Dunántúli Napló, 1978. szeptember (35. évfolyam, 241-270. szám)

1978-09-17 / 257. szám

978. SZEPTEMBER 17. GAZDASÁGPOLITIKA DN HÉTVÉGE 3. Gazdasági kapcsolatok a fejlődő világgal Termékváltás előtt a Siklósi Székgyárban Uj termék a „Karin” — étkezőgarnitúra Kis lakásokhoz alkalmazkodó esztétikus bútorok Magyarország kereskedelmi partnereit a múltban jórészt az ország földrajzi helyzete határozta meg. Az Európa kö­zepén, sokáig főként mező- gazdasággal és állattenyész­téssel foglalkozó ország első­sorban a vele szomszédos ál­lamokkal kereskedett, s még ha átlépte is ezek határait, Európán aligha jutott kívül. Az elmúlt két évtizedben ez a helyzet némiképp megválto­zott. A magyar vállalatok egy­re nagyobb mértékben vesz­nek részt a nemzetközi mun­kamegosztásban. Kétségkívül, legfontosabb partnereink ma is Európában találhatók, ám a magyar áruk mind nagyobb mennyiségben jutnak el más földrészekre, s nem kis rész­ben a fejlődő országokba. Gazdasági kapcsolataink a fejlődő országokkal a hatva­nas évektől gyors ütemben bővültek. Jelenleg 86 fejlődő országgal — köztük 37 afri­kai, 23 ázsiai és 26 latin- amerikai állammal — bonyolí­tunk le kisebb-nagyobb külke­reskedelmi forgalmat. A fej­lődő országok részesedése is egyre növekszik külkereskedel­mi forgalmunkból, amit az is jelez, hogy arányuk tavaly már elérte a nyolc százalé­kot, s ezzel jóval meghalad­ta az egy milliárd dollárt. Jellemző, hogy az 1970 és 1977 közötti időszakban a forgalom értéke évente átla­gosan több mint 15 százalék­kal — importunk csaknem 16, exportunk pedig több mint 14 százalékkal — emelkedett. Külkereskedelmi forgalom Ami a magyar exportot il­leti; kivitelünkben a legna­gyobb szerepet a feldolgozott termékek játsszák. Exportunk­ban tavaly a gépek és komp­lett berendezések, valamint a gépipari fogyasztási cikkek aránya meghaladta a 45 szá­zalékot. A gépipari termékek csoportjából legjelentősebb gyártmányok az autóbuszok, a vákuumtechnikai berendezések, az orvosi műszerek, röntgen- készülékek, kikötői berende­zések, élelmiszeripari gépek. Vásárlásaink nagy része nyers­anyagokból és félkésztermé­kekből tevődik össze. Ám egy­re inkább számolunk a fejlő­dő országok iparosítási és exportfejlesztési céljaival, ami azt jelenti, hogy az átlagos­nál gyorsabb ütemben növel­jük az onnan származó ipari termékek — elsősorban ipari fogyasztási cikkek — import­ját is. Ezért az elmúlt tíz-ti­zenöt esztendőben a fejlődő országokkal lebonyolított kül­kereskedelmi forgalmunk — kereskedelempolitikai céljaink­nak megfelelően — gyorsabb ütemben növekedett, mint tel­jes külkereskedelmi forgal­munk. Az elmúlt években kereske­delmi forgalmunkat a diffe­renciálás és a koncentráció egyidejű alkalmazásával fej­lesztettük. Exportunk gyors nö­velését a gadzaságilag gyor­san erősödő fizetőképes fej­lődő országokban értük el — például Irakban, Iránban, Ni­gériában, Líbiában, Szíriában, Algériában, Kuvaitban. Áruel­adásunk ezekbe az országok­ba 1972 és 1977 között mint­egy ötszörösére emelkedett, s ide irányul kivitelünk mintegy hetven százaléka. Hasonló fo­lyamat ment végbe az emúlt években az import fejlesztése során is: tavaly például Bra­zília, Nigéria, Irak, Irán, India, Egyiptom és Peru a fejlődő országokból származó impor­tunkkal jóval több mint hat­van százalékát szolgáltatta. Ami a földrajzi megoszlást illeti: exportunkban az el­múlt időszakban megnőtt az ázsiai országok szerepe — arányuk megközelíti a hatvan százalékot —, míg az afrikai országok 30 százalékkal, La- tin-Amerika pedig tíz száza­lékkal részesedik. Importunk­ban mintegy hatvan százalék­kal a latin-amerikai országo­ké a vezető szerep, az afri­kai és az ázsiai országok ará­nya 20—20 százalékra tehető. Hitelek, szakértők Magyarország és a fejlődő országok közötti forgalomnak az elmúlt években tapasztalt nagyarányú felfutását egyebek között az is lehetővé tette, hogy a fejlődő országok ré­szére hiteleket nyújtunk, ame­lyek elősegítik a mindkét fél számára előnyös magyar ter­mékek kivitelét. Az áruszállításoktól függet­lenül az elmúlt években állan­dóan növekedett a fejlődő or­szágokban műszaki segítség- nyújtás céljából kiküldött szak­értőink száma. 