Dunántúli Napló, 1978. augusztus (35. évfolyam, 210-240. szám)
1978-08-13 / 222. szám
1978. augusztus 13., vasárnap Dünantmt napló 3 Műanyagok nélkül nlncskors rer« építőipar Csőrengeteg vezet a technológiai csarnokba Termel a Kemikál barcsi gyára 310 dolgozó 330 milliós értéket állít elő Falikút helyére fél nap alatt zuhanyozó fülke építhető Uzemrészlet Ezüstszínű csőkígyók kacskaringóznak fejünk felett, a Kemikál barcsi gyárában. Gőz, víz, az olaj, a technológiához szükséges anyagok, kábeleken elektromos áram kering a gyár érrendszerében. Egyetlen csőtartó hídrendszeren nyugszik az energiaellátás, sót, az anyag- mozgatás többsége is. A bitumenfeldolgozó üzem szobányi fémlombikjaival, bonyolult csőrendszerével, tucatnyi szelepjével óriási laboratóriumnak tűnik, míg az új barcsi építő- anyagipari műanyagfeldolgozó többi üzeme egyetlen, 4400 négyzetméteres csarnokban működik. Igaz, ugyanilyen méretű létesítményeket követel a tmk- műhely és a raktár is. gas termelékenységet lehetetlen elérni. A megnövekedett igények szinte kényszerítették a vállalatot, hogy négy meglevő gyárán kívül újat, a többinél lényegesen nagyobb gyártókapacitást hozzon létre. Végül is nyilvánvalóvá vált népgazdasági jelentősége, így kiemelt nagyberuházásként valósult meg, amelyhez a Somogy megyei Tanács is jelentős támogatást adott. A gyár alapkövét 1974. XII. 4-én rakták le, és 1977. december 31-én készült el. Az idei év első felében próba- üzemelés volt, július 1-én azonban megkezdték a sorozatgyártást. Dicséret a beruházásért Már az idei programban 120 milliós termelésre számítanak, a tervezett 330 milliós termelési értéket valószínűleg 1980- ban érik el. Az új barcsi gyár képzést, melyet most az új gyár korszerűen berendezett oktatóbázisán folytatnak. A termékek A gyár három üzemében kilenc technológiát helyeztek el, amelyből hat külföldi licencek alapján dolgozik. A műanyagfeldolgozó üzemben ottjártunk- kor éppen a svéd licenc alapján készült hullámlemezes tető felülvilágítókat készítettek, amelyek fényáteresztő képessége, szilárdsága, hőszigetelése lényegesen nagyobb az eddig gyártottaknál. A műanyaginjektáló üzemben komplett zuhanyozókat és fürdőszobákat készítenek. Az „ÉVA” kabin súlya például mindössze 30 kiló, (ára sem súlyos: 7 ezer forint) bármelyik konyhai falikút helyére fél nap alatt beépíthető, bizonyára sok tízezer komfort nélküli lakásban élő ember tisztálkodási lehetőségét könnyítik ezzel meg. A „LILLA" már súlyosabb és drágább is. Ez ülőkáddal, mosdóval ellátott, komplett fürdőszoba, amellyel két nap alatt fürdőszobás lakások, szállodai szobák alakíthatók ki. A poliészter-beton csatornaalkatrészek 50—60 esztendeig ellentállnak a legagresszívebb talajnak is. A szegediek bizonyára örülnek az új szerelvényeknek, az ottani erpsen szul- fátos talaj ugyanis hihetetlen gyorsan marja szét a föld alatti szerelvényeket. A vákuumformázó, teremnyi, bonyolult műszerrendszerrel felszerelt gép plexianyagból a legkülönfélébb színekben, tucatnyi terméket képes gyártani. A „bőrbarát” (így lehet németből lefordítani) anyagból extra igényeket kielégítő fürdőszobakádakat gyártanak éppen. A diszpenziós üzemben baranyaiak állnak sorba a kiváló minőségű „Breplanta" nevű belső glettelőanyagért. A tartályban szállítható, vizes bitumenemulzió ugyancsak kitűnően vizsgázott Pécsett, a rossz tetőszigeteléseket ezzel végzik. Nagy előnye, hogy nem kell melegíteni, nem kell tűzveszélyes oldóanyagokat adagolni hozzá, esőben is felhordható, elég a régi szigetelést lesöpörni. A szigetelés mellett utak kátyúzására is jól alkalmazható. Jelenleg 30 féle terméket állítanak elő Barcson, az említetteken kívül padlósimitó habarcsot, márványzuzalék díszítést, kerítésmázat és a legkülönfélébb vegyi és műanyagtermékeket. A nehéz fizikai munkát, az anyagmozgatást csaknem teljesen kizáró gyárban azonban olyan technológiákat alkalmaznak, amelyek gyorsan átállíthatók más termékek gyártására is, a Kemikál barcsi gyárában a gyors, az igényekhez alkalmazkodó termékszerkezet átalakítás könnyen megvalósítható. L. J. A dohányra csak rádolgozni lehet, de ráfizetni soha Defiánytennesztő nyírségiek Baranyában Őrzik a régi idők kedves szokásait Előnyt jelentene a szövetkezés Hol is lesz az embernek végleges otthona? Ott, ahol született, vagy ahol a föld, a megélhetés marasztalja. A 75 éves Hegedűs Miklósnéban, aki Atá- ra 1944-ben került a nyírségi Őrösről, még most is így vetődik fel ez a kérdés. Legalább ötven család vándorolt a negyvenes évek elején Baranyába a nyírségi homokról, legtöbbjük_ nincstelen, legfeljebb kisparaszt, 6-8, sőt 10 gyermekkel egy családban, hogy keressen jobb megélhetést a kedvezőbbnek dicsért baranyai fekete földön, de egy ősi mesterséget, a dohánytermesztést mégsem adva fel. Átán, Kistótfaluban, Pécs- újtelepen, Szőkéden eresztettek gyökeret, fiaik, unokáik folytatják tovább a kiskerti dohány- termesztés mesterségét: van utánpótlás nemcsak kedvben, de tudásban is. — Néhányakat a végtelen síkság után megütött, megijesztett a sok domb és arra panaszkodtak, hogy böki a cipőtlen talpukat a kemény föld és visszamentek Szabolcsba, haza. Rögtön a település évében belefogtunk a dohányba két holdon, azt tettük, amit őseink a grófok, bárók birtokain, ahol 20-30 fős dohányos csapatokba verődtünk össze. Itt is összefogtunk, hisz az agyagos, kemény föld kény- szerített minket. Sokan feladták, csak a finom-szemcsés nyírségi sárga és fekete homokban bíztak, aztán újra kezdték, hogy szorgalom és szívósság győztek. Akadtak jó barátok, akik figyelmeztettek arra, hogy itt eső után várni kell ásással, kapálással, szántással, nem lehet azonnal a rögbe hasítani, mert még két évig is szétverhetetlen agyagos tömbök ragadnak ösz- sze. Rövidesen alkalmazkodtak az életet, pénzt is adó földhöz, hogy ne csináljanak kárt maguknak, bár a citromszínű leveleket hozó kerti dohánnyal felhagytak, épp a kedvezőtlen adottságok miatt. Oláh Mihályné negyven éves fejjel, tavaly hagyta abba, de csak súlyos betegsége miatt, mert egyedül is ellátta volna egyébként, van olyan ügyes: — Egy alapos kapálás után minden megindul, később mindent könnyű ellátni, persze azért két egész ember mégis nagyon kellene a kétszáz négyszögölhöz. Jó, hogy most már ez az alsó határ a termesztési területben és nem a négyszáz négyszögöl. Egy hónapi kemény munkával — ha egybeszámolom a ráfordított időt —, szereztem a beadás után 10—15 ezer forintot. Jó, hogy a vegyszer, a mag árát is utólag vonják le. A munka vele legfeljebb piszkos, de nem nehéz. A régi idők kedves szokásait megőrizte még némileg a dohánytermesztés, a kaláka-rendszer, hogy egymáson segítenek, ki munkaerővel, ki maggal, ki kocsival, ki jó tanáccsal, de előfordul, hogy közösen csomóznok a téli estéken. Átán még hat család foglalkozik a dohánnyal aktívan, jövedelmezően, persze szabad idejében. A szakszövetkezet megszervezése foglalkoztatja őket, hisz akkor egyből zölden adhatnának át, mint a vókányi- ak, elmaradna a nagyvesződsé- gű kötözés, szárítás, csomózás és július végén, legkésőbb augusztus elején végeznének. Ha tíz gazda összeállna, akkor a téesz biztosítana több, jobb minőségű földet, trágyát, szántást. A baranyai téeszek számára egyébként a háztáji dohány- termesztés a kifizetődő épp a nagy munkaigény, az aprólékos kézi ténykedés miatt. Milyen a jó dohánylevél? Hegedűs György, 39 éves, a Pécsi Hőerőműben dolgozó lakatos szerint: — Ami nem fülled be és nem zörög, mint az újságpapír, hanem finom, nyúlik, mint a tészta, vagyis engedi magát. — Hogy lehet ezt elérni? — Már József-napkor a me- legágyi földben a mag, amit a nagyatádi gyár adott, de előbb is berakjuk, ha meleg a föld és akkor finom homokkal, akácfa hamujával keverjük össze. így a melegtől hamarosan kipattog- zik és április 20-a körül már a palánták is a kerti földben. — Az időjárás? — A Tenkes-hegy felől állandó o széljárás és gyakran kifekteti a dohányt, de nem emeljük vissza, hogy ne pattanjanak meg a még ép gyökerek. Csak száraz jég ne zúdúljon ránk, ha már jön is, csak esővel. A dohánnyal bánni kényes, nehéz, nagyon is finom munka sok apró-cseprő babrálódás, de megéri. Az öregek úgy vélekednek, ha ötven évesek lennének, ismét kezdenék legalább 2 holdon. A gyárban már rég átvesznek mindent, anyahegyet, aljalevelet, minden minőséget és a simítatlan mázsánkénti ára is eléri a 3300 forintot. A dohányra csak rá lehet dolgozni, de ráfizetni sohase. — Csuti János — Kukoricacsövek a falon Nádor Ottó igazgató irodájában két cső kukorica függ a falon, 1974-ben utoljára volt itt a gyár területén kukoricabetakarítás, abból maradt ez emléknek. A Kemikál Építőanyagipari Vállalat immár több, mint 100 esztendős, 1875-ben dr. Helvey Tivadar alapította Budapesten, a Soroksári úton, az építőanyagipari termékeket gyártó Vegyipari Részvénytársaságot. Rohamos fejlődésnek azonban csak az utolsó 10 esztendőben indult, hazánkban ugyanis viszonylag későn kezdte az építőipar követelni a korszerű vegyi termékeket és műanyagokat, amelyek nélkül az épületek befejező munkáiban és a szakipari tevékenységben -ma500 millió forintba került, a gyár vezetői szerint a beruházásban résztvevő valamennyi vállalat kiváló munkát végzett. A „VEGYTERV" tervei alapján, az „ÉPBER” közreműködésével generálkivitelezőként a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat építette, a technológiai berendezések szerelését pedig a „VEGYÉPSZER" végezte. A gyárban összesen 310 fő dolgozik majd, könnyen kiszámítható, hogy az új létesítményben 1 millió forintnál magasabb az egy főre jutó termelési érték, amely még kimondottan vegyipari üzemben is ritka, az építőanyagiparban pedig egyedülálló. Természetesen ehhez kiváló szakmunkások is kellenek, a gyár vezetői 1974- ben, amikor még a gyár területén lábon állt az itt termelt utolsó kukorica, gondoltak erre, a barpsi szakmunkásképzőben már ekkor megkezdték a A vákuumos formálóban készülnek a tetővilágitó elemek Erb János felvételei
