Dunántúli Napló, 1978. szeptember (35. évfolyam, 241-270. szám)
1978-09-14 / 254. szám
1978. szeptember 14., csütörtök Dunántúlt napló 3 Mezőgazdasági felmérés Hőlég- bal Ionról készült fotók segítik a gyomirtási kísérletet Otven méter magasban Gara Sándor felvétele Sikeres bemutatkozás Gordisán A bányásznapi randevú rendezvényei között is szenzációt keltett Üjmecsekalján a Repülőgépes Szolgálat hőlégballonja. Most reklámcélt szolgált, gazdasági bemutatkozása Baranyában már egy hónappal korábban történt Gordisá- nál. A szakemberek nagy problémája, hogy több száz hektáros tábla részletes átvizsgálása a vegetáció különböző szakaszában rendkívül nehéz és így a kórokozók felderítése sok esetben elmarad. A repülőgépet, helikoptert a magas költségek miatt felderítési célra nem gazdaságos igénybevenni. Ezért döntöttek a hőlégballon kipróbálása mellett. A drávaszabolcsí termelő- szövetkezet gordisai üzemegységében augusztus 3-án hajnali 4 órakor megkezdtük a ballon kicsomagolását, 5 órakor a ballon a levegőbe emelkedett, azonban a megélénkülő szél miatt leszállásra kényszerült. A próbarepülést délután 5 órakor megismételtük. Teljes szélcsendben a ballon a navigátorral és a fotóriporterrel a magasba emelkedett és 50 méter magasságból megkezdődött az 500 parcellából való gyomirtási kísérlet fotózása. A gyomirtási kísérlet a Magyarországon veszélyes mértékben elterjedt fenyércirok kiirtására irányult. A hazai gyárak különféle készítményeit vizsgáltuk meg. A nagyszámú parcellából álló kísérlet földi kiértékelésének nagy a hiba- lehetősége, a terület sem áttekinthető. A légi fényképezés során különleges fotótechnikai eljárásokkal a gyomnövény jelenlétének mértéke a terület százalékában pontosan mérhetővé válik. Az előhívott filmet a MÉM Növényvédelmi és Agrokémiai Központjában leolvasó műszerbe helyezzük, amelyet számítógéppel kapcsolnak össze. Az egyes parcellákon mért gyomirtóhatás pontosan meghatározható és lehetőség nyílik a készítmények objektív elbírálására. A kísérlet sikeres lezárása után olyan módszert dolgozunk ki, mellyel egy adott táblán, az előhívott film különleges kezelésével mégkülönböztetjük a kultúrnövény- és gyomnövényborítást, megpróbálkozunk az egyes gyomfajok szétválasztásával is. Ez a módszer lehetőséget ad a gyengén táplált vagy a beteg kultúrnövény-egyedek , .kiszűrésére" is. A hőlégballon előnyeiként kell megemlíteni alacsony üzemelési költségét és kis sebességű mozgását. A hőlégballon megtervezésének gondolatával Balikó Pál és Gulyás Géza — a Repülőgépes Szolgálat mérnökei — 1972 óta foglalkoznak. 1976- ban építették meg a „PANNÓNIA 76” nevet viselő hőlégballont. A ballon 26 méter magas, teste orkánanyagból készült. Térfogata 2200 köbméter és kosarában három személy foglalhat helyet. A ballonban levő levegő felmelegítéséhez a felemelkedés előtt egy háztartási propán-bután gázpalack tartalmát égetik el, erre alkalmas égőfej segítségével. A repülés 2 óra 30 perces időtartama alatt 4 háztartási propán-bután gázpalackra van szükség. A hőlégballont sokoldalú alkalmazása teszi népszerűvé. Légi fotózásra, vízügyi megfigyelésekre, vadgazdasági feladatok elvégzésére, mezőgazdasági felmérésekre, reklámrepülésre és speciális teheremelési feladatokra használják. Dr. Reisinger Péter növényvédelmi főmérnök Baranya megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás Őszi szállítási csúcs A közlekedés őszi csúcsforgalmának egyik legnagyobb feladata a cukorrépa-fuvarozás. A vasút és a Volán a Cukoripari Tröszttel összehangolt, pontos ütemtervet készített az 1978—79. évi feldolgozási idény zavartalan lebonyolítására, az üzemek folyamatos anyagellátására. A jelzések szerint a várható 4,2—4,3 millió tonna termésből 3,2—3,3 millió tonna el- fuvarozása vár a vasútra, vagy közösen a Volánra és a vasútra. A cukorgyárak napi 31 ezer tonnás feldolgozásához 23 000 tonna répát szállítanak, így a többi közúton jut az üzemekbe. A répa érésének 10—12 napos késése megmutatkozik a forgalomban. A MÁV-tól egyelőre naponta 250—300 kocsit kérnek a répaszállításra igaz, hétfőn, amikor az „átfuva- rozás” megkezdődött, már 435 kocsit raktak meg — teljes üzemben azonban már 900— 1100 vagont kell biztosítania a vasútnak. A nagy őszi munka elején tart a közúti közlekedés is, hiszen tíz Volán vállalatnak egyelőre csak 50—60 kocsija dolgozik a földeken, viszi a répát a gyártelepekre, illetve a vasútállomásokra. Egy hét alatt 6500 tonna répa jutott ily módon közúton rendeltetési helyére. A Volán Tröszt 2,2—2,3 millió tonna cukorrépa szállítására szerződött az üzemekkel. A termelők, az üzemek és a Volán vállalatok jó együttműködéssel mindenütt megszervezték a gÓPek és a járművek folyamatos foglalkoztatását, amelyre különösen nagy szükség lesz a feldolgozási csúcsban, amikor naponta 500—600 Volán-teherautót foglal majd le a répaszállítás. Hogyan lehetne hasznosítani? Elhagyott vasútvonalak Több száz hektárnyi terület parlagon Parlagon az elhagyott vasútvonalak általában 2—3—4 évig, amíg véglegesen el nem bontják őket, vagyis a földdel egyenlőek, mint mezők-erdők- legelők és szántók. Termővé- tételükre néhány éve szigorú rendelkezések születtek: miután kiszedik a hasznos anyagot, így a sínt, vasat, követ, kavicsot, zúzalékot, akkor bekapcsolják a mezőgazdasági művelésbe. Mielőtt megindul az értékesítés, összeülnek a MÁV, a megyei földhivatalok, a helyi taKönnyebben, biztonságosabban dolgozni Kozma László újító Szakmailag, emberileg is megnyerte a csatát Az udvaron összevisszaságban, de egymásra rakva hevernek a kazánlemezek, vasidomok, a félig kész vagy a végső festésre váró szerkezeti elemek a megrendelő kívánsága szerint kúpos téglalap, gömb, vagy henger formákban. Híddaru elemek míniumvörösen várják a végső összeszerelést. Gépek zaja tölti be a betonozott udvarrészt. — öljön a helyemre, legyen egy kicsit művezető — mondja Kozma László és letelepszik az asztal sarkához, előveszi pipáját, rágyújt. — Itt aránylag csend van és nyugalom, jobban tudunk beszélgetni. — Mennyi időt tölt itt napjában? — Az irodámban? Nem sokat, a legszükségesebb papírmunkákat elvégzem. Szeretem a nyüzsgést. Tudja, a MEZŐGÉP „manufaktúra", egyedi darabokat gyártunk, és nem szériában. Jobban érzem magam a műhelyekben és az udvaron. Újítási előadójuk úgy mutatta be, mint a szigetvári gyáregység egyik legtermékenyebb egyéni újítóját, még azt is hozzátette: vannak nagyon komoly és szinte komolytalannak tűnő dolgai. Az utóbbiakkal mi a helyzet? Kitör belőle a nevetés, aztán szinte zsörtölődve kezdi: — Ha jónéhányan nem újítanánk, ugyancsak megérezné az