1970-ben még csak 270 magyar szakértő dolgozott a fejlődő világ kü­lönböző országaiban, ez év elejére számuk már csaknem elérte a 650-et. Szakértőink többsége a gazdasági kap­csolatok tekintetében fontos országokban — Algériában, Nigériában, Líbiában és Irak­ban — dolgozik. Emellett számtalan fejlődő országból érkeznek diákok Magyaror­szágra, számuk ma már meg­haladja a két és fél ezret, s szakmát, diplomát szerezve térnek vissza hazájukba. Gazdasági együttműködés A hagyományos külkereske­delmi kapcsolatok mellett mindinkább előtérbe kerülnek az új formák a gazdasági együttműködésben. Megkezd­tük például a fejlődő orszá­gokban is a termelési koope­rációk létrehozását. E téren jelentős eredményeket értünk el, egyebek között Indiában, ahol mikrohullámú műszaki berendezések gyártási techno­lógiáját atduk el, s Irakban, ahol autóbusz összeszerelő üzemet létesítettünk. Az új együttműködési formák kere­sésének eredménye az is, hogy magyar cégek az elmúlt években tizenhét vegyes tulaj­donú vállalatot hoztak létre a fejlődő országokban. Magyarország a fejlődő or­szágokkal a kölcsönös elő­nyök alapján fejleszti gazda­sági, kereskedelmi kapcsola­tait. Abból indulunk ki, hogy a fejlődő országok egyre na­gyobb szerepet játszanak a vi­lággazdaságban. E gazdasági fejlődési folyamat meggyorsí­tásához — a kölcsönösség alapján — Magyarország le­hetőségeihez mérten igyekszik hozzájárulni. Ezt jelzi az a prognózis is, amelyet a ma­gyar szakemberek úgy fogal­maztak meg, hogy a fejlődő országokkal a kölcsönös áru­forgalom növekedésének üte­me a jövőben is jelentősen meghaladja a teljes magyar külkereskedelmi forgalom nö­vekedésének ütemét. K. Ny. J. A kárpitos- és felületkezelő- — (lakkozok, fényezők) — rész­leg dolgozói most amolyan mostohagyerekei a siklósi szék­gyárnak, hiszen az elmúlt év­ben elkészült és beindult új, tágas, modern csarnokból, ahol az asztalosok, csiszolók kaptak helyet, ők kimaradtak. A régi gyár pedig már ugyan­csak elöregedett, mindennek nevezhető, csak korszerűnek nem. Szerencsére nem sokáig lesznek itt, legalábbis remélik, hogy többször már nem módo­sítják a második új gyárrész megépülésének határidejét. Az eredeti átadást ugyan 1978. szeptember 30-ra tervezték, de az építők anyaghiányra hivat­kozva időcsúszást jelentettek be, várhatóan november végén, december elején készülnek csak el. A siklósi székgyár az elmúlt évekhez képest jelentős fejlő­dést könyvelhet el magának. Az új csarnok, a megváltozott munkakörülmények a termelé­kenység növekedését, a szocia­lista brigádok jobb munkáját A Rába-Steiger 240-es, a 3-as telepsebességben bukdácsol az alsómocsoládi határban. Nyolc­van hektár szervestrágyát kell Vincze Mihálynak váltótársával beszántani. Mellette kuporgok a vezetőfülkében, nehezítem mun­káját. Figyelnie kell a műsze­rekre, a tükörben a barázdát nézi, aztán visszafordul, így jobban látja, hogy dolgozik az eke. Azt mondja: mindig úgy szerettem dolgozni, hogy ha megkérdik ki csinálta ezt a táb­lát, szégyenkezés nélkül vállal­jam. — Van olyan tábla, amin még mindig észrevenni, amit a tavalyi búza alá nem szán­tottunk egyenletesen. Majd fel­bukik rajta a gép. Pedig fon­tos, hogy összefüggő, egyenle­tes legyen az eke munkája, a jó szántás ugyancsak befolyá­solja a jó termést. Visszakapcsol. Tíz sebesség van a traktoron; a páratlanokat a terepen, a párosokat az