Dunántúli Napló, 1978. augusztus (35. évfolyam, 210-240. szám)

1978-08-10 / 219. szám

1978. augusztus 10., csütörtök Dunántúli napló 5 ÓRA A NAGYVILÁGBAN Hanoiban külügyminiszter-helyettesi szinten tárgya lások kezdődtek a Vietnamban élő kínai nemzeti­ségűek ügyéről. A vietnami delegációt (a képen jobbra) Hoang Bich Son, a kínait pedig Csüng Hszi-tung vezeti. Harcok Bejrútban Kulturális űrprogram 56. munkanapjukat töltötték szerdán a világűrben a Szal- jut—6 második váltásában dol­gozó űrhajósok: Vlagyimir Ko- valjonok és Alekszandr Ivan- csenkov. A rendszeres vizsgálati program mellett a két űrhajós megteszi az előkészületeket a kedden útnak indult Progressz —3 teherűrhajó fogadására. A tartós űrutazások során nagy gondot fordítanak az űr­hajósok közérzetére, hangula­tára. A Pravda szerdai száma érdekes összefoglalást közöl arról, hogyan segítik a Földről az űrhajósok jó közérzetének fenntartását, azt, hogy ne érez­zék teljesen elhagyottnak ma­gukat. Ismeretes, hogy az űrál­lomáson van kézikönyvtár és magnetofonszalagokból álló ze­nei szalagtár is — ezeket az űr­hajósok előzetes javaslatai alapján, ízlésük figyelembevé­telével állították össze. Rend­szeresen nézhetnek filmeket, te­levíziós programokat is — eze­ket videomagnetofonszalagra rögzítve vitték magukkal. A föl­di irányító központból rendsze­resen sugároznak az űrállo­másra szórakoztató zenei prog­ramokat, sőt arra is gondot for­dítanak, hogy a rádióbeszélge­tések változatosak legyenek. A ,,hivatalos" beszélgetések nagy­része ugyanis „kódolt" nyelven folyik: főként adatokat, előre meghatározott jelzéseket tar­talmaz, így a földről igyekeznek még ezeket is színesíteni. Érdekesség, hogy az irányító központba rendszeresen hívnak meg híres embereket, népszetű művészeket az űrállomás sze­mélyzetével folytatandó rádió­beszélgetésre. Ez általában igen jó hatást gyakorol a Föld körül hosszan keringő űrállomá­son dolgozókra: alkalmuk nyí­lik színes, tartalmas és a rutin­tól eltérő beszélgetésekre. A központ állandóan sugároz rá­dióadásaiban lapszemlét, hír­összefoglalót, nemcsak a szov­jet rádió híradásait, hanem kü­lön programot is. A legnagyobb élmény az űr­állomáson tartósan dolgozó személyzet számára1 természe­tesen az, ha látogatók érkez­nek az űrállomásra. Kovaljonok és Ivancsenkov várhatóan nem­sokára találkozhat majd földi vendégekkel a világűrben: mint azt Berlinben nemrégen közöl­ték, rövidesen útnak indul az Interkozmosz-program végre­hajtása során az első NDK-beli űrhajós is. ♦ 4 STOCKHOLM: Ingmar Bergman, a világhírű svéd film­rendező ideiglenesen visszatér hazájába, hogy színpadra vigye Strindberg ,,Haláltánc”-át a stockholmi királyi drámai szín­házban. Ugyanennek a darab­nak a próbái folytak 1976-ban, amikor a rendőrség állítólagos adócsalás mictt őrizetbe vette. Bergman azóta külföldön él és mindössze egyetlen filmet for­gatott. 4 ANKARA: Szerdán Anka­rában egy üzletben agyonlőtték Ahmed Kilicet, a Török Nemze­ti Mozgalom Pártja egyik kör­zeti vezetőjét. A tettes, aki gép- pisztolytűzzel ölte meg a szél­sőjobboldali politikust, elmene­kült. ♦ NAGASZAKI: Tizenötezren emlékeztek meg szerdán Naga- szaki városi békeparkjában a 33 évvel ezelőtti atomtámadás­ról. A robbanás egykori epi­centrumának közelében össze­gyűltek között ott volt a táma­dás több mint hetvenezer halá­los áldozatának több hozzátar­tozója is. Helyi idő szerint 11.02 órakor — pontosan akkor, ami­kor 33 évvel ezelőtt a vöröst atomtámadás érte - leizúgtak a szirénák, megszólaltak a ha­rangok, s a város lakossága egyperces csenddel adózott az áldozatok emlékének. 