Dunántúli Napló, 1978. augusztus (35. évfolyam, 210-240. szám)
1978-08-06 / 215. szám
1978. augusztus 6., vasárnap Dünantait napló 3 A vízmű egyik üzemépülete Közmű- fejlesztéssel alapozzák meg a város jövőjét A Sánc utcai új lakóházak A hatalmas, 38 tonna súlyú szovjet kombájn a Donyec-me- dencében és Csehszlovákiában már kitűnően bevált. Itt is jeles bizonyítványt érdemelt ki azokkal együtt, akik vele dolgoznak. Kilenc hónappal a határidő előtt mélyítették le vele a hazai szénbányászat leghosszabb lejtős aknáját: mindössze 18 hónap alatt hajtották ki az 1700- métert, pedig a szokásosnál sokkal szélesebb vágatot készítettek. Kiemelkedő országos rekord született. Az elővájást forradalmasító szovjet gép mellett az új vá- gatfalazási technológia is hozzájárult a tempó meggyorsításához. Az ilyen lejtős aknákat a hagyományos módszerrel, hatalmas, 30 kilogrammos idomkövekkel bélelik ki. Ez nagyon hosszadalmas. Egy 300 méteres szakasz építése például három évig is eltarthat. Most új technológiával egy speciális berendezéssel ,,rálövik'' a betont a falazatra. így szorosabban ösz- szekapcsplják a kőzettel — hiszen minden kis üreget kitölt a beton — és lényegesen megnövekszik a vágat teherbíró képessége, ráadásul a bányászokat is mentesítik a nehéz fizikai munkától. Újdonság az elővájás kiszolgálására szerkesztett robotcsalád is. A hazai piacon kapható különböző gépelemekből szerkesztett vontatóberendezés, amely a szovjet géppel párhuzamosan, folyamatosan vonszolja a gumiszalaqot, a szellőztetést szolgáló csőhálózatot, a villamos energiát adó áramközpontot, az oroszlányiak találmánya. Az ilyen munkák nagyon sok időt vettek igénybe, mert szinte lépésről lépésre kellett mindent átszerelni. A robot ráadásul minden szükséges anyaggal is kiszolgálja az ott dolgozókat. Mindaz, amit a robotcsalád a bányászok „kezébe ad”, egy speciális vasúton érkezik le a fejtéshez. Itt alkalmaznak a hazai szénbányászatban elsőként függővasútat. A 90 lóerős mozdony, amely négy konténert vontat most, 100 darabból álló csilleparkot helyettesít. Míg annak kiszolgálásához 20 dolgozóra lenne szükség, ehhez csak egy mozdonyvezető kell. Ugyanakkor sebessége 50 százalékkal nagyobb, mint a csillevasúté: óránként 9 kilométert tesz meg. Már megépítették hozzá a felszíni pályaudvart és a Diesel- olaj tankállomást. 1986-ban, amikor már teljes kapacitással termel az évente 1,6 millió tonna szenet adó bánya, 15 ilyen vonat közlekedik majd benne. Egy-egy mozdony — amennyiben nem emelkedő pályán halad — tíznél is több konténert, több mint 30 tonnát képes eljuttatni rendeltetési helyére. Nemcsak az anyagot, hanem a bányászokat is ezzel szállítják majd — egy vonattal akár 80 dolgozót — a 25 kilométer kiterjedésű bányában. Ehhez természetesen lent is építenek egy személy- és egy teherpályaudvart. Berde Éva Mint szerte az országbon mindenütt, Szigetvárott is megvonták az ötödik ötéves terv félidős mérlegét. Az eddigi eredményekkel elégedettek — anélkül, hogy ez az általános elégedettség állapotát váltaná ki. A félidős számvetés a hátralévő két és fél esztendő feladatainak józan mérlegelésére ösztönözte a szigetváriakat is. A városfejlesztő, városépítő munka első vonalában itt is a lakásépítés van. Jelenleg 700 lakásigénylőt tartanak nyilván — a szám abszolút értelemben nem nagy, a lakosság számarányához viszonyítva azonban számottevő. Ehhez mérten a lakásprogram szerénynek mondható. Szigetvár 430 lakás felépítését irányozta elő, az előző tervidőszakról áthúzódó 75- tel együtt összesen 505-tel számolnak. Ebből 175 tanácsi, 230 OTP-beruházásban valósul meg, 100 pedig családi házként. Az első két évben 150 lakás épült meg, a Sánc utcai 60-ból 20-at idén átadnak, a Munkás utcai 80 lakás között 30 munkáslakás van, ennek többségében már laknak. A tervidőszak végéig 300 lakást kell még felépíteni OTP- és tanácsi beruházásban, a Lenin lakótelepen a közeli hetekben indul a BA- RANYATERV-nél készült tervek szerint 190 alagútzsalús lakás építése. A családiház-építés elősegítésére 80 telek értékesítését tervezi a tanács. A lakásépítés az első vonalban van, a közműfejlesztés viszont a legköltségesebb feladat ezekben az években. A tanács ötéves fejlesztési alapjának mintegy 70 százalékát — 140 millió forintot —, ebben az ágazatban használnak fel. Ezzel egyrészt sok éves elmaradásokat kell pótolni, másrészt a város további fejlesztését kell megalapozni. Hogy ez mennyire így van, az egyetlen adattal bizonyítható: az új lakásépítésekkel összefüggő közművesítésre „mindössze" 20 millió forintot fordítanak. Két nagy közműberuházás folyik Szigetvárott. 1975-ben kezdődött a napi 3000 köbméter kapacitású városi vízmű létesítése; a 45 milliós beruházás idén elkészül. Gondot okoz, hogy a vízmű kútjai nem biztosítják egyelőre a tervezett hozamot, s hogy a megkutatott közeli víznyerő területek sem olyan kiterjedésűek, mint számították. A napi 2000 köbméter kopacitású szennyvíztelep építése idén megkezdődött. A beruházással kapcsolatban fel-, merült anyagi problémákat a pénzeszközök megyén belüli átcsoportosításával nagyrészt rendezték. A szennyvíztelepnek 1980-ig el kell készülnie, hiszen az új kórház üzemeltetésének ez az alapfeltétele. Más városokhoz hasonlóan a legifjabbak óvodai elhelyezése is fontos feladat Szigetvárott. A tervkészítés idején úgy vélték, 50 új hellyel mindent megoldanak. A vállalatokkal történt összefogás eredményeként azonban eddig 75 új óvodai helyet létesítettek — 50-et a Radován téren, 25-öt a Konzervgyárban —, mégis számolni kell azzal, hogy 1980-ban —, amikor 150-nel több óvodáskorú gyermek lesz a városban, mint 1976-ban — nem tudják kielégíteni az igényeket. Most a Cipőgyárral tárgyal a város új üzemi óvoda létesítéséről. A Lenin lakótelepi új 12 tantermes iskola elkészült, csökkent is a városban a zsúfoltság, a „váltott műszakos” oktatást azonban nem számolhatták még fel. Az úi iskola bővítésére a következő tervidőszakban kívánnak sort keríteni. Városi gond az is, hogy jó utak legyenek. 1975-ben 11 km-nyi kiépített- tanácsi kezelésű úthálózat volt Szigetvárott, 1980-ban ez a mennyiség megkétszereződik. Az elmúlt két évben összesen 16 szigetvári utca kapott szilárd burkolatot, egyébként pedig összesen 20 millió forintot fordítottak eddig útépítésekre a városban. A félidős számvetés idején a figyelem a megvalósításra váró tervfeladatokra összpontosul, de egyre többet foglalkoznak már az 1980 utáni évek tennivalóival. A tanács még szorosabbra kívánja fűzni kapcsolatait a városban működő vállalatokkal, intézményekkel. Az együttműködésre számtalan lehetőséget nyújt a munkáslakásépítés, a gyermekintézmények fejlesztése és fenntartása, a kereskedelmi és szolgáltató hálózat fejlesztése. H. I. Hz újdonságok bányája Óriás szovjet kombájn mélyíti az aknát Személy- és teherpályaudvar lesz a föld alatt Gyúró Jónosné csiszoló és Terjónszky Éva esztergályos munka közben Hők a Sopiana forgácsolóüzemében Hatalmas szerkezet fúrja alá magát a lejtős aknában. A szovjet PK—9r elővájó kombájn fejti és rakja a kőzetet. Pontos irányát lézersugár mutatja. A szénbányákra jellemző csillékből egyetlen egyet sem látni. Diesel-mozdony vontatta függővasút viszi le és hozza fel nemcsak az anyagokat, hanem a dolgozókat is. Sok más újdonság található már most és majd a termelésnél is az Oroszlányi Szénbányák márkushegyi üzemében. Az új gépek, új technológiák többségét már alkalmazták valamelyik európai országban, de így csoportosítva, együttesen, világviszonylatban itt honosították meg először. Nem csoda, hogy az oroszlányiak vállalkoztak erre, hiszen évek óta úgyszólván minden Magyarországra kerülő új bányagépet itt próbálnak ki először, és vezető helyen állnak a hazai széntermelés gépesítésében. A forgácsolócsarnokot járva Kovács Lajossal,, a Sopiana személyzeti vezetőjével és Radó István oktatási felelőssel arról beszélgetünk, hogy mennyire „lányos” szakma az esztergálós, csiszolás, a marógéppel dolgozás. ők évről évre járják az általános iskolákat, hogy megismertessék ezeket a szakmákat a gyerekekkel. A lányok arcáról már az első szavak után leolvashatják az érdeklődés hiányát. A nyolcadik osztályosok közül elenyészően kevesen indulnak eltökélten e szakmák megtanulásának. Közrejátszik ebben a szülői ráhatás, az ismertebb, divatosabb foglalkozások iránti vonzódás. A véletlen alakította úgy, hogy Gyúró Jánosné csiszolóként, Jakobovics Zsuzsanna marósként, Terjánszky Éva pedig esztergályosként dolgozik az EIVRT Sopiana gyáregységének kertvárosi forgácsolóüzemében. Gyúróné valamikor a cipőipari szövetkezet munkása volt. A férje — aki ma is cipész ajánlotta neki, hogy jöjjön a Sopianaba. Három éve dolgozik itt. Betanított munkásként kezdte a csiszológép mellett, s közben elvégezte az esztergályos szakmunkásképző tanfolyamot. Szakmunkásbizonyítványt szerzett, de továbbra is a csiszológép mellett maradt. — A gyakorlatom miatt — mondja — a csiszológép mellett nagyobb az önbizalmam, mint az esztergapadnál. Jakobovics Zsuzsa a város egyik bölcsődéjét cserélte fel a forgácsolóüzemmel a nagyobb fizetésért. Egy évvel ezelőtt jött egy itt dolgozó ismerőse rábeszélésére. Betanított munkás. A marógéppel havi 2500—2800 forintot keres. való munkának. A pénzük sem kevesebb, mint amennyit a „nőies” foglalkozásokkal — eladó, adminisztrátor keresni lehet. Egyelőre mégis kivételnek — úttörőknek számítanak. Kevesen vannak. Nemcsak a So- pianaban, másutt is. Ráadásul jópáran nem is maradnak a gépek mellett. Főként az esztergapadot hagyják el. A magyarázat talán Terjánszky Éva esetéhez hasonló ötven százalékos „biztatásokban” is kereshető. Éva jelenleg az egyetlen nő, aki a Sopiana forgácsolóüzemében esztergapadon dolgozik. Rádiócső-szerelőként kezdett, aztán átjött a forgácsolóba: — Tagja vagyok a gyár női labdarúgó-csapatának, s az edzések miatt változtattam munkát. Itt nem kell műszakokat cserélnem. Az indulásom jól sikerült. Szerencsémre olyan szakmunkások voltak a főnökeim, akiktől nagyon sokat tanultam. Három hónapja egyedül dolgozom. Egyelőre kisebb munkákat kapok, de remélem, hogy később egyre komolyabb feladatokat bíznak rám. Éva fiús alkatú, magas lány. Nagyon határozottan beszél, csak akkor bizonytalanodik el egy kissé, amikor kérdezem, hogy megmarad-e az esztergapad mellett. Meséli, hogy egyik férfi kollégája gyakran jövendöli: sosem lesz belőle esztergályos. Ö egyelőre még hiszi, hogy a munkatársa rossz jósnak született. . . Török Éva Akik ismerik az eszterga, csiszoló és marógép melletti munkát, egybehangzóan állítják, hogy alapvetően pontosságot és alaposságot követel. Azok a lányok, asszonyok, akik ma a Sopianaban dolgoznak, már nem tekintik csak férfiaknak KÉTSZER ÉRIK A DINNYE. A tiszafüredi Hámán Kató Mgtsz kertészetében dinnyét nemesit dr. Barna Béla, a Kertészeti Egyetem docense. A nemesítés! időt felére csökkenti azzal, hogy a fólia alatt évente két tenyész-szakaszt biztosit a növénynek. A képen: Pelec Zoltán kertészeti ágazatvezető a dinnye érési fokát vizsgálja. (MTI Fotó — Fehérváry Ferenc felv. — KS) Szigetuari merleg Atem iíÍTtáráitsɧ f&rfiwMMWiUt*