üzem. Láthatta, hogy nagyszerkezeteket, elektrofiltereket és sok mindent gyártunk, de mindKozma László egyik újitása az egyengető- és hajlítóhengerser — Szokolai fel*. — egyikből csak néhány darabot. Van egy sor munka, aminek elvégzésére nincsenek gépeink, megvásárolni nem is lenne érdemes, viszont a munkát meg kell csinálnunk. De ha a Gyuszi már így jellemzett, kezdem a nevetségesen egyszerűekkel. Tudja mit? Megmutatom. A műhelycsarnokban néhány szót vált egy fiatalemberrel. — Kár ezért a srácért. Aranykeze van, elsőosztályúan hegeszt. De nem akar továbbtanulni. Egy jókora vastáblához érünk, amit több darabból hoztak ösz- sze. — Mit gondol, hogy mozgattuk meg az ilyet? — Nem tudom. — Targoncával. Többnek oda is lett a kuplungja, meg a varratok is lemaródtak a betonon, kezdhettünk mindent elölről. Felvesz egy vashengert: — Ez az egyik „egyszerű" újításom. Megemeljük a tábla széleit, alátesszük, békazárral rögzítjük és egy ember könnyedén, varratkárosodás nélkül elhúzza. De van más is. Kézi légköszörűvel csiszolunk. Ezzel is mindig baj volt. Nem tudták letenni, amíg forgott a kő, ha mégis, akkor vagy a kő sérült meg, vagy az, aki vele dolgozott. Ki- ötlöttem egy tartót, amire forgó kővel is rá lehet tenni, nem dűl fel, nem okoz balesetet. Indulnánk vissza, de elhívja egy lakatos. Átmennek egy másik műhelybe, én addig megyek az irodába. Nézem a tervrajzokat, gyártástechnológiai leírásokat. Megszólal Gönc'ziné, az adminisztrátor: — Laci úgy érzi, állandóan bizonyítania kell és akar is. — Ezt hogy érti? Hisz eleget bizonyított már. — Tizenöt éve jött ide tanulónak, utána megszerezte a mezőgazdasági gépszerelő szakmát, három nyáron kikérték kombájnozni a tsz-eknek. Jól dolgozott és azon volt — most is így van vele —, hogyan lehet egyszerűsíteni vagy megoldani a megoldhatatlannak látszó dolgokat. — Emberileg is megnyerte a csatát. Dolgozott az ifjúsági mozgalomban, a pártban, es tanult. A pártiskolán elvégezte a kétéves politikai szakközépiskolát. Három tárgyból technikusi különbözeti érettségit tett, elkezdte az egyéves technikus minősítőt. Most vették fel az esti egyetem politikai gazdaságtan szakosítójára. Fölkínálták neki a művezetést, vállalta. Pedig rossz volt itt a légkör, sok a fegyelmezetlen, lógós. Eleinte provokálták, de fél, egy év után szakmailag is, emberként is elfogadták. Nem csak utasított és kért, hanem megmutatta, mit hogyan kell és lehet is csinálni. Nyílik az ajtó, széles mozdulattal jön vissza a művezető. Leül. — Hol is hagytuk abba? Ja, a komoly újításoknál. Rengeteg számítással, új hengerek beiktatásával a korábbi hengerítő készülékre terveztem egy lemez- egyengetőt. A 20—25 milliméteres kazánlemezekből műszakonként két-három táblánál nem tudtak többet egyengetni, most a tíz-tizenkettő is megy. Azt hiszem, ezerötszáz forintot kaptam érte. A sínfúró készülékkel a darupálya sínszálainak átfúrását könnyítettem meg. összesen 3400 furatról volt szó, azt kellett 24 milliméteres kézifúróval, előfúrással kilyuggatni. Képzelheti, milyen nehéz és lassú volt. A megoldás egyszerű: görgőn fut a sín, a mérettartásra beállított állványos fúrógép szárát kell csak húzkodni. Azt hiszem, hatszáz forinttal díjazták. — A kapott pénzekkel elégedett? — Tulajdonképpen igen, hiszen ezek csak eszmei díjak. A hangsúly a munka megköny- nyítésén és biztonságosabbá tételén van. — Más téren? — Most emelték a fizetésemet 250 forinttal, így négyezret kapok, fiam iskolás, lányom még kicsi. Feleségem meg nem szól soha, ha hazaviszem a benti gondokat, vagy társadalmi munkát végzek, pedig alig vagyok otthon. Igaz is: otthon! Hét éve várok lakásra. Talán majd jövőre kapok... Murányi László nácsok és bontani akarók, megegyeznek abban, hogy nemcsak'az értékes maradványokat viszik el, de ezt követően egyengetnek is. A probléma ekkor születik, planírozni senki nem akar, mivel óriási befektetéssel jár, nagy géppark mozgatásával, kézzel nem megy a legalább 4—5 méter magas, talpazatában 10—15 méter széles töltés szétterítése és végül ott marad a dombvonulat több kilométeren át. Felüti fejét a veszélyes gyom, kártevők tanyáznak, senki nem figyel rá. A gondot csak tetézi, hogy a nagyon összenyomódott földhegyet nehéz szétfaragni és lesimítása után gazdag humusszal beborítani. A földhivatalok nem adják át a területet az illetékes tanácsnak, míg a bontók mindezt el nem végzik és ezalatt a MÁV tulajdona marad. Avasát nem köteles újrahasznosításra előkészíteni, mivel az el- bontót az elvitt tárgyakért cserében — hisz ingyen kapja meg azokat — kötelezték erre, csak az megfeledkezik erről. Per nem kerekedett még, kinek is éri meg, vélik az érintettek és így tovább éktelenkedik a parlag: jelenlegtöbb száz hektárnyi Baranyában, Tolnában és Somogybán. Az a legszerencsésebb, ha út épül a volt vasút helyén, akár mezőgazdasági, akár közút: példa gyéren akad, de egyik legésszerűbb megoldásnak épp ez kínálkozik. Legtöbbször kitűnő téeszutakat lehetne húzni kevés beruházással akár a töltések tetejére is, szétdöntésük nélkül. A nagyatádiak most úttörővasutat és egy hangulatos sétáló utat alakítanak ki a töltések tetején. — Számunkra óriási nyűg, amíg tulajdonunkban az elhagyott töltésvonulat, sok jogi bonyodalmat okoz, pénzt köt le és nincs munkaerőnk takarításra, hogy legalább környezetszennyező hatását felszámoljuk. A modern, használatban levő vasútvonal töltéseit sem tudjuk gyomtalanítani, kaszálni, vegyszer nem vethető be, mert a fűtakarót megőrizzük, hogy védjen a lemosódás ellen. Például Tolna megyében évente átlag háromszáz ember kaszálhatna kézzel, amire nincs lehetőség — kezdi Tp- mis Ferenc felépítménybontási ügyintéző. — Alig találni bontókat, nem akarnak se követ, se kavicsot, zúzalékot, pedig jóval olcsóbban szerezhető be így. Egyetlen aktív ■ partnerünk Dél- Dunántúion a vejti téesz. Ha egy rész eltakarítva, sőt az újrahasznosításra is előkészítve, a földhivatal még nem ruházza át a tulajdonjogot a helyi tanácsnak. Megvárja, míg az egész vonalat eltüntetik és ez 4—5 évbe is beletelhet, ha nem többe. Tehát jó lenne, ha szakaszosan adnák át a már újrahasznosításra alkalmas részeket. A legjobb megoldás, amikor a megyei tanács veszi át a bontási és újrahasznosítási ügyek intézését, mint most tette ezt a Somogy megyei Tanács o szigetvári volt vonalon. Erre régóta példával szolgál a Vas megyei Tanács és sokkal gyorsabban számolják fel a parlagokat, alig egy év alatt és nem ismerik a sok környezetszennyező kárral járó huzavonát. A tanács mint ügyintéző jobban hat a községekre, melyek nagyon is várnak az értékes ,,töltésföldekre". Csuti J.
