Dunántúli Napló, 1978. szeptember (35. évfolyam, 241-270. szám)

1978-09-16 / 256. szám

6 Dunántúlt Tlgplö 1978. szeptember 16., szombat „Hiszek is magamban, kétségeim is vannak..." Egy I. éves „f. h.” portréja Máté Rita egészében véve kellemes jelenség. Sugárzó értelem, karcsú nőiesség. Egyéniségében határozottság, akarat, tudatos életcél ötvö­ződik a természetes nyíltság­gal, őszinteséggel és ami rit­ka: szerénységgel. Pécsett, különösen a vele egyívásúak körében sokan ismerik, szere­tik, becsülik. Tavaly ősszel, az Ady-versmondó versenyek ide­jén ebben a városban külö­nös figyelemmel kísérték sze­replését a képernyőn. Egy éve érettségizett a pé­csi Nagy Lajos Gimnázium­ban. Második „nekirugaszko­dásra" vették fel a Színház- és Filmművészeti Főiskolára: szeptember elsejétől I. éves „f. h." ... A Pécsi Központi Amatőrszínpad egy kis össze­jövetelen elbúcsúztatta, itt találkoztam és beszélgettem vele. — Általános iskolásként, még az alsó tagozatban — meséli — nem vettek fel a színjátszó szakkörbe. Akkor „elhatároztam”, hogy színész­nő leszek, ami élénk derült­séget keltett... Azután meg­komolyodtam, és a pályavá­lasztáskor már a történelem- magyar szakot írtam be első helyre. Szombathelyen kis hí­ján föl is vettek, egy kicsit még örültem is, hogy nem si­került.. . A Színművészetire való jelentkezés fokozatosan tudatosult bennem, persze ál­landó kételyekkel: eléggé te­hetséges vagyok-e hozzá? Ta­valy a 3. fordulón rúgtak ki. Az idén újra jelentkeztem, és az akkori tapasztalatok most jól jöttek a vizsgámon. Föl­vettek, ami visszajelzése an­nak, hogy nemcsak a mások hibáiból tanulhat az em­ber ... — Hogyan zajlik le egy ilyen felvételi? — Minden színművészeti fölvételi háromfordulós. Az el­ső: előadási anyag, vagyis amire készülni kell. Tíz vers, monológ stb., lírai, drámai és vidám, szóval mindenféle kell. Ezenkívül: ének, tánc, hely­zetgyakorlatok ... A 2. fordu­lón kisszínpadon kell produ­kálni valamit, a harmadikon már az Ódry Színpadon kell csengetésre (!) bemenni ... Anélkül, hogy tudnánk, mit kérnek. Nekem azt mondták: „Tessék, mit akar csinál­ni?..." Ja, és van még át­fogó intelligencia vizsgálat — Mit vár a főiskolától? — Azt, hogy sok mindenre megtanítson, azaz különböző fontos stúdiumokat. Szak­maiakat és egyebeket: vívást, lovaglást. Énektanulást. Mert­hogy énekelni nem tudok, de nagyon szeretek és ez ször­nyű! .. . Persze mindez a kez­det. A második év végén dől el a rostán, maradhatok-e ... Jelenleg 16-an vagyunk az osztályban és a harmadik év­től általában 12-es osztályok indulnak. Bennem is ott a kérdés, vajon bírom-e, vajon ki lesz, és nem én leszek-e az egyik a négy közül?... Ami eddig volt, csak egyetlen so­rozat. Nem olyan fekete-fe­hér dolog ez, mint sokan hi­szik. Voltaképp hiszek is ma­gamban, kétségeim is van­nak: elvégzem-e, s ha igen, lehet-e jó színész belő­lem? ... — Mi volt hatással magára leginkább ebben a válasz­tásban a bontakozó tehetség­tudaton vagy -érzésen kívül? — A színjátszás. Itt az amatőr színpadnál nagyon jól érzem magam, az Antigonéra mindig szívesen gondolok vissza. Általában a drámai feladatok állnak közel hoz­zám, a vidámak még kevés­bé. .. — Van-e valamilyen álma? — Nincs. Azaz, talán Nyina a Sirályból. Egyszer... W. E. Amíg nem mennek férjhez, addig jó itt Nővérszálláson Hát akkor, szüret! Diákok népesítik be ezekben a hetekben a gyümölcsösöket, a szőlőlugasokat. Gimnazisták, főiskolások és egyetemisták se­rénykednek azon, hogy a nagy őszi kampánymunka eredménye­ként mielőbb tárolókba, pincék­be, exportládákba kerüljön az alma, a körte, a szőlő. Ez az őszi munka nem tár­sadalmi munka. Nem az, hiszen ezt a diákok nem önkéntes fel­ajánlás alapján, díjazás ellené­ben végzik. Az elmúlt esztendők tapasztalatai szerint egyetemis­ták és főiskolások között hosszú ideig gyakori beszédtéma volt az, hogy mi lett a munkájuk el­lenértékeként befolyt pénzekkel. Nem kis összegekről van szó, hiszen a gazdaságok a diáko­kat ugyanazon bértáblázat sze­rint fizetik, mint az alkalmi mun­kásokat. Volt olyan oktatási intézmény, amelynek hallgatói kézhez kap­ták a fizetséget. Máshol egyré- szét közösen használták fel, másrésze pedig kifizetésre ke­rült. Tudunk olyan esetről is, hogy az intézmény vezetője a gazdaságtól átutalt összegen az amatőr kulturális csoportok fel­szerelését gyarapította. Természetesen egyik megol­dást sem minősíthetjük egyértel­műen jónak vagy rossznak. Ba­jok csak ott történtek, ahol nem közölték a diákhaddal, hogy ez a munka nem társadalmi mun­ka, és nem kérték ki a vélemé­nyüket arról, hogy mi legyen a fizetséggel. Néhol azután min­denféle szóbeszédek keletkez­tek. Ha elvárjuk a diákoktól, hogy felnőtt módra becsülettel helyt­álljanak a munkában, akkor ők is jogosan várják el, hogy velük együtt döntsenek munkabérük felhasználásáról. Annál is in­kább, mert ez már egyáltalán nem anyagi kérdés ... „A nővérotthonban csak azok a személyek lakhatnak, akiknek erre feljogosító en­gedélyük van. Engedéllyel nem rendelkező személy még ideig­lenesen sem lakhat a nővér­otthonban." (Házirend, 1. pont.) A portásnéni személyi iga­zolványt kér. Szálkás betűkkel írja nevemet a belépő-cédu­lára. A 09709-es számú for­manyomtatvány kitöltése után léphetem át a nővérszállás küszöbét. Ma én vagyok a 12. látogató. A „látogató" kife­jezés alighanem a kórházi szótárból való, hiszen más, hasonló intézményekben in­kább vendégnek titulálják az idegent. „A látogatás rendje: szü­lők és női látogatók minden­nap 10 és 12 óra között tar­tózkodhatnak az épületben. Férfilátogatók hétköznapokon 10-től 12 óráig, valamint 17- től 22 óráig. Szombaton és vasárnap 10 órától 22 óráig." (Egy felirat a faliújságon.) Döböfhegyi Erzsébet hatal­mas bőröndöt lóbálva száll ki a 30-asból. „Végállomás" — mondja a mikrofonba a busz­sofőr. — Végállomás? — Nem. Jobb, mint az al­bérlet. Hat évig jártam láb­ujjhegyen rossz és még rosz- szabb albérletekben. A nővér- szállás jó dolog, mert csak 170 forintot kell fizetni egy hónapban, és csak egy em­berhez kell alkalmazkodni: a szobatársamhoz. Persze min­denki szeretne innen elkerül­ni. Nekem is bent van a la­kásigényem. Barcsi vagyok, de Pécsett képzelem el a továb­bi életemet is. — A bőrönd? — Párizsban jártam a nyá­ron és a bőrönd megsérült a repülőgépen. A bőröndöstől hozom. — Esti program? — Randevúm van. Járok egy fiúval és vele találkozom. — Mikor sírt utoljára? — Tegnap este. Egyedül voltam és úgy összejött min­den. „Dómján Ibolya virágja el­veszett. Müller Katikával vé­gigjárták a szobákat, de nem találták meg." (Bejegyzés a portás Eseménynaplójából.) Gondosan kitapétázbtt szo­ba a 112-es. Babos Mária és Bartal Mária lakják — két hete. Az asztalon és az ab­lakpárkányon Mária-napi vi­rágok. A Máriák 17 évesek és mohácsiak. Egyenest a ju­goszláv tengerpartról érkez­tek, hogy életük utolsó iskolai vakációja után beköltözzenek a nővérszállóba és felvegyék a munkát az ortopédiai klini­kán. — Ápolónőnek készültünk és most teljesülnek vágyaink. Otthon volt egy kis vita, mert a szülők jobban örültek volna, ha Mohácson maradunk. Szak­mailag a klinikán többet kap­hatunk és Pécs is jobban vonz, mint Mohács. 