Dunántúli Napló, 1978. augusztus (35. évfolyam, 210-240. szám)

1978-08-27 / 236. szám

1978. augusztus 27., vasárnap DunQntult napló 3 Versenyképesebb élelmiszertermeléstI Irta: dr. Kovács Imre, mezőgazdasági és élelmezésiigv> miniszterhelyettes Az élelmiszertermeléssel szemben a minőségi követel­mények növekszenek. A hazai ellátásban is, és az exportban is — mind a szocialista orszá­gok, mind a tőkés országok piacán — egyre magasabb igé­nyekhez kell igazodni. Ezt ér­vényesítenünk kell terveinkben, alá kell húzni kiadványainkban, a gyakorlatban ehhez kell iga­zodni. Minőséget! Jelenleg az élelmiszerterme­lésnek körülbelül egynegyed részét tudjuk exportálni úgy, hogy emellett itthon is marad elegendő, és jó színvonalú a hazai élelmiszerellátás. Az ex­portarány a következőkben nö­vekedni fog. Azzal számolunk, hogy a 80-as években már az élelmiszertermelés növekmé­nyének kétharmada kerül ex­portra, vagyis az exportorien­táltság, a külpiaci igényekhez való igazodás egyre nagyobb lesz. Termékeinket főleg az igé­nyes nyugat-európai, észak­amerikai piacón és a Közel-Ke­let országaiban kell elhelyezni, ahol meg tudják fizetni a mi minőségi áruinkat, reméljük, hogy egyre jobb minőségű áruinkat. Az a követelmény, hogy egyrészt igényes piacra kell termelnünk, s egyre többet termelnünk, másrészt a hazai igény is jelentős mértékben nö­vekszik, olyan feladat elé állít­ja a magyar mezőgazdaságot és élelmiszeripart, hogy nem egyszerűen csak mintegy 3 szá­zalékkal többet kell termelni évről évre, hanem minőségben is magasabb fokot 1^11 elér­nünk. A minőségi követelmények alatt nem egyszerűen az áru béltartalmát értjük, hanem azt is, hogy ütemesen álljon ren­delkezésre, egyenletesen, stan­dard minőségben, annak kiké­szítése nemcsak egyszerűen a beltartalmi értéket óvja meg, hanem tetszetős legyen vagyis felkeltse az érdeklődést. A gazdaságosságot tekintve is olyan követelményekhez kell igazodnunk, ami az eddigiektől magasabb, úgy kell többet és jobbat termelni, hogy a terme­lésben jövedelem is realizálód­jon. A minőségi követelményeket úgy is lehet fogalmazni, hogy versenyképesebbnejc kell len­nünk az eddigieknél az élelmi­szertermelésben. Ha ennek az igénynek nem tudunk eleget tenni, akkor nem tudunk meg­felelni azoknak a feladatoknak, amelyeket részben a Központi Bizottság tavaly októberi, illet­ve az idei márciusi határozata irányozott elő. Az üzemeknek a minőségi igényekhez feltétlenül igazod­niuk kell. Számukra ilyen köve­telményt fogunk támasztani. Nem egyszerűen csak többet kell termelni, hanem jobbat is. Ennek megfelelően felvásárlási rendszerünket, az anyagi érde­keltséget átszervezzük. A cu­korrépát jövőre béltartalom alapján fizetjük, a búzánál és a többi fő terménynél is ráté­rünk, hogy a minőség alapján fizetünk, amint az objektív mi­nősítés feltételeit meg tudjuk teremteni. Amire szükség van A versenyképességen belül mindenekelőtt a termelési szer­kezet alakításával kell nekünk igazodnunk mind a belföldi, mind az exportkövetelmények­hez; Olyan termékeket kell elő­állítani, amelyekre szükség van. A piac igényeit nehéz hosszú távon meghatározni, de az irányvonalakat meg lehet, erre megbízható prognosztikák van­nak. Ezek azt jelzik, hogy a hús, húskészítmények kereslete tartós lesz, a gabonaféléké is. Várhatóan jó piaca lesz a nö­vényi olajoknak, a kertészeti termékeknek, a korszerűen cso­magolt és szállított friss termé­keknek, az igényesen tartósított kertészeti készítményeknek. Nem rossz a kereslet tenyész­állatok és vetőmagvak iránt. És egyéb kisebb volumenű, spe­ciális, de a magyar mezőgaz­daságban hagyományosan ter­melhető termékek iránt is meg­lesz az igény. A gabonák alatt főleg a ku­koricát értjük, annak kereslete stabilabb. A kukorica a magyar gazdaság egyik legfontosabb nyersanyaga, talán a bauxit után a legfontosabb. Kukoricá­ból húst, olajat, szeszt, kemé­nyítőt, vegyipari anyagokat le­het előállítani, közvetlen embe­ri fogyasztásra is sokfélekép­pen lehet hasznosítani. A szo- láris energiát leginkább ez a növény tudja felhasználni és adott területről a legnagyobb termékmennyiséget kukoricával tudjuk biztosítani. Ezzel a le­hetőséggel élni kell. A gyümölcstermesztésnek, ide értve a szőlőtermelést is, nagyobb szerepet szánunk. Bi­zonyos gyümölcsfajták termesz­tésének nálunk jó feltételei vannak. Hogy sok helyen még­is szűkén határozzák meg a gyümölcstermesztés fejlesztését, ebben szerepet játszik bizonyá­ra a magas telepítési költség és a szűkös munkaerőhelyzet. Azon már túl vagyunk, hogy a gyümölcstermelés munkaerő- igényét csak a mezőgazdasá­gon belül akarnánk biztosítani. Amikor gyümölcsszedés van, akkor a mezőgazdaságon kívüli ágazatokból is igénybe veszünk ehhez munkaerőt. Ez a világon mindenütt így van. Alapvető termelési szerkezet változásra tehát a magyar élel­miszertermelésben nincs. szük­ség. Nincs olyan igény, hogy a termékszerkezetet egyszerűsí­teni kell. A meglévő hagyo­mányos termékeket változatla­nul termelni kell. Tulajdon­képpen semmit sem sza­bad kihagyni a struk­túrából, csak ütemeseb­ben, jobb, egyenletes minőség­ben, lehetőleg egyre jobban feldolgozva, tartósítva kell ezekkel az élelmiszerekkel meg­jelenni. Az egyes gazdasági körzetek, illetve egyes gazdaságok ter­melési szerkezetében már nem ez a. helyzet. Ott a szakosodás­nak nagyon fontos szerepe van. Tehát bizonyos területeken az ökológiai adottságokhoz iga­zodva kell a termelési szerke­zetet meghatározni és még in­kább az egyes gazdaságok­ban. Ott már szakosodásra szükség van, a termelési szer­kezetet lehet egyszerűsíteni vagy nem egyszerűsíteni, min­denesetre optimális termelési szerkezetet kell kialakítani. A szakosodás tehát elsősorban üzemi vagy.kisebb területeknek a kategóriája, s nem a magyar mezőgazdaságé, A magyar me­zőgazdaság nem szakosodhat bizonyos termékekre. Feldolgozva Az igény általában a feldol­gozottság irányába tolódik el. Ha az élelmiszertermelés egé­szé? nézzük, akkor az élelmi­szeripart nagyobb ütemben kell fejlesztenünk, mint a mezőgaz­dasági termelést, hogy egyre inkább fel tudjuk a mezőgaz­dasági termékeket dolgozni, mert a fogyasztási igényt így lehet széthúzni, így lehet áruin­kat távoli országokba eljuttat­ni. A feldolgozás arányának növelésére és ezzel az élelmi­szeripar gyors ütemű fejlesz­tésére feltétlenül szükség van. Jelentős fejlesztés előtt áll az állattenyésztési termékeket fel­dolgozó ipar, a növényolaj- és tartósítóipar, valamint a. hűtő­ipar. Ezek átlagot meghaladó fejlesztése várható. Ha a mezőgazdaságot néz­zük, ott is szükség van arra, hogy a feldolgozottság irányá­ban haladjunk vagyis a két főágazat közötti arányt az ál­lattenyésztés javára kell módo­sítani. Tehát ami megterem a növénytermesztésben szemes- termény, szálastakarmány, mel­léktermékek, ami hasznosít­ható az állattenyésztésben, azt meg kell tenni és ott húst és egyéb állati terméket kell mi­nél nagyobb értékben előállí­tani. Az állattenyésztés ilyen irányú kiemelt fejlesztése tehát hosszú távon indokolt. Ezen belül is a húsmarhának és juhi­nak lesz nagy fontossága, ame­lyek a meglevő szálastakarmá­nyokat, melléktermékeket — ku­koricaszár, répafej, ami nagyon fontos takarmány — jól tudják hasznosítani. Milyen ütemben? A hetvenes évek átlagában 3 százalékot meghaladó mérté­kű volt az évi növekedés a mezőgazdaságunkban. Amikor kitekintünk 1990-re, akkor az­zal kell számolni, hogy évről évre növelni kell a termelést, de nem valószínű, hogy olyarj vagyis 3 százalékot megható­dó ütemben tudjuk ezt tenni, mint ahogyan eddig tettük. Az élelmiszertermelő-ága­zat 1990-ig szóló koncepciójá­ban a fő irányokat, a tenden­ciákat határoztuk meg elsősor­ban és markánsan, és nem az egyes termelési ágak fejlődésé­nek mértékét. Ezt ugyanis most biztonsággal meghatározni le­hetetlen. Nem tudjuk, hogy a világ élenjáró biológiai, mű­szaki, tudományos eredményeit hogyan tudjuk adaptálni, mi­lyen feltételeink lesznek ehhez. Tehát anélkül, hogy meghatá­roztuk volna pontosan a növe­kedés ütemét, olyan 3 százalék körüli fejlesztéssel számolunk, ami lehet 2,5, lehet 3,1—3,2. Ez nagymértékben attól is függ, hogy milyen lesz az ipari hát­tér, amely a mezőgazdaság és élelmiszeripar rendelkezésére áll. A jogos igényt A mezőgazdasági termelés ugyanis jelentős mértékben eszközigényes és egyre inkább eszközigényes lesz. Fejleszté­sekre, beruházásokra van szük­ség a termelés növeléséhez, s nemcsak termelő beruházások­ra, hanem az elmaradt infra­strukturális beruházásokat is pótolni kell. Nagy kapacitású villanyvezetékeket kell kiépíte­ni, a szállítás feltételeit megte­remteni, és olyan munkakörül­ményeket, szociális típusú fej­lesztéseket megvalósítani, ame­lyek jórészt elmaradtak. Mert ha nem tudunk megközelítően olyan körülményeket teremteni, mint az iparban vagy más nép- gazdasági ágakban, nem lesz ember, aki dolgozzon. Ezért van az, hogy nagyon jelentős az élelmiszertermelés fejleszté­si igénye. Hogy ezt a fejlesztési igényt milyen mértékben és ütemben tudjuk kielégíteni, ez függ a magyar népgazdaság minden­kori helyzetétől. Valószínű, hogy a VI. ötéves tervben is az egyensúly megteremtésének igénye erőteljesen érvényesül. Mindenesetre az várható, hogy nagyok lesznek a követelmé­nyek a termeléssel szemben, s a feltételeket ehhez igazodva igyekszünk biztosítani. Tulajdonképpen van egy bi­zonyos kettős feszítés az élel­miszertermelésben is: egyrészt növelni a teljesítményt, egyre több, jobb élelmiszert előállíta­ni, de ehhez a feltételeket, az ipari hátteret esetenként nem tudjuk úgy biztosítani, ahogy azt az üzemek szeretnék. Meg kell tehát tanulni a meglevő gépekkel, berendezésekkel, anyagokkal jobban, hatéko­nyabban gazdálkodni. Nagy teljesítményű gépi be­rendezések, korszerű biológiai alapok szükségesek. De ne­künk azzal kell számolnunk, hogy ilyen gépeket tőkés or­szágokból nagy tömegben, tar­tósan beszerezni nem tudunk. S az export növelésével, a tő­kés export növelésével párhu­zamosan egyre inkább jelent­kezik egy olyan igény, hogy a tőkés importot csökkenteni kell. A mezőgazdaság jelentős ex­portot tud biztosítani, de az importunk is igen jelentős. Az egyensúly javításához két ol­dalról is hozzá tudunk tehát járulni: egyrészt növelve az exportot, másrészt mérsékelve az importot. Persze, mindezt az ésszerűség határán belül. Hatékonyabban, ésszerűbben! Helyzetünk és lehetőségeink azt követelik, hogy a meglevő eszközökkel gazdálkodjunk hatékonyabban, ésszerűbben. Mindenekelőtt a meglevő termőfölddel gazdálkodjunk okosabban. Ne csökkenjen az olyan ütemben évről évre, mint eddig történt. Egész mezőgaz­dasági termelésünk alapja, hogy legyen területünk, ahol termelni tudunk. Sajnos, a fel- szabadulás óta két megyényi területtel csökkent a magyar mezőgazdaság termőterülete, s most is évről évre több mint tízezer hektárral csökken. Ez azt jelenti, hogy minden évben két nagyüzem kiesik a terme­lésből. S nekünk nincs olyan sok nagyüzemünk, hogy ezt hosszú távon el tudnánk viselni. A talajerő-gazdálkodásban tudományos alapra helyezzük a tevékenységet. Talajvizsgálatra kell alapozni a talajerő-vissza­pótlást, hogy ne pocsékoljuk a nagyon drága kémiai szereket, műtrágyákat! Ebből az igény­ből született olyan miniszteri rendelet, hogy a jövő évtől minden mezőgazdasági üzem köteles talajvizsgálatot végez­ni. Az ehhez szükséges talaj- laboratórium-hálózatot felállí­tottuk. A meglevő, nagy mennyiség­ben rendelkezésre álló anya­gokkal, takarmánnyal gondo­sabban kell bánni, ésszerűb­ben kell ezeket felhasználni. Ezt szükséges tenni a meglevő berendezésekkel, eszközökkel is. S a munkaerővel is gazdál­kodjunk jobban az eddigieknél. A szakembereknek, szak­munkásoknak egyre nagyobb szerepük lesz a mezőgazdaság­ban. Nagyon fontos, hogy le­gyen jó értelmű propagandánk. A pályaválasztó fiatalok ne is­tencsapásának vegyék azt, hogy valaki a mezőgazdaságban dolgozik, hanem tudják azt, hogy ott is megfelelő szakmun­kára van szükség, hogy megfe­lelő munkakörülményekre szá­míthatnak, és ennek megfele­lően a biztos egzisztenciát is meg lehet ott találni. Szükség van arra is, hogy a közgazdasági ismereteket a szakembereknél fokozzuk. Az a tapasztalat, hogy biológiai, technikai, egyéb ismeretekkel a mezőgazdaságban dolgozók sokkal inkább rendelkezzenek, mint ökonómiai ismeretekkel. Márpedig enélkül a hatékony- sági követelményeknek eleget tenni nem lehet. Ez képzés, to­vábbképzés kérdése. Igyek­szünk ebben minél előbb érez­hető változást elérni. Kettős feladat Az élelmiszertermelő-ágazat egészére vonatkozó hosszú tá­vú fejlesztési koncepció közép­pontjában kettős feladat áll: a hazai és az exportcélok kielé­gítése. Ezen belül a versenyké­pességnek a fokozása, a haté­konyság növelése, a meglevő eszközök sokkal takarékosabb, ésszerűbb felhasználásával, így igazodva a népgazdaság által támasztott követelményekhez. Az üzemek egy része — sze­rencsére egyre nagyobb része — eddig is megfelelt ezeknek a követelményeknek. Ezeknek a példáját kell egyre inkább ál­talánossá tenni. Érettségi és szakmunkás- bizonyítvány HÁROM PÉCSI KÖZÉPISKOLÁBAN Mit is jelent három pé­csi középiskolában a kép­zés jellegének új megne­vezése: szakmunkásképzé­sű célú szakközépiskola? Most ősztől a három isko­lában, így a Zipernovszky Károly gépészeti, a Vegy­ipari, valamint a Széchenyi István Gimnázium és .Szak- középiskolában az elsősök a negyedik év után nem­csak szakközépiskolai érettségi, de szakmunkás­bizonyítványt is kapnak először az említett intézmé­nyek történetében. Néhol már korábban is érvény­ben volt ez a képzési for­ma, de csak kísérleti jel­leggel. ősztől kötelező szinte minden szakon. A Zipernovszkyban az el­ső évfolyamon minden ta­gozaton bevezetik a szak­munkásképzést is. Ez leg­alább 180 elsőst érint már ez ősztől. Újdonság a fel­vonószerelői szak: ezen 12-en kezdik meg tanul­mányaikat a Baranya me­gyei Villamosipari KSZ ké­résére, hogy 1980-ra a me­gyében jelentkező liftes- igényeket teljes mértékben kielégítsék. Jelenleg nincs utánpótlás ebben a szak­mában és a tényleges lét­szám 750 körül mozog, ami 1980-ra megközelíti az ez­ret. Újdonság az is, hogy nemcsak nyári üzemi gya­korlatokat szerveznek, de évközieket is: hetente két naposokat, így az elektro­nikai műszerész, a villany­szerelő, villamosgép-szere- lő, valamint a gépi forgá­csoló szakon — elsősorban a harmadik és a negyedik osztályos tanulóknak. Hét üzem fogadja majd a ta­nulókat, az EIVRT Pécsi Sopiana Gyára, a Mecha­nikai Laboratórium pécsi gyára, a VMIamosipari KSZ, a DÉDÁSZ, a Villanyszere­lőipari Vállalat pécsi ki- rendeltsége, a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat, a MÁV Pécsi Igazgatósága. Az üzemek mind szakember, mind technikai, oktatási felké­szültség vonatkozásában felkészülten, szakmailag is elmélyülten várják a fiata­lokat, akiket a legjobb munkahelyeken, kitűnő munkatermekben, jó mes­terek, szakmunkások fel­ügyelete mellett helyeznek el. A Pécsi Vegyipari Szak- középiskolában ez ősztől csak az általános vegyipari tagozaton lesz kötelező a kettős képzés, ami csak­nem nyolcvan fiatalt érint. Ez érvényes a Széchenyi­ben is a postás, illetve a gépjárműves tagozaton, így egyebek között az autószerelő, az autóvilla­mossági szerelő, valamint a vezetékes távközléstech- | nikai műszerész szakon. Az újfajta képzés több mint száz elsősre terjed ki már ősztől. A Bólyi Mezőgazdasági Kombinát vetőmag-üzeme

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents