Dunántúli Napló, 1978. augusztus (35. évfolyam, 210-240. szám)

1978-08-16 / 225. szám

e rumcmtuit napló 1978. augusztus 16., si«da Ingrid é* A csodatevő ginzenggyökér Hozzánk is eljutott o Távol- Kelet egyik ősrégi gyógynövé­nye, a ginzenggyökér, melyet Kínában, Tibetben, Koreában, Indiában és a környező álla­mokban több ezer éve ismernek. Időszámításunk előtt kb. 2700 évvel a kínai Orvoslások köny­ve, a Nu-ci-king a zsen-sen (ginzeng) gyökeret úgy említi, mint az élet gyökerét, az életet meghosszabbító isteni áldást, mely megvédi az ember egész­ségét. bánik a stábbal, ahogyan akar, munkatársainak többsége lány, asszony. Ami a színész-rendező kapcsolatot illeti, jobb volt, mint gondoltam. Eleinte azt mondták róla, hogy valóságos zsarnok, kibírhatatlan. A való­ságban azonban egészen más. A legmegértőbb, legkedvesebb rendező, akivel valaha is talál­kozhattam. Nagyon érdekli, hogyan dolgozik a színész és ez a kíváncsisága Rossellinire emlékeztet. Mégis azt hiszem, az a legnagyobb erénye, hogy elhiteti veled: terád van a vi­lágon legnagyobb szüksége. Ami Ingmar Bergman és Ing­rid Bergman volt férjének, a nemrég elhunyt híres neorea- lista rendezőnek, Roberto Ros- sellinínek összehasonlítását il­leti, a színésznő kifejtette, egyetlen közös vonás sincs ben­nük. „Ez a film, amit most fe­jeztünk be, különleges helyet foglal el az életemben. Külön­leges már a meséje is. Két em­ber váll-váll mellett törekszik valamire. El se tudom képzelni, mi lett volna belőle, ha eset­leg más nyúl ehhez a témához. Amikor Bergman dolgozik, nem foglalkozik mellékes dolgokkal, nem engedi, hogy zavarják. Amikor dolgozik, dolgozik. Bár­mikor szívesen forgatnék újra vele." Nemlaha György Ingrid Bergman A Bergmanok egymás között A legmegértőbb rendező Nemrég fejezte be Ingrid Bergman Őszi szonáta című filmjét. Ez önmagában még igazán nem lenne esemény, hi­szen a színésznő negyvenéves karrierje során jónéhány pro­dukcióban szerepelt. Am az Őszi szonáta mégis rendkívüli dolog, hiszen Ingrid Bergman ezúttal honfitársa és névroko­na, Ingmar Bergman irányítá­sával állt a kamerák elé. És az is a véletlen furcsa játéka, hogy Ingrid Bergman, aki pályája elején, első szerepében mint zongorista szerepelt az Inter­mezzo című filmben, most ismét zongoristát játszik. „Úgy tekintek erre a találko­zásra, mint pályám befejezésé­re. Miután tíz évet töltöttem az Egyesült Államokban, vagy nyolcat Olaszországban és hú­szat Franciaországban, hazatér­tem és ismét svédül beszélek. Nagyszerű pont egy karrier vé­gére. Bár megtörténhet, hogy mégse ez lesz a vég. De nem nagyon bízom benne.” Hogyan is került össze tulaj­donképpen Bergmannal, arról a színésznő így nyilatkozott: „Ma is őrzöm azt a levelet, amelyet Ingmar írt nekem és megkért, hogy dolgozzak vele együtt. Amikor a cannes-i fesz­tivál zsűrijének elnöke voltam, átadtam neki a válaszom, de a lelkére kötöttem, csak akkor ol­vassa, ha már hazautazott. Az­tán vártam két évet és megkap­tam a forgatókönyvet. A film egy asszonyról szólt, a közte és a lánya között felmerült prob­lémákról. Az anya látogatóba érkezik gyermekéhez, és olya­nok a körülmények, hogy nyíl­tan szint kell vallania. Mindket­ten egymást vádolják azért, ami velük történt. Az anya, mint zongorista a hosszú turnék miatt elhanyagolta családját." „Mielőtt filmezni kezdtünk volna — meséli a színésznő —, két hétig próbáltunk egyfolytá­ban Stockholmban, egészen addig, amíg eljutottunk odáig, ahol Bergman és az én elkép­zelésem találkozott. Ezután Nor­végiába utaztunk és hat hét alatt leforgattuk a filmet. Min­den nagyszerűen ment, mint még sohasem az életemben. Mivel úgy próbáltuk a forgató- könyvet, mint egy színdarabot, a legkisebb részlettel is tisztá­ban voltam. Bergman rendkívül pontos, nála kilenc órakor kez­dődnek a felvételek, nem ko­rábban és nem későbben. Leg­feljebb tizenöten tartózkodhat­nak a felvételeknél. Ameriká­ban ötvenen vagy százan. Azt hiszem, Ingmar Bergman soha­sem tudna dolgozni Hollywood­ban. Amikor megérkezik, auto­matikusan csendet kér és egy pisszenés sem hallatszik. Úgy Nemcsak Ázsiában, hanem Amerikában is ismerik, sőt a Szovjetunióban is foglalkoznak egy kinemesített ginzeng fajta tenyésztésével, hogy könnyeb­ben elérhetővé tegyék azt a ritkán fellelhető növényt, mely fák tövében, nagyon nedves talajban tenyészik és nehezen található meg. Ezért olyan ma­gas az ára, értéke már ősidők­től fogva. A ginzenggyökér és annak vélt vagy valódi gyógyhatása arra késztette a világ orvosait, hogy tüzetesen vizsgálják a tényleges hatásokat és a gyö­kér gyógyászati értékét ponto­san állapítsák meg. A ginzenggyökér csodálatos és sokoldalú gyógyhatását a különböző országokban folyó kutatások igazolták. A ginzeng a jelenleg ismert legsokolda­lúbb gyógynövény, melyben 20 féle hatóanyag van. B és C vitamin, glikozidák, szaponin, panaxsav, cseranyagok stb. ta­lálhatók a belőle készült anya­gokban, melyek segítik a szer­vezet növekedését, általános erősítő hatásuk van. A ginzeng szabályozza a szívműködést, ét­vágyjavító hatású és emellett általános erősítő szer, mely a vérkeringést is egyenletessé te­szi, csökkenti a magas vérnyo­mást, sőt a vércukorszintet is javítja. Megszünteti a testi és szellemi fáradtságot, serkentő hatású. Főleg az öregkor jel­lemző betegségeinél jó hatású (feledékenység, fáradtság stb.). A felsorolt valóságos gyógyí­tó hatást bolgár, szovjet, ro­mán, svájci, francia orvosi kí­sérletek igazolják. Medvegyev szovjet professzor pl. megálla­pította, hogy a kísérletbe be­vont távirdászoknál, akik nehéz sifrírozott szöveget továbbítot­tak, csak fele annyi hiba for­dult elő, mint azoknál, akik e kísérletben nem vettek részt. Kórházakban lábadozó bete­geknél gyors javulást, felépülést értek el a ginzengkúrával. Nálunk jelenleg a következő ginzeng-készítmények kapha­tók: szárított ginzenggyökér (teakészitéshez), kenőcs (arc és bőrkezeléshez, mint kozme­tikai cikk), habfürdőhöz való készítmény (általános erősítés­re), továbbá alkoholos ginzeng- kivonat. A Csehszlovák Gyermekek Háza a prágai várban n * ■ ■■ ff« Praga jovoje Egyre növekszik az érdeklődés kincsei iránt A prágai vár egyik 22 helyi­ségből álló épületszárnyában rendezték be a Csehszlovák Gyermekek Házát. A színházte­remben, könyvtárban, modelle­ző- és festőstúdióban, zeneszo­bákban kedvük szerint tölthetik el szabadidejüket a 6-15 éves gyermekek. Ennek az intéz­ménynek az átadása már bele­illeszkedik abba az 1990-ig szó­ló általános városrendezési terv­be, amelynek a megvalósítása sok tekintetben az ezredforduló feladatainak előkészítése is. A csehszlovák fővárosban is az a cél, hogy zöld övezetekkel „fellazítsák” a nyomasztó kő­rengeteget, növeljék a lakások számát, bővítsék az üzletháló­zatot. A város jelenlegi ötéves terve 1980-ig 58 ezer lakás át­adását irányozza elő, amelyek főképp a jó levegőjű, erdők ölelte déli területeken épülnek fel. Ezzel párhuzamosan a tö­megközlekedés javítása is na­pirenden levő feladat. Gyorsít­ják a metró építését, 1980-ban már 20 kilométer lesz a vona­lak hossza, vagyis az 1974-ben átadott 6,7 kilométeres vonalat újabb három szakasszal bőví­tik. Javul a közlekedés majd az új Moldva-híd megépítésével is. Prága nemcsak a prágaiaké, hiszen főváros, sőt nemzetközi turistaközpont is, az emberiség kultúrgazdagságának egyik nagy kincsestára, amely iránt egyre növekszik az érdeklődés. A műemlék városmagot védetté nyilvánították, ott és másutt több mint kétezer műemlék épületet kell gondozni, megőrizni a jövő nemzedékeknek. Azonnal vetíthető film Amerikai kutatók olyan új el­járást dolgoztak ki, amellyel filmfelvételeket egy másodperc­nél rövidebb idő alatt lehet „előhívni", vetíthetővé tenni. Az eljáráshoz vékony fémréteggel bevont speciális filmanyagot használnak, s ezt közvetlenül a felvétel előtt nagy elektromos feszültséggel „feltöltik”. Ha eb­ben a feltöltött állapotban fény éri a filmet, elektromos töltése átrendeződik, mégpedig a filmre vetített képnek megfelelően. Az eljárás nagy előnye, hogy a film csak közvetlenül a felvétel előtt - az elektromos töltés ha­tására — válik fényérzékennyé. Amikor fény éri a filmet, az fel is melegszik. Ha ezután azonnal lehűtik, akkor a gyors hőmér­séklet-változás következtében a kép a másodperc tört része alatt rögzítődik a filmen. Az azonnal vetíthető filmet nagyon sok helyen lehet afkal- mazni. Felhasználható kompu­terben jelek azonnali megjelení­tésére, az iparban például moz­gó jelenségek, rezgő elemek mechanikai torzulásának vizsgá­latára. Sárgarépából is megárt á sok A képen látható holland gaz­dálkodó ugyancsak meglepőd­hetett, amikor a zöldségtermés betakarításakor e kéz formájú sárgarépát felfedezte. Ámde a sárgarépánok nemcsak ez a fur­csa alakú egyede érdemel fi­gyelmet, hanem maga az egész növény. A zöldségfélék közül ugyanis ez a leggazdagabb ka- rotinforrásunk, a karotin pedig tudvalévőén az A-vitamin „elő- vitaminja”, amelyből az embe­ri és az állati szervezet a fontos vitamint saját részére előállítja, átalakítja. Az A-vitamin tulaj­donképpen a szervezet nyálka­hártyáinak az őre. Ha a szer­vezet nem kap belőle eleget, a nyálkahártya megrepedezik, a bőr kiszárad, az ellenállóképes­sége csökken a baktériumok okozta különböző gyulladásos és hurutos megbetegedésekkel szemben. De szüksége van A- vitaminra a többi között a szem és az idegrendszer egészséges működéséhez, a csontrendszer fejlődéséhez is. _ Az A-vitamin hiánya tehát ká­ros a szervezetre. A kutatók — kellő meglepetéssel — nemré­gen fedezték fel, hogy a vita­min feleslege éppen olyan ká­ros lehet, mint hiánya. Erre ak­kor jöttek rá, amikor Angliá­ban krónikus A-vitamin mérge­zésben meghalt egy férfi, aki naponta négy liternyi répaleve­let ivott egészségének megőrzé­se érdekében. Halálának idő­pontjában egész teste élénk na­rancsvörös volt és a boncolás egyértelműen megállapította a halál okát: A-vitamin mérge­zés. Az elhunyt férfi nemcsak nagy mennyiségű répalevelet ivott naponta, hanem tabletta formájában is szedte az A- vitamint, méghozzá tíz nap alatt 70 millió egységnyit, ami 14 ezerszer több az ajánlott meny- nyiségnél. Új könyvek A Kossuth Könyvkiadó megjelentette könyvafak- ban az Angolai Népi Fel­szabadnád Mozgalom (MPLA) I. kongresszusá­nak jegyzőkönyvét. A könyv tartalmazza a né­hány hónappal ezelőtt megtartott kongresszuson elhangzott központi bizott­sági beszámolót, amelyet dr. Agostinho Neto, az MPLA elnöke mondott el, Aczél Györgynek, az MSZMP Politikai Bizottsá­ga tagjának felszólalását, valamint a programról és az MPLA-nak a munkás- osztály pártjává alakulá­sáról hozott határozato­kat. A Közgazdasági is­meretek sorozatban lá­tott napvilágot N. V. Mar­kov könyve, A szocialista munka a tudományos­technikai forradalom vi­szonyai között. A szerző könyvében foglalkozik a munkás új típusának ki­alakulásával, a tudomá­nyos munkaszervezés elvi és gyakorlati kérdéseivel. Dr. Tóth Antal szerkeszté­sében látott napvilágot a Fiatalok kézikönyve; a hasznos munka közli a legfontosabb tudnivaló­kat hazánkról, a katonai szolgálatról, a tanulás, a szakmai képzés, illetve továbbképzés lehetősé­geiről. Sorra veszi a leg- fontosdbb állampolgári ismereteket, a munkavi­szonnyal, a jövedelemmel, az egészségügyi és szo­ciális lehetőségekkel, a családpolitikával, a poli­tikai és társadalmi szer­vezetekkel, az ideológiá­val, a kultúrával, a sport­tal, a KISZ- és más ifjú­sági szervezetekkel, a mozgalmi élettel és mun­kával kapcsolatos tudni­valókat. Megjelent egy érdekes válogatás Vla­gyimir lljics Lenin cikkei­ből, beszédeiből A nem­zetközi kommunista moz­galom egységéről címmel. A kötet anyaga húsz esz­tendőt fog át: az első írás 1903-ban született, míg az utolsó a Komin­tern IV. kongresszusához szól, amely 1922-ben ülé­sezett. A Magvető Könyvkiadó a népszerű Tények és ta­núk sorozatban megje­lentette Táncsics Mihály Életpályám című önélet­rajzát. Az Acsteszérről in­dult jobbágyfiú sorsát, a takácsmesterséget tanuló fiatalember életét, a ván­dorlások közepette foly­vást tanuló, művelődő fér­fi viszontagságait, az 1848—49-es forradalom és szabadságharc hétköz­napjait, majd a szabad­ságharc bukása utáni időket írja meg Táncsics a klasszikus magyar me­moárirodalom remekmű­vének számító önéletraj­zában. A Világkönyvtár sorozatban újabb kötetek láttak napvilágot. A belo­rusz Alesz Adamovics Ha- linyi harangok című regé­nye a német fasiszták által megszállt Belorusz- szia földjén harcoló . hős partizánoknak, a falvak ártatlanul legyilkolt lakói­nak állít emléket. Gab­riel García Márquez, a Száz év magány szerzője sok évi hallgatás utón tette közzé újabb regé­nyét, A pátriárka alko­nyát, amely egy képze­letbeli dél-amerikai or­szágban játszódik. A mű már nem is regény, in­kább prózavers, egyetlen sodró erejű folyam: a zsarnok portréja, amely­nek hátterében felsora­kozik az egész elnyomorí­tott nemzet. Nadine Gor- dimer Az őrző című regé­nye arról szól, hogy Meh­ring, a dél-afrikai nagy­iparos farmot vásárol Jo- hannensburg közelében, mivel az jó befektetés, s azt majd a fiára hagyhat­ja. Ami a befektetést il­leti, csakugyan nem fizet rá; de a fia nem halan­dó élni a fajüldöző Dél- Afrikában.

Next

/
Thumbnails
Contents