2500 forint a fi­zetésünk, ágy melletti pótlék­kal együtt. Egészségügyi szak­iskolát végeztünk és most a munka mellett együtt készü­lünk az érettségire. — Szabad idő? — Takarítás, ablaktisztítás. Nem járunk sehová, este té­vét nézünk. A nővérszállónak 100 lakója van. A portai nyilvántartás szerint a lányok a következő lapokat fizetik elő: 14 Du­nántúli Napló, 8 Rádióújság, 7 Nők Lapja, 2 Élet és Tudo­mány, 1 Képes Újság, 1 Ma­gyarország, 1 Magyar Ifjúság, 1 Rakéta és 1 Füles. A nővérbizottság hivatott a szálló rendjét fenntartani, kulturális és sportprogramokat szervezni. Titkára Balogh An­na, a POTE rektori hivatalá­nak előadója. A 310-esben la­kik, 1975 októbere óta, mióta megnyílt az Ifjúság úti nővérszálló. A kovácsoltvas vi­rágállvány és a kézimunkák, meg a dugig pakolt könyves­polc arról árulkodnak, hogy gazdájuk hosszú itt-tartózko­dásra rendezkedett be. Az egyetlen riasztó berendezési tárgy a káposztafej nagyságú ébresztőóra. A japán lemez­játszó tűje Boney-M-ék Ba­bilonját szántja. — Diákotthonban kezdtem, azután jött a nővérotthon és lehet, hogy a következő állo­más a szociális otthon. — Otthon vagy szálló? — Nekem otthon. Mint a nővérbizottság titkára azért dolgozom, hogy mások is ott­honuknak érezzék ezt a házat. Szeretném összehozni a társa­ságot. Nehezen megy. A múlt héten például soproni kirán­dulást szerveztünk, öten je­lentkeztek. Nem tudom, mi az, amire 10 embernél többet el lehet csábítani. Discóval is próbálkoztunk, az sem sike­rült. — A tánchoz partner kell... — Az is volt. Az egyik pé­csi laktanyából katonák — ál­latorvosok — kerestek meg bennünket, akiket egyszerre hívtak be az egyetem elvég­zése után. Megszerveztük a discot, egyenként szedtem össze a lányokat, hogy jöjje­nek a társalaóba. Minden na­gyon szép volt, amíg a fiúk egyenruhában jártak. Aztán hordhatták a civil ruhát is és többé felénk sem néztek ... — A szomszédban van az orvosegyetem kollégiuma. Ők nem járnak át? — Egymás között barátkoz­nak. Voltak próbálkozásaink a kapcsolatfelvételre, de sikerte­lenül. Most az uránosok szál­lója keresett meg bennünket, hogy vegyünk részt a rendez­vényeiken. Talán ez jobban fog sikerülni, mert a bányá­szok nem úgy gondolkoznak, hogy diplomás csak diplo­mással . .. — Ma mit csinált a nővér­bizottság titkára? — Rendeztem a könyvtárat. Kaptunk 20 ezer forint értékű könyvet és egy raktárhelyisé­get átalakítottak könyvtárszo­bává. Ez talán arra is jó lesz, hogyha a szobatársnak láto­gatója van, akkor legyen hol agyonütni az időt. Idézet egy jegyzőkönyvből: F. K. és H. H. nővérek a szo­cialista együttélés szabályaival ellentétes magatartást tanúsí­tanak. ... H. H. magatartása társai nyugalmát zavarja. Pél­dául szilveszter után egy hétig mindennap házibuli volt. A konyha tele kávézaccal, ciga­rettacsikkel. Edényei mosatla- nok. A portásnővel is több­ször nézeteltérésük volt a ké­sői vendégek fogadása miatt. M. l.