4 ALEXANDRIA: Cyrus Van­ce amerikai külügyminiszter befejezte legújabb közel-keleti látogatását, s szerdán reggel, egy Alexandria közelében le­vő légitámaszpontról hazauta­zott. Elutazása előtt nem nyi­latkozott. 4 HAVANNA: Kuba határo­zottan cáfolta azt az állítást, amely szerint „kubai csapatok tartózkodnak Uganda terüle­tén". A valóságnak meg nem felelő, provokativ állítást az an­gol Observer című lap közölte és a nyugati hírügynökségek azonnal lelkapták. A Prensa Latina kubai hírügynökség ku­bai hivatalos körökre hivatkoz­va leszögezi: „a Londonban szárnyra kapott híresztelések nélkülöznek minden alapot. Az ugandai kormány nem kért Ku­bától semmiféle katonai támo­gatást." 4 SZARAJEVÓ: A szarajevói kerületi bíróság államellenes tevékenységért tizenöt évi bör­tönre ítélte a szélsőjobboldali usztasa emigráns szervezet egyik tagját. Vjenceslav Cizek 1972-ben az NSZK-ba szökött, ahol „a Horvát Köztársasági Párt" elnevezésű fasiszta emig­ráns szervezet egyik vezetője lett, s terrorcselekményeket ké­szített elő Jugoszlávia ellen. Cizeket akkor tartóztatták le, amikor illegálisan visszatért Ju­goszláviába. Házasság­közvetítés Gyoda japán városban április óta a házasságközvetítés eddig egyedülálló, és rendkívül bevált formáját alkalmazzák. A férjet vagy feleséget kereső ügyfél csa­ládi és életkörülményeiről „val­lomást" tesz egy kamera előtt, majd az így rögzített képsorokat megtekinthetik a többi párkere­sők. A házasságközvetítés eme mód­ját a városi igazgatás egyik hi­vatalnoka eszelte ki, hogy segít­ségére legyen a rohanó világban időszűkében élő társtalanoknak. Az „újító" abból indult ki, hogy a fiataloknak nincs lehetőségük ismerkedésre. Meg kell jegyezni, hogy Ja­pánban vidéken amúgyis ritka a házassággal végződő spontán is­merkedés és a fiatalok felének a jövendőbelit a szülők szemelik ki. 4 GENF: Szerdán Genfben a Szovjetunió és az Egyesült Ál­lamok küldöttsége megtartotta soron következő megbeszélését a támadó hadászati fegyver- rendszerek korlátozásáról folyó tárgyalássorozaton. A következő találkozóra augusztus 15-én ke­rül sor, majd néhány hetes szü­net után a tárgyalásokat szép-, tember 7-én folytatják Genf­ben. Határincidens A Hanoi Rádió szerdán vi­etnami nyelvű adásában kom­mentálta a Bac Luan határát­kelőhelynél kedden este kí­nai provokáció következtében kirobbant incidenst, amelynek során a Kína által július 12- én életbeléptetett határzár miatt a határon áttelepülésé- nek engedélyezésére várakozó mintegy 1500 kínai származású vietnami rendszeres egészség- ügyi ellenőrzését végző cso­portot a tömegben elvegyült kínai ügynökök és átszivárgott provokátorok megtámadtak és 20-at közülük megsebesítettek. Az incidenst követően a pro­vokátorok mintegy ezer kínai származású vietnamit átterel­tek a két országot egymástól elválasztó hídon. A Rádió Hanoi rádió-kom­mentárja megállapítja, „az in­cidensnek a célja, hogy fe­szültséget keltsen a kínai—vi­etnami határ mentén, és hogy elhintse a nemzeti gyűlölkö­dés magvait a hoák és a kí­nai nép soraiban. ♦ 4 PEKING: A Kínai Népköz- társaság és a Líbiai Arab Szo­cialista Népi Állam diplomáciai kapcsolatot létesít egymással. Az erről szóló közös közleményt Huang Hua kínai külügyminisz­ter és líbiai kollégája, Ali Ab- desszalam Triki külügyi titkár szerdán látta el kézjegyével. 