Dunántúli Napló, 1978. augusztus (35. évfolyam, 210-240. szám)
1978-08-08 / 217. szám
1978. augusztus 8., kedd DünantQli napló 3 A gépipar elitje Zengővárkonyban Fécsvaradon marad a Morbark aprítógép K ét és fél kilométeres sárga nylon-szalag mentén szombaton a zengővárko- nyi erdőben felsorakozott a világ erdőgazdasági gépiparának elitje. Világcégek mutatták be a harminchektáros területen 1500 szakember előtt, milyen lesz nálunk 5—10 éven belül az erdei munka. A kormány a közelmúltban állást foglalt: fel kell számolni az erdőgazdálkodós technikai elmaradottságát. Ez egyben teljes technikai váltást is jelent. Jönnek a nagygépek! Eltörpülnek a kombájnok A legfőbb ideje. - Évente 3—4 százalékkal csökken az erdei munkások száma. Kíméletlen az erdő. Elviselhetetlenül nehéz volt eddig a munka. Pedig az erdőgazdálkodásnak világszerte most kezdődik az újjászületése. Olyan nyersanyagforrás ez, amely megújítható. Energiaforrás is, és a cellulózipar, a legkülönbözőbb kémiai-iparok alapanyaga. Kincsünk, amelynek kiaknázására megkezdtük a felkészülést. Gépre ül tehát az erdei munkás, gépre, amely mellett eltörpülnek a kombájnok. Ki vállalkozik ma már rőzse- készítésre? A 40-es évek óta a hulladék egyre növekvő .tömege borítja a vágásterületet. A tuskóirtás már a század elején is a legszegényebbek kenyere volt. — Most véghasználat után gallyaprító gép járja be a területet, és siló nagyságú fadarabkák maradnak csak utána. A tuskókat az olasz Ellettari cég tuskómarója roncsolja szét alig két perc alatt. Jöhetnek a talajelőkészítők — óriástárcsák, talajlazítók, ekék és padkózók. Valamikor kézi kapával pásztói készítettek az asszonyok, aztán elültették a csemetéket, mint otthon a paprikát. Estére már felegyenesedni is alig tudtak. — Most az amerikai Quick- wood, a német Stihl és a magyar ÉRTI csemeteültető gépei váltják fel az asszonyokat. A fiatal erdőt tisztítani kell. Húsz éve még baltával vágták ki a suhángokat, aztán kis motorfűrészt használtak, de ezekhez is egész nap le kellett hajolni. Most a Stihl nyeles körfűrészei következnek és sétál a munkás a fiatal fák között. S ez a gyérítés, a helycsi- nálás mindaddig tart, amíg a fa ki nem fejlődik — úgy 40 éves koráig. Drótkötélen Lánctalpas kistraktorhoz hasonlít a finn Makeri. A döntő- rakásoló odamegy a 20 cm-es fához, két karjával átöleli és, mint metszőollójával a szőlősgazda, elnyisszantja a föld felett. A koronás fát kissé maga felé dönti, aztán odakúszik a következőhöz, azt is átkarolja, nyisszanás, és a két fával kigurul az útra, hogy szép hosz- szábcn egymásra fektesse. A kanadai Bobcat már 30— 40 éves állományban dolgozik. Itt 40 cm-es a törzsméret. Ez is átöleli a fát, ollójával elvágja, de szálegyenesen tartva viszi ki a gyűjtőhelyre. Az amerikaiak olyan gépet hoztak, amely 80 centiméterre leás a törzs mellett, elvágja a gyökeret és kiemeli a fát. MűGyár az erdő mélyén szaki hiba miatt végül is most nem került rá a sor. Nyolcvan—száz éves korára beérik az erdő. Stihl fűrésszel kidöntik a legvastagabb törzseket is, s ezzel elérkeztünk az óriásgépek birodalmába. Három terepjáró kihordó vontatót hozott Kanadából a Timberjack. Ezek hidraulikus ollóval kocsira emelik a rönköket — darujával egyetlen emArbocdaru Ausztriából bér rakja fel, hordja ki és terheli le a rakodón a szállítmányt — vagy a terepviszonyoktól függően gyűjtőcsörlővel a felkészítő padra, a járható út mellé vonszolják a fákat. Rádióval irányítja ugyanezt a finn Valimét. Árbocdaruval vett részt a bemutatón az osztrák Steyr-gyár. 600 méter távolságból, szakadékok mélyéből, drótkötélpályán húzza *e| a koronás fát. Egyetlen ói alatt telepíthető és üzemkészre szerelhető. Napi teljesítménye 120 köbméter. Tizennégymillió forintba kerül. Hat és fél millió oz ára. A szabadtéri üzem itt marad Pécsváradon. üzemeltetésére külön programot készít az erdőgazdaság. Természetesen nem minden fa megy az oprítóba. Továbbra is lesz tűzifa, bányafa, furnérfa, s 54 ezer köbméter az export papírfa. A bányafát és papírfát kér- gezni kell. A leginkább időt rabló munkák egyike. Egy fej- szés naponta, ha jól dolgozott, két köbmétert csinált meg. A svéd Cambio rendszerű kérge- zőgép teljesítménye 35—40 köbméter. Három ilyen gépe van már az erdőgazdaságnak, s az 54 ezer köbméter fából 33 ezer köbméternek már ezek szedik le a kérgét. Szállítójárművek sorakoznak a bemutató végén. A holnapot a Steyr-gyár 35 tonnás összke- rék meghajtású nyerges tehergépkocsija jelenti. Hidraulikus, eltolható rakoncák különböző hosszúságú rönkök szállítását teszik lehetővé, s a több mint 10 méter hosszú járművet saját darujával rakja meg a sofőr. Jönnek a gépek! Amit láttunk - ez ma a világszínvonal. Rangja van az évenként megrendezett magyarországi bemutatóknak. 40 millió forint értékű gépet hoztak keletről, nyugatról, s több sikeres adaptációt és kombinációt a magyar gyárak. Akit meghívtak, mind itt volt. Ezeket a gépeket a hagyományos fatermékszerkezet már nem tudja elviselni. Ha továbbra is tűzifát akarunk készíteni, az nem megy ezekkel a gépekkel. Farostalapanyagot, kémiai alapanyagot kell gyártani, illetve a fát az erdőgazdaság saját faüzemeiben fel kell dolgozni bútoralkatrésszé, parkettává, rakodólapokká. A faüzemek rekonstrukciója ugyancsak megkezdődött. S így már amortizálódnak a befektetett milliók. Azt mondta Rückert József, aki 30 éve erdészeti munkás: — Kár, hogy nem húsz évvel ezelőtt hozták ezeket. Észrevételét elmondtam Bon- dor Antalnak, a FAGOK műszaki igazgatójának. Azt válaszolta : — A tervidőszak időarányos részét gépimportból kell teljesítenünk. Úgy néz ki, hogy a következő időben is meglesz a fejlesztési forrás, ami a gépesítéshez szükséges. Nem állítom, hogy többet nem tudnánk elkölteni. A népgazdaság teherbíróképességétől függ, mennyit vásárolhatunk. Az viszont a mi exportunkon is múlik. Több fát keif kitermelni, de ezen belül mindenekelőtt a minőséget és a magosabb készültséget szándékozunk szorgalmazni. Báling József A fakitermelés tehát ma már csak abból áll, hogy tövéről elválasztják a fát. A kivonszolt lombosfa ugyanis aprítógépbe kerül. Ez valóságos üzem az erdő mélyén. Az 55 centiméteres törzsátmérőjű fákat is koronástól „megeszi", s különválasztva a zöld részt pótkocsira fújja1 az aprítékot, mint kukoricaföldön a silókombájn. Csakhogy a háromtengelyes Rába nyergesvontató egyszerre 24 tonnával indulhat Mohácsra, vagy a vegyigyárakba. Huszonöt köbméter az óránkénti termelése, vagyis 150— 200 derékvastagságú fát aprít fel egyetlen nap alatt — egy hektár hozadékát. S nincs többé termelési apadék — ágak, gallyak —, ami már-már megközelítette a termelt fa 20 százalékát. Tisztán, üresen marad utána az erdő. Ez óriás jelentőségű, forradalmi vállalkozást jelent. 15—35 tonnás szállítójárművek Hincs munkaerőgond a Mohácsi Székgyárban Nőtt a Hazai kereslet Népszerűek a kisméretű, szétnyithatő bútorok A Szék- és Kárpitosipari Vállalat Mohácson megrendezett bútorkiállításán a mohácsi gyáregység termékeit nézegetve ötlik. fel a kérdés: vajon ez a fiatal, tavaly még komoly munkaerő problémákkal küszködő gyár, hol tart ma, sikerült-e a gondokkal megküzdenie, a tervezett termelésfelfutást elérni? Erről kérdeztük Ősi Jánost, a Szék- és Kárpitosipari Vállalat mohácsi székgyárának igazgatóját. — Valóban az elmúlt évben még komoly munkaerőproblémánk volt — mondja az igazgató. — Sokáig nem tudtuk a második műszakot beindítani. A város vezetői segítettek. A kötelező munkaközvetítéssel jelentős számú munkást irányítottak hozzánk, így az idén megszűnt az emberhiány, a létszám megfelel a jelenlegi kapacitásnak. A gyár kapacitáskihasználtsága 70 százalékos. A kereskedelem részéről ennyi most az igény, de ha kell, bármikor adni tudjuk a hiányzó 30 százalékot. 1977- ben nem tudtuk a tervezett termelésfelfutást biztosítani, a termelési érék 245 millió forint volt. A munkaerőprobléma megszűnésével az idei évre kicsit merészebben terveztünk, mégpedig 360 millió forintot kell az év végéig elérni. Ebből az első félévben 168 millió forint termelési értéket és 10,7 millió forint nyereséget termelt a gyár, s mivel a második félév termelés szempontjából mindig erősebb, bízunk benne, hogy a tervezett mennyiség év végéig meglesz. Az eredeti tervek szerint 1980- ig el kellene érni az évi 500 ezer szék gyártását. Most 260 ezernél tartunk. Nem valószínű, hogy a tervezett mennyiséget két év múlva már tudjuk teljesíteni, mert az eredeti számításoktól eltérően a most gyártott székek idő- és munkaigényesebbek. — A mohácsi gyár a székek nagy részét külföldi megrendelésre, külföldi tervek alapján késziti. Mely országokba exportálnak most, és milyen mennyiségben? — A gyár legnagyobb meny- nyiségben az NSZK-ba, Svédországba exportál. Sajnos, az idén problémáink vannak a nyugati értékesítéssel. Habár az idei exportmennyiség meghaladja majd a tavalyit, a tervezetthez képest jelentős a visszaesés, s ez nem tervezési túlzásból adódik. Az idei évre megkötött szerződéseket sorban mondják vissza a partnerek, illetve csökkentik a meny- nyiséget, mert értékesítési gondjaik vannak. Ennek oka az, hogy vagy túlbecsülték a várható keresletet, vagy a rendelt széktípus nem találkozik a vevők ízlésével. — A gyár termelésében ez valószínű problémát okoz. Mily módon tudják kivédeni vagy megoldani? — Rugalmasan kell alkalmazkodni mind a belföldi, mind a külföldi igényekhez. Ebben az esetben gyors típusváltást kell végrehajtani és a hazai piacra gyártást helye- zük előtérbe. — Az elmúlt évben hazai értékesítési gondjaik voltak. Mi a helyzet most? — Az idei év fordítottja a tavalyinak. Míg az elmúlt évben export volt jelentős, a hazai termelés nem, addig az idén a hazai kereslet jelentősen megnövekedett. A hazai igények alakulása nagymértékben függ az országban átadott lakásmennyiségtől. Különösen népszerűek az APOLLÓ garnitúrák, s a REKORD kétszemélyes fotelágyak. Sajnos szállítási gondjaink vannak. Jelenleg is száz vagon áru vár elszállításra. A gyárnak naponta húsz vagonra lenne szüksége, s a MÁV nem tudja ezt a mennyiséget biztosítani. A Mohácsi Székgyár, a mohácsi mintaboltban a vevő által kiválasztott színű és minőségű bútorszövettel elkészíti a kívánt bútort, s házhoz is szállítják. Szeretnének Pécsett is mintaboltot nyitni, azonban eddig még nem sikerült elfogadható áron megfelelő helyiséget találni. Sarok Zsuzsa Hetvenkilenc hallgatóval Klubvezetők tábora Egy híján nyolcvan fiatal: klubvezetők, klubvezetőségi to- gok, vagy éppen most induló új intézmények leendő házigazdái számára indított ismét egyéves tanfolyamot a Megyei Tanács népművelési tanácsadója. A résztvevők nemcsak Baranyából érkeztek; huszonnyolcán Tolna megyében vezetnek klubot. A tanfolyam első bentlakásos tábora tegnap nyílt meg Siklóson a diákotthonban. Délelőtt az ifjúsági házban találtunk rájuk, éppen Schenk János, pécsi közművelődési csoportvezető előadását hallgatták. A tábor vezetője Urbán Irén, a népművelési tanácsadótól, Tolna megyei segítőtársa Bonfig Ágnes, a szekszárdi Babits Mihály Művelődési Központ munkatársa. Urbán Iréntől a tábor célját, programját kérdeztük meg. — A Népművelési Intézet éves programja alapján szerveztünk már tavaly is klubvezetői tonfolyamot, amelynek a záróvizsgái a tavasszal voltak — válaszolta. Akik ezen részt vesznek, bizonyítványt kapnak, s ezzel kiválthatják a C-kategó- riás működési engedélyt. A most induló csoport ezen a táboron kívül még négyszer találkozik o „tanév" során, Szigetváron, Pécsváradon, Pécsett és Mohácson két-két napra. A záróvizsga jövő tavasszal lesz Abaligeten. Itt, a siklósi egy hét alatt művelődéspolitikai, szociológiai, nevelési, módszertani ismereteket sajátíthatnak el a résztvevők. Az előadók közművelődési területen dolgozó szakemberek.
