevetve meg kell állapítanunk, hogy ez a probléma valóban általános. Az említett krónikaértekezletek egyik feladata lesz, hogy hasznos gyakorlati tanáccsal lássa el a krónikaírókat. Ahhoz, hogy a krónikaíró ismerje községe problémáit, egy kis szervezetet kell kiépítenie, ami gyűjti a híreket. Sok esetben az a tapasztalatunk, hogy év végén próbálják összeszedni az eseményeket, ez pedig pontatlansághoz vezet. Tudtam, hogy az útépítés meglehetősen bonyolult és főleg drága dolog. Az izotópos ta- lajtömörség-ellenőrzés, valamint a keverékek elkészítéséhez szükséges alapanyagok hosszú listája mégis meglepett. Meglepett annál inkább is, mert alig néhány éve adták át Pécsett a vasúti felüljárót — korszerűnek mondtuk — és mégis sokan tapasztalhatják, hogy javítása időszerű. A felüljárót egyébként megemlítette Szalontai Lajos, a Pécsi Közúti Építő Vállalat technológiai és minőségellenőrzési osztályának vezetője is, amikor az utak minősége és a korszerűség került szóba. — Abból — mondta —, hogy van egy központi és jó néhány üzemi laboratóriumunk, még nem következik feltétlenül az utak jó minősége. — Mégis: milyenek a Baranya megyei utak? A rövid válasz — hogy javuló minőségűek — elé azonban még sokat kell elmondani, s ehhez feltétlenül be kell nyitni a vállalat központi laboratóriumába, ahoj másfél millió forint értékű műszer segítségével végzik az ellenőrzést. — Háromszoros az ellenőrzés egy-egy út megépítésekor. Meózzuk az alapanyagokat, folyamatos a minőség örömmel kell megállapítanunk, hogy ma már egyre több kiváló krónika születik. A krónikaírók megértették, hogy pontos munka esetén ezek a dolgozatok milyen nagy forrásértékűvé válnak a jövő kutatói számára. Kiváló munkák elsősorban ott készülnek, ahol a krónikaíró évek óta ugyanaz a személy, és ott, ahol a krónikaíró a szó szoros értelmében lokálpatrióta. Az 1977-es krónikákban már több helyen összevetették az év adatait az elmúlt évek eredményeivel, sőt, országos adatokat is lebontottak, saját községükre vonatkoztatták. Végezetül tény az, hogy a községi krónikaírás megyénkben a kezdeti nehézségek ellenére fejlődik, egyes nehézségek már megszűntek, ma már minőségileg magasabb szintű problémákkal állunk szemben. Megvan annak a lehetősége, feltétele, hogy a Baranya megyei községi krónikaírást a mainál is magasabb szintre emeljük. Erdődi Gyula vizsgálata az útépítés során és végül a minsőégi vizsgálatok a már kész út műszaki átadásával fejeződnek be. Ez utóbbihoz hozzá kell azonban tennem: az utolsó ellenőrzés már csak megállapít valamit, a változtatásra már nincs lehetőség. Éppen ezért fontos az előbb említett gyártáséi- lenőrzés, mert akkor még van mód a hiba kijavítására. A laboratóriumok munka- megosztás alapján dolgoznak. A vállalat minden, úgynevezett telepített munkahelyén — Pécsett, Szekszárdon és Pakson az aszfaltüzemekben — ténykedő laboránsok az alapanyagokat vizsgálják és az építésközbeni ellenőrzést végzik. A központi laboratórium fő feladata a végellenőrzés. Ezt azért érdemes megemlíteni, mert lényegében az elkészült út minőségi bizonyítványának kiállítását jelenti. — Mi a leggyakoribb hiba? — A leggyakoribb hiba: nem eléggé tömör a burkolat. Vagyis rövidebb élettartamú lesz az út. A másik elégtelenség, amit szaknyelven így mondunk: nem hullámmentes az út felülete. Ezt időnként az autósok is tapasztalhatják. Ez utóbbi gondunk azóta csökkent, amióta munkába álltak a több millió forint értékű finiserek. Teljesen egyenletes aszfaltszőnyeget terítenek. — Az új, korszerűbb technológiák bevezetésében milyen szerepe van a laboratóriumi munkának? — Az, hogy korszerű lesz-e egy út, nem a laboratóriumban dől el, hanem a megrendeléseknél. Amit kérnek, mi azt csináljuk, s annak minőségét ellenőrizzük. Bizonyos megoldásokat mi még nem is tudunk alkalmazni. Ilyen például az érdesített homokaszfalt-burkolat. Magyarországon jelenleg ez a legkorszerűbb, legjobb minőségű felület, de egyelőre csak autópályák építésénél alkalmazzák. A pécsi vállalat — megfelelő gépek hiányában — ilyen munka elvégzésére még nem is vállalkozhatna. — Nem az autós, hanem az útépítő szakember szemszögéből: milyen a Baranya megyei utak minősége? — Csak az egy- és kétjegyű számokkal jelzett utakról beszélek. Az utóbbi 5—10 évben ezeknek a főközlekedési utaknak a hálózata bővült, minősége jelentősen javult. Befejeződött a bekötő utak megépítése, szélesebbek lettek az úttestek, bár van még néhány keskenyebb is. Ez tehát a fejlődést jelzi. Az építési minőség azonban más megítélés alá esik. Itt nem ilyen egyértelmű az előrelépés. Említettem a burkolatok nem megfelelő tömörségét, a hullámos felületet. Javítani kell ezek érdességén is, hiszen o teljesen sima, csúszós úttesten nagyobb a balesetveszély. Mészáros Attila A községi krónikaírás jelenlegi helyzete