or­szágúton használják. Csaknem három méter szélességű baráz­dát húz a munkagépre szerelt hét eke. A dimbes-dombos te­repen nehéz'a barázdát meg­tartani, vigyázni kell, ne marad­jon vakbarázda (felszántatlan mezsgye). Nem szabadna most beszélgetnünk, hiszen neki a traktor hangját, a műszereket, az ekét, a barázdákat kell fi­gyelnie. Sok mázsa termés függ attól, mennyire tudja beszántani a trágyát, függőleges és tiszta lesz-e a barázdafal. Nem sza­bad beomlania, egyenletesnek kell lennie a barázdafenéknek, a barázdaszeleteknek tömör- nek kell lenniük. A szeletek ta­réjai határozottak és egyenlete­sek legyenek és még megannyi fontos követelmény. Marósnak sem kell talán sokkal pontosab­ban kialakítania az acél mun­kadarabját. Vincze Mihály, az IKR megyei versenyén legutóbb első helyezést ért el, pedig elő­ször indult szántóversenyen. Most napi munkáját végzi — csakúgy, mintha versenyezne. Tizennégy esztendeje — 18 éves volt akkor —, ült először trak­torra. RS—09-es, 18 LE-s NDK traktor volt az első gépe, még a Bikali Állami Gazdaságban. eredményezte. Az elmúlt év időarányos eredményéhez ha­sonlítva a mostani teljesítés 176 százalék. Ez az összeha­sonlítás ugyan szép és kedvező képet mutat, mégsem ennyire rózsás a helyzet. Az 1978-as évre tervezett termelés értéke 100 millió forint. Ebből az első félévben 52 millió 719 ezret kellett volna teljesíteni, de' csak 48 millió 300 ezer forin­tot termeltek. Ennek oka több-, féle: a januári hónap inkább az anyagfeltöltés mint a ter­melés időszaka, a kereskede­lem is az első félévben óvato­sabban rendelt, ezenkívül anyaghiánnyal — import vasa­lás — küszködtek. Most a má­sodik félév feladata lesz ezt a lemaradást behozni, és a dol­gozók dicséretére legyen mond­va, mindent meg is tesznek — szabad szombatokat áldoznak Egy esztendő után Mágocsra jött, azóta a termelőszövetkezet­ben dolgozik. Furcsa szamárlét­ráról mesél — ez a lajtorja volt egyébként egyike, a magyar mezőgazdaság felemelkedésé­nek is: UE—28-as traktor, aztán az MTZ—50-es, 1975-ben az el­ső Rába-Steiger kormányát szorongatta. — Ezét egyébként nem kel­lene ilyen görcsösen szorítanom, hiszen a kisujjammal is elvezet­ném, de megszoktam, hogy biz­tosan szoruljon kezemben a kor­mány. A vezetőfülke gumipadlója tisztára seperve, lemosva, a hamutartó kitisztítva, a légkon­dicionáló kellemes hőmérsékle­tet biztosít, por nincs . . . — Ez a gép a második ott­honom, naponta 12 órát töltök rajta. Arra szoktam gondolni, hogy a műszerfal olyan, mint a lányok, az ember szeme mindig rajtuk van, a fülke meg mintha a szobám lenne. A traktor motorja 2100-as for. dulattal dolgozik, Vincze Mihály egy pillanatra sem engedi eről­ködni, azonnal visszakapcsol. A motor zaja alig szűrődik be. A déli nap vakító fénnyel ömlik szét körülöttünk, a téglagyárnál megint elakadt a mocsarat ren­dező lánctalpas, nyugodt moz­dulatlanságban a vidék. — Milyen az éjszaka? — Nagyon hosszú, nagyon fárasztó! Az egyedüllétet meg­szoktam, a csendet is szeretem, az eke figyelése közben is sok­mindenre lehet gondolni, az ösztöneim is segítenek már eny- nyi év után a munkában. Házat építünk, mindig azt tervezgetem, hogyan lenne jobb, hogyan le­hetne olcsóbb? — A traktor, gondolom a barátod, legalábbis ábrándozá­saidnak tanúja. Társad. — Gyermekkoromban is az volt a vágyam, hogy gépes em­ber leszek. A traktorom hűsé­gesebb az állatnál, mert csak tőlem függ, hogy minek zava­rom neki. Régebben 12 fokos lejtőn már nem nagyon boldo­gultunk"; a felborulástól is félni kellett. Ez 17 fokos dombon is szánt, biztonsággal ülhetek a fülkében. Persze tudni kell, mi­lyen szögben megyek a domb­fel és éjszakai műszakot vál­lalnak — ez érdekében. Súlyos gondként nehezedik a gyár vezetőinek vállára az ex­port problémája. A nyugatra, főként Svédországba és Hol­landiába irányuló szék-export mennyisége jelentősen csök­kent. Már az ez évre tervezett 13 millió forintnál is lényege­sen kevesebb összegű volt a tényleges szerződéskötés, de ennek teljesítése is nagy erő­feszítést és főleg türelmet igé­nyel a gyár vezetőitől, dolgo­zóitól egyaránt. A nyugati partner által kért széktípus nem vált be, konst­rukciós hibája volt. (A gyár műszaki vezetői annak idején figyelmeztették a megrendelőt erre, nem hitte el, idővel mégis beigazolódott.) így aztán me­net közben négyszer módosítot­ták a tervet, amit a nagyüze­nak. S az is: ki mint kezeli, úgy veszi hasznát. Ennek a karban­tartásához, kezeléséhez, a mű­szaki felkészültségen kívül más is kell! Még az sem mindegy, milyen tiszta edényben adunk neki olajat, a leállás után még néhány percig járatni kell üres­ben a motort, akkor szuszogja jól ki magát... A mi munkánk tőlünk és a géptől egyaránt függ. Volt régebben egy tár­sam, azt hitte, hogy mindent a gép tud. Megkapta az én jól karbantartott traktoromat, de néhány hét után rájött, hogy nem mindent tud a gép — egyedül . . . — Szakma ez? Nálad való­ságos hivatásnak érzem. — Nem szakma. Ez csak fog­lalkozás. Éppen az a baj, ha lekerülök a traktorról azt sem tudom, mi lesz velem. Talán éj­jeliőr leszek. Szakmásítani kelle­ne, legalább géplakatosi szint­re és az annak megfelelő bérre jogosítson, ha nem bírjuk to­vább. — Nem hiszem, hogy egy­könnyen megválsz a Rába- Steigertől... — Négy éve két műszakban dolgozom. Reggel öttől délután ötig, s aztán a másik héten éj­szaka. Nagyon hosszú idő ez. Amikor Nagyigmándról hoztuk a gépet 11 óra alatt tettük meg a 220 kilométert. Közben persze megálltunk, forgalmi akadályok is voltak. Itt a szántóföldön egy- végtében dolgozunk 12 órát, le­hetséges, hogy 220 kilométert is átbukdácsolunk. Sokszor szom­mi módon való gyártásban ne­héz követni, sok selejtet és ter­meléskiesést eredményez. Szerencsére belföldi értéke­sítési gondjaik nincsenek. A népszerű HARGITÁ-ból nem tudnak eleget készíteni, há­romszoros az igény. Új termék a KARIN étkezőgarnitúra, amely sásfonatú székével és rusztikus asztalával a régi parasztbúto­rokra emlékeztet, s minden bi­zonnyal a HARGITÁ-hoz ha­sonló népszerűséget vív ki ma­gának. A jövő évben jelentős termékváltás várható. Kis laká­sokhoz jól alkalmazkodó és az eddigieknél esztétikusabb kivi­telezésű fekvőbútorokat tervez­nek, amelyeket legfeljebb 10— 15 ezres sorozatban készítenek csak el. Ezzel elérik, hogy a választék változatosabb, min­baton, vasárnap is. Ilyen mű­szak után nincs kedvünk olvas­ni, tévét nézni, csak bezuha­nunk az ágyba. Az idősebbek már nem nagyon vállalják ... Talán még négy évig csinálom, talán hatig . . . — Anyagilag? — Most természetesen jól ke­resünk, amikor vége az őszi munkának a műhelyben dolgo­zunk órabérben. — Az idén 47 mázsa rekord- termést ért el a mágocsi ter­melőszövetkezet. Ezeken a föl­deken még egy évtizede sem mert erre senki gondolni. Sze­rinted mit lehetne tenni, hogy még több gabona teremjen? — Ismerem ezeket a földeket. Mindig keményebbek lesznek. Ezekkel a nehéz gépekkel rá­megyünk a sárban is, a régi kis traktorokkal már nem boldogu­lunk itt. Azelőtt kétszer szán­tottunk, volt amikor azt mond­tuk, nem kell az( istállótrágya .. . Amerikában állítólag a vetőgép maga csinálja a magágyat. Nincs ez ránkbízva! Aki minden­hez ért, az semmihez sem ért. Én például nem tudok az or­szágúton versenyre kelni a gép­kocsivezetőkkel, ők meg itt a táblán nem boldogulnának ... Annyi bizonyos: a szántót rám­bízták, ezt úgy kell csinálnom, mintha már országos bajnoki címért küzdenék ... Lombosi Jenő dig újabb és újabb lesz. S. Zs. Gyermekkori álmom, hogy gépes ember legyek Hegyen-völgyön traktoron

Next

/
Thumbnails
Contents