Dunántúli Napló, 1978. augusztus (35. évfolyam, 210-240. szám)
1978-08-17 / 226. szám
Dunántúli napló 1978. augusztus 17., csütörtök rr Radar a jégesőelhárításban Polarizációs elven működő lokátorok A második világháború során kifejlesztett radar Maxvell 1865- ben felállított elméletén alapszik. Az elmélet szerint léteznek elektromágneses hullámok, és a fény is elektromágneses hullám. Hertz kísérletei igazolták a feltevést és bebizonyították, hogy az elektromágneses hullámok rendelkeznek a fény ismert tulajdonságaival (törés, interferencia, polarizáció stb.). A kísérletek azt is igazolták, hogy az anyagok törésmutatói arányosak a dielektromos állandójuk négyzetgyökével, de függenek az alkalmazott hullámhossztól is. Ez a magyarázat arra, hogy egy adott anyag eltérően befolyásolja a különböző hullámhosszúságú elektromágneses sugarakat. Például a látható fény számára a levegő — szennyezettségétől és víztartalmától függően — átlátszó, az infravörös hullámokra majdnem teljesen átlátszó. Az elmélet és a kísérletek alapján olyan berendezést kellett készíteni, amely alkalmas igen nagy frekvenciájú és energiájú elektromágneses hullámok létrehozására és erősen koncentrált módon való kisugárzására. Az említetteken kívül alkalmasnak kell lennie a célokról visszaverődő jelek felfogására és az ember számára értékelhető információvá alakítására. Az elsőként alkalmazott centiméter és milliméter hullám- hosszúságon üzemelő berendezéseknél zavaró körülmények jelentkeztek. A meteorológiai képződmények (vízpára, légköri gázok, csapadékelemek stb.) szóródást, elnyelődést okoztak. Ez a kezdetben zavaróhatás adott lehetőséget orra, hogy az említett meteorológiai jelenségek felderítésére alkalmas készülékeket fejlesszenek ki. A meteorológiában használatos hagyományos módszerek csak pontonkénti megfigyelésekre adnak lehetőséget. A légkörnek azonban számos jelensége van, melyek az észlelőállomások távolságainál lényegesen kisebb méretűek. Hagyományos módszerekkel ezért ezek a jelenségek — pl. a zivatarfelhők — egy része felderítetlen maradna. Mivel a felhőfizikai kutatás lehetővé tette a zivatar* felhőben keletkező csapadékfoVonalba rendeződött zivatarfelhők vízszintes metszete 50 kilométer sugarú körzetben lyamatok mesterséges befolyásolását, nagy jelentőségűvé vált a térben és időben folyamatos megfigyelést biztosító rádiólokátor. (RADAR). A Baranya megye déli részén működő jégesőelhárító rendszernél MRL—1 típusú, 3 centiméter hullámhosszúságú szovjet rádiólokátort alkalmazunk a csapadékzónák térbeli helyzetének, magasságának és visszaverő képességének meghatározására. A fenti rádiólokátorral az intenzív csapadékzónák 300 kilométer távolságig felderíthetők. A rendszer számára a zivatarfelhőkkel járó „veszélyes" jelenségek, nevezetesen a jégesőveszély felismerése a döntő feladat. Erre lehetőséget az a tény biztosít, hogy a zivatarfelhőkről rádiólokátorral beszerezhető adatok értékei és a jégkihullás között valószínűségi kapcsolat van. Egy zivatarfelhőről tehát a mérés alapján meghatározható, hogy milyen valószínűséggel hordoz magában jégesőt, illetve milyen valószínűséggel várható, hogy az benne kialakul. Amennyiben a méréseket olyan rádiólokátorral végezzük, mely csak egy hullámhosz- szon üzemel, több nehézséggel kell számolni. Például, ha a rádiólokátorhoz viszonyítva azonos irányban több intenzív csapadékzóna helyezkedik el, akkor a közelebbi zóna — a 3 centi- méteres hullámhosszon jelentkező nagy elnyelődés miatt — lefedi a távolabb lévőt. Ilyen esetekben a mennyiségi mérés igen nehéz, illetve bizonyos esetekben lehetetlen. Problémát okoz az is, ha a jégszemek felületét olvadás miatt vízfilm vonja be. Ekkor a visszaverőképességet a víz anyagi tulajdonságai fogják meghatározni. A jégre vonatkozó mérési adatokat ez a tény természetesen hamisítja. Ezek és más nehézségek vezettek újabb kutatásokhoz, melyek eredménye a két hullámhosszon, illetve a polarizáció elvén működő rádiólokátorok. Az egyik módszernél a két hullámhosszon mért intenzitás különbségi jeleloszlása, a másiknál a jégkristály képződésekor fellépő polarizáció ad információt a jégesőveszély nagyságáról. A fejlett ipari országokban már megkezdődött ezeknek a modern berendezéseknek a sorozatgyártása. Megállapítható, hogy a szükséges technikai eszközök ma már az ember rendelkezésére állnak ahhoz, hogy a jégesőveszélyt kellő időben felismerje, csak megfelelően kell a korszerű berendezéseket alkalmazKőhegyi István Elektromosan vezető ragasztó Nyugatnémet kutatók olyan elektromosan vezető ragasztószert kísérleteztek ki, amely- lyel tranzisztorok, diódák, ter- misztorok és más elektromos elemek kitűnően ragaszthatok egymáshoz és nyomtatott áramkörökhöz. A ragasztó kezelése egyszerű, szobahőmérsékleten rövid idő alatt megszilárdul. Jó vezetőképességét a benne finoman eloszlatott ezüstnek köszönheti. Fajlagos ellenállása 0,1 ohm, tehát elektromos csatlakozásra kiválóan megfelel. Az elektronikai iparban várhatóan sok esetben szívesen pótolják ezzel a kényelmes technológiával a körülményesebb forrasztást. Szextáns és kronométer helyett mesterséges holdak A tengeri navigáció újdonságai Kétpercenként jelentkeznek az adások A tengeri hajózásban elsőrendű követelmény, hogy a hajó a lehető legpontosabban meg tudja határozni pillanatnyi helyzetét. Ezt oz igényt több szempont is indokolja: az optimális látóvonaltartás, az ebből folyó menetrendi pontosság, az így elérhető üzemanyag-megtakarítás, végül pedig a biztonsági követelmények, hiszen vészhelyzetben fontos a helyzetismeret mind a segélykérő, mind a segélytnyújtó hajó részére. A régmúlt idők hajósainak primitív eszközeihez képest hatalmas fejlődést jelentett a szextáns és a kronométer, majd a két világháború között az első primitív elektronikus eszközök, a rádióiránymérők bevezetése. A második világháború alatt kifejlesztett újabb navigációs eljárások ugrásszerű fejlődést hoztak, és több közülük polgári és korszerűsített formájában ma is használatos. Az igények azonban egyre nőnek és ezekkel a navigációs rendszerekkel mind kevésbé lehet kielégíteni őket. Az úgynevezett földi bázisú hiperbola navigációs rendszerek megbízhatósága ugyanis erősen korlátozott. Rövid távolságra még pontosak, nagy távolságokon azonban már kevéssé, hiszen a felületi hullámok a talaj, a térhullámok pedig az ionoszféra gátló és csillapító hatásának vannak kitéve. További előrelépés csak a mesterséges holdas rendszer bevezetésétől volt várható. Ez az egész Föld felületét átfogó helymeghatározó rendszer csaknem zavarásmentes térhullámaival roppant távolságon is nagypontosságú méréseket tesz lehetővé. A Transit Navigation Satellite System jelenlegi formájában 1967 óta működik, gyakorlatilag az egész Földre kiterjedő átfedéssel, így bárhol felhasználható a pontos helyzetmeghatározásra. A Transit rendszer hat, majdnem köralakú pályára állított mesterséges holdat tart üzemben, amelyek átlagosan 1100 kilométer magasságban keringenek. Az éppen a megfigyelő felett, vagy környezetében áthaladó mesterséges hold fedélzeti adója kétperces időközönként adássorozatokat sugároz ki, amelyek pályo-, valamint időadatokat tartalmaznak. A rendszer nagy előnye, hogy használható a tengeri hajózásban éppúgy, mint hidrográfiai, szeizmikus és geofizikai kutatásokra, de alkalmas térképészeti célokra is. TUDÓ MANY TECH NIKA Hangszigetelő tapéta Másfél millió méter szintetikus tapétát fog évente gyártani a „Polimer építőanyagok" gyárában üzembe helyezett automatikus futószalag. A megszokottól eltérően, ezek a tapéták nemcsak a szobafalak díszítésére lesznek alkalmasak, de a zajártalom elleni küzdelemben is hasznosítani lehet őket. Hogy a kívánt hatást elérjék, a vállalat szakembereinek a javaslata alapján, a papírszalagra vékony, áttetsző, habos műanyagréteget visznek rá, amely az anyagnok nemcsak hő, hanem hangszigetelő sajátosságot is kölcsönöz. A megmunkálás sebessége hússzorosára növelhető Plazmasugaras forgácsolás 800—900 C fok a szerszám előtt A plazmasugaras forgácsolási móddal bizonyos anyagok esetében a megmunkálás sebessége akár az eredetinek húszszorosára is növelhető, és ami talán még ennél is fontosabb, az eddig forgácsolhatat- lan alkatrészek többségét is ki lehet alakítani segítségével. A plazmasugaras forgácsolás „lelke” a késsel közös síkban elhelyezett plazmapisztoly, amelynek 15—20 ezer C fok hőmérsékletű argon-gázos plazmasugara csak a szerszám előtt és a fogásmélységig hevíti fel 800-900 C fokra az anyagot, mégpedig úgy, hogy a hőmennyiség nagy része azután a foryáccsal el is távozik. A plazmasugárral meglágyított anyag nyíró ellenállása jelentősen csökken, ez teszi lehetővé a gyorsabb és nagyobb mértékű forgácsleválasztást. A gondos beállítással elérhető, hogy maga a megmunkált felület nem lesz melegebb 100—150 C foknál. A plazmapisztoly a szerszámgépen a szánra erősítve foglal helyet és együtt halad az esztergakéssel. A pisztolyba jól szigetelt vezeték szállítja az energiát, a hűtővizet és az argon-gázt. Természetesen ahhoz, hogy ezt a technológiát sikerrel alkalmazni lehessen, pontosan tudni kell a különböző anyagok viselkedésére vonatkozó adatokat, pontosan szabályozni kell a plazmasugár és a szerszám egymáshoz való viszonyát, a meg- plozmasugaras forgácsoló be- munkálás sebességét és még rendezés, amely bármely hatóbb más faktort. gyományos esztergapadra felKépünkön: angol gyártmányú szerelhető. Csapágy rubinból Gyémánt, rubin, zafír — az iparban Az üvegvágótól a fogorvosi fúróig Készül a modern hanglemeztű A drágakövek nem különleges anyagok: a Földünkön nagy mennyiségben található ismert elemek kristályos ve- gyületei. A szikrázóan csillogó gyémánt a szénnek egy különlegesen kristályosodott változata, a többi drágakő pedig a szilíciumnak, az alumíniumnak, a magnéziumnak egy-egy kristályos vegyülete. Szép színüket a bennük levő csekély mennyiségű idegen anyagtól (króm, vanadium stb.) kapják. A drágaköveknek sok olyan tulajdonságuk van, amelyekre nem is olyan régen figyelt fel a tudomány: keménységük, hővezető képességük, savakkal, gőzökkel szembeni jó ellenálló képességük értékes tulajdonságok a technika számára. Régen a drágakövek csak az ékszerészeket foglalkoztatták, ma azonban felhasználásuk az élet minden területén jelentős. Persze ezeket nem a természetben található nagy értékű darabokból állítják elő, hanem a mesterséges úton létrehozott apró kristályokat használják fel. Az üvegvágótól a fogorvosi fúróig, az órától a számítógépekig mesterséges drágakövek növelik a berendezések élettartamát, megbízhatóságát. A mesterséges gyémánton kívül ma már számos mesterséges „drágakő" nyer felhasználóst. A rubin és a zafír például édestestvérek: különböző színük ellenére mindkettő anyaga ugyanaz: alumíniumoxid. A rubin mesterséges előállítása közel sem olyan nehéz, mint a gyémánté. Minden olyan esetben, amikor egy tengely forog egy csapágyban, akkor a legkisebb a súrlódás, ha a tengely acélból, a csapágy rubinból készül. Ezért kerül órákba, műszerekbe igen nagy mennyiségben. A zafír nem futott be olyan látványos karriert, mint a gyémánt vagy a rubin, mégis jó hasznát veszi a technika. A modern lemezjátszók pick-up-fejében kis tűhegyes, zafírkristály helyettesíti a hajdani gramofontűt. Nem rongálja a lemez finom barázdáit, s csak hosszú használat után „csorbul ki". Jelentős mennyiségű zafírt használ fel erre a célra az ipar. A zafír a számítógépek memóriaegységében is szerepet kap: újabban olyan parányi merómiaelemeket fejlesztenek ki, amelyek a zafírlapocskára növesztett szilíciumkristályból állnak. 12 milliárd fényéven át Nemrégiben kezdte el kutatómunkáját a bonni Max Planck Intézet rádiócsillagászati részlegének csaknem 4000 tonnás rádióteleszkópja Effelsbergben, oz Eifel-hegységben (NSZK). A rádióteleszkóp magassága és szélessége egyaránt száz méter. A hatalmas műszerrel a világűrnek eddig még nem vizsgált rétegét kutatják. 12 milliárd fényévet — 113 trillió kilométert — lehet áthidalni vele. Negyven rádiócsillagász — németek és külföldiek — számtalan kozmikus rejtélyt akarnak megfejteni az új rádióteleszkóppal. Ezek közé tartoznak a csillagok keletkezésének és felépítésének a kérdésein kívül a tejútnak és különösen két titokzatos égitest- típúsnak, a pulzároknak és a kvazároknak a megfigyelése és tanulmányozása.