4 PEKING: Szerdán megkez­dődtek Pekingben Szonoda Szunao japán és Huang Hua kínai külügyminiszter tárgyalá­sai a két ország közötti terve­zett béke és barátsági szerző­désről — jelentik a hírügynök­ségek. Alig 48 órás fegyvernyug­vás után szerdán kora hajnal­ban ismét kiújultak a harcok Bejrútban a jobboldali keresz­tény milíciák és az arabközi békefenntartó erők szíriai egy­ségei között. A leghevesebb összecsapásokat Bejrút keleti negyedének, Ain Rummaneh kerületéből jelentették, ahol 1975 áprilisában a 19 hóna­pon át tartó libanoni polgár- háború kitört. A falangisták és a Nemzeti Liberális Párt milí­ciái nehézgéppuskákat vetet­tek be, a szíriai egységek tü­zérségi és aknavetőtűzzel vá­laszoltak. Az összetűzések kitörése előtt kedden a békefenntartó erők Hibán levél Az Albániában dolgozó kí­nai szakértők hazahívása és az Albániának nyújtott kínai se­gítség beszüntetése kapcsán az Albán Munkapárt Központi Bi­zottsága és az Albán Minisz­tertanács levelet intézett a Kí­nai Kommunista Párt Központi Bizottságához és a KNK Állam­tanácsához. A „Zen i Popullit” című lap, az Albán Munkapárt sajtóorgánuma által ez év jú­lius 29-én ismertetett levél fel­tárja a pekingi vezetésnek a Balkán-félszigettel kapcsolatos a térség népeinek érdekeivel szöges ellentétben álló manő­vereit. — Kínai vezetők — állapítja meg a levél — 1968-ban azt ja­vasolták Albániának, hogy „lép­jen katonai szövetségbe Jugo­szíriai egységei közleményben jelentették be, hogy a jobbol­dali orvlövészek golyóitól há­rom katonájuk megsebesült, egy másikat pedig agyonlőt­ték. Eliász Szárkisz libanoni el­nök szerda délelőttre össze­hívta a kormány ülését, hogy megvitassák a helyzetet. Sze- lim AI Hossz miniszterelnök ki­jelentette: tanulmányozzák azt a lehetőséget, hogy kérik a Biztonsági Tanács összehívá­sát Izrael dél-libanoni tevé­kenysége miatt, amely meg­akadályozza a bejrúti kormány fennhatóságának helyreállítá­sát a térségben. Kínához szláviéval és Romániával” és^ „alkalmazza a partizánháború taktikáját”. Javaslatukat arra a véleményükre alapozták, hogy Albánia „sohasem lesz képes önerőre támaszkodva megvéde­ni magát egy külföldi agresz- szióval szemben”. Albánia — mutat rá a levél — elutasította a kínai vezetésnek ezt az „al­bán-ellenes és ellenforradalmi javaslatát". Ennek ellenére a kínai veze­tés 1975-ben, egy albán dele­gáció pekingi útját kihasználva, újból megkísérelte ráerőszakol­ni Albániára a Jugoszláviával és Romániával kötendő „kato­nai szövetség" gondolatát, „megpróbálva ezzel lőporos hordóvá változtatni a Balkán­félszigetet". Nagaszakiban, a Békeparkban megemlékeztek a japán város ellen 33 éve végrehajtott amerikai atomtámadás áldozatairól Zelei Miklós: Megszólalnak kövek és emberek t. Szo vjet úti napi 6 — VII. Ahol a víz az élet Nem készültem fel arra, hogy Taskentben a háborús Bu­dapestbe botlom. Egyetlen étterembe sem sike­rült bejutni. Mindenütt teltház, a portások a Hotel üzbegisz- tánba küldenek. Ott lakom. Oda nem megyek. Lehetne Pes­ten vagy Budán. Pedig másutt mást akar látni az ember. Re­zignált bolyongásomat egy csajhánában fejezem be, egy mellékutca partján. A csajhá- na azt jelenti: teaház. Zöld te­át isznak benne. Ilyen csajhánákban járhatott Naszreddin Hodzsa is, mondom magamban, amikor körülnézek a kopott teremben. Meg Vám- béry Ármin, Körösi Csorna Sán­dor is. A bejárat mellett és szem­ben két nagy, szőnyegekkel le­takart dobogó. Néhány szék — ezek valószínűleg épp olyan jö­vevények itt, mint én — senki nem ül rajtuk, a dobogókra he­verve, ülve sakkoznak, teáznak és csodálkozva mérnek végig, amikor becsukom magam mö­gött az ajtót, s rögtön folytat­ják a sakkjátékot, a teaivást. Leülök az egyik székre. Érzem, még nem fogadtak be, s ha ez nem történik meg, öt percen belül el kell mennem. A sarokban televízió, a má­sikban vízforraló, a falon két plakát, egy kitüntetés, egy Frunze-kép. Mihail Frunze 1920- ban a Turkesztáni Front főpa­rancsnoka volt. Innen nem messziről, a Sark szállóból irá­nyított. Csöndesen koppannak a sakkfigurák, gőzölögnek a te­ás edények. Szándékosan nem csészéket írtam. Itt a teát pici tálakból isszák. Néhány perc múlva egy törzsvendég felém nyújtja a teásedényét. — Csaj — mondja. Iszom, azután visszaadom és ő is iszik. Befogadtak. Bejön a tulaj — afféle ge- bin lehet ez a csajhána — és hozza a zöld teát. Megmutat­ja, hogyan kell elkészíteni. Ezt már tudom ugyan, de nem aka­rok okoskodni, sem elrontani az örömét, hogy bevezethet vala­mibe. A teát néhányszor vissza kell önteni a kannába, hogy jól elkeveredjék, erős legyen. Jó diákként elismétlem, azután kérek egy sakkot is. (Naszred­din Hodzsa is kért volna.) A gazda elénk teszi a sak­kot. Nem kell sokat beszélni, felállítjuk a figurákat és ját­szunk. Én rosszul. Közben kö­rülöttünk toporog a gazda. Végre úgy dönt, mégis meg­kérdezi, honnan sodort ide a jószél. — Budapestről — mondom, és máris magyaráznám, hol van ez a város. — Voltam ott — ragyog fel a gazda. — A város, amelyik­nek egy hídja sincs. — Most van — mondom ne­ki, de hiába, mert már el is tűnt. Magának is hoz teát és be­szélgetni kezdünk. — Nagy csónakkal járkáltunk át a Dunán, a jeges vízben. — Aztán épült egy ponton­híd — mondom. — Meglehet, azt már nem vártam meg — mondja és kor­tyol a teából. — A végén még hazaérni is sikerült — lekop- pantja a teáscsészét és rám néz. Jól láthatóan lezárta a má­sodik világháborúról szóló, igazából el sem kezdett be­szélgetést. A fiáról viszont hosz­szan és szívesen mesél. A „fiú" agrármérnök a Taskent- hez közeli Éhség-sztyeppe egyik szovhozában. Az Éhség­sztyeppén még tizenöt-húsz éve is csak egy válfaja létezett a mezőgazdaságnak: a félnomád állattenyésztés. Csalás a vidék elnevezése is: sohasem volt sztyeppe, hanem kietlen, ter­méketlen sivatag, az éhség si­vataga. Óriási beruházásokkal az . ötvenes-hatvanas években építették ki a Szir-Darjából táplálkozó öntözőrendszert. A magyarországi meg az üzbe- gisztóni öntözés abban külön­bözik egymástól, hogy nálunk az öntözés a termés javulását, hozamának növekedését szol­gálja. Üzbegisztán legtöbb kör­zetében elképzelhetetlen a földművelés öntözés nélkül. Ahol vége a víznek, ott vé­get ért a föld — mondják az üzbégek. De ahová a víz el­jutott, ott az élet születik meg. Az egykori éhségről elnevezett puszta ma Üzbegisztán egyik legjobb gyapottermesztő terüle­te. Szovhozainak telepein át­lagosan öt-hatezer ember él, köztük a Budapestet járt teás fia is a fehér aranyat terme­li. Életünk újabb találkozása: Magyarország is nagy mennyi­ségben importálja az üzbe- gisztáni gyapotot. Amikor ott jártam, ha a vé­ge felé közeledett is már, még tartott a gyapotszüret. Valami­kor szeptember elején-közepén kezdődik, s elhúzódik novem­ber végéig is, mert a gyapot nem egyszerre érik be. Egy- egy táblán többször is végig kell menni, hogy leszedhessék a termést. Kézzel — többnyi­re. A gyapotszedés gépesítése rendkívül nehéz. A bokrok közt hajlongva, apró finom tokokból kell kiszedni a termést, emiatt egyes fajták gépesítésével még csak kísérleteznek, amiben élen járnak az Éhség-sztyeppe szov- hozai. Sőt, a megelőző mun­kák egy részét is géppel vég­zik. A homokos földúton gyakran huppan a kerék a vékony erecskék árkaiban, s szinte másfél kilométerenként me­gyünk át a nagyobb csatornák hídjain. Egy évtized munkájá­val félmillió hektár sivatagot változtattak termőfölddé ebben a köztársaságban. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents