Dunántúli Napló, 1978. augusztus (35. évfolyam, 210-240. szám)

1978-08-17 / 226. szám

2 Dunántúli napló 1978. augusztus 17., csütörtök |§|IMI 1111 ÄÄiiiiiBlÄ é Az idei aratás eredményei és tapasztalatai fl legfontosabb jövő évi feladatok Több korai fajtát, kevesebb takarmánybúzát A rehabilitáció társadalom- lélektani kérdéseiről Pécsett tartja háromnapos ankétjét a Magyar Rehabilitációs Társaság pszichiátriai szekciója Az ez évi baranyai búzater­mesztés tapasztalatait még ne­héz megállapítani, következteté­seket ezek alapján még lehetet len levonni: oly sokfélék még az információk. A Baranya me­gyei Tanácson, a mezőgazda- sági osztály szervezésében teg­nap mégis egy gyorsmérleget igyekeztek elkészíteni, arra is törekedtek, hogy a tapasztala­tok alapján a jövő évi feladato­kat is részben meghatározzák. A 68 gazdaság közül 36 na­gyobb, míg 32 kisebb hektáron­kénti átlagot ért el a tervezett­nél: a többletet adták a pécsi, a sásdi és a szigetvári járás üzemei, míg gyengébb hoza- múaknak bizonyultak például a mohácsi, a majsi, a lippói tsz a megszokottnál. Korábban a szakemberek erre az aratási szezonra becsültek hektáron­ként 45,8 mázsás átlagtermést, ami a valóságban 45,6-ben realizálódott. Ez csúcsbeállítás­nak tekinthető, a két évvel ez­előtti eredményt figyelembe vé­ve, míg tavaly 45,3-es átlagot értek el. Ezek a számok így is jóval meghaladják az orszá­gos átlagot, tehát nincs ok túl­zott aggodalomra, de a bara­nyai földek termőképességét te­kintve nem lehetünk elégedet­tek. A betakarítás csaknem 80 ezer hektáron történt, 4 ezer dolgozó és 650 kombájn részvé­telével, a honvédséget is segít­ségül híva. A gabona 45—50 százaléka nagyon megdőlt. Va­jon minden átlaghozamesés felróható-e az időjárás rovásá­ra? Vádolhatjuk-e a természe­tet, amikor emberi hanyagságok is jócskán számításba jöhetnek? Furcsa helyzet, hogy a kedve­zőtlen eredmények épp ott szü­lettek, ahol a legtöbbet tették és teszik is a jó terméshozamo­kért, mint például a mohácsi A növekvő növényolaj fo­gyasztási igények kielégítése, a Martfűn épülő növényolaj­gyár nyersanyaggal való el­látása megköveteli, hogy a mezőgazdaság csaknem meg­duplázza a napraforgómag termelését az elkövetkező évek­ben. A termőterületet azon­ban már nem lehet ilyen arányban növelni, ezért szük­ség van új, nagy hozamú gazdag olajtartalmú napra­forgófajták előállítására. Ilyen fajtákat, fajtajelölteket, hibri­deket mutattak be szerdán a Szegedi Gabonatermesztési Kutató Intézet kiszom bori ne­mesítő telepén a termelési rendszerek, a termelő gazda­járásban. A természet szeszélyei úgy látszik, hogy kiszámíthatat­lanok még a nagy műszaki múlttal rendelkező téeszekben is. Melyek legyenek a legfonto­sabb jövő évi feladatok? Először is, megengedhetetlen, hogy hosszú éveken át ugyanabban a főidben búzát vessenek, ez csak a gombáknak és a rovarkárte­vőknek kedvez. Sok helyen nem fordítanak gondot a talaj fertőt­lenítésére, vagy túlzottan mű­trágyáznak, elsősorban renge­teg nitrogént szórnak ki. Vagy október után is vetnek búzát, megkésve. Fontos, hogy a vető­mag időben érkezzen és a faj­ta kiválasztásában ne az egyé- nieskedés győzzön, hanem a legjózanabb népgazdasági ér­dek. Feladat, hogy a takar­mánybúza vetési területe a je­lenlegi 40—50 százalékról leg­alább 30—35 százalékra csök­kenjen. Azt sem szabad figyel­men kívül hagyni, hogy a gyá­rak rapszodikusan küldik a mű­trágyát, sőt, ezt csak tetézi, hogy szállítóeszközből sincs ele­gendő. Hideg időjárás, kevés napfény, ide vagy oda, bele­szólt a termésátlagokba, de mégsem takarózhatunk ezekkel az objektív nehézségekkel. Jö­vőre a korai búzafajtóknak kell földet adni, mind többet és ará­nyukat legalább 30—40 száza­lékra kell növelni, ha nem több­re. Megszívlelendő, hogy az ságok és a növényolajipari vállalat szakemberei. Az intézetben kialakított faj­ták közül a ,,Gk—70"-es már előzetes fajtaelismerést kapott és jelenleg a vetésterület 30 százalékát foglalja el. Elő­nyös tulajdonsága, hogy ter­mését egyszerre érleli be, így gépi betakarításra kiválóan alkalmas. A gyakorlati szakemberek megtekintették a fajtaösszeha­sonlító kísérleteket és meg­hallgatták a tudományos ku­tatóknak az egyes fajták ter­mesztésére vonatkozó agro­technikai „receptjeit”, hasz­nos tanácsait. agrotechnikai hibákat, tévedé­seket nem lehet elkendőzni a túlzott nitrogén-adagolássol. — Cs. J. — Az aranybarna hátú férfiak forró gőzfelhőben térdelnek a járdán és begyakorolt, gyors mozdulatokkal kenték szét a for­tyogó masszát. Társuk a tűzko- csi nyílásán folyatta ki a két­száznegyven fokos, lávaként csörgő aszfaltot, majd a talics­kával a járdához sietett és a kenők nekiestek kenőfájukkal a talicskányi adagnak. Utánuk a hengerlő nyomta a járdán el­simított öntött aszfaltra szórt kavicsot. Izzadságcseppek cso­rogtak az arcukról, melyet azon­nal párává változtatott a nap és a forró anyag lehelete. Mégis szó nélkül csinálta ki-ki a dolgát, egymást váltva a ta­licskánál, szerszámoknál. Tud­ták, ki következik a kenőfánál, vagy a hengerlőnél, kié a né­hány percnyi pihenő. A pécsi Köztisztasági és Út­karbantartó Vállalat „Bajcsy- Zsilinszky” szocialista brigádjá­val tegnap délben találkoztam a Várady Antal utcában, ahol a járdát borították be. Éppen Vágner Lászlóra, a brigád veze­tőjére került a néhány perces pihenő. Hazaérkezett a Kun Béla brigád egy csoportja A Ferihegyi repülőtéren szerda délítán családtagok, rokonok, barátok és ismerősök népes tábora gyűlt össze, hogy köszöntse a Szovjetunióból ha­zaérkezett több mint 100 fia­talt, a „Kun Béla” magyar ifjúsági építőbrigód tagjait. A fiatalok — a KISZ KB felhí­vására — a KGST-tagorszá- gok közös beruházásaként épülő uszty-ilimszki cellulóz- és papíripari kombinát mun­kálatain dolgoztak két évig, s a rájuk bízott feladatokat sikerrel teljesítették. A magyar építőbrigád mintegy 150 tag­ja további egy évre kapott megbízatást. — Hogyan osztják be maguk között a munkát? — Mindenkinek megvan a feladata. Van köztünk kenő, hengerlő, talicskázó, s hatunk közül mindig valamelyikre ke­rül a sor. így mindenkinek jut néhány percnyi pihenő, mert ezt a meleget nehéz elviselni. — Munkaidő? — Reggel 7 órától délután háromnegyed 5-ig dolgozunk. Nincs nekünk külön megszabva ebédidő. Felváltva eszünk itt a munka mellett néhány falatot. — Mióta végzi ezt a munkát? — Már huszonöt éve, tizen­négy éves korom óta. Megszok­tam. Nyáron a legnehezebb a meleg miatt. Télen a gyorsaság a fontos, mert akkor hamar ki­hűl az aszfalt. Négy éve járja ez a brigád a várost és környékét, ez idő alatt jó néhány talicskányi bazaltzú­zalék, homok, mészkőliszt és bi­tumen keveréket elterítettek már a pécsi utcákon. Tegnap külö­nösen nehéz napjuk volt. Dél­ben már huszonnyolc fokot mu­tatott a hőmérő higanyszála. Mától a Landler Jenő utcá­ban dolgoznak. Néhány hetes betegség is alig észrevehető törést okozhat számunkra, ha munkába állunk. Több hónapos, esetleg több éves betegség viszont már ko­moly problémák forrása is le­het az újra munkába álláskor. Lelki problémákat, személyiség- zavarokat kelthet ez az időszak Megtalálták a „hodu utu”-t? Feltételezhető, hogy a több mint kilenc évszázaddal ez­előtt íródott tihanyi alapitó- hogy csatlakoznak a fű- és aprómagtermelési rendszer­levélben említett „feheruuar reá menti hodu utu rea"-t (mai nyelven: Fehérvárra menő had- útra) találták meg a régészek hazánk legjelentősebb római kori ásatásának színhelyén, a tóci gorsiumb A székesfe­hérvári Istva; ' aly Múzeum régészei az idei ásatások so­rán ugyanis tíz méter széles, simára döngölt kavics-sóder útra bukkantak, amely az egy­kori római-kori romok felett húzódik Székesfehérvár felé. Ez az útvonal — a feltétele­zések szerint — Fehérvár fel- vonóhidakkal is lezárható vár­kapuin áthaladva, Esztergom­ba vezethetett, s korának na­gyon fontos, forgalmas és ha­dászati jelentőségű útjaként tarthatták számon. Kora és iránya alapján nagy a való­színűsége annak, hogy való­ban a híres „hodu utu”-t ta­lálták meg a Gorsium feltá­rásán dolgozó régészek. Fű- és aprómag­termelési rendszer Az ország fű- és aprómag- szükségletének — fajtánként változóan — 40—100 száza­lékát állítják elő a dunántúli fű- és aprómag-termelési rend­szerhez tartozó gazdaságok. Egyebek között erről számol­tak be szerdán, a három me­gye — Vas, Veszprém és Za­la — fű- és aprómagtermesztő mezőgazdasági nagyüzemei­nek vezetői, szakemberei ré­szére a Vas megyei Gerseka- ráti termelőszövetkezetben ren­dezett tanácskozáson és be­mutatón. Elmondták, hogy a szarvasmarha-program vég­rehajtásához. a hús- és a tej­termelés növeléséhez 'szüksé­ges korszerű takarmánybázis megteremtése érdekében az országban elsőként, Vas me­gyében, majd Veszprémben és Zala megyében alakultak fű- és aprómagtermesztő társulá­sok. Ezekből a társulásokból jött létre ez év első felében 53 taqgazdasággal a dunán­túli fű- és aprómagtermelési rendszer, amely már 11 ezer hektárra terjed ki. A rendszer gazdája a vetőmag-termeltető és -értékesítő vállalat nyugat­magyarországi területi köz­pontja. I Most Gersekaráton a tag­gazdaságok és az érdeklődő nagyüzemek képviselői a vö­röshere- és a szarvaskerep- termesztés legújabb technoló­giai eljárásait, valamint a vöröshere nyárvégi telepítését tanulmányozták. A tájékoztató és bemutató után tartott megbeszélésen több tsz vezetője jelentette be, hogy csalakoznak a fű- és aprómag-termelési rendszer­hez, jelentkeznek a taggazda­ságok soraiba. mindaddig, amíg a munkavég­zésben a társadalomban fel­gyógyult beteg ismét magára találhat. Ez hosszabb időszak is lehet. Az orvostudomány igyek­szik megfelelő segítséget nyúj­tani ahhoz, hogy a munkában és társadalmi környezetében egyaránt kiegyensúlyozott életet élhessen az, aki betegsége miatt hosszú időre kiszakadni kényszerült megszokott életvite­léből. Ezzel a kérdéskörrel a Magyar Rehabilitációs Társa­ság, a rehabilitáció bonyolult, speciális problémáival pedig a társaság pszichiátrai szekciója foglalkozik. Ennek a szekciónak a harmadik országos tudomá­nyos ankétját augusztus 21—23. között Pécsett rendezik meg. A háromnapos tudományos ankétra már augusztus 20-án délután mintegy 200—250 orvost, tudóst, pszichiátert várnak. Az ankét ünnepélyes megnyitóját augusztus 20-títi este a Pécsi Orvostudományi Egyetem aulá­jában tartják meg. Ezt követően hétfőn, az ankét első munka­napján plenáris ülésen több előadás hangzik el a háromna­pos tanácskozás fő témaköré­ben: a pszichiátria társadalmi­lélektani problémáiról, a társa- dalom-orvostan kérdéseiről. Előadást hallhatnak a résztve­vők a szociálpszichiátria új út­jairól. V. Kabanov professzor (Leningrad). A rehabilitáció koncepciója és a korszerű kli­nikai pszichiátria; Rost profesz- szor (Örebro, Svédország) pe­dig A pszichiátria rehabilitációs szervezete és funkciói címmel tart előadást, egyebek között. Ezt követően a tudományos an­két hat különböző szekcióban folytatja munkáját a következő két napban is. A résztvevők a tudományos munka szünetében Péccsel, Ba­ranyával ismerkednek, kulturális és művészeti programokban vesznek részt. A tanácskozásra egyébként a Szovjetunióból, Csehszlovákiából, az NDK-ból, Jugoszláviából, az USA-ból és több más országból is várnak delegációkat, illetve egyéni résztvevőket. W. E. Magyar— csehszlovák energetikai tárgyalások Befejeződtek Budapesten a magyar—csehszlovák energetikai tárgyalások, amelyeket Simon Pál nehézipari miniszter és mun­katársai folytattak Vlastimil Ehrenbergerrel, Csehszlovákia tüzelőanyag- és energiaügyi miniszterével, valamint Miroslav Prikryl miniszterhelyettessel. A tárgyalásokon megállapí­tották, hogy a szénbányászati meddőhányók feldolgozását és hasznosítását célzó magyar HALDEX-rendszer csehszlovákiai alkalmazására is lehetőség mu­tatkozik, s ezért közös vizsgála­tokat folytatnak a leggazdasá­gosabb megoldás földerítésére. Megállapodtak abban, hogy közös vizsgálatokat végeznek a két ország gáztávvezeték-háló­zata újabb összekapcsolási le­hetőségeinek feltárására is. Át­tekintették a 750 kilovoltos táv­vezetékhez kapcsolódó, s a két ország energiarendszerét ösz- szekötő 400 kilovoltos távvezeté­kek (az Albertirsa—Göd—Levica, valamint a Győr—Pod—Du­najskem Biskupice) építését, s megállapították, hogy a munká­latok ütemterv szerint haladnak, így mindkét vezetékszakasz a határidőre elkészül. A tárgyalá­sokon végül meghatározták a két orszáq 1981 és 1985 közötti energetikai műszaki-tudományos együttműködésének legfonto­sabb témáit. Bemutató Szegeden Nagy hozamú napraforgófajták G. M. Megkétszereződik a nemzetiségi kiadványok száma m Uj sorozatok, gyűjtemények Két éve „gazdója" a nem­zetiségi könyvkiadásnak — a nemzetiségi szövetségekkel együtt — a Tankönyvkiadó Vállalat, s a viszonylag rövid idő alatt számos nagy sikerű kiadvány hagyta el az alkotó műhelyeket. A Magyar Nép­rajzi Társaság 1975-ben in­dította útjára a délszláv, a német, a szlovák és a román nemzetiség néprajzi soroza­tait, s az újabb köteteket már a tankönyvkiadó gondozza. A magyarországi délszlávok rendkívül gazdag néprajzi hagyományait bemutató so­rozat második kötete tavaly került a könyvesboltokba, a közeljövőben jelenik meg a harmadik kötet, a negyedi­ket pedig már szerkesztik. Megjelenés előtt áll a né­met, a szlovák és a román folklórgyűjtemény második kötete és folynak a harmadik kötetek előkészítő munkái. Múltunkból címmel három­részes sorozatot indít útjára a kiadó az idén, amely ha­zai szerb, horvát és szio'-én szerzőknek a magyarországi délszlávok történetével foglal­kozó tanulmányait fogja ösz- sze. Megjelenés előtt áll a német nemzetiség népdalai­ból egy gyűjtemény, egy má­sik pedig a dalos gyermek- játékokból ad közre egy csok­rot. A német nemzetiség nép­viseletét bemutató kötet meg­jelenése 1979-re várható. Nagyszabású szlovák nyelvű tanulmánykötet előkészítésén is dolgoznak, amely a ma­gyarországi szlovákok részvé­telét tárgyalja a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom­ban. Újszerű vállalkozása lesz a nemzetiségi szerkesz­tőségnek az az album, amely a magyarországi, szlovák származású képzőművészek alkotásaiból ad válogatást. Jövőre jelenik meg a ma­gyarországi román dalok cí­mű kötet és szerkesztik a ma­gyarországi románok ragad­ványneveit összegyűjtő mun­kát, amelynek szerzője Rodica Bogza Irimie, az ELTE román lektora. ■ A kiadó nem csupán gon­dozza a különböző kiadvá­nyokat, hanem szervezi, ösz­szefogja, irányítja a nemze­tiségi nyelvű írókat, alkotókat, műhelyt kínál nekik, önálló verses vagy prózakötettel el­sőként itt jelentkezett a dél­szláv Josip Gujas Dzuretin, és a román Ilié Ivanus, an- gológiában pedig a német Ludwig Fischer, Leo Koch, Oskar Petrovan, Georg Witt­mann, a szlovák Juraj Marik, Gregor Papucek, Alexander Kormos, Michal Hrivnok, Pa­vel Kondac. Formálódik a nemzetiségi szerkesztőségben az 1980-tól 1985-ig terjedő időszak ki­adási keretterve is. Annyi már bizonyos, hogy az elkö­vetkező időszakban megkét­szereződik a kiadványok szá­ma és a kiadói ívek terjedel­me is. Hetvenfokos gőz csap az arcukba Télen-nyáron utakon az aszfaltozok

Next

/
Thumbnails
Contents