Dunántúli Napló, 1978. augusztus (35. évfolyam, 210-240. szám)
1978-08-29 / 238. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Egy új munkahely ára ogy mibe kerül egy új munkahely létesítése, erre voltaképpen roppant egyszerű a válasz; el kell végezni bizonyos számításokat, s kiderül, hogy ennél és ennél a beruházásnál — új gyár vagy üzemrész építésénél — ennyibe és ennyibe kerül, vagy került az a bizonyos új munkahely. A beruházási gyakorlatban — feltehetően — végeznek is efféle számításokat... Hogy milyen áron lehet és szabad egy új munkahelyet létesíteni, erre megintcsak könnyű a válasz; egy már meglévő munkahely megszüntetése árán, vagy legalábbis annak tudomásulvételével, hogy minden új gyár, minden új termelőrészleg a már meglévők munkaerőgondjait súlyosbítja. Nem lehet másként! Közhely, hogy munkaerőhiány van. A közgazdászok és demográfusok ezzel kapcsolatos megállapításai nem túlságosan biztatóak. A férfiak foglalkoztatásában elértük a demográfiailag lehetséges maximumot, a nők foglalkoztatásában pedig azt a lehetséges felső határt, amelyet már nem léphetünk át annak veszélye nélkül, hogy másféle társadalmi gondjaink ne súlyosbodnának. Röviden: a jelenlegi ötéves tervidőszakban legfeljebb 50—60 ezer főnyi növekedés lehetséges a munkaerőmérlegben, s a távlati előrejelzések sem biztatnak semmi jóval. A következő 15 évben 100— 120 ezer új munkavállalóval számolhatunk, ez pedig jószerével arra is kevés, hogy a munkából kiöregedetteket pótoljuk, arról nem is beszélve, hogy az új munkahelyeket megfelelő létszámmal lássuk el. (Egyik példa a Dunaújvárosban épült hullámvertikum; üzembelépésé nem kis munkaerő-veszteséget okozott a város egyéb üzemeiben.) Némi logikai ugrással az iménti tényekből arra a következtetésre is juthatunk, hogy a célszerű beruházási tevékenység ma már nemcsak pénzkérdés. Nem az a baj, hogy kevés a pénz, sokkal inkább az, hogy a beruházási tevékenységnél figyelmen kívül hagynak egy sor ojyan meghatározó tényezőt, amelyek végül is összegeződnek és gyakran kérdésessé teszik az egész beruházás célszerűségét, gazdaságosságát, illetve csak nehezen kivédhető feszültségeket okoznak a gazdálkodás egyéb területein. A munkaügyi szakemberek régi gondja, hogy egy-egy beruházás elhatározásánál nem kérdezik meg őket, vagy hacsak az idevágó rendelkezések miatt — igen, akkor véleményüket nem veszik figyelembe. A jó másfél évtizede föllángolt vidéki ipartelepítés talán egészen másként alakult volna, ha a telepítendő gyárakért, üzemekért versengő kisvárosok és községek nem feledkeztek volna meg arról a roppant egyszerű tényről, hogy a nagy harcok árán megszerzett „ipar” épületek és gépek mellett „iparosokat”, embereket, munkaerőt is követel Igaz; az ipartelepítés, ma már, ebből a szempontból is megfontoltabban történik, ám nem mondható el ugyanez az egész beruházási gyakorlatra. S ahol szakítottak az eddigi rossz gyakorlattal, s megpróbálják az új létesítmények telepítésénél reálisan számbavenni a rendelkezésre álló munkaerőt, még ott is fenyeget annak veszélye, hogy figyelmen kívül hagyják az új létesítményeknél törvényszerűen gyakoribb és nagyobb mérvű munkaerőmozgást. Ezzel bizony jobban kellene számolni, mint a már kialakult tradíciókkal és munkásgárdával rendelkező munkahelyeken (ahol — mellesleg — szintén nem alacsony a munkaerőmozgás mutatószáma . . .). Igenám, de gyakran olvasni, hallani, hogy olyan népgazdasági ágak fejlesztésére van szükség, amelyek jelentős létszámtöbbletet igényelnek; hogy csak egy példát említsünk: ilyen a szolgáltatóipar. Fejlesztésének nem szabhat határt az, hogy a munkaerőforrások beszűkültek. Vagyis: ha mai körülményeink közepette egy-egy különösen fontos ágazatot fejlesztenünk kell, akkor másutt meg kell találni a munkaerőt felszabadító fejlesztések módszereit. Másképpen fogalmazva: az ágazati struktúra átalakításának egyes elemei nagy segítséget adhatnak ahhoz, hogy a munkaerőkereslet mérséklődjék; az iparon belüli beruházáspolitika, a műszaki fejlesztésekre való törekvés minden módon való elősegítése azzal jár, hogy a nagy létszámot — és a nagy létszámtartalékokat — lekötő ágazatok csökkenthessék a munkaerő iránti igényeiket, ily módon teremtve meg más, létszámigényes ágazatok erőteljes fejlesztésének lehetőségeit. E s még valamit: hazánkban — érthető módon — sérthetetlen elv a teljes foglalkoztatottság fenntartása. Ám a teljes foglalkoztatottság fenntartására irányuló törekvések nem azonosíthatók a jelenlegi feszült helyzet konzerválásával, esetleg a feszültségek további növelésével. Sokkal inkább kellene törekedni a teljes foglalkoztatottság olyan formájának megvalósítására, amely a munkahelyek és a dolgozók számának egyensúlya alapján jönne létre. Ennek megvalósítása olyan szituációt hozna létre, amelyben verseny lenne a dolgozók között a jobb munkahelyekért. E feltétel megteremtése jelentené azt az automatizmust, amely megfelelő biztonsággal szabályozhatná a szükséges fejlesztések módját, s ezzel együtt a munkaerő elosztását és újraelosztását. Vértes Csaba Filozófiai világkongresszus Walter Scheel nyugatnémet köztársasági elnök üdvözlő szavaival Düsseldorfban megnyílt a filozófiai világkongresszus. A mintegy hatvan országból érkezett 1500 résztvevő elsősorban a filozófia és a természet- tudományok közelítésének problémakörét vitatja meg. A filozófusok mellett számos neves természettudós is felszólal a fórumon. A vendéglátók nevében Hermann Luebbe, a Nyugatnémet Filozófusok Általános Társaságának elnöke arról a nyomásról beszélt, amely a gondolkodókra nehezedik a társadalomban a tudományos-műszaki haladás felgyorsulása kapcsán. Az NSZK-ban különböző szinteken élénk vita bontakozik ki a „második tudományosműszaki forradalom" és az ember viszonyáról, valamint az új műszaki vívmányok és a környezetvédelem összeegyeztethetőségéről. Üzemviteli és szociális épületet épit a DÉLVIÉP pécsi főépitésvezetösége saját beruházásban. Az épületben 50 adagos melegítőkonyha, étterem, irodák és szociális helyiségek kapnak helyet. Tanácskozott a SZOT elnöksége A jóléti és kulturális ■■■■■Hl alap felhasználása A vállalati jóléti és kulturális alap lehetővé teszi, hogy a dolgozók változatlanul viszonylag olcsón jussanak az üzemi szolgáltatásokhoz. Az üzemi étkeztetés költségeinek átlag 46, gyermekintézményenként 22, a vállalati üdültetésnek nem egészen 30 százalékát fizetik, a kulturális kiadásokhoz pedig alig másfél százalékkal járulnak hozzá a dolgozók — állapította meg hétfői ülésén a SZOT elnöksége. A jóléti és kulturális alap felhasználása a vállalatok többségénél összhangban van a szociális tervekkel, arányai mégsem mindig kielégítőek. Egyre nagyobb hányadot vesznek igénybe az üzemi étkeztetéshez, erre a célra fordítják az alapnak több mint a felét, ugyanakkor viszonylag kevés jut például kulturális célokra. A vállalatok gyakran használnak fel kiegészítésként számottevő összegeket a részesedési alapból, ami szabályos ugyan, de csökkenti az anyagi ösztönzésre szánt összegeket. Az arányeltolódások ellenére a szakszervezetek szükségesnek tartják az üzemi étkeztetés színvonalának és az étkeztetésbe bevont dolgozók körének bővítését, mert erre igen nagy az igény. 1976-ban a dolgozóknak 39, tavaly 40 százaléka vett részt az üzemi étkeztetésben. A jóléti alap minden hetedik forintját vállalati üdültetésre költik, sok fontos feladat azonban ezen a területen sincs még megoldva. Nem kielégítő mértékben vesznek részt az üdültetésben a fizikai dolgozók, viszonylag szűk körű a családosok és méginkább a nagy- családosok üdültetése. Ami a gyermekintézményeket illeti: a széles körben kibontakozott társadalmi akciók nyomán az óvodák befogadó képessége nőtt. Erre nagy szükség is van, mert a mostani tervidőszakban jelentkeznek óvodai felvételre a legnépesebb korosztályok. Kevésbé örvendetes azonban, hogy az üzemi bölcsődei helyek száma csökkent. A SZOT elnöksége szóvá tette, hogy a kulturális célokra betervezett összegeket nem mindig használják fel a célnak megfelelően. Előfordul, hogy ezekből az összegekből fedeznek reprezentációkat, külföldi tanulmányútokat, társasutazásokat. A vállalati kulturális tevékenység kritikáját jelenti, hogy a dolgozók jelentős része nem is igényli az értékesebb kulturális szolgáltatásokat. Az eredményeket és a megoldatlan feladatokat mérlegelve a szakszervezetek azon az állásponton vannak, hogy a VI. ötéves terv szabályozóinak kidolgozásakor a jóléti alap képzésének feltételeit felül kell vizsgálni. Azt is helyesnek tartanák, ha a társadalmi munka ellenértékének egyrészét is fel lehetne használni a jóléti és kulturális alap növelésére. A vasasi Petőfi-aknán új elsősegéiyhellyel, reumatológiai kezelő- berendezésekkel is vigyázzák a bányászok egészségét. Naponta 30—40 bányászt kezelnek itt fizikoterápiásán, vízmasszázzsal, ultrahanggal, galvánfürdővel. A képen ultrahangos kezelés. Fotó: Erb Augusztus 31-én fizetik ki Hűségjutalom 190 millió forint a baranyai bányászoknak A hűség jelképeként Baranya bányaüzemeiben augusztus 31- én mintegy százkilencvenmillió forint hűségjutalmat fizetnek ki az üzemi pénztáraknál. Csillések és vájárok, föld alatti lakatosok és villanyszerelők, külszíni kiszolgálók és műszakiak veszik át azt az összeget, ami egyben a bányához való kötődés egyik kézzelfogható bizonyítéka. Aki még nem érezte a vágatok savanykás levegőjét, aki csak kívülről látta a szállítógépházakat, az aknákat, oki csak az újságok hasábjaiból értesül az esetenkénti tragédiákról, nem tudja, nem tudhatja mi húzódik a több évtizedes bányaszolgálat mögött. Legutóbb egyik vájár ismerősöm amiatt kesergett, hogy többé nem mehet az ortra. Alig néhány esztendővel idősebb nálam: tizenhét éven át sose mondta. Nem akarom! Ma se teszi, de kényszerűségből tudomásul veszi, külszíni beosztást kapott gépkezelőként. Az üzemek bérszámfejtői augusztus tizediké után kezdték a hűségjutalom számítását a központilag megállapított normatívák alapján. Például hatéves föld alatti szolgálat után az éves bér tizenkilenc és fél százaléka a hűségjutalom ösz- szege. A Mecseki Szénbányák üzemeiben a nyugdíjjárulék levonása után 105,3 millió forintot fizetnek ki. A legnagyobb összegű hűségjutalmat Hörnyéki István Kossuth-bányai vájár veheti föl, több mint harmincezer forintot. A hűségjutalom ősz- szege üzemi szinten Kossuth-bá- nyán a legnagyobb: több mint huszonkétmillió forint. A Mecseki Ércbányászati Vállalatnál ötvenkilenc- és fél millió a hűségpénz. Az elmúlt esztendőhöz viszonyítva ötmillió forint a növekedés, amely a hűségévek emelkedéséből és a végrehajtott béremelésből fakad. Sámuel József, a IV-es számú bányaüzem csapatvezető vájára mintegy huszonegy esztendős szolgálat után veheti át a legtöbb hűségjutalmat: több mint huszonnyolcezer forintot. A ll-es üzemben dolgozó Kovács Imre, a tizes csapat vezetője is több mint huszonhatezer forintot kap kézhez. Cservenka Ferenc, akinek kettős szakmája van, vájár—lakatos — tíz százalékkal több hűségjutalmat kap, mintegy huszonhatezer forintot. A Bányászati Aknamélyílő Vállalat mecseki körzetének mintegy ezer fizikai és műszaki dolgozója részére 11,3 millió forint hűségjutalmat számfejtettek. Az augusztus 31-én kifizetésre kerülő összeg 1,1 millió forinttal haladja meg az elmúlt évit. A legmagasabb hűségjutalom összege huszonöt és fél ezer forint. Helsinki Tanácsának küldöttsége Budapesten Pentti Poukkának, a Helsinki Tanács elnökének vezetésével hétfőn Budapestre érkezett a finn főváros küldöttsége. A delegációt a Ferihegyi repülőtéren a Fővárosi Tanács több vezetője fogadta; ott volt Kaarlo Yrjö-Koskinen, a Finn Köztársaság budapesti nagykövete is. Helsinki Tanácsának küldöttsége a Fővárosi Tanács meghívására érkezett a magyar fővárosba. Csaknem egyhetes itt-tartózko- dásuk alatt egyebek között a budapesti lakótelepek kialakításáról, közúti és a tömegközlekedési hálózat rendszeréről, a kereskedelem fejlesztéséről, az egészségügyi ellátásról, valamint a budapesti kulturális életről tájékozódnak a vendégek. Dunántúlt napló XXXV. évfolyam, 238. szám 1978. augusztus 29., kedd Ára: 80 fillér