-né takarítónő is több ízben panaszkodott kettőjük agresszív magatartására . .." Egy egész és egy félbe­vágott paradicsom, 20 deka szalonna, egy megkezdett Ra­ma margarin és egy fél tu- busnyi tejszínes sajt, kovászos uborka, hagyma, kacsazsír. A nyolcvan literes Lehel hűtő- szekrény berregve őrzi Nyu- lász Zsuzsa éléstárát. — Azért vettem, mert a kö­zös frizsiderből mindig el­tűnt valami. 300 forintot fize­tek havonta részletre. Emel­lett 100 forint a könyvadós­ság törlesztése. 2000 forintot kapok kézhez másodikán. — Ma 13-a van. Mennyi van még a fizetésből? — 300 forint. Vettem egy gézinget is, a többi meg el­ment. — Gyakran jár szórakozni? — Az utóbbi időben igen, mióta nem járok senkivel. Volt egy fiúm, 3 évig jártam vele, de a szülei eltiltották tőlem. Szülésznő vagyok és ez egy rossz hírű foglalkozás. Titok­ban meg-meglátogatott egyéb­ként a fiú, de azt mondtam neki, hogy énhozzám ne jár­jon titokban, ha nem mer vál­lalni a szülei előtt. Szóval eljárunk a Nádorba, az üdü­lőbárba, a Szlivenbe, de nem azért, mert ismerkedni aka­rok, hanem mert nem szere­tem a bezártságot és mene­külök a négy fal közül. Sze­retem a társaságot. Eseménynapló, 1976: A mai napon kézimunka kiállítást rendeztek az itt készült hím­zésekből. Nagyon szépen és jól sikerült a kiállítás. A zsűri — szakszervezeti gyűléssel egybekötve — három dijat osztott ki. Erika, a terhespatológia nő­vére lefüggönyözött szobában meséli el mai programját: haj­mosás, szemöldökszedés, tévé­nézés. Erika a Janusban vég­zett és most kezdi majd el azt a 10 hónapos tanfolyamot, amely végbizonyítványa szak­képzett nővérré avatja majd. — Amíg nem megyek férj­hez, addig nagyon jó itt. Jól kijövök a lányokkal, olcsó és modern hely a nővérszállás. Jó hely, mert nem tartozom sen­kinek beszámolni arról, hogy hová megyek, merre jártam. A' szülők persze egy kicsit hiányoznak, de ha van két szabad napom — a három műszak mellett —, akkor ha­zautazom. A nővérszállás legfiatalabb lakója 17 éves, legidősebb 38 esztendős. A szállóról az el­múlt 3 évben 89-en költöztek el. A leggyakoribb ok a férj- hezmenetel: 35-en vőlegényük karján távoztak. 28-an új mun­kahelyre kerültek. Hárman kül­földi szolgálatot teljesítenek. Kettőt felvettek az egyetemre. Egy nővért fegyelmi úton küld­tek el, egy lány öngyilkos lett, egy pedig lakást kapott. 18 lány távozásának oka ismeret­len. A húszéves Szolnok Nóra a 2-es bélén laborasszisztens. Csendes teremtés. Amiért so­kan irigylik, az néhány gramm arany, melyet jegygyűrű for­májában fogadott el ajándék­ba. A komlói kislány vőlegénye huszonnégy éves és villanysze­relő. Jövőre megtartják az es­küvőt. Akkor Nóra is kiköltö­zik. Elviszi a spórolt pénzen vett hűtőszekrényt meg három esztendő emlékeit. Nóráék al­bérletet keresnek majd, valaki számára pedig felszabadul egy régen várt hely a nővér- szálláson. Hevenyészett leltár: a há­romszintes épületben 50 lakó­szoba, 3 teakonyha, 3 szárító és 3 mosoda található. Szin­tenként egy fürdőkád és két zuhanyzó. Hat közhasználatú hűtőszekrény. 3 mosógép, 3 centrifuga, 100 házirend, 3 porszívó. Egy „Csendet ké­rek" feliratú plakát. Körül­belül 300 cserép növény. A földszinti ablakokon rácsok. Egy közös használatú televízió a társalgóban. idézet egy szoba falán: „Aki nem álmodik, az éppen olyan, mint ■ aki nem verejtékezik: a mérgező anyagok benn rekednek a szervezetében." (Truman Capote) Erdős Ákos

Next

/
Thumbnails
Contents