Dunántúli Napló, 1978. augusztus (35. évfolyam, 210-240. szám)

1978-08-04 / 213. szám

1978. augusztus 4., péntek DunQntuti napló 3 Kádermunka - tervszerűen Megfelelő embert a megfelelő helyre Beszélgetés Devecseri Józseffel, a mohácsi járási pártbizottság első titkárával Mozgássérültek Közel egymillió, segítségre Kérő embert érint „A pórt politikájának meg­valósulásában döntő szerepe van a káderek helytállásának. A kádermunka feltételei job­bak lettek,- de még nem ki­elégítő a káderekkel való fog­lalkozás a munkások, köztük a fiatalok és nők felkészítése po­litikai, gazdasági, társadalmi vezető tisztségek betöltésére, hiányosságok vannak a káde­rek előléptetési módszerében. A fejlődés, az előttünk álló feladatok megkívánják, hogy a kádermunka az eddiginél is nagyobb figyelmet kapjon” (Az MSZMP KB 1978. IV.-i ha­tározatából). Az MSZMP Mohácsi járási Bizottságának vb-a a közel­múltban két alkalommal is foglalkozott a járás kádermun­kájával. A Mohácsi járási és vá­rosi Népi Ellenőrzési Bizottság előterjesztésében megvitatta „A vezetési rendszer, a rend­szerhez igazodó szakember el­látás helyzetének főbb tapasz­talatai a termelőszövetkeze­tekben", valamint a Baranya megyei Tanács V. B. Mohácsi járási Hivatalának elnöke elő­terjesztésében ,,A káder- és személyzeti munka tapasztala­tai a községi tanácsoknál" — című témákat. — Az MSZMP KB áprilisi ülésén Kádár lános elvtárs előadói beszédében elemezve a kádermunkát, a következőket mondta: „Amit a munka kö­vetel, és amilyen embert a munka követel, olyan embert kell a posztra állítani". Mi történik, illetve történt a ká­der- és személyzeti munka tervszerűségéért a mohácsi já­rásban? — kérdeztük a járási első titkárt. — A kádermunkával, az em­berekkel való foglalkozás dön­tő fdntosságú — kezdte vá­laszát Devecseri József. — A párt helyes politikájának meg­valósításához megfelelő káde­rek kellenek. A tervszerű ká­derpolitika fontos eszköz a párt vezető szerepének minél hathatósabb érvényesítéséhez. A vezetők tisztességes, becsü­letes, hozzáértő munkája po­zitívan hat környezetükre, mun­kahelyükre, a jó munkahelyi közérzet pedig az ‘egész te­vékenység előrelendítője. Az 1973-as KB határozat utal az úgynevezett hármas köve­telményre, a politikai, szakmai követelményre, a vezetői ráter­mettségre. Időnként különbö­ző szervek hajlamosak ezeket a követelményeket leegysze­rűsítve kezelni. Ha az illetőnek a politikai végzettsége megfe­lelő, szakmájában is gyakorla­tot szerzett, rendben levőnek ítélik. Mindezek mellett azon­ban nem lehe't figyelmen kívül hagyni az illetőnek rendsze­rünkhöz való hűségét, úgy is mondhatom, hogy elkötelezett­ségét, erkölcsi feddhetetlensé­gét, magatartását, életmódját. Szükséges, hogy kádereink munkáját áthassa az emberek­ről való gondoskodás. — Mi a jellemző a járás ká­derhelyzetére? — A járás kádereinek túl­nyomó. többsége megfelel a követelményeknek. A fluktuá­ció nem nagymérvű, de termé­szetesen van, például gazda­sági területről pártmunkás, párttitkár lett, vagy egy kisköz­ségi tanács éléről egy na­gyobb községi tanács élére ke­rült. Látjuk azonban káder­helyzetünk számos gondját, kérdőjelét is. A megfelelő ká­derutánpótlásra van törekvés, csakhogy bizonyos körülmé­nyekkel számolnunk kell. Pél­dául a termelőszövetkezetek­ben általában az elnökhelyet­tesek idősebbek, mint az el­nökök, de ez a helyzet job­bára a gazdaságban, intéz­ményeknél is. Pedig — sza­bad legyen így mondanom — nem ártana, ha a közvetlen utánpótlás a fiatalabb korosz­tályhoz tartozna . . . Elsőrendű feladatunk ebben a témában, hogy tervszerűen foglalkozzunk „ki az, aki majd lép" — kér­désével, tudatosan gondoskod­junk megfelelő beiskolázásuk­ról, politikai, szakmai terüle­ten egyaránt. A káderek to­vábbképzésénél is figyelembe kell venni ezt a szempontot. — A XI. kongresszus, a KB határozat is emliti a fia­talok, fizikai dolgozók, nők ká­derutánpótlási helyzetét... — Igen. Például termelőszö­vetkezeti területen a felsőszin­tű vezetők átlagéletkora 48 év járásunkban, a középszintű vezetőké 38. Harminc év alatti felsőszintű vezető nincsen. Valamivel jobb a helyzet a középszintű vezetőknél — 147 közül 47-en 30 év alattiak. Megfelelőnek ítéljük azt, hogy 13 termelőszövetkezetünkben 117 felsőfokú, egyetemi vég­zettségű szakember dolgozik. Tény: kevés a női vezetők szá­ma. Például 14 tanácselnök közül kettő a nő, a vb-titkárok közül pedig három. — Mit tesznek a helyzet ja­vításáért? — Az újonnan felvett párt­tagok több mint negyven szá­zaléka fiatal, nő. Ezzel is szolgáljuk, segítjük például a közéleti tevékenységre való fo­kozott részvételüket. — Az emberek korosodnak, kikopnak egészségükből, vagy új, nagyobb követelményekkel kerülnek szembe és ezeknek már nem képesek eleget ten­ni ... — Az élet törvénye, hogy az emberek korosodnak, számo­sán már nem képesek a mun­kájukban helytállni, mint tegnap. Évtizedekig becsüle­tesen végezték munkájukat, de a mai feladatok megoldása már meghaladja erejüket. Na­gyon humánusan, nagyon kö­rültekintően kell felváltásukról gondoskodni. Például tanácsi területről is ketten mennek majd korkedvezménnyel nyug­díjba, de más területről is in-/ dokolt lenne hasonló intézke­dés. — A gazdaságokban, intéz­ményekben a személyzeti veze­tők fontos helyet töltenek be a káderpolitika végrehajtásában. Miként ítéli meg munkájukat? — A személyzeti vezető te­vékenysége politikai munka. Azt az igényt kell velük szem­ben támasztani, mint pártmun­kásokkal szemben. Legyenek tudatában, hogy nem csupán adminisztrálás a feladatuk, sőt nem ez elsősorban. Sok mú­lik meagondolt, összehangolt munkájukon. S ha már erről beszélünk, hadd említsek meg egy szintén lényeges feladatot, a káderek minősítésének témá­ját. Van ebben javulás, de még nem a kellő mértékben. Az emberek minősítésénél job­bára a pozitív vonások domi­nálnak, hiányosságait alig- alig említik. Pedig az emberek nevelésének egyik eszköze, hogy megfelelő szavakkal hi­ányosságaikat is tudtukra ad­juk. így kerek az egy-egy ká­derről alkotott vélemény. — Kétségtelen, hogy a ká­derképzésnek és az utánpótlás­nevelésnek az eddiginél terv­szerűbbnek kell lenni. Megfe­lelő embert a megfelelő hely­re— ez hassa át minden vezető törekvését. E cél érdekében te­gyük meg, amit tennünk kell. Caray Ferenc Nemzetiségi rendezvények A szokottnál is több nem­zetiségi rendezvény lesz az elkövetkező napokban, hetek­ben: a magyarországi délszlá­vok, németek, szlovákok, ro­mánok készülnek novemberi kongresszusaikra. A nemzetiségi együttesek minden évben 8—10 megyé­ben tartanak bemutatót. A vas megyei szentpéterfai hor- vát népi együttes szeptember végén Baranya megyében ven­dégszerepei. Baranyába láto­gat október elején az NDK- beli, cottbusi amatőr művészi együttes is. A nemzetiségi együttesek országos fesztivál­ját az idén Mohácson, augusz­tus 19—20-án tartják. A Magyarországi Németek Demokratikus Szövetsége az év elején népművészeti és fotópá­lyázatot hirdetett. A beérkező legjobb pályaművekből a kongresszusuk előestéjén kiállí­tást nyitnak. A Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szö­vetsége az amatőr képzőmű­vészek alkotásait állítja ki. Teherautó kanyarodik be a Szigetvári Konzervgyár udvará­ra — barackot hozott. Óvato­san rááll a hídmérlegre — a „mázsahelyiségben" körbefut a hídmérleg mutatója, aztán egy ponton megáll: — Kilencvenöt mázsa! — hal­latszik a mérlegelő hangja. Egy másik férfi létrát támaszt a teherautó oldalához, felmászik és a rekeszekből jónéhány da­rab barackot kiszed egy tálba. A kalibrálóval megméri a ba­rackok nagyságát. — Jó, rendben van, első osz­tályú - mondja és int a teher­autó vezetőjének, viheti hátra a lerakóhoz. Itt, ebben a kis mázsaépü­letben dolgozik a tíztagú „Már­cius 15.” szocialista brigád. — Nyolc éve alakult meg a brigádunk és hogy nem dolgo­zunk rosszul, bizonyítja: tava­lyi munkánk alapján a szocia­lista brigádok versenyében ezüst fokozatot nyertünk — mondja Sztanek János brigád­vezető. — A brigádban velem együtt öt párttag dolgozik. Gönczi Gyula — aki az előbb a létrát támasztotta a teherau­tó oldalához — harminc éve tagja a pártnak, alapító tagja a munkásőrségnek is. — Itt csak nagy felelősség- érzettel lehet dolgozni — mond­ja. — A gyárnak hatezer vagon konzervtermék előállítása az idei terve, javarészt exportra termelünk. Ez a hatezer vagon nyersanyag úgy mondhatom, itt megy át a kezünk között, nem mindegy, hogyan vesszük át a termelőtől mennyiségileg és minőségileg is. A mi aláírá­sunkra fizetnek — minősítésünk alapján kapja meg a termelő pénzét az árujáért. — Volt már vita a minősítés körül? Bármelyikünket érhet bal­eset: a munkahely, az utca biztonságát maradéktalanul senki sem szavatolja. Mi itt Baranyában bányavidéken élünk, s tudjuk: a bánya nem szanatórium, s minden műsza­ki-technikai elővigyázatosság ellenére a rokkantok számát növelő intézmény. S amikor országosan közel 350 000 moz­gássérülttel számolunk — s ezek környezetüktől- gondosko­dást várnak — nyugodtan állít­hatjuk, o mozgássérültek gond­ja közel egymillió embert érint közvetlenül. Éppen e miatt üd- vözölhetők azok a kezdemé­nyezések, melyekről szomszéd megyéinkből, fővárosunkból hallottunk, s mely megyénkben is megfogalmazódott: a moz­gássérültek érdekvédelme, ösz- szefogósa, társadalmi és kul­turális életünkbe való bekap­csolása érdekében fórumot kell biztosítani számukra. Vas me­gyében alakult meg először egy ilyen célt szolgáló egyesü­A brigádvezető veszi át a szót: — Nem. Ennek a brigádnak minden tagja érti szakmáját. A szállítók, termelőszövetkeze­tek, állami gazdaságok nem is küldenek külön átadót az áru­val, úgyszólván teljesen meg­bíznak bennünk. Ha mi azt mondjuk egy szállítmányra — legyen az barack, cseresznye, borsó vagy bármi —, hogy az első osztályú, vagy másodosz­tályú, azt elfogadják. Mondják, hogy néhány nap­pal ezelőtt teherautó gördült ide a mázsálóhoz, egy rako­mány cseresznyét hozott. Rot­hadt cseresznyét. Nem vették át, természetesen. — Arra, hogy a gyárból mi­lyen minőségű termék kerül ki, mór itt a mázsálónál ügyelni kell — mondja a brigádvezető. Méhész József a mázsáló ve­zetője — hozzá tartozik a Már­cius 15. szocialista brigád mun­kája is. Párttag, ő is alapító tagja a munkásőrségnek. — Csak a legjobbakat mond­hatom erről a szocialista bri­gádról. Ilyenkor, a szezonmun­kában három műszakban dol­goznak. Ha kell, vasárnap is jönnek. Itt nem lehet bumliz- ni, lazítani, ennek a munkának végzéséhez egész ember kell. Ök azok. Sztanek János brigádvezető folytatja: — Volt egy tagunk, akit nem tudtunk leszoktatni az ivásról. let, s őket követte többek kö­zött Budapest idén áprilisban, s ha minden igaz, megyénk sem marad le a sorból: szep­tember elején—közepén a Ba­ranya megyei egyesület alap­szabály tervezetéből alapsza­bály lesz. Miért van szükség a mozgás- sérültek egyesületére? A kér­désre a leendő baranyai egye­sület körül bábáskodókkal — dr. Újhegyi Ilonával, dr. Basa Dezsővel — próbáltuk o vála­szokat megfogalmazni. Két fontos célra koncentrál­nak. A rokkantak, sérültek or­vosi rehabilitációját segítik. Kitettük a brigádból. Itt komoly munka folyik. Ittasan nem le­het dolgozni. Sem itt, sem má­sutt. — Itt van például ez a fino­méter — mondja Gönczi Gyula, és mutat az asztalon álló kis gépre. — Ezt használjuk például a cukorborsó keménységének megállapításához. Nagyon lel­kiismeretesen kell ezt a minő­ségellenőrzést végeznünk. — mert csak egy kis tévedés és máris más minőséget mutat. De még soha reklamáció nem ér­kezett. A hiteles mérést mi be­csületbeli ügynek tartjuk. Újabb teherautó áll a híd­mérlegre. A Pécsi Állami Gaz­daság küldött kajszibarackot. Mérik, osztályozzák. — A borsó lassan lefut, jön már a zöldbab, az uborka is és majd a paradicsom, papri­ka is — mondja a brigádvezető. — Nincs meg a gyárnak a kel­lő létszáma és ha a munka fo­lyamatossága megkívánja, a mi brigádunk is beáll majd pél­dául a paprikafúráshoz, mi csak így mondjuk, a csutkáját kell kivenni. Ha szükséges, va­sárnapi műszakban is dolgo­zunk. A munka dandárja van, há­rom műszakban dolgozik a gyár. Érkeznek a teherautók, hozzák a „hatezer vagont”. A Március 15. szocialista brigád pedig mér, minősít — közmeg­elégedésre. G. F. A mozgássérültek mozgási le­hetőségeinek javítása létfon­tosságú, s ugyancsak létfon­tosságú a megfelelő foglala­tosság biztosítása is. Ez utób­biról érdemes részletesebben is szót ejteni. A mozgássérültek zöme alig- alig mozdulhat ki lakásából, többségük számára a munká­ba, munkahelyre járás lehetet­len, így főleg bedolgozói teen­dőket vállalhatnak. Ma azon­ban korántsem rózsásak e té­ren a lehetőségek. Van ugyan néhány vállalat, amelyek be­dolgozói hálózattal élnek — vagy gyakran visszaélnek — ki­használva a bedolgozók szorult helyzetét. Beszélgető partne­reim igen élesen vetették fel e témát, utalva arra, hogy az egyesület tagságának,, toborzá­si időszakában — napjainkban — nem egy, s nem kettő jelent­kező mondotta el akár szemé­lyesen, akár levélben, hogy: robatmunkót végeznek igen alacsony teljesítménybérben. Néhány száz forintért ideg- rendszerüket, szemüket teszik próbára, s naponta megfogqfl- ják: ez lesz az utolsó tétel... Az egyesület alapszabály-ter­vezetében nem véletlenül fo­galmazták meg tehát igen ha­tározottan: segíteni kell a munkaképesség fejlesztésében, a munkábaállításban, életkö­rülményeik javításában, s e feladatok megvalósítása érde­kében szükség esetén kérni és kezdeményezni fogják az ál­lami és társadalmi szervek hat­hatós támogatását: hogy a mozgássérültek helyzetének ja­vítására vonatkozó jogszabá­lyok maradéktalanul érvénye­süljenek. Továbbá — idézek a beveze­tőből — figyelemmel fogják kí­sérni a baranyai egészség- ügyi, munkaügyi és társadal­mi rehabilitáció helyzetét. A Mozgássérültek Baranya megyei Egyesülete a tervek szerint szeptemberben meg­alakul. Ez azonban még né­hány apró — vagy eléggé lé­nyeges — momentumtól függ. Mit kérnek a szervezők? Egye­lőre egy helyiséget, ahol az egyesület otthonra lelhet. Olyan termet — vagy szobát —, ahol az adminisztratív teendő­kön át mindent elvégezhetnek, s amely a mozgássérültek által is megközelíthető. Arról nem is szólva, hogy kezdeti lépé­seikhez több segítő-támogató kezet remélnek. Ez ugyanis egyelőre mintha hiányozna. A kezdet mindig nehéz. Az egyesület elképzelései hosszú távra szólnak, s bizony nem ke­vés forint-fedezetet igényel­nek. Elég ha csak arra gon­dolunk, hogy a mozgássérültek legfőbb gondjai mellett a sportolási-kulturálódási lehető­ségek is ott sorakoznak, s eh­hez megfelelő sportpálya is kellene. Az ideális természete­sen az lenne, ha számukra va­lahol egy amolyan sport-kultúr centrumot alakíthatnánk ki. A realitás talaján maradva: erre csak a távlatokban kerülhet sor. Végezetül hadd írjam le: még mindig lehet jelentkezni — még megyénk bármelyik sar­kából — levélben vagy szemé­lyesen tudatni a szervezőt, dr. Újhegyi Ilonát a tagság kérel­mezéséről. Címe: Pécs, Ma­dách Imre utca 3. Kozma Ferenc Lelkiismeretesen, nagy felelősségérzettel Gönczi Gyula és Sztanek János a beérkező áruból mintát vesznek — Szokolai felv. — Példamutató brigádmunka a konzervgyárban A hiteles mérés becsületbeli ügy

Next

/
Thumbnails
